Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-03-15 / 3. szám
1949 március, “K R ó NI K A ” MK OLDAL sziteni arra, hogy újra szivére ölelje a cseh rabságból szabadulni vágyó tót atyafiakat. HADIBÁZIS DÉLMAGYARORSZÁG? Eddig úgy tudtuk, hogy csak Nyugatmagyarország — Pápától kezdve — alkot muszka hadibázist. Ott vannak elhelyezve a muszka repülőezredek és tüzérek. Most azonban úgy hírlik, hogy Délmagyarországnak is ugyanez a sorsa, mert a jugoszlávok ellen megtorlásra készül a szovjet. Tito nem engedelmeskedik, tehát megtanítja kesztyűbe dudálni engedetlen csemetéjét Sztálin atyó. Jaj szegény árva Magyarországunknak! Hova is jutottál? Ezer éven keresztül istápolója voltál a délszlávoknak és most testeden keresztül akar lerohanni az ázsiai vadállatok csordája: a muszka haderő. . . . De van isteni igazság! Lesz felszabadulás! És a felszabadult magyar nép újra szivére öleli a horvát testvéreket a szentistváni dunai birodalomban. A királyi korona összetartó ereje újra felvirágoztatja a lelki és gazdasági egységet. . . Hiszen a szerbek úgyis akarnak menni a maguk utján, amint a volt washingtoni követnek, Dr. Fotichnak könyve oly nagyszerűen mutatja ezt az egyetlen helyes utat. A MUSZKA MEDVE EMÉSZTÉSE.-ÍJ5-I Az egyik legnagyobb román lapnak főszerkesztője érdekesen írja le a New York Times-ban a mai helyzetet. Nagynehezen, Magyarországon keresztül menekült ki Ausztriába és onnan Amerikába. írását azzal kezdi, hogy az összes elnyelt álfamok közül a muszka medve Romániát emésztette meg a legteljesebben. Hosszú írásából csak azt említjük fel, hogy a román nép, városban éppen úgy, mint falun, alig várja Mihály király visszatérését és vele a felszabadulást és uj életét. Mi tiszta szivünkből kívánjuk, hogy minél előbb térhessen vissza Mihály király Bukarestbe. Kívánjuk azt is, hogy legyen boldog és megelégedett és éljen jó viszonyban szomszédaival. De ennek van egy föltétele. Ez pedig az, hogy Erdélynek és a csatolt részeknek, ha önállóan is, de az évezredes szentistváni királyságban van a helye! Ezt meg kell értenie Románia bujdosó királyának és szenvedő népének. És akkor lesz igaz magyar-román megértés, nem pedig bolseviki vámuniói, amit beígértek, de soha meg nem valósítottak Visinszky és társai. AZ EGYETLEN UT. A Krónika hasábjai fennen hirdetik a magyar igazságot és az egyetlen utat: Meg kell valósítani újra a szentistváni Nagymagyarországot. Nem adjuk fel soha a reményt, hogy Nagymagyárország ifjú királyát: Ottó Őfenségét nemcsak a magyarság, de a testvérnépek nagy örömére is, megkoronázza a budai koronázó Mátyás templomban a hercegprímás és a miniszterelnök. . . Éppen azért igen jó tudnunk, hogy a szenvedő magyarság mélyen érző része velünk van és ezért a nagy célért lelkesedik és munkálkodik. Hadd idézzünk egy honvédtisztnek leveléből, aki az afrikai idegen légióból ezt írja: “A Krónika eddig előttem ismeretlen, nem létező újságként szerepelt. A jó Isten azonban, karácsonyi ajándékként egy barátomon keresztül eljuttatta hozzám, hogy csüggedő hitem uj erőt, felfrissülést kapjon a további küzdésre, amikor már úgy éreztem, talán minden céltalan, üres, semmit érő az egész élet.’’ Köszönjük e sorokat. Megyünk az egyetlen utón tovább! FELHÍVÁS a világ MAGYARSÁGÁHOZ! A Magyar Szent Korona Védelmezőinek Szellemi Szövetséges nevében Bozsóky S. és Szerdahelyi Cs. aláírásával Németország ban kelt kiáltványt kaptunk, amely állást foglal annak érdekében, hogy az egész magyar nemzet lelki tulajdonát alkotó Szent Korona ne maradjon ideiglenesen sem valami raktárban őrizetben, mert helye a római Vatikánban, a pápa kezei között van. 'Mindezeknél fogva ezennel világgá küldjük felhívásunkat, — mondja a kiáltvány, — a világ minden táján szétszórtan élő magyarsághoz. az amerikai magyarsághoz, a keresztényi egyházak papságához és híveihez, tegyenek meg mindent abban a tekintetben, hogy szóval, Írásban, küldöttségek utján a kormányaik figyelme a világ legnagyobb keresztényüldözésére fclhivassék. Kérjék fel illetékes hatóságaikat, hogy a hercegprímás fogságából kiszabadittassék és az éleinek megmentessék. A nagy kereszteshadjárat bátorszivü lovagja. Zászlaján a magyar Szentkorona jelképezte azokat a szent eszméket, melyekért küzdött. Az ő kívánságának teszünk eleget, amikor megkérünk mindenkit, tegyenek meg mindent, hogy a magyar Szentkorona mielőbb a Pápa Őszentsége őrizetébe adassék és egyenként felelősek vagyunk a szent keresztény ereklyéért. Rendezzetek egyházi körmeneteket, könyörgéseket, gyűléseket, hercegprímásunk megmentéséért és Szentkoronánk Rómába szállításáért. Az emberi jogok és a Szent Megváltó igéinek nevében kérünk legyetek szent célunkban segítségünkre. És ha az Isten velünk, munkánkat siker fogja koronázni”. LAPUNK I New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. Levél Amerikába. . . Kedves John! 1945. Mjájus. . . Kicsi falu Délbajorországban. . . Itt vagyunk elszállásolva, mint rept i - löszázadunk utolsó képviselői. A két front mindjobban közeledik egymáshoz, a második világháború közeli befejezését jelentve. Egy pajtában húzódtunk meg tizen valahányad-magammal. . . Idáig jutottunk. Ez már nem is visszavonulás volt, hanem menekülés a keleti barbarizmus elöl. Hiszen megadhattuk volna magunkat odahaza is és akkor megspóroljuk a nehéz, fáradságokkal teli utat! De micsak vonszoltuk magunkat. . . . Nyugat felé. . . Nyugatot nem tartottuk ellenségnek. Nyugat.. Szabadság.. Civilizáció. . . Senki nem mondta tisztjeink közül, de tudta mindenik miért jövünk. Vérünk hajtott. Szivünk minden dobbanásában benne muzsikált!: Mi Nyugathoz tartozunk. Emlékszem még. Repülőgéppel kezdtük a menekülést . Hivatalosan: Áttelepülős. Vagy: / ereszem visszavonulás. Mindegy.... Azonban nem sokáig. A román olajkutak nem adtak több olajat a németeknek. . Gépeink levegőbe lesznek röpítve. Utazunk autón, kocsival majd gyalogszerrel. S. S. igazoltatások, holmijaink elrablása. Gyűlölködő tekintetek.... Aztán ennek is vége. * Előttünk a szabadság s mögöttünk.... Mögöttünk a kirabolt, immár kétszeresen kifosztott ország. Meggyalázott asz szonyok és szüzek! Sarkunkban az orosz! Vánszorgunk éhezve, álmatlanul, kinek-kinek felesége, gyermeke, vánszorgunk to vább.... Egyre Nyugat felé! Ezt neked mind elbeszéltük John! Még magam előtt látom cső dálkozó, de nem kétkedő tekintetedet midőn mindezt tudomásodra hoztuk. 7 ekinteted távol ba meredt, lelked valahol ott járt a Mississipi táján és borzongva gondoltál arra: mi lenne ha olt is.... De kövessük az eseményeket időrendben.... Mint film pörög le mindez szemeim előtt. Esős fenyöHIatos május volt, midőn - megérkeztetek. 13. amerikai páncélos hadosztály. Ot hat’ rohamkocsi állt meg a szomszédos parasztház előtti utón. Gdasomlordáltunk. A parancsnok figyelő tekintettel nézett végig rajtunk. Nem tudta elgondolni kik vagyun k. A helyzet komolysága ellenére komikus volt. Szigorú gyanakvó tekintetek a kocsikon lévő, fegyverüket ránkszegező katonák részéről. A gépágyú csöue lassú mozgással követi minden mozdulatunkat! Mi félelem nélkül, csodálkozva szemléljük az életünkben először látott tengerentúli “lényeket . Pompás kocsik”.... Olvasom ki mellettem álló bajtársam szeméből gondolatát. Főszerelö volt odahaza. Vártunk.... Angolul egyikünk sem tudott. A parancsnok lassan elénklép. Arca szigorú, midőn megszólal német nyelven: — Kik maguk? . . . — Magyarok. _ Hm.... Van fegyverük?.... —< Nincs. Elvették az S. S.-ek. Különben itt vagyunk meghúzódva a szomszéd tanyán.... Kis szünet után: — Itt van három páncélököl, fogják. Ha netán tán S. S.-ek jönnének. A falut ne hagyják el! Ennyi volt az egész. Csodálkozásunk még fokozódott midőn a kocsikról konzervek és cigaretták repültek lábaink elé! E pillanattól kezdve kezdtük megismerni és mindjobban megszeretni az ami -t. Pár héttel a megszállás után történt, mikor egy délután amerikai katonai tehergépkocsi állt meg egyik parasztház előtt. Nagy csoportosulás. Természetesen mi is odamegyünk. A kocsiban két ami. Ekkor ismertünk meg. Te voltál John, bajtársaddal. Csokoládét, konzerveket és cigarettát osztogattatok szét tojás ellenében. I i igy "raboltatok! HAZAMEGYÜNK... Hazamegyünk újra, — ha pirkad a hajnal! Amikor ajkakon csendül a magyar dal! Hogyha majd szabadon szállhat a magyarszó Újra jmára hiv a csodás harangszó! Hazamegyünk újra tavaszfakadásán, Magyarkönny árjának a kiapadásán, Ha majd minden tornyon leng a magyar zászló, Buzakalászok közt, zeng a magyar sarló! Hazamegyünk újra, a nyár melegére! Egy igazi, boldog, magyar ölelésre! Mikor szüretelnek minden magyar portán, Majd ha magyar vitéz fog állni a vártán! Hazamegyünk! A templomba vezet utunk újra! Minden úgy lesz, mint ahogy volt kisgyermek, korunkba! Iskolákban “Talpra Magyar!” az egekig csendül! A Hazánkhoz hűek leszünk — mind! “Rendületlenül ". Euclid, Ohio, 1949. Kiss Imréné, Révey L. P. Emma. I
