Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-04-15 / 4. szám
6-IK OLDAL KRÓNIKA" 1948 április KOMMUNISTA KÉZBEN AZ UJ MAGYAR HADSEREG ÉS RENDŐRSÉG Magyarország 1944 teléig Európa egyik legjobban szervezett csendőrségével rendelkezett. Tizenkétezer jólképzett csendőr gondoskodott az ország nyugalmáról kb. 800 tiszt parancsnoksága alatt. Az összeomlás maga alá temette az egész intézményt. Ez előrelátható volt. Az 1919-es proletárdiktatúra után Horthy csendőrsége egy negyedszázadon keresztül sarkában volt minden kommunista próbálkozásnak és kérlelhetetlenül lecsapott, ahol egy moszkvai ügynök megjelent, agitált s toborzott. 1944 március 19 után, amikor a németek puccsszerűen megszállták Magyarországot, a csendőrségre hárult a zsidók deportálásának gyászos emlékű feladata. Ezek után nem lehetett kétséges, hogy a magyar csendőrség sorsa megpecsételődött. A csendőrség jelentős része visszavonult a hátráló német egységekkel s ma is emigrációban tengődik. Az afrikai francia idegenlégiótól Vietnamig, Gráztól Hannoverig és Innsbrucktól Buenos-Airesig mindenütt találni hányódó, kallódó magyar csendőrt. Egy részük, tiszta lévén a lelkiismerete, hazatért és igazolásra jelentkezett. Nyolcezren kérték politikai megbízhatóságuk igazolását és mint a közelmúltban befejezett vizsgálatról kiszivárgott, 40-nek sikerült is megkapnia. A magyar csendőr kakastollas és hetyke figurája azonban maradéktalanul eltűnt a magyar közélet színpadáról. Helyét az uj rendőrség foglalta el. Bár a Horthy-rendőrségnek mindazt nem lehetett számlájára írni, ami a csendőrség oldalát oly súlyosan megterhelte és a régi államrendőrség inkább zsidómentő, nyugati beállítottságáról, német ellenes érzelmeiről volt közismert s a kommunista üldözésben is csak egyes kisebb szervei vettek részt, mégis legalább egyelőre el kellett tűnnie a történelem sülyesztőjébcn. Magyarország közjogi újjászervezését á 100 Moszkvából hazatért főemigráns vette* kezébe 1945-ben s gondoskodott róla, hogy már az első választások előtti időben, függetlenül a néphangulattól, kizárólag kommunista vezetés érvényesülhessen a rendőrségnél. A régi rendőrség maradványait szétkergették, a tisztek jórészét, akik demokratikus érvényesülési lehetőségről álmodtak, internálták és megkezdték a pártatlan s elfogulatlan államrendőrség helyett a kommunista, politizáló rendőrség szervezését. A legelszántabb eleme két keresték ki és vették fel az uj rendőrség soraiba. A legjobb ajánló-levél az volt, ha a jelentkező valamely állami fegyintézet kommunista üzelmekért bebörtönzött szökevényének mondhatta magát. Nem volt baj, ha az illető a nevét sem tudta helyesen leírni, legalább egy kapitányi rangot kapott. Fiatal mesterlegények, félbemaradt egyetemi hallgatók, ha valami érdemet szereztek a kommunista pártmunkában és kedvük volt szolgálni, felölthették a rendőrtiszti egyenruhát és ha különösen ügyesek voltak, nem egyszer minden előképzettség és tapasztalat nélkül is, 20-21 éves fejjel mint rendőralezredesek kezdhették karrierjüket. A magasabb irányítás természetesen kizárólag kipróbált kommunista emigránsok és a spanyol polgárháborúban érdemeket szerzett veteránok, igy Péter Gábor és Münich Ferenc rendőrtábornokok kezébe került. A kisgazdapárti miniszterelnök és köre az első országgyűlési képviselő választások fölényes kisgazda többségének birtokában megpróbálták kierőszakolni, hogy a pártok a rendőrségi állásokon százalékos arányban osztozkodjanak. Papíron létrejött a megegyezés, de a kommunisták értették a módját, hogy kell a választók égybatodának bizalmára támaszkodva az egész úgynevezett “demokratikus rendőrséget" bolsevizálni. Abban az időben Budapest békés polgárai jobban féltek egy egyenruhás magyar rendőr megjelenésétől, mint egy géppisztolyos orosztól. Magában a kommunista pártszervezetben is belátták, hogy nem lehet tovább tűrni egyes basáskodó, gyors meggazdagodásra vágyó rendőraltiszt, vagy tiszt garázdálkodását, megkezdték tehát a lassú rostálást, tisztogatást. A fővárosi közbiztonság katasztrofális volt, a vetkőztetásek, uccai rablások napirenden voltak és számos rendőralkalmazott volt az alvilág legveszélyesebb konkurense. A legfőbb kommunista vezetés, igy Rákosi Mátyás főtitkár és Rajk belügyminiszter, belátták, hogy megbízható rendőrség nélkül nem lehetséges kormányzás. Elhatározták, hogy újjászervezik az “újjászervezett" rendőrséget, az “újjászervezett” rendőrséet. Megindították a rendőrlegénységi toborzást és sajtójukban hangulatot igyekeztek kelteni, hogy a “dolgozó nép fiai" kedvet kapjanak a rendőri pályához. Ez nem jelentette természetesen, hogy ezután a Kommunista Párt előszobáinak a megkerülésével is be lehetne jutni a rendőrség kötelékébe. A szervezés gyorsan haladt. Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Kisfarcsán és Székesfehérvárott rendőrosztályokat állítottak fel, élükön sokszorosan kipróbált kommunistákkal, ahol kb. 1500-as turnusokban megkezdődött a szakszerű katonai és rendőrelméleti kiképzés. Fiatal, egészséges férfiakat válogattak ki. A szükségmegoldások zavaros ideje lezárult. Már nem volt elég a párttagság, megfelelő testi és szellemi képességekkel is kellett a jelentkezőnek rendelkeznie. És FINNORSZÁG IS .. . Magyarország sorsa fenyegeti az északi kis rokon népet is. Sztálin ráüzent, hogy kössön kölcsönös védelmi szerződést vele, mert hogy háborús baj esetén a 190 milliós behemót Russzia nem boldogulna a négy milliós országocska segítsége nélkül. A finnek először haboztak, de aztán, kivált, hogy sehonnan nem beszélték rá őket az ellenkezőjére, beadták a derekukat. Csináltak ugyan holmi naiv kikötéseket, amelyek alapján azt hiszik, hogy az ő szerződésük jobb, mint Magyarországé. Kikötötték például, hogy csak a saját határaikat kötelesek védeni s hogy Sztálin csak akkor szállhatja meg az országot, ha ennek szüksége közös tárgyalásokon megállapítást nyer. A jó finnek talán még azt hiszik, hogy ennek van komoly értéke és adott esetben tartanak valamit a markukban a Szovjettel szemben. Belpolitikai célokra ideig óráig jelenthet ez valamit a finn kormány számára, de nem kétséges, hogy Sztálin akkor masíroz be, amikor fontosnak tartja, hogy katonái ott legyenek a svéd határon. Svéd ország ugyanis szintén rajta van a világkommunizmus étlapján, épp úgy mint Finnország, ahol csak 25 százalék mandátumuk van a kommunistáknak, de e szerződés megkötése után akárki meglássa, ha marosan egészen ők lesznek a helyzet urai, úgy mint minden országban, amelylyel Sztálin kölcsönös segitségi szerződést kötött. Az egyetlen veszedelemmel, a Szovjettel szemben ugyanis nem gilt a kölcsönös segítség s igy biztos, hogy a szerződés nem egyéb a finn függetlenség halotti levelénél. Sorra következik. .. ? hogy a rendőrtiszt-hiány pótlásáról is intézményes gondoskodás történjék, Budapesten felállították az első rendőrtiszti akadémiát, amelyet Tildy köztársasági elnök röviddel moszkvai útja előtt nyitott meg ünnepélyes keretek közt. Az általános művelődési és elméleti kérdéseknek a tantervbe való illesztését egy pedagógusokból álló szakbizottságra ruházták, amelynek élén a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem bölcsészeti fakultásának kommunista dékánja, Zsiray professzor áll. • Azelőtt a rendőrség és hadsereg tagjainak tilos volt bármely politikai párthoz tartozni. Ma kötelesség! így az uj magyar rendőrség kommunista pártrendőrséggé lett! Csoda-e, hogy a közönség nem kommunista rétegei, amelyek az ország lakosságának 79%-át teszik a legutolsó választások ügyes kommunista kozmetikusok által szépített eredménye szerint is, nem fűznek túlzott reményeket a rendőrség pártatlanságához. Külön riportban lehetne beszámolni a Péter Gábor rendőraltábornagy 1944-ben még ismeretlen vidéki szabósegéd vezetése alatt az Andrássy-ut 60-ban működő budapesti politikai rendőrségről, amely méltóan folytatja a nyilasok által bevezetett, de a kommunisták által tökélyre enielt nyomtalan inkvizíciót . . . Í-. A békeszerződés meengedte, hogy Magyarország 65,000 főnyi hadsereget és 5,000 pilótát (90 géppel) tartson határai védelmére. A Hcrthy-hadseregbő! mi sem maradt. Nagy része orosz fogságba került, ma is közel 200,000 magyar várja a szabadulást a Szovjetunióból. Egy része elhullott a harctéren, más része elvonult a megvert német seregekkel. Ezek közül sokan hazatértek a hadműveletek befejezése után. mások viszont szétszéledtek a nagyvilágban. A valóságos magyar hadsereg jelenleg mindössze 15 határőr zászlóaljból áll, szegényes felszereléssel és alig aikamas arra, hogy ellássa a határok ellenőrzését. Nehéz fegyverei nincsenek, páncélosokkal sem rendelkezik és a szó szoros értelmében gondot okoz, ha egy határvadász legénynek uj bakancsot kell kiutalni, Magyarországot négy katonai kerületre osztották: 1. Budapest, 2. Pécs, 3. Szeged, 4. Debrecen, A kerületek élén egy magyar tábornok parancsnokol. Az első ke rület a fővárost és Pestmegye északi felét foglalja magában, a második kerülethez az egész Du nántúl, a harmadikhoz a Duna- Tisza köze és a Tiszántúl déli része, a negyedikhez pedig a Tiszán túl északi fele tartozik. A katonai parancsnokságokhoz megyénként 1-1 kiegészítő parancsnokság, mindössze 1 örszázad, 1 zenekar, 1 kórház, 1 élelmiszer raktár, 1 katonai fogház, 1 hadbíróság és 1 katonai politi kai osztály tartozik. A folyamőrség jelenleg 1 századból áll. amely inkább csak személyi nyilvántartó és gyűjtőhely, de hajói nincsenek. Repülő alakulatokat egyelőre nem látni. A Térképészeti intézetet, amely európai hirü, minta intézmény volt, megszüntették, értékes anyagát széthordták a németek és az oroszok. A régi vezérkari tisztekből mutatóba 8—10-et meghagytak. Az orosz fogásgból mostanában hazabocsátott néhány fiatalabb vezérkari tisztet, akiket odakint Oroszorszá g b a n “átképeztek", vezető helyeken kívánják a jövőbe« foglalkoztatni. Reájuk a bolsevizált uj magyar hadseregben a jelek szerint komoly feladat vár, A haderőn kívüli repülőkiképzés már megindult Magyarországon. Talán nem fog senki csodálkozni azon, hogy a sportrepülési: is bolsevizálták és ennek folyamán teljes mértékben kommunista ellenőrzés és irányítás alá helyezték. A magán sportrepülő klubokat megszüntették és helyettük a Kommunista Párt sportosztálya keretében életre hívták a Nemzeti Repülő Szövetséget. Bárki csak kommunista ajánlással
