Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-12-15 / 12. szám
6-IK OLDAL "KRÓNIK A" 1948 december KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. medni ellene vagy pedig abban -reménykedik, Hogy ezt jeladásnak tekinti a menekülésre? Ha ebben reménykedik, bizonnyal csalódni •fog. A magyar katolicizmus feje sohasem hagyta el nyáját a bajban cs legkevésbbé várható ez a hőstelkü Mindszentytől, aki hónapokat töltött a nyilasok fogságában •is, mert nem volt hajlandó meghajolni a nácizmus előtt. Ha a vörös totalitarizmus is börtönbe merészelné vetni, csak annál nagyobbra fog nőni történelmi alakja és még nagyobbra nő a magyar nép szörnyű elkeseredése az idegen megszálló fegyverek védelmében erőszakoskodó zsarnokság ellen. Bármi történjék vele, a nemzet és a keresztényi világ hódolata kiséri kálváriás utján. * * * 1948 tragédiás magyar karácsonyán imádkozzunk Mindszenty bíborosért és mindazon keresztényi magyar papokért, Ordas püspökért, Msgr. Zakárért és az egyházi iskolák bolsevizálása miatti véleményük miatt tömlöcbe került papok sokaságáért, akik az ország teljes elhagyatottsága, kiszolgáltatottság dacára a magyar lélek legyőzhetetlenségét mutatják meg a keleti pogány szolgaság imperialista urainak és eszeveszett pribéki ügynökeinek! Amikor az idén kigyulnak a karácsonyi gyertyák, az igazi öröm mellé oda nehezedik a karácsonyfákra a bánat és szomorúság felhője. A Kaliforniai Messzelátó éppen ezért nemcsak az öröm virágait látja, hanem a bánat és szomorúság szúró töviseit is. KÖNYÖRGŐ LEVELEK A KARÁCSONYI HANGULATBAN. Nemcsak az újságokat és a lelkész! hivatalokat, hanem csaknem mindenkit, akinek címét az óhazában megtudják, — elárasztják könyörgő levelekkel. . . Eddig csak szeretetcsomagokat kértek, — hiszen a legtöbb ember abban a hitben élt, hogy a bolseviki pokolnak hamarosan vége lesz. Mivel azonban késik a felszabadítás, most már azért könyörögnek a boldogtalanok, hogy hozassuk ki őket Amerikába. A sok levél közül ime itt van egy: “Öt esztendeig voltam egyfolytában katona és amikor hadifogságból hazatértem, házunkat és fatelepünket teljesen lakhatatlan romokban találtam. Két évi megfeszített munkával a romokat hely reállitottam, apám fakereskedését újra megindítottam. Ismét kiegyen súlyozott polgári körülmények között élünk, mégis minden vágyam, hogy mielőbb kint lehessek kis családommal az Államokban. . . Nem kalandvágyból indulok neki uj hazát keresni, hanem feleségem és újszülött kisfiam iránti féltés ösztönöz’’. Micsoda szörnyű pokol lehet az a szerencsétlen Csonka-Magyarország ma, ahonnan nemcsak azok a nincstelenek, akiknek semmi reménye nincsen, hanem azok is szabadulni akarnak, akik az élet tavaszán állnak és anyagi gondok nélkül élnek. Mi, akik a muszka medvének és éhes mackóinak a régi muszka határok mögé való visszaszorításáért harcolunk, hirdessük a házak tetejéről is az örök igazságot: a moszkvai istentelen bolsevizmus árva magyarságunknak teljes pusztulását okozza. DÉL AFRIKÁBA KIJUTNI! Egy másik uj párról igy szól a levél: “Megpróbálják őket Dél Afrikába kijuttatni. Ők is igyekeznek kifelé minél előbb. Az emberek jiapról-napra jobban karmai közé kerülnek a nagy vörös gépezetnek.’’ És egy magyarországi “újságíró”, akit kigolyózott maga köréből a kaliforniai magyarság, dicshimnuszokat ir erről a rendszerről és a clevelandi öreg napilap nem átalja leközölni sorait! Oh, hova jutott az újságírói tisztesség, a nyomtatott betű becsülete! ... Ráadásul meg aztán az az “újságos” magyar nemessé ütötte magát. Fölvett magyar nevét most már két “s”-el és “y’'-nal írja. Az igazi magyarságot azonban nem lehet félrevezetni itt Amerikában. Azért nehezedik a bánat felhője minden karácsonyfára, amikor kigyulnak a karácsonyi gyertyák az idei ünnepen. AMIKOR A SÓ MEGIZETLENÜL. . . Az óhazai nagy bajokhoz még egy újabb veszedelem járul napjainkban. Ez pedig nem más, mint a reformátusság uj vezetőinek a Sátán fiaival való kiegyezése. Nekem, mint református lelkipásztornak, leírhatatlan lelki szomorúságot szerzett az, hogy az országpusztitó muszkák fővezetője egy volt református lelkipásztor volt, akit a forradalom szennye a köztársasági elnöki székbe sodort. Ezt a szomorúságot csak tetőzte az, hogy az országos nagy magyar református testület elnöke sietve sietett az óhazába, hogy ezzel az elsodort emberrel kezet fogjon. A 47-es kalendáriumban még meg is van fényképen örökítve az a jelenet, amint mosolyogva szerbuszoznak az óhaza szerencsétlen földjén. És most mi történt? Boldogtalan emlékű Tildy Zoltánnak násza: Bereczky Albert, amióta az egyházba is átcsapó forradalom szeny nye besodorta a budapesti püspöki székbe, nemcsak a bolseviki ördögökkel cimborái, hanem minden nyilatkozatával keresi az ellentétet Nagymagyarország hercegprímásával, árva magyarok egyetlen reményével: Mindszenthy József hercegprímással. Nemcsak a püspöki székben, hanem a legegyszerűbb falusi katedrán is az élet szavának, megizesitőjének, romlástól megóvójának kell lenni az igehirdetőnek. És ime most a só izét veszítette Bereczkyben és társaiban. De el is fogja őket érni a büntetés! Ezért mondja az isteni Master: “Ti vagytok a földnek savai: ha pedig a só megizetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.” Romlásba viszik ezek az uj vezetők a nagymultu Kálvinista Siont! Erről beszél az a bizalmas óhazai híradás, hogy vannak olyan hetek, amikor csak Budapesten és környékén félszáz körül van a római egyházba áttérői száma. “CORRUPCIÓ OPTIMI PESSIMA.” Régi latin közmondás ez. Magyarul ezt jelenti: “A legjobbnak megromlása: a legrosszabb.” Mennyire igaz ez a latin mondás a megromlott papokról! A “Krónika” novemberi számában rámutatott a “Kaliforniai Messzelátó” arra, hogy gyilkosság áldozata lett páter Kostelnik, az egykori római áldozár. Arra vállalkozott ő, hogy a görög katolikusokat az orthodoxiába átvigye. A moszkvai "orthodox patriarcha: Alexi a szakadárság jutalmazására lembergi orthodox püspökké nevezte ki. De elérte sorsa: gyilkosság áldozata lett Kostelnik orthodox püspök. KEMÉNY GYÖRGY: erdEly lelke (Szántó Lajos testvérbarátomnak) Az erdélyi havasokban jajgató szél lova vágtat: gyökerestől dönti ki a felhőket csókoló fákat. Nyögnek a százados fenyők, morognak az öreg tölgyek; átkozódó vihar elől remegnek a hegyek s völgyek. Zug, morog a zord zivatar: benne száll az átoksárkány, mérgétől a Sebes Körös tajtékot túr habzó hátán. Megborzong a Szamos, Maros székely könnytől dagadt árja s nagy ijedten könnyek gyöngyét küldi a magyar határra. Felriad itt Erdély lelke és rászól a székelyekre: Haj, magyarok! Haj, székelyek! Zaklatnak szörnyű szégyenek: keblem farkasfogak falják, mert Erdély székelymagyarját fojtogatja markos bánat és már Hazát se találhat. Haj, magyarok! Haj, székelyek! Vihar zug Hargita felett: a zúgásra, a morgásra és a sokkal több sírásra mikor jön hangos felelet?” Erdély felett vadul vágtat vihar veszett paripája s fel nem figyel székely magyar felzokogó panaszára. Csak a Szamos, Maros, Kőrös bánatkőből vetett ágya küldi a székely magyarok drága könnyét a Tiszába. Tiszából a könny és átok belejajdul a Dunába, hogy végül az átkot s könnyet elnyelje a tenger árja. De. mikor a tenger felett zápor zuhog, vihar vágtat: Erdély lelke zokog akkor s könnyezik a székely bánat. Detroit. Mich.. 1948 nov. 15. ( I
