Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-08-15 / 8. szám
1948 augusztus “KRÓNIK A’’ 11-IK OLDAL földjén sanyarú kisebbségi sorban tartson. A magyar Felvidék sohasem volt Csehország alkotó része és Szlovákia, mint önálló állam ismeretlen a történelemben. Tény, hogy a honfoglalás után mintegy 2 évszázadig nyoma sem volt Magyarországon • szlovák, román vagy szerb nemzetiségnek. Az első román beszivárgás Erdélybe a XII. században kezdődött és folyt állandóan, mig a magyar nép a Kereszténység és a Nyugat védelmében vérzett, pusztult és apadt maroknyira. A tatárdulás folytán elnéptelenedett Észak-Magyarország-i részekre, 1240 után Sziléziából —- a mai szlovákság elődeiként — az u. n. "fehérhorvátok” szivárogtak be és telepedtek meg. Mig Északkelet-Magyarországba 1370 táján, Nagy Lajos király egyik sógora Korintovics Teodor Jagelló herceg 30-40 ezer ruthént telepitett be. Végül Dél- Magyarországban, főleg Bácskában, Ccernovics Arsen pátriárka kérésére mintegy 30 ezer szerb kapott ideiglenesen, vendégként menedéket a török elől. Az 1699- iki paszaroviczi-béke okmánya a pátriárka kiváltságleveléről emli> tést tesz. Minden történelemhamisitó hírveréssel szemben ez az okmányilag ellenőrizhető igazság. S még egy: ha a magyarság idők folyamán úgy kezelte volna a kisebbségi kérdést, mint az “utódállamok”, akkor a történelmi Magyarország területén nemzetiségeknek ma nyoma sem lenne. Azok figyelemreméltó száma bizonyítja a magyarság tolarenciáját. Szeretnék ha szomszédaink megfogadnák a nagy francia államférfi — Talleyrand — egyik tanácsát, hogy "államok és egyének számára egyaránt*tiem abban áll a boldogulás igazi útja, ha elveszik ami a másé, hanem ha kifejlesztik azt, ami az övék.' Hisszük, hogy az igazság alapján ujjárendezett Dunavölgyében a megbékélés szelleme, őszinte és barátságos légkört teremt közöttünk, amelyben az együttes biztonságunk érdekében, kölcsönösen olyan szilárd és tartós szövetségi szerződést köthetünk, amit külső érdekek és erők nem tudnak megbontani. Németország, 1948 julius. L. B. A MENEKÜLTEK ÉS AZ 1 I. 0. A megszállók és általában a győztes hatalmak csak a D. P,•sekkel törődtek. És miután a kommunista világrend1 elől elmenekült magyarságnak csak kis százaléka (főként a francia zónabeliek) D. P-s, igy sem az UNRA, sem egyéb szervezet nem törődött vele, vájjon él-e, miből és hogyan vegetál. Ez volt a tényleges helyzet egészen 1948-ig. Akkor megcsillogtatták a törődés aranyszálait a hazátlan senki: a magyar előtt — az I. R. G-val. Mindenki tudta és remélhetően Amerika is érzi, hogy a magyar itt az idegenben csak megtűrt külföldi, aki sem állást, sem szállást, sem emberi bánásmódot, vagy élelmet nem kap. A kivándorlás pedig — valljuk be őszintén — olyan mesejáték csak, amelynek csábitó színpadán sok-sok felvonás pereg le, de ezek a magyarokra majdnem minden esetben tragikus kimenetelűek, vagy semmitmondóak. Miért? Mert az IRO, mint érdekképviseleti és embermentő szerv, mindenkinek az ügyét a szivén viseli, csak a menekült magyarokét nem! Távol álljon tőlünk az IRO működését bírálni (bár ez is ujságirói feladat a demokráciában), inkább a magyar regisztrálandók panaszait gyűjtjük össze, hogy ebből is tiszta képet alkathason, aki még nem érezte, vagy aki nem akar tudomást szerezni róla. Magyar számára az IRO tagság megszerzése — kálvária. Könnyel, pénzzel, idővel és fáradtsággal fizetett kálvária. Hosszú lenne felsorolni azokat a mesterséges és néha természetes •akadályokat, amelyeket le kell •győznie annak, aki pár hónap utazgatása, éhezése, fáradozása és mellőzése után az IRO regisztráló papírhoz jut. És mégis ezrek és ezrek ostromolják az elő- és rendes regisztráló irodákat, hogy három év után legalább az "induláshoz” szükséges papír legyen a kezükben. S ha ez már sikerült, akkor kezdhet mindent elölről a szegény magyar. Kilincselhet irodáról irodára, gyüjtheíi az igazolványokat, fizethet, hogy azután orvosi és még ki tudja, hány felülvizsgálaton és kihallgatásokon át bekerülhessen valamilyen kvótába, vagy munkáscsoportba. Mert értelmiségiekről szó nem lehet. Az haljon meg, vagy térjen át, vagy legyen újra senki és semmi, majd akkor lehet valamire reménye! És eközben az idegek morzsolódnak, az évek múlnak^ a családok erkölcsi és anyagi bázisa megrendül, elpusztul az egyén, vele együtt a familia s elpusztul végül a nemzet is.Vae victis! Nem azért születtek ezek a sorok, hogy csak szánalmat és könyörültctet keltsenek. Nem! Hanem azért íródtak meg ezek a könn> el és fájdalommal rótt sorok, hogy bejelentsük: számoljanak velünk és számoljanak a lelkiismeretükkel. Ma már nem könyörgünk, nem aiázkodunk többé, hanem utoljára életért s munkáért, megélhetésért és szabadságért jelentkezünk. Ha elfogadják a szabad nemzetek a magyar ész, tehetség, rátermettség és kétkéz munkáját, alkotni vágyását, hűségét, törvénytisztelőiét* és földszeretetét, akkor sürgősen nyújtsák ki kezükéi a már végóráit élő emigrált magyarság felé. Bajorország. 1948 julius hó. Dr. Gerő László, MAGYAR KIRÁLYSÁGOT! Nemcsak a hazából elszakadt gazdag és boldog országunkban élő magyarság körében, hanem köztünk ezer gondal küzdő menekült magyarok között is sokszor felvetődik a kérdés: milyen lesz hazánk jövője? Mi lesz az a megoldás amiben mindnyájan megnyugszunk, amit mindnyájan törvényesnek ismerünk el és ami előtt mindnyájan fejet hajtunk? Mert ez az állapot (melyet rendszernek nevezni túlzás volna) ami ma Magyarországon uralkodik, nem tarthat soká. Tudjuk, hogy szegény hazánk még előtte áll az irtózatos prés utolsó szorításának, melynek nyomán vér csergedez és hamuval telik meg a történelem hamvvedre, de' ahogy a népek Istene százötvenéves török rabságunkból életre támasztott bennünket, most is melletünk áll ha vérködös fátyolon keresztül is kell, hogy a jövőbe nézzünk. Történelmi múltúnk minden mélypontja a földi javak túlságos élvezetében merült elpuhult generációk erkölcsi mélypontjára is esett, akik saját kicsinyes érdekeik szemléletén túl, nem látták a nemzet érdekeit. A történelem színpadáról erkölcsi romlottságuk miatt letűnt népek légiói bizonyítják Berzsenyi költői mondatának örökérvényű igazságát: “Minden állam alapja és talpköve a tiszta erkölcsi mely ha elvész Róma megdől s rabigába görbéd.’’ Jövendő Magyarországunk egész léte függ majd a tiszta erkölcstől, mert ahol erről lehet beszéni, ott nincs korrupció, nincs jogtalanság és nincs aljasság. Az erkölcsök tisztasága azonban nemcsak közéleti követelmény. A nemzet legkissebb sejtjének, a családnak legelsőbb rendű feltétele, mert egy tisztultabb világszemléletben és magas erkölcsi nívón nevelődött egyén sohasem lesz a társadalom ellensége, még akkor sem, ha a sors kegye el-elfordul tőle. Felelős vezetőinknek mindent meg kell majd tenni,az általános jólét érdekében, hogy társadalmi rétegek elszegényedése elégedetlensége rendbontás alapját sohase szolgáltassa. Feddhetetlen jellemű és tiszta politikai múltú vezetőkre Ifsz szükségünk, mert sem a nyilasok, akik a sirbatett Magyarország felett tort ültek, sem a jelenlegi rezsim véreskezü demagógjai politikai porondra nem léphetnek többé. Keresztényi kötelességünk bűneiket az igazságos bünhödés után megbocsátani, de elfelejteni azokat sohasem fogjuk és nem is akarjuk, hogy örök intő példaként lebegjenek előttünk. A sokat emlegetett, de eddig valóra nem váltott testvéri összefogás jegyében kell újjáépíteni hazánkat s mint láncszem a láncszemben úgy kell összekapcsolódni a hazaszeretetben. Nem a túlzott nacionalizmus, de az emberszeretettel párosult öntudatos munka hazánkért, sz lesz a feladatunk. Egész eddigi történelmünket sötét árnyékként borítja az egyéni érdekek és nagyratörések láncolata. Sokan közülünk vagyont, pénzt, emberéletet, sőt az egész nemzetet dobták oda, hogy ideig óráig a hatalom fényében tündökölhessenek. A hamis jelszavak és hazug propaganda kora azonban lejárt. Nem akarunk többé félrevezető progiombeszédekeí és fellengzős Ígéreteket hallani. Minden tisztafejü és jószándéku magyar tudja, hogy a mi generációnk élete az áldozatos munkavállalásban fog eltelni, mert csak igy biztosíthatjuk utódaink boldogulását. Azok a korszakok, amikor elődeink hibát hibára halmoztak, nem ismétlődhetnek többé! Nemzetünket a legjobb tudásunk szerint kell szolgálnunk, nem jutalomért és pozícióért, hanem az örök szent Magyarországért. Az államforma pedig, amelyben élni óhajtunk s amelytől a békét, boldogulást és a régen nélkülözött nyugalmat várjuk, a törvényes királyság, amely jogszerint sohasem szűnt meg és amely eredeti valójában nem volt más, mint egyesült államok. Soha jóvá nem tehető szerencsétlenséget hozott a világra ennek az egyesülésnek a felbontása. Saját kárán tanulta meg az egész világ, de különösen Európa, mit jelentett számára Kelet védőbástyája, a Magyar Királyság. Ezt az intézményt kell sürgősen és maradéktalanul életre hívni, hogy ismét a béke napja virradjon fel Európára. Szent István koronája ma ismét oda került vissza, ahonnét sok szenvedést látott útjára elindult: a Vatikánba. A mi koronánk egyedül álló a világon, mert léte szervesen összefügg nemzetünk jó és balsorsával s ime jelenlegi számkivetésünkbe is elkísért bennünket. Mi mindnyájan hazakészülünk, Szent Koronánk sem maradhat idegen földön. Visszakérni pedig csak akkor áll módunkban, ha az Isten szándékai szerint rendelt örökös fejét ékesítjük vele. Aki mögött pedig zárt sorokban állunk s akinek harcát a boldog jövendőért megvívni segítünk, Isten kegyelméből a mi trónörökösünk: Ottó Őfelsége. Innsbruck, 1948 julius 15. G. SZŐKE IRÉN. szépségét, a demokrácia ellenben vissza akarja adni. Ezért állnak a hivatalos hatóságok a szakma segítségére.” LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. KOMMENTÁR NÉLKÜL A magyarországi kommunista párt déli lapja, a “Szabadság" írja: "A budapesti kozmetikus ipartestület a kisipari szabadszervezeti csoporttal együttesen országos kozmetikus-ipari kongresszust ren dezett. A kongresszuson megjelent és beszédet mondott Vass Zoltánná dr., Vadas Sára tanácsosnő is, aki hangsúlyozta, hogy a kapitalista kizsákmányolás elvette a nők i
