Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-06-15 / 6. szám
4-IK OLDAL1 KRÓNIKA” 1948 junius harcban? Miért jönnek azzal a szin tén eltemetettnek remélt módszerrel, hogy egy lélekzetre két álláspontot vallanak a magukénak, sőt nem egyszer hármat is, úgy hogy némely ember az okoskodások káoszában egészen megzavarodik, — elfanyarodik. Csak nem ez a cél? Mindszenty bíboros egész eddigi magatartása ..bizonyság ..rá, hogy tudja, ha most a felgerjedt vihar hatása elől a kommunista párt pillanatnyi taktikából viszszakozott volna is az Egyház szétválasztásának és az egyházi iskolák államosításának tervétől, előbb-utóbb megint elővennék, hiszen tisztában vannak azzal, hogy amig az egyházi iskolákban kereszténységre és magyarságra, nem pedig bolsevik istentelenségre és nemzetellenességre nevelik az ifjúságot, addig ez az ifjúság és vele a nemzet jövője sohasem lesz az övék. Mindszenty bíboros és papsága mindig tudták, mit akar a bolsevizmus, de a MAGYAR KERESZTÉNYSÉG E VILÁGNÉZETI ÖNVÉDELMI MEGMOZDULÁSA TÚL MINDEN POLITIKÁN, MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÖNMAGÁNAK TARTOZÓ Kö TELESSÉG és annál kívánni valóbb, mert a polgári politikusok politizálása holtpontra jutott. Nem lehet mindent arra az eshetőségre feltenni, hogyan végződik az Amerika és Oroszország közötti küzdelem és nem helyénvaló a szavak között kételyt éreztetni a Hercegprímás harcának értelme iránt, mivelhogy vannak, akik szerint amugyis minden azon fordul meg, hogy Amerika igy vagy úgy, háború nélkül vagy háborúval felszabaditja-e Magyarországot és a többi bolsevik járom alatti országokat. Van-e érthetőbb és méltánylandóbb, mint hogy a magyar katolicizmus nem bízza magát kizárólag a világpolitika hullámaira, hanem helyt kíván állni halhatat-APOR ÉS APPONYI A HÁGAI KONGRESZSZUSON Lapunknak írják Európából: A Hágában megtartott Európa, 'kongresszussal kapcsolatban — anélkül, hogy annak részletes ismertetésébe bocsátkoznánk — mint magyar szempontból fontos körülményt megemlítjük, hogy arra a vasfüggönyön túli elnyomott országok emigrált politikusaihoz hasonlóan, a magyar nemzeti emigráció néhány vezető egyénisége is személyszerinti meghívást kapott, köztük elsősorban Br. Apor Gábor v. vatikáni követ. A meghívott magyar emigráns poli. tikusok részéről egyedül Gr. Apponyi György szólalt fel. A kelet- és középeurópai emigráns politikusokat, akiket eleinte csak mint megfigyelőket tekintettek, a kong. resszus további folyamán teljesjogú résztvevőkké nyilvánították. A-z^eJhangzott beszédek közül kiemelkedik Churchill május 9-iki felszólalásában annak megállapi. tása, hogy az egységes Európára lan eszményeiért, Krisztusért, keresztényi és magyar lelke szabadságának, jövőjének üdvéért? Eldönti ezt a vitát, ha egyáltalán vitás lehet, XII Pius pápának a magyar nemzethez intézett május 31-iki hatalmas históriai szózata, amelynek köztudomású, de a szövegből is kidomborodó célja Mind szenty bíboros és hívei küzdelmének tüntető támogatása volt. Nem felesleges és nem hiábavaló a magyar kereszténységnek és egyben a nemzetnek e nagy önvédelmi harca, amely befelé ébren tartja a nemzeti lelkűiét tüzét, kifelé pedig újólag figyelmezteti a demokrácia hatalmainak lelkiismeretét, mily kárhozatos elvfeladás és förtelmes bűn volna minden olyan kiegyezés, amely a sztálini, sőt wallacei koncepció szerint a keleteurópai ki§népeket sorsukra hagyná a kereszténységükön, nemzeti lelkiségükön taposó pánszláv bolsevik uralom jármával szemben. * * * MINDSZENTY BÍBOROS nem a dicsőség glóriájáért, nem földi hivságokért, hanem a kereszténységért s nemzetéért folytatja rettenthetetlen harcát és bizonnyal csak elnéző mosolya van azok számára, akik a távolból hamis állításokat kockáztatnak meg róla és bagatellizálni szeretnék történelmi harcát. Fájlaljuk, hogy nem bolsevik oldalról ily jelenség előfordulhat, de nem hallgathattunk. Ne akarják leszállítani nagyságát ’ a magyarság előtt valótlanságokkal, mesterkélt ál-érvekkel, destruáló mü-fölénynyel, mert csak önmaguk értékét, becsülését szállítják le vele, holott örülni kell, hogy a Gondviselés legalább egy ily kezdettől következetes, tisztánlátó, próféta-lelkű harcos történelmi fomátumu vezért adott a szerencsétlenül vezetett és vezetők nélkül maradt nemzetnek ezen a legsúlyosabb órán! Dixi et salvavi. ,. És le a kalappal Mindszenty József előtt! s= A MÜNDT-NIXON TÖRVÉNYJAVASLATRÓL Ez a törvényjavaslat, amelyről mostanában oly sok szó folyik, senkit sem elégít ki teljesen. Most nem beszélünk a kommunistákról, akik gőzerővel harcolnak ellene, hanem azokról az elemekről óhajtunk megemlékezni, akik egy vagy más ok miatt vették célba ezt a törvényjavaslatot. Akad Amerikában bőven olyan vaskalapos, megrögzött alkotmányőr, akinek az úgynevezett “Bill1 of Rights’’ szentebb, mint a Biblia. Ezek a konstituticióbajnokok jóformán kommunistamentes államokban élnek, ahol Diogenes lámpájával sem lehetne egy .kommunistát találni. És miután a kommunizmus fertője nem veszélyezteti életüket, feleslegesnek tartják a veszélyelleni óvintézkedést szövetségi törvény alakjában. Szerintük a kommunista veszély tisztára lokális ügy és lokális óvintézkedést igényel. Már előre nevetnek, hogy ha törvény lesz a javaslatból, az ő városukban vagy államukban egyetlen kommunistát sem fognak találni, akin a kommunista ellenes törvényt (ami csupán regisztrálásából áll), végrehajtsák. Sokkal veszedelmesebb annak a csoportnak az ellenállása e törvényjavaslattal szemben, amely csoportot a Krónika egyik régebbi cikkében intellektuelnek nevezett. írók, újságírók, művészek, tudósok, ügyvédek, sőt papok, tehát a szellemi munkások számottevő csoportja vonult fel a javaslat ellen, felhasználva az újságok, rádió, szószék által nyújtott lehetőségeket, hogy a törvényjavaslat ellen hangolja a jóhiszemű társadalmat. Végeredményben a törvényhozás szavazás utján fog dönteni a javaslat sorsáról, de ennek ellenségei úgy vélekednek, hogy ha elegendő számú polgár zavarja levelekkel, sürgönyökkel és petíciókkal a szenátorokat és képviselőket, úgy azok a javaslat ellen fognak szavazni, vagy legalább is enyhítő pótinditványokkal fogják azt ártalmatlanná tenni. Mit akar a Mundt-Nixon javaslat? Semmi mást, mint amit maguk a kommunisták. Akarja tudni, hogy ki a kommunista. Ki a párttag. Ha joga van tudni a Kommunista Párt vezetőségének, hogy ki tartozik hozzájuk, ugyanolyan jussa van ezt tudni az amerikai hatóságoknak is. Mert a Kommunista Párt nemcsupán politikai párt, mint a Demokrata vagy Republikánus Párt, hanem összeesküvők pártja, amelynek célja ugyanolyan kíméletlen eszközökkel megdönteni az Egyesült Államok kormányformáját, mint amilyen eszközökkel elbántak a középeurópai államok kormányaival és nemzeti önállóságukkal. Ez ellen pedig minden öntudatos amerikai polgárnak védekezni kell és ezt a védelmet, noha nem teljes egészében, de megadja a Mundt-Nixon törvényjavaslat. Szerény véleményünk szerint a Kommunista Pártot törvénytelennek kellene nyilvánítani és amennyiben a Kommunista Párt titokban, föld alatt működne, úgy mindazokat, akiket e bűntényben az amerikai bíróság bűnösnek találna, deportálni kellene, de nem Alaszkába, az Egyesült Államok szibériai vadonjába, hanem egyenesen Oroszországba, a kommunista paradicsombá. Ez a deportálási büntetés nem lenne ellentétben a keresztényi és demokratikus felfogással, mert nem a lelkiismeret szabadságát, a szabad gondolkodást büntetnők vele, hanem lehetővé tennők a megrögzött kommunista számára, hogy az általa oly nagyra tartott kommunizmust saját tapasztalataiból, nem pedig Marx, Lenin és Stalin tanításaiból a helyszínen ismerje meg. Továbbá ez a büntetés emberségesebb lenne, mint az, amit a vonatkozó terv nemcsak Nyugateurópa egységesítését célozza, hanem egész Európáét, hiszen "a keleteurópai államok emigráns politikai személyiségei is mellettük vannak”. Az, hogy mi az angolszász demokráciák eszméit valljuk, kétségtelen, de hogy ők mily mértékben vannak mellettünk, azt majd a jövő fogja megmutatni. Talán a közel jövő. KOMMENTÁR NÉLKÜL A budapesti marxista “Népszava” 1948 április 18-iki számából: Pécs (Kiküldött munkatársunktól.) Békés Ádám, a Széchenyigimnázium hittanára a vallásórán az egyháztörténelem területéről a magyar történelmi, múltba kalandozott. Azt mondotta diákjainak, hogy “Mária országa, Magyarország mindig akkor állt~3icsősége teljében, ha katolikus királya és vezetője volt.” Szerinte az országnak — és itt nyilván a Habsburgokra gondolt — ebben volt az ereje.” Szovjet méi* ki azokra, akik az amerikai demokráciát előbbre helyezik az orosz kommunizmusnál. Mert aki Stalin keleti demokráciáját nem szereti és inkább az amerikai demokrácia után vágyik, ha titkos demokrata pártnak a tagja Szovjetoroszországban, az OGPU előtti beismerő vallomása után nem Amerikába, hanem Szibériába deportálják. Ha előbb agyon nem verik. Amikor Európa kis országai a vörösök alól felszabadulnak, a Kommunista Párt ott már annyira gyűlölt lesz, hogy további fennmaradása iránt még maguk a kommunisták sem táplálnak semmi reményt. Ezért oly mohók most, habzsolják az élet minden javát, harácsolnak, lopnak és gyilkolnak. Különösen Magyarországon, ahol egy régebbi bukott) kommunista uralom miatt még vérszomjasabbak. Tudják, hogy amikor Ottó elfoglalja a magyar trónt, nekik ugyanolyan politikai és szabadságjogaik lesznek, mint amilyen jogokat ők biztosítottak a legitimista pártnak. Akit állása, munkája, a kenyere vitt kényszerből a Kommunista Pártba, az nem fél az uj magyar felszabaduiástól. De akinek kezéhez vér tapad, ártatlan emberek vére, azzal a magyar királyi bíróság fog számolni. T.S. EGY LEVÉL A SOKBÓL Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Az Ön által szerkesztett és kia^ dott Amerikai Magyar Havilap a Krónika, melyet Ön volt kegyes címemre megküldeni, részemre a lelki és szellemi felfrissülést és újabb remények fellángolását hozta. Ezen lap, mely a jelenkor egyetlen demokratikus és minden külső behatástól mentes magyar lapja, egy megbecsülhetetlen érték számomra, kinek mint .angol fogságban élő magyar hadifogolynak egyetlen szellemi táplálékomat jelenti. Bene János (Ausztria)
