Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-12-15 / 12. szám

í949 december r, — n-­"KRÓNIK A" y-IK OLDAL FONTOS TANÁCSOK az Egyesült Államokba már be­vándorolt vagy bevándorolni kí­vánó .magyar menekült honfitársak számára. 1. Amerika földjére való lépé­seddel megszűnnek európai gond­jaid, . , . de azonnal válladra ve­szed uj életednek uj terheit. 2. Töröld ki gondolatvilágod­ból azt a hamis képet, amely sze­rint AMERIKA a könnyenélők és könnyen gazdagodok paradicso­ma. 3. Az értelmiség elhelyezkedése a legsúlyosabb kérdése a mene­kültügynek. Okok: az amerikai­­angol nyelv tökéletes ismeretének, amerikai állampolgárságnak, az amerikai életfelfogás-munka­rendszer ismeretének hiánya! Idő­sebb kor a nehézségeket csak fo­kozza. Fentiek alapján Kedves Honfi­társam, ... ne válaszd Amerikát, ha nem tudsz lemondani — jó hosszú időre — hazai foglalkozá­sod gyakorlásáról és uj foglalko­zásod (farmer, szakács, házmes­ter, stb.) nyújtotta uj életkörül­ményekbe nem tudsz bealkalmaz­kodni! 4. Munkaadódhoz való loyali­­tás, erkölcsi és gentleman-szellem termeszetszerü kötelezettség! 5. Munkaadód cserbenhagyá­­sának erkölcsi következménye ki­hat minden más nemzetiségű me­nekültre is. Vigyázz, . . . csorba ne essék * * * * 5 6 7 Haorj t ,ó hírnéven, amelyet a régi amerikás magyar, szorgalmas munkájával és megbízhatóságával a MAGYAR-névnek kivívott! 5. Amerika nem nyújt könnyű és gondtalan életet számodra. Amit nyújt az: munka, kenyér és emberi szabadság! Nyugodtan aludhatsz, nem fog éjjel ajtódon kopogtatni a titkos rendőrség. Nem fognak üldözni vallásos meggyőződésed miatt. Nem fog senki pártpolitikai is­kolába kényszeríteni. 6. Mielőtt hajóra szállsz, hagyd az avult hazai szokásokat (boka­­veregeiést, arisztokrata-izü maga­tartást) az európai partokon, mi­vel azokat Amerikában is a feu­dalizmus és reakció jeleinek tekin­tik. Az amerikai munkaadód egy dolgozó embert, családot vár! Ezért: doktori, ezredesi,, igazga­tói, alispáni és méltóságos címeket nemcsak célszerű, azonban logi­kus is uj gazdasági munkás, pin­cér, inas, stb.) munkásminőséged­ben elhagyni. Ne dobjuk el ősi hagyománya­inkat! Azonban a tragédia után, reális szemlélettel mérjük fel a tnult eseményeit!. Az u, n. “Régi jó idők”-nek vé-Őrizzük meg nemzeti tradíciónk Bak ma is használható kincseit, azonban tartsunk lépést a keresz­tény és haladó szellemű demokra­tikus nemzetekkel. 7. Amikor AMERIKA földjére lépsZj ne feledd, hogy idegen or­szág szeretettel fogadott vendége Sfagy és első szavad csakis a kö­szönet és nem a vendéglátó or­szág, a vendéglátó nép kritizálása legyen! A kritika jogával csak azután élj, amikor már megtanultad a vendéglátó gondolkodási módját és szokásait. Tanuld meg az ame­rikai demokrácia lényegét és pró­báld azt megérteni. Mig meg nem ismered az ame­rikai tradíciókat és nem vagy pol­gár, ne ártsd magad pártpolitiká­ba. Letelepedésed után első utad az Istenháza felé vezessen. Lelki­táplálékot és támogatást az Egy­házad nyújt. Légy Egyházadnak hü tagja, munkálkodj benne az igazi keresztény és demokratikus eszmék megvalósításáért. 8. Menekült Honfitársam! Mi magyarok mindannyian egy “Uj Mohács”-nak vagyunk áldo­zatai! A remény el ne hagyjon, le­gyünk reálisak és ne álmodoz­zunk. Ha uj életed során, egy uj világban, első lépésedet nem ki­sérné siker, uj reménység el ne hagyjon! Nem vagy egyedül! Nézz körül, a világ minden sar­kában hasonsorsu Honfitársainkat látjuk, akik egy jobb jövő remé­nyében vívják életküzdelmüket! Ha mégis nagyon egyedül érzed magad, tekints az égre, a Minden­ható Isten kegyelme és keze alatt vagy, aki egy oly országba veze­tett, ahol a levegő oly halhatatlan óriások eszméivel van telítve, mint: LINCOLN és WASHING­TON! New-York, 1949 dec. havában. BALASSA BÉLA a new-yorki magyar főkonzulá­tus lemondott vezetője, ideigle­nesen a Lutheránus Menekültte­­lepités szolgálatában. EGY LEVÉL A SOKBÓL Igen Tisztelt Főszerkesztő Ur! Egy éve annak, hogy több ma­gyar családdal együtt Venezuelá­ba érkeztünk. Mivel munkavi­szony változása miatt más város­ba költöztünk, — címváltozásunk bejelentésekor hálás szívvel mon­dunk köszönetét a Krónika veze­tőségének, amiért elküldi szá­munkra — a teljesen elszigetelten élő magyarok számára — a Kró­nikát. Már Ausztriában szivünk óhaja volt a Krónika, — itt azonban nemcsak egyetlen szellemi kap­csolatunk magyarságunkkal ez a lap, — de egyetlen reménységünk és imádságunk is. Gyermekeink a Króniká-ból tanulnak magyarul olvasni és számunkra, — a nehéz munkában eltöltött hetek után, — igazi áhitatos ünnep az az nap, amikor megérkezik a nagyon várt Krónika. Hittel és reménységgel olvas­suk minden sorát és várjuk a jelt,-— mint hajdan a véres kardot, — hogy Ottó trónörökös zászlaja alá sorakozva küzdhessünk hazánk szabadságáért, egy boldog Nagy­­magyarországért. Hazafias köszöntéssel, Bakos Géza volt földbirtokos, fő­hadnagy. Kovács Jenő, Dr. Buday Zoltán, Molnár Bálint. VISSZA AZ EGÉSZ! Tito ellen hozott határozatot a Kominform valahol Magyar­­országon, egy mátravidéki fürdőhelyen tartott konferenciája. Arra szólítják fel a munkásságot, hogy döntsék meg a jugoszláviai diktátor uralmát. Ezúttal nagyon határozott hangú a felhívás és egész “bün­­jegyzéket” csatoltak hozzá, amellyel azt akarják bizonyítani, hogy Tito feladta a kommunista törekvéseket, meghagyja a földet a parasz­tok kezén, polgáriakkal szűri össze a levet és kizárta pártjából a kom­munistákat, sőt bebörtönözteti őket. Ebből persze vajmi kezés igaz; kommunizmus tekintetében Moszkva tizenkilenc, Tito pedig egy hijján húsz. Csak épen Tito nem akar Moszkva vazallusa lenni. Kommunista szempontból ez a bűne. Mármint azoknak a kommunistáknak szempontjából, akik Moszkvát tekintik a világkommunizmus fő-bázisául, nemzetközi vezérkari köz­pontjául. Ezek arra esküsznek, hogy Moszkvának joga van engedel­mességet követelnie a kommunistává erőszakolt kisebb országok veze­tőitől; a kommunizmust egységes világ terv szerint látják megvalósi­­tandónak. Tito nem akarja az ebben az egységes világtervben számára kijelölt, alárendelt szerepet játszani. Ezért átkozza ki nemcsak Moszk­va, de minden hithü moszkovita is. A Kominform határozata nyomán az a hir kelt szárnyra, hogy tavasz elejére várható, hogy a Szovjet elkezd valami fegyveres ak­ciót Tito ellen. Bent Jugoszláviában Tito helyzete a kommunistáknál erősnek látszik, mert mindjüknek ő adott állást s a moszkvai érvelésre főként csak az a kis csoport hallgat, akiknek már nem jutott a kon­cokból. Ezek azonban mozdulni sem mernek, mert Tito sem ismer tré­fát, jól megtanulta a moszkvai iskolában, hogyan kell elbánni a rend­szer ellenségeivel. Neki is van politikai rendőrsége, amely alkalmazni tudja mindazt a terrort, amit a NKVD, a moszkvai titkosrendőrség tud. így hát belülről alig fenyegeti veszély Titot, noha a nép zöme ellene van, a magángazdálkodás szabadságait vágyja vissza. De a nép sem tud csinálni semmit, amikor azok kezében a puska, akiknek Tito meg­maradásától függ a kenyere, sőt kalácsa. A Nyugat azt hiszi, hogy a magyar és román hadsereg kicsi is, megbízhatatlan is Titoval szemben s hogy ezért Moszkva a saját, ezen országokban állomásozó divízióit fogja elindítani Belgrád ellen, azt re­mélve, hogy Amerika nem avatkozik a “megtorló hadjáratba”, amelyet a hűtlen cseléd és báb ellen tervezgetnek, aki fellázadt gazdája ellen, holott kiásta a névtelenségből és “felépítette”, mint senki mást. Vishinszky orosz külügyminiszter állítólag azért szorgalmazott öthatalmi békeegyezményt a UN lefolyt közgyélésén, mert Moszkva ennek alapján remélte, hogy Amerika nem avatkozna bele a Tito elleni fegyveres akcióba. A javaslatot azonban óriási többséggel elvetette a közgyűlés és elfogadta azt a tizenkét pontot, amely a UN-charter betartására utasítja a tagságot, persze elsősorban a Szovjetet. Kétségtelen, hogy tavaszra megnő a feszültség Tito s Moszkva között s tekintve, hogy a kommunista Albániával is ellentétei vannak Titonak, nem valószínű, hogy egy ily összecsapás elszigetelt marad­hatna. Albánia tengerparti és balkáni helyzete rendkívül fontos kato­nai és gazdasági szempontból s már most is szemet szúr, hogy az al­bániai kikötők voltakép orosz hadi tengerészeti bázisok az Adrián. Lehetséges volna, hogy ismét a Balkánról induljon ki az uj világ-öl­döklés, mint harmincöt év előtt? Annyi bizonyos, hogy ennek volna valami jelképes jelentősége: A trónörökös meggyilkolásával ott kezdődött minden bűn, igazságtalanság, gaztett és tragédia, minden átok, amely a világra nehezedik és addig nem is jön tán rendbe Közép­­európa és a Balkán, amig vissza nem térnek az akkori, az 1914 junius 28-ika előtti egyensúly állapotába. . . Mindszenti bíboros 1947 nyarán Detroitban tett látogatása. Balról Msgr. Zakár, a bíboros szintén bebörtönzött titkára, őeminenciájától jobbra father Medveczky Medárd O. F. M. és Jakab András detroiti magyar plébános.

Next

/
Thumbnails
Contents