Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-03-15 / 3. szám

1948 március

“KRÓNIK A”

5-IK OLDAL

Kossuth Lajos,

akit a mai ember nem ismer . .

«II

U2>

A magyar szabadságharc százeves fordulójához közeledünk. Illő, hogy e dicső korszakról, annak kimagasló vezető emberéről, a magyar szabadságharc vezéréről, Kossuth Lajosról a KRÓNIKA is megemlékezzék. Szinte magunk előtt látjuk, milyen álmélkodó tekintettel olvassák bevezető sorainkat azok, akik a KRÓNIKA irányával nem egyeznek és akik Kossuthban a magyar köztársaság eszméjének halálig kitartó hívét látják.

Kossuthot nem ismeri vagy félreismeri a mai ember. Úgy emlékszik rá, mint a turini remetére, aki inkább száműzetésben élte le életét, semhogy kegyelemkérés árán váltsa meg magának a magyar polgárjogot, amit az 1949-iki világosi fegyverletétel után elveszített. £ sorok írója forrásmunkák nyomán és Kossuth saját szavaival igyekszik bemutatni azt a Kossuthot, akit a mai ember nem ismer.

Kossuth Lajos 1802. szeptember havában a Zenplén megyei Monokon született. A KossujÄcsaläd Turóc megyéből szármarmt, ahol Kossuthfalvát századokon át nemesi joggal bírta. IV. Béla király uj adomány levelet adott hasonnevű ősapjának, mert az eredeti elveszett. Házasságok révén a Kossuthok rokonságba kerültek a Czobor Révay, Prónay, Batthiány stb. előkelő családokkal.

Kossuth Lajos édesapja, Kossuth László Sátoraljaújhelyen ügyvédeskedett. Amikor Kossuth Lajos bevégezte tanulmányait, apja irodájába került, majd egy évi joggyakorlat után Pestre költözött juratusnak, azután báró Vécsey Miklóshoz, később Szentandrássi Horváth Tamáshoz, a királyi tábla előadó birájához. Megszerezvén' a szükséges tapasztalatokat a magyar udvari’ koncelliárához folyá-' modott, de sikertelenül. Visszatérvén szülőföldjére előbb édesapjával, majd saját irodájában folytatta ügyvédi hivatását, hogy később elfogadja Szapáry grófnő zempléni földbirtokos ajánlatát, aki a nagybirtok jogügyeinek intézését teljesen rábízta. Itt ismerkedett meg Kossuth a magyar néppel, a magyar jobbágyi néppel és igyekezett a maga tehetsége szerint azok jogos sérelmeit orvosolni.

Kossuth Lajos a nagy nyilvánosság előtt eőször 1831-ben szerepelt. Abban az időben rengeteg lengyel buidosó lépte át a magyar határt. Az oroszok elől szöktek (szegény lengyelek mindig az oroszok elől szöktek, akkor ismost is). A határmenti falvak népe szeretettel fogadta, támogatta őket. A magyar nemesség előljárt a lengyelek segítésében,' nemtörődve Metternich herceg tilalmával. A

magyar határt azonban nemcsak lengyel menekültek, lépték át. hanem a pestis és kolera csirái is. Napok alatt oly pusztítást vitt véghez ez_az ázsiai járvány, hogy egyes falvak teljesen elnéptelenedtek. Már zendülés tört ki az egyszerű nép között, amely azt hitte, hogy e nyavalyát az urak küldték rájuk, amikor Kossuthnak népgyüléseken sikerült megfékezni a nép indulatát és leszerelni a lázongást. Kossuth, mint szónok, ily alkalmakkor szerepelt nagy tömegek előtt és mire 30 éves lett, előadó képességét az ékesszólásig tökéletesítette.

P& 1932-iki pozsonyi országgyűlés megnyitása’ alkalmából Szapáry grófnő helyettese és megbizottjakép odautazott és a “jelen nem lévők’ követei között foglalt helyet. Itt még nem ismerték, mert felsőbükki Nagy Pál, Beöthy Kölcsey, Klauzál, Pálóczi és Deák vitték a szót. Amig az “Országgyűlési Tudósitások" Kossuth szerkesztésében meg nem jelentek, a zempléni ihelyetteskövetről a diéta nem vett tudomást. De amint az első példányok megjelentek, az ország minden részéből tömegesen érkeztek a megrendelések, annyira, hogy a hetenkint kétszer megjelenő lap egyes példányait kézzel kellett lemásolni, hogy a rendelők megkaphassák. A cenzúra rossz szemmel nézte e lap terjedését és utasította a postamestereket, hogy ne kézbesítsék e példányokat a címzetteknek. Kossuth nyomdáját elkobozták, végül megtérítették neki a kőnyomda berendezésének árát. De a lapot betiltották.

Kossuth első találkozása a cenzorral az újságírás mezőnyére hajtotta őt. Pesten hamarosan vállalatot alapított és “Törvényhatósági Tudósítások" címen uj lapot adott ki. Amikor az uj lap népszerűsége s elterjedtsége a kormányra veszedelmes méreteket kezdett ölteni s emiatt őt folyton bosszantották, Pest megye hivatalos védelmébe vette Kossuthot és lapját. E példát az ország 30 megyéje is követte és igy Kossuth az ország megyéi több mint felének erkölcsi " és anyagi támogatásában részesült. De nem sokáig, mert a nádor a “Törvényhatósági Tudósítások” megjelenését betiltotta. Eötvös József fiskus-a "kormány megbizásábóL Kossuthot elfogatta és elzáratta.'-Két- esztendeig tartott vizsgálati fogsága és a sok zaklatás, vallatás négy évi: börtönre

Ítélték. Mig.-a yizsgálati fogságban teljesen el vo-lr zárva a külvilágtól, a börtönben megengedték neki, hogy családjával' érintkezhessék, olvashasson, sőt adtak neki írószereket is, hogy gondolatait papírra vethesse. Itt képezte ki magát az olasz és francianyelvekben. itt a börtönben tanult meg angolul oly tökéletesen, hogy későbbi angliai és amerikai körútja alkalmával az angolok és amerikaiak egyik bámulatból a másikba estek, amikor ez-a külföldi oly könnyedén beszélt hozzájuk angolul és idézte Shakespeare-t.

Időközben Metternich herceg hatalma, amit az udvarnál fejtett ki, megingott. Politikájának egyik erős ellenfele a francia Thiers külügyminiszteri tárcát kapott. Ausztria tehát több katonát és pénzt akart Magyarországtól és e célból enyhíteni igyekezett a feszültségen. Pálffy Fidél kancellárt menesztette, utódja Majláth Antal gróf, országbíró Majláth György, a volt personalis lett. Mind a kettő jóhirü, tisztakezü magyar főuf. rendithetetlen hívei a trónnak és uralkodóháznak. 1840 április 29-én kihirdették az országos amnesztiát és a királyi leirat jogot adott a földmives népnek, hogy tartozásait megválthassa, Kossuth és Wesselényi visszanyerték szabadságukat. Wesselényi vakon. Kossuth egész ségben megviselve. Mire fi szülői házhoz ért, apját már nem találta életben. Édesanyja nagy nyomorban élt, de a magyar főurak. nemesek tetemes összeggel siettek a Kossuth család felsegitésére. Deák Ferenc 1200 forintot gyűjtött., báró Weselényi ezer, Teleky Lász ló 400, gróf Széchenyi István 100 forintot adott és rövid idő alatt 18,000 forint gyűlt össze, amely az özvegyet megmentette a további nélkülözéstől.

Kossuth hamar visszanyerte egészségét. És amikor megélhetése is biztosnak látszott, nőül vette Meszlényi Terézt. Házasságukból két fiú és egy leánygyermek származott.

KEZDŐDIK KOSSUTH ÉS SZÉCHENYI HARCA.

Amikor Kossuth visszatért a politikai porondra, Pest megye gyüléstermében a következő szavakkal üdvözölte a tekintetes karokat és rendeket:

“Fogadjak a tek karok és rendek s mindazok, akiket illet, legforróbb köszönetemet. fogadják azon meggyőződéssel, hogy amit családomért tettek, nem leszen elvonva nemzeti közszükségektől, miktől csak egy hajszálnyit is elvonni sem elveimmel, sem lelkiismeretemmeLném férne össze. Ha mondanám, miképpen eltem a kötelességek hosszú lajstromában mindig legszentebb lesz és legfő, legelső a polgár név; ha mondanám, hogy édes hazámhoz, a tör-, vényességhez, az igazsághoz s azon elvekhez, miket a-tek. karok és rendek pártfogásra, sok jeles polgártársak pedig támogatásra és fölkarolásra méltatáhak, soha hűtlen nem leszek, ilyések emlegetésével toldogatnám 'köszönetéin értékhiányát, sérteném is tán a tek. károkat s rendeket. *. ezért csak egyet méltóztassa'nak engedni kimondanom: Isten óvja meg e nemzetet, Isten óvja meg a tek. karokat és rendeket minden gonosztól’’.

Kossuth ez első nyilvános beszédében fogadalmat tett, hogy hazájáért, a nemzetért, a tek. karokért és rendekért, nem pedig hírért, dicsőségért, jutalomért, ver senyre kelne a legerősebbel is.

E napokban folyamodott Länderer, a hires pesti . könyvkiadó politikai napilap kiadásának engedélyéért. Szerkesztőül Kossuthot ajánlotta. Becs nem- kifogásolta Kossuth személyét. Megjelent tehát a Pesti Hírlap első száma Kossuth szerkesztésében, amely hamarosan elterjedt az egész országban, de a közvéleményt ketté választotta. Az egyik oldalon állott a konzervatív tábor, a másikon az ellenzék. De á két párt különválása tisztán belügyekre vonatkozott. A polgári jogok kiterjesztése, a kulturális és gazdasági fejlődés gyorsítása, az igazságszolgáltatás gyökeres átalakítása voltak az ellenzék kívánalmai, mig a konzervatívok gróf Széchenyi Istvánnal a lassú fejlődés hívei voltak.

Kossuth az ellenzékiekkel tartott. Az osztálykülömbség válaszfalai társadalmilag nem voltak oly merevek, mint politikailag. Igaz tény, hogy a magyar állam mint ezer éves királyság, fönnmaradását. a magyar államiság domináló túlsúlyát tisztán és kizárólag a megyéknek és nemesi osztálynak köszönhette. Hazafiui aggály volt tehát az ideges védekezés és politikai egyenlőség tulkorai kimondása ellen. Kulturális eszközökkel kívánták helyettesíteni a politikai előnyöket, amik kivételes helyzetében a magyarra nemcsak előjog, de nemzeti és állami létérdek voltak.

Kossuthnak politikai szereplése első percétől egy főcélja volt: Magyarország állami teljes önnállóságának biztosítása idegen tényezők beavatkozása és túlkapásai ellen. Más szóval azon volt, hogy megszerezze a nemzetnek a gyakorlatban is mindazokat a jogokat, melyele egy hosszú sor törvénycikkben holt betű és Írott ma. laszt voltak. És ezeket a jogokat ki akarta terjeszteni az egész népre de oly körülírással, hogy a haza határain belül se szenvedjen csorbát a magyar faj történeti létjoga és vezérszerepe, amelyet ő kifelé és Becs- ellen oly elszántan és hathatósan oltalmazott.

Kossuth irávaival a Pesti Hírlapban magára haragította Széchenyit, aki- kíméletlenül megtámadta Kossuthot, mert attól félt, hogy romlásba- viszi a hazát. Kossuth finom hangon válaszolt a “megbotlott óriásnak ”. E vitába beleszóltak Eötvös József, Vörösmarti, Deák Ferenc, az utóbbi különösen fájlalta e két nagy magyar összecsapását.

Kossuth 1844 elején megvált a Pesti Hírlaptól. Önálló lapot akart kiadni, evégett folyamodott Bécshez. Ügye elhúzódott. Végül személyesen kereste fel Metternich herceget, aki barátságosán fogadta, állást kínált neki, de lapengedélyt nem adott. “Kenyeret és állást bármikor, lapengedélyt soha’’ mondta bucsuzáskor Kossuthnak.

Visszatérvén Kossuth megírta Deáknak, az ellenzék vezérének, hogy mit mondott neki Metternich. Az ellenzék tehát most gazdasági téren folytatta a harcot a bécsi reakció ellen a magyar függetlenségért. 1844 október ,6-án