Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-15 / 1. szám
2-IK OLDAL ‘KRÓNIK A ’ 1949 anuár MÄRTIRIUM KIÁLT A VILÁGHOZ... A mesterséges gyülöletorkánnak és az uszításnak crescendója, a nagy előkészítő tűz után senkitsem ért meglepetésként Mindszenty bíboros hercegprímásnak Karácsony szent ünnepe másodnapján történt letartóztatása. Magyarországon még nem tartóztattak le hercegprímást, a nácik is csak püspök korában csukták be közel öt hónapra Mindszenty Józsefet. Akii tisztában van mindkét parancsuralmi eltevélyedés kegyetlen, keresztényieden mivoltával, tudta, hogy a fenkölt szellemű és bátor lelkű magyar egyházfő nem fogja elkerülni a másik erőszak-uralom börtönét sem, A legminimálisabb politikai értelem tulajdonosai is előre láthatták, hogy a kommunisták ugyanazt a terroruralmat akarják megvalóslitani, mint 1919-ben, csupán a tempót tették lassabbra, hogy ezzel félrevezessék, demokratikus látszatokkal becsapják a világot. Mozi^nyelven itt '‘slow motion”-nak hívják ezt a tempót. De már 1947-ben Révai József, aki 1918-ban elméleti fő-teoretikusa volt már Kun Bélának is, nyíltan megmondta, hogy csupán erről a lelassított menetről van szó. Mindszenty bíboros tüstént látta ezt már 1945-ben, amikor kiadta első tiltakozó levelét, de a Kisgazdapárt vezérei szinte lehurrogták érte és nem akarták megérteni, mire figyelmeztetett. . . Ma már legtöbbjük érti, megtanulta érteni a saját bőrén. Ma szinte csak azok vannak közülük az óhazában a politika fórumán, akik mindenre kaphatók. Ezek résztvettek most a bíboros elleni hajszában, a vad hallaliban is. Adjuk át itt nevüket a nemzet közmegvetésének: Dinnyés Lajos, Dobi István, Gyöngyösi János, Bodnár József, Katona Jenő, Balogh István, Parragi György és a legbuzgóbb Ortutay Gyula. Aki közülük katolikus, a Szentszék kiközösítése alá esik, de a világ tizenkét millió magyarja közül szivében már előbb kiközösítette mindjüket mindenki, aki igaz magyar. Szinte bünösebbek a kommunistáknál is, akiknek utóvégre üzlete az elnyomás, az Istenhitnek és a nemzeti s emberi jogoknak s azok harcának üldözése s nemkaptak azok védelmére megbízást a nemzettől. Tildy és társai tették alkotmányos látszatok között lehetővé a kommunisták Gestapo-módszerét, a nemzet kereszténységéért és szabadságáért küzdő hazafiak, a papság és a nemzet lelki önvédelmét megtestesítő hercegprímás ellen. Sohasem hittük, hogy Moszkva és ügynökei kezét visszatartja Mindszenty személyétől az egész magyarságnak feléje áramló tisztelete. Mindig azt vallottak, amit Mindszenty bíboros és a magyar katolicizmus: totalitárius gangszterekkel nem szabad alkut kötni. Védekezni kell velük szemben az első pillanattól, nem pedig megismételni a chamberlaini receptet, miként azt Tildy és környezete, ki hosszabb, —-kL rövidébb ideig tették. A kommunizmus, amint nyeregbe tornázta magát az idegen megszálló fegyvereknek és lelkileg gyenge belpolitikusok romlottságának segélyével, nem ismer irgalmat, kegyelmet senkivel szemben, aki hatalmi maffiája útjában áll. Az egyházat is csak úgy hajlandó megtűrni, ha politizál azzal, hogy "nem politizál”,, ha kiszolgálja, mint ahogy azt az orosz ortodoxia teszi s ezzel elárulja Krisztust, a hit. a haza, az ember eszményeit. Mindszenty bíboros erre nem volt hajlandó és ezt nemcsak megmondotta nyíltan az első perctől fogva, de egyetlen olyan cselekedete nem volt a három és fél esztendő alatt, amely a legcsekélyebb ellentmondásban is lett volna szavaival. Ezért koholták az összeesküvés, kémkedés és egyéb hazugságok vádját ellene az ismert, sokfelé alkalmazott recept szerint. Halálos ítélet fenyegeti s ezt mindig is tudta. De nem menekült el. Nem fogadott el egyetlen fillér fizetést sem a bitorlók kormányától s nem volt hajlandó egy. pillanatra sem elismerni az általuk idegen fegyverek védelme alatt felkényszeritett államformát és életformákat, a magyar lélektől idegen rablótörvényeket, az emberi jogokon tipró rendeleteket, amelyek csak a moszkvai uká•zoknak egy terrortól dirigált álparlament által jóváhagyott fordításai voltak. Nem menekült el, helytállt Istenért, hazájáért, nem alkudott el semmit pillanatnyi előnyökért, könnyű jövedelmekért, nem hagyta nyáját s népét a bajban. Nem törődött egyéni sorsával és bármi jön is, most is csak Istene és nemzete céljának, a szent ügynek szolgálata van szivében cs ajkán. Ezért csóváltuk a fejünket, amikor arról olvastunk, hogy félő. bevall "oly bűnöket is. amelyeket nem követett el." Mindszenty bíboros tudja, hogy bármit tesz. nem bűnt követ el. hanem bűnt üldöz, mert bűnösök csak azok.-akik a kisebbség erőszakát hajtják végre a nemzet többségén. Tudta és tudja, hogy nem bűnös, hanem a nemzet számonkérő lelkiismerete, aminek előre is mondotta magát. Mindszenty bíboros nem tartja bűnnek, hogy nem ismeri el a Vorosilov-Rákosi-Tildy-féle kényszerköztársaságot, amelyet nem a nép szavazott meg. hanem a kommunistáktól becsapott kisgazdapárti érdektársaság parlamenti többsége, az árulás és hitványság parlamentje. Mindszenty nem "vallott be" mást. mint amit ez évek alatt nyíltan hirdetett és nyíltan tett. Aki a meggyőződését mondja el. nem vallomást tesz. hanem, ha ez a meggyőződés oly tisztán, történelmien keresztényi és történelmien magyar, mint az övé, — vallat, itélőszéket tart a nemzet árulói, az idegen ügynökök és azok bábjai felett és világgá kiáltja az idegen kémeknek, árulóknak s gazdáiknak szörnyű bűneit a népek, közte a magyar nép önrendelkezési joga. nemzeti és emberi joga, minden nemzetközi charter és a nyilvánosság előtt demokratikusnak hirdetett nagyhatalmi szerződés ellen. Mindszenty a vádlottak padján a mártiriumával számonkéri az igazságot, az emberi jogot á nemzet árulóitól és a világ hatalmaitól, amelyek szabadságot, demokráciát ígértek a népeknek: nem- pedig az erőszak dulása dögvészét és annak tűrését. Nemcsak magyarok és magyar nyelven beszélő muszka állampolgárok bűnösek abban, hogy a magyar tragédia az ország katolikus egyházfejedelmének tömlöcbe vetéséig fejlődhetett és Szent István Magyarországa megg\alázásában és a Katolikus Egyház meggyalázásában kulminálhatott. Bűnös az az engedékenység, amely kiadta a hatalmi tárcákat a kezéből, bűnös a hiú önzés, amely idegen megszállás alatt nagy pozíciók reményében nem volt hajlandó elhalasztani az ország államformájáról szóló döntést, a történelmi királyságnak, —■ amely alatt a Kárpátoktól az Adriáig terjedő hatalmas ország és Kanáán volt Magyarország s nem kellett kivándorolnia annak, akiben nem dollárvágy, hanem éber munkakedv, életrevalóság lakozott — a megszüntetését, mert elnöki, miniszterelnöki cs miniszteri látszathatalmak ábrándja csábította. Bűn volt két évi szörnyű tapasztalat, az erőszak pőrére vetkőzése. Kovács Béla és a magyar többségi népakarat cserbenhagyása után megadni a "törvényes kereteket" olyan választásokhoz, amelyek a premium rendszer antidemokratikus eszközével cs a választási visszaélések végtelen sorozatával .segítették demokratikus látszatokhoz a kisebbségi bitorlókat. Ezek miatt következett el az egyetlen nagy férfiúnak, Mindszenty Józsefnek tragédiája, de nem kevésbbé illeti vád azokat a külhatalmakat is, amelyek Magyarországot kiszolgáltatták a bolsevik szovjetimperializmus martalékául. Nem először mutatunk rá erre is a nagy ügy követelte határozott nyíltsággal, de soha ily nagy és szívfacsaró elkeseredéssel, mint amikor a magyar nép legjobb, leghősibb fiát pribékek markában látjuk. • • * Magyarország a második világháborúban nem Hitler és a nácizmus javáért harcolt, hanem elrabolt kétharmad területéből akart legalább valamit visszakapni, miként az történelmi feladata volt. Ä módszer, amelyet követett nem volt sem bölcs, sem szerencsés, aminthogy két parancsuralmi hatalom malomkövei között Keteleurópa bűnös felaprózottságában eleve tragikus szerep fenyegette. A nyugati hatalmak nem értették meg, hogy a revízióért harcol és jki eljött, hogy ezt megértesse velük, nem tudott célt érni a legmérvadóbb Amerikánál, részben mert a cseh intrika és rágalom elgáncsolta, részben pedig mert a fajtörvények, a kihívó Szálasi-puccs és a magyarországi fajgyilkosságok hire megrontották a hangulatot Magyarország iránt Washingtonban. Ha igaz, hogy Magyarországot ki--szolgáltatták az orosz bolsevik imperializmus "érdekszféra-tartozékául,” e motívumoknak kétségtelenül hangulat-befolyásoló részük volt benne. De tiltakozni kell ez ellen a lelkileg az egész magyar népet sújtó, általánosító büntetés ellen annál inkább, mert Yalta szabadságot ígért neki is, a többségi népakarat érvényesülését ígérte, nem pedig az uj Trianon betetőzéseként azt a mostani belső Trianont, amelyet a magyar nép sohasem érdemelt meg. E kiszolgáltatottság ellen küzdött kezdettől fogva Mindszenty bíboros és a csatlós kormány vádja szerint ez ellen emelt szót az Egyesült Államok budapesti követeinél is, akik azonbarj^ azzal utasították el, hogy nem akarnak beavatkozni. Az a "bűne.” hogy volt bátorsága szót emelni nemzete ártatlan áldozatuldobása ellen. Biin-e. hogy levelet irt Schöenfeld. akkori budapesti követnek valamikor 1945 — 46-ban, már akkor előre látva a koalíciós bolsevizmus egyre növekvő lavináját s “beavatkozást" kérve ellene? Schönfeld a pesti csatlós-kormány most kiadott szövege szerint aft válaszolta a Hercegprímásnak, hogy "Őeminenciája tisztában kel! legyen az Egyesült Államok hagyományos politikájával, amely nenr engedi meg, hogy más országok belügyeibe avatkozzék. Ez a politika számos alkalommal a legjob-b kezességnek bizonyult egy erőteljes demokratikus fejlődés önkéntes, igaz kialakulására. Eminenciád be fogja látni, hogy ez által kizárttá válik oly akció, amely belső magyar bcliigyekhe való beavatkozásnak volna magyarázható.” Ma már Washington is kihúzta fejét a struccpolitika homokjából és látja, hogy Mindszenty nem beavatkozást, hanem egy Icgcrőszakosabb beavatkozás elleni védelmet kért. Ma már Washington is tudja, hogy "be nem avatkozása” nem a demokrácia, hanem a bolsevik rémuralom kibontakozásának volt kezessége. Ma már azt is tudja, amit minden politikai tájékozottságu embernek illett nemcsak akkor, de már 1944-ben is tudni: hiba volt odadobni európai keresztény nyugai államisága és kultúrájú országokat a bolsevik imperializmus megszállásának s utóbb még nagyobb hiba volt a többségi népakarat letéteményeseit rábeszélni, hogy álljanak kötélnek a koalíciós bolscvizmttshoz. Vészes hiba c olt nem hallgatni az egyházfő szavára, aki egy pillanatra sem állt kötélnek, nem hagyta leinteni magát. . . Azt mondotta Lovett a távozóban lévő külügyi államtitkár, hogy a bíboros letartóztatása "beteggé tevő szégyen” s Truman elnök kijelentette, hogy azonosítja magát e kijelentéssel. De a bolsevirmus, a Szovjet nem ismer szégyent céljai szolgálatában. Viszont szégyen a világ demokratikus szellemisége számára, azok számára, akikben még van emberi tisztesség és szégyenérzet, ami esztendők óta folyik Európában az ő tűrésükkel, tolerálásukkal. Szégyen a kisorszncok sorozatos letiprásár.nk eltűrése, az appeasement politika e negativ, de nem kevésbbé végzetessé fajult formája, amely végeredményben eddig az erkölcsi Münchenig vezetett, amely Jan Masaryk ablakugrása és Mindszenty bíboros és papságának letartóztatása miatt néhány
