Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-04-15 / 4. szám

' 10-IK OLDAL

‘ K R ó NIK A"

1948 április

nr-CABLE ADDRESS: “VIKET”

Codes: Bentley’s Complete Phrase, ABC 5 c 6

ABC 5 Improved

VIRGINIA KENTUCKY TOBACCO Co. 1

RICHMOND, VIRGINIA, U. S. A.

>>)

»>

LEAF TOBACCO

VIRGINIA, CAROLINA, GEORGIA, KENTUCKY, BURLEY, CLARKSVILLE % SPRINGFIELD, and MARYLAND TOBACCOS

For the manufacture of Cigarettes, Smoking Tobacco, Cigars

Chewing Tobacco and Snuff

összes amerikai magyar protestáns szervekkel, értve ezek alatt a különböző denominációkba tartozó magyar egyházkerületeket illetve egyházmegyéket. Ezért, nem hinném, hogy szükség lenne a kellerbergi vagy más ausztriai tábornál érdeklődni lelkészeink címe után; megkapható az bizonyára már Amerikában több helyen. Könnyebbség kedvéért azonban én is mellékelek egy névjegyzéket az illetékességi területek feltüntetésével. (Lásd lapunk más helyén)

Ami a segítséget illeti, etéren teljességgel igaza van a cikknek. Nagy, égetően nagy segítségre van szükség. Amit eddig kaptunk — egy élelmiszeradomány Szabó István clevelandi református lelkész gyűjtéséből már érkezett —■, a szükségben élő híveink 5 százalékának egy alkalommal való megsegítésére adott csupán módot. Istennek hála, az idei tél csak az utóbbi hetekben hideg, de még igy is nagyon-nagyon sok lerongyolódott atyánkfián kellene segítenünk, hiszen osztrák részről nem kapunk ruhautalványt még egy pár zoknira sem. Itt vannak azután a frissen érkező, egy szál ruhában lévő menekültek. Újonnan született gyermekeinknek — s a gyermekáldás bizony elég nagy! — nem tudunk néha még egy pelenkát sem adni. Arról sem kell, azt hiszem, sokat beszélnem, hiszen sok kiérkezett levél beszámolt már róla, mennyire rosszul tápláltak, erejükben megrokkantak itteni magyarjaink, felnőttek, gyermekek egyaránt. Feltétlen szükség volna megfelelő élelmiszerpótlásra ahhoz, hogy ezeknek erejét, egészségét visszaadjuk és hogy ne essenek a fejét mind jobban felütő rém, a tuberkulózis karmaiba.

És még egyet. Az itt élő magyarok nagyrésze kivándorlási tervekkel foglalkozik. Hogy lesznek-e államok, amelyek magyar kivándorlókat nagyobb számban elfogadnak, ahová a családtagok is kimehetnek, még igencsak a jövő kérdése, egyetlen kanadai esetet kivéve. Jelenleg az IRO utján egy-egy vegyes D. P. munkáscsoporttal tud néhány magános, fiatalabb szakmunkás kijutni. De csak akkor, ha kifogástalan egészségi állapotban van a jelentkező. Hol van meg ez a kifogástalan egészségi állapot magyarjaink legtöbbjénél? Ahhoz tehát, hogy a magyarok, mint kivándorlási alanyok egyáltalában szóbajöhessenek, szükséges, hogy ismét visszanyerjék munkaerejüket, egészségüket. Ehhez pedig segítség kell, mert a rendes élelmiszeradagok éppencsak az életfenntartásra elegendők.

Ezeket voltam bátor az említett cikkre és vele kapcsolatban megjegyezni. Szerkesztő Urnák mindig kész hive

Dr. Harsányi András református lelkész,

'* » V •***.' V* -V* - » - • - * *•

VÁLASZTOTT BÍRÓSÁGOKAT JAVASOL

Az amerikai magyarok előtt, —> úgy látjuk — még mindig nem eléggé tisztázódott kérdés az úgynevezett “nyugatos" magyarság korábbi állásfoglalása, jelenlegi gondolkodása és jövőbeli szándéka. Még mindnyájunk fölött itt lebeg az a vád, hogy “nyilasok” hazaárulók, ..német-bérencek vagyunk. ..Ha közülünk bármilyen irányban valaki megmozdul, — teszem azt levelet ir egy demokratikus amerikai magyar lapnak, esetleg a ..Krónikának és abban olyan tényeket szögez le, amelyek az otthoni rendszernek nem kellemesek, azonnal rája sütik otthonról a hazaárulás, vagy a háborús bűnösség fekete stigmáját. Ami a legnagyobb hiba, sok esetben ezeket a vádakat el is hiszik. Tudok olyan .magyarról, akinek legrégibb amerikai magyar 'barátja nem válaszolt a neki írott levélre, mert egyik szélső baloldali lap azt irta róla, hogy német-barát volt.

Régen az ilyen kérdések rendkívül egyszerűek voltak, mert rendelkezésre állt a becsületvédelmi törvény és a független magyar bíróság, amely előtt mindenki megvédhette a megtámadott becsületet. Most azonban, mi nyugatos magyarok, a szó szoros értelmében a törvényen kívüliség állapotába jutottunk. Otthonról akinek kellemetlenséget akarnak okozni, vagy akinek megingathatatlan magyarságától félnek, mindenkit megrágalmaznak. Jellemző erre, hogy a budapesti rádió közlése szerint 1947 októberében a pesti népügyészség ötezer “háborús bűnöst" kért ki Németország nyugati zónájától Ezekből persze nem adtak ki egyetlen egyet sem, nyilván mert nem tartják őket annak. A vád azonban megmaradt, a gyanú mindenkit kisért és kisérti az egész magyarságot is, amely Bajorországban és Németországban él. Hogy védekezzünk ellene?, Menjünk talán haza és álljunk a pesti “népbiróság” elé, menjünk keresztül Rajk László kínzó kamaráin, hogy amikor százhúsz órai fény-vallatás után mindent beismertünk,, amit el sem követhettünk, szépen elküldjenek Szibériába?

Mi itt megtanultuk, hagy kenyér nélkül meg lehet élni egy darabig, de becsület nélkül nehezen. Sokan vannak, akik lelkileg összeroppantak abban a tudatban, hogy rossz magyaroknak tartják őket, holott sokan közülük semmi mást nem tettek, mint harcoltak a bolsevizmus ellen. Vannak szellemi emberek, kitűnő tudósok, akik a magyarság értékei voltak és lesznek, de ma náci vagy bolseviki nyelven szólva “aussciialtolva’ vannak a tisztességes embe-