Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-15 / 1. szám
1948 január "KRÓNIK A” legyenek továbbra is barbár brutálitás eszközei s ‘ Pompeji pusztulásra’’ való pribékek kiszolgálói. Azonban, hogy ez valóban igy legyen s hogy a mi önbizalmunk erősödjön, ahhoz sok minden szűk séges. A kérdés lényege az., hogy nincs senki, aki ami menekült sorsunkban érdekeinket teljes felhatalmazással védelmezze. Ha az amerikai hatóságok nagylelkűsége és jóindulata nem lett volna, bizony bátran nevezhettük volna magunkat elhagyatottnak. Munkakötelezettség alatt állunk, alá vagyunk rendelve az osztrák “Arbeitsamtnak’ amely hivatal nagy előszeretettel osztja be beton és sinépitésre az értelmiségieket. Semmi lehetőség sem nyílik arra, hogy valaki értelmiségi munkakörben helyezkedjék el. Na mondjuk még ez is megjárná, de egy pár lelkes lelkipásztortól eltekintve, nincs senki, egy szervezet sem., amely a magyar lelkek megmentésének, a nemzeti öntudat fejlesztésének s az otthoni újjáépítésnek, jelenlegi s a felszabadulás utáni feladatairól beszélne. Mi a széttagolhatatlan és megbonthatatlan Szent Istváni Állameszme alapján állunk. Sokan közülünk, akik azelőtt, valamelyik politikai párt szekértolói voltak, ma már latolgatják a legitimista demokrácia előnyeit, mások pedig határozottan mellette vannak. A lélehvásárnak ebben a forgatagánagyon fontos volna, hogy a lelkeket a sajtó Idegentengerről tükörsima nyugodtságu Állóvízre vezessék. Kötelességeink mellett, szeretnénk jogokat is gyakorolni, ezalatt elsősorban politikai jogokat értünk. Ezért ezrek nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy kérünk tájékoztatót önöktől, hogy miképpen képzelik el a lelkek és a munka békéjét megteremteni Szent István Palástja Viselőjének árnyékában. Kérünk erre személyeket, akik erről nyilatkoznak sajtóban és szóban egyaránt. Ez azért szükséges, hogy egyforma legyen a felfogás és a kiállás. Ha lehetséges egyes személynek, vagy személyeknek a legitimista demokraták táborába gyűjtésére s a magyar erő egységesítésére megbízás adása. Szerintünk egy ilyen irányú szervezés meginditása; kötelesség. A nemzetszervezés nemcsak cél, hanem nemzet polgári kötelesség s történelmi szükségszerűség, melyen keresztül magyarjainkat át lehet vezetni a turáni széthúzás átkából, az igazi magyar demokrácia áldásos egységébe. Nekünk általában nem a csomag és pénz, hanem cselekedet, tett, igazság kellenek és becsületes, igaz magyar kezek, amelyeket ha megszorítunk és gazdáiknak szemébe nézünk, akkor ugyanazt a célt látjuk bennük lobogni és a kézfogásban ugyanazt az erős akaratot kiérezni, mint amellyel mi rendelkezünk nyugatos “áruló” magyarok a nyugati "aranymezőkön ’. A télen Attnangban résztvettem egy Istentiszteleten. Kint igen hideg volt, csak a mi magyar szivünk melegített. Az osztrák plébános engedélyezte a misét, a fél templom tele volt magyarral. A magyar lelkipásztor szavai után könnyes szemmel énekeltük, soha annyi hittel és akarással, mint akkor, minden előzetes pártállásra való tekintet nélkül, azt érezve, hogy most csak egyedül és kizárólagosan magyarok vagyunk: Isten hazánkért térdelünk elődbe, "Rut bűneinket jóságoddal fedd be. Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed, Érdemét idézzed”. Tisztelő hive Jausz Emil, (Ausztria) 11-1K OLDAL •o#o»o«o»o* o#o FIFTH AVENUE PUBLIC SERVICE BUREAU neve közismert az Egyesült Államokban mindenütt ahol az amerikai magyarok igénybe veszik e cég élelmiszer Szcretetcsomag küldését. A Fifth Avenue Public Service Bureau specialitása, hogy élelmiszer szeretetcsomag rendeléseket pár napon belül leszállít Magyarországon a budapesti raktárból, Austriában a bécsi és grazj, raktárokból, Németországban és Olaszországban több helyen szeklő raktárokból. Nemcsak, hogy gyors az ilyen külföldi raktárokból való leszáll:tás, de az a nagy előnye is megvan, hogy a csomagok nincsenek többszöri átrakodásnak és ezáltal megrongálódásnak, megdézSmálásnak és lopásnak kitéve. Ennek dacára minden csomag a teljes befizetett összegre biztosivá van úgy dézsmálás mint elveszés ellen. Németországban, Austriában és Olaszországban nagyon sok menekült és hontalan magyar van. Felhivjuk az amerikai magyarság figyelmét a gyors segítés ezen módjára. A FIFTH AVENUE PUBLIC SERVICE BUREAU 307 Fifth Avenue, New York 16, N. Y., szívesen megküldi ingyen minden érdeklődőnek a körleveleit. írjon egv levelező lapot még ma. ic«r#o«c«o*c«ci m a.-'a.-'A ' m - m - m hogy magunkat megszervezve, akár I. R. O. támogatással saját erőnkből, vagy oly módon, hogy a felvevő állam előlegezne a kitelepülés költségeit, kivándorolhassunk. A fenti kérelem mielőbbi elintézésére életkérdés lenne számunk ra, mert a 3-ik éve tartó nélkülözések és a jövő reménytelensége az itt élő magyarság teljes erkölcsi és anyagi pusztulását jelentik. Dr. •— a -— c. (Ausztria) (Az ismert okokból nem kivén névvel szerepelni.) OTTO TRÓNÖRÖKÖS HÍVÓ SZAVAT ÖRÖMMEL OLVASTAM” Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! A szerkesztésében megjelent “Krónika" cimü havi folyóirat 1947 junius és júliusi számát egy Ausztriában hontalanul élő katonabajtársamtól sikerült .megszerezni. Örömmel olvastam a fentirt lapokban Ottó trónörökös hivó szavát. Magam is csak Benne látom hazám sorsának jobbra fordulását. Húsz éves katonai szolgálatom ideje alatt "Királyért és Hazáért" szolgáltam. Adja a jó Isten, hogy mielőbb valóban igy is legyen. Ma Franciaországban eszem a hontalanság keserű kenyerét egy elhagyatott tanyán, várostól, ku - túrától távol, mint gazdasági cseléd. csekély bérért. Családom Mí.gyarországon. magára hagyatva éli keserű kenyerét. Nincs egyéb kérésem Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! csak az. hogy tegye lehetővé számomra azt, miszerint a "Krónika" cimü lapot havonta megkaphassam. Maradok magyar testvéri sze., retettel, egy szebb magyar jövő reményében: M. I. (Franciaország) “SEGÍTSETEK, HOGY MI IS EMBERNEK SZÁMÍTSUNK!” igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Azt hiszem teljesen felesleges, hogy újra leírjam mindazt, amit már számtalan honfitársam kellőképen ecsetelt itteni helyzetünkről. Ehhez csupán annyit kívánok hoz. záfüzni, hogy annak idején családunk azelől menekült Magyarországról, ami elől ma sem bűn otthonról eljönni; lelkiismeretünket nem terheli a legkisebb bűn vagy vád s '•méf's kitaszítottak vagyunk, csak azért, mert nyugatra menekültünk. Senki sem gondoskodik rólunk, bármerre akarunk mozdulni, nem kapunk mást, csak elutasító választ, mert hiszen "magyarok" vagyunk. Volt ellenséges állambeliek. kik nem számíthatnak sem az U. N. O. sem más támogatásra. De higyje el Szerkesztő Ur, hogy minden nélkülözést és megaláztatást készek voltunk és vagyunk tűrni, csakhogy családunkat megóvjuk az otthon lezajlott borzalmaktól és az áldemokrácia áldásaitól. Ne higyje azt senki, hogy mindazok, akik nyugatra menekültünk, azt azért tettük, mert náci barátok voltunk. Itt nincs kényszer, terror és Andrássy ut 60, ahol válogatott kínzásokká szedik ki az emberekből a “szabad és kényszer nélkül: kívánt vallomásokat. Magam győződtem meg arról, hogy Magyarországon milyenek a jelenlegi állapotok és családomat ny ugodtan haza vihetem-e? De amikor láttam az emberek szemében lappangó félelmet, minden szó kiejtése előtt a riadt körültekintő pillantást, a szólás és személyes szabadság teljes hiányát, bármennyire is égtem a vágytól, hogy minden erőmet, munkámat az uj demokratikus Magyarország felépítésének szenteljem, nem voltam képes rászánni magamat a hazatérésre. Csak azért képeztem magamat és tanultam fáradtságot nem ismerve, hogy a létező összes foglalkozási ágban ezermesterré képezve magamat, minden téren meg tudjam állni helyemet. De ugv látszik hiába, mert a szorgalom, tudás és vasakarat nem elég ahhoz, hogy az ember uj existerciát alapítson magának, minden megtörik azon az egy tényen', hogy “magyar". Igen tisztelt Szerkesztő Ur, ait hiszem Önök is tisztában vannak vele, hogy itt milyen tarthatatlan a helyzetünk s hogy mennyire LEGYEN VÉGE AZ “EX-KEMÉNY’-SORSNAK! elöl, azért, hogy ahhoz az ellenséghez” jusson, amely megvédi őt a bolsevista “kultúrától”, szabadságtól, államrendszertől. Lehet tehát, hogy mi papir forma szerint “Ex-enemy”-k vagyunk, de valójában soha senki nem tekintette inkább szövetségesének a nyugati demokráciát, mint a magyarság ezen része. Ezért vállaltuk mi az emigrációt. Nekünk volt igazunk s nekünk az utóbbi politikai fejlemények nem hoztak meglepetést. Ezt vártuk és tudjuk mi következik ezután. .. Mindezeket figyelembe véve, természetes,' hogy kiakarunk vándorolni, hogy átmenthessük magunkat az elkövetkezendő szabad és valóban független monarchisztikus Magyarország részére. A magyarság még mindig ér. vényben levő megkülpmböztetés folytán “Ex,-enemy” D. P. és jelenleg a kivándorlásra semmi kilátása nincsen. Szerintem az amerikai magyarság egyik legszebb feladata és re. mélhetőleg sikere az volna, ha bennünket ebből a statusból kiemelne. Továbbá lehetővé tenné, Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Elsősorban szeretném az amerikai magyarság figyelmét arra a tényre felhívni, hogy pl. az Ausztriában élő nyugptosok politikai beállítottságáról nem kapott, vagy ha kapott is, úgy szándékosan elferdítve felvilágosítást, mert mi innen úgy látjuk, hogy az Amerikában élő magyarság bennünket, elsősorban nyilasként könyvelt el, megfeledkezve arról, hogy az itt élő magyar menekülteknek igen nagy arányszáma soha sem politizált, de minden időkben antibolsevista felfogású volt. Ez a társadalmi réteg az 1919- es bolseviki rémuralmat a gyakorlatból ismerte meg, amelyet elméletileg a külföldi szakírók könyveiből, különösen Oroszországra vonatkoztatna még jobban megismert. Erre az is ösztönözte őt, hogy az orosz bolsevizmus már szinte a magyar határig ért és ismerve terjeszkedési politikáját, várható volt az előrctörési kísérlete. Világos volt, hogy ezeknek ismeretében minden épeszű ember, akinek csak lehetősége volt, nyugat felé menekült, gyakran heteken át az előre nyomuló orosz