Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-03-15 / 3. szám

VOLUME V. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 194S MÁRCIUS. NO. 3. SZÁM AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY - 10c A COPY - AMERIKAI MAGYAR HAVILAP A FELTÁMADÁS ÚTJA Irta: Ottó Trónörökös Nemzedékek múlnak, uj nemzedékek születnek, de a kereszténység nagy ünnepei két évezred óta változatla­nok. Két évezred óta vigasztalóan elkísérik földi pályafu­tásukon a tovatűnő generációkat s az örökkévaló Gond­viselés hatalmára hívják fel egyének és nemzetek figyel­mét. így nemzetek, generációk s egyéni sorsok romlásában a HUSVÉT emlékeztet arra, hogy amit lerontottak, azt fel lehet építeni, hogy amit sírba zártak, az fel is támadhat. 1948 Husvétján e bizonyosság nélkül a világnak kétségbe kellene talán esnie. Legfőképen azoknak a né­peknek, amelyek az egykor oly virágzó Dunavölgyében éltek, azon a területen, amelyet ma már túlzás nélkül Ke­alapjai ma különböző elemekből tevődnek össze. Jellegze­­tesebbeik: a börtön, a pártbiróság, a pártrendőrség, az akasztófa s a deportáció. Tehát tiltakoznunk kell jogfosz­­tottságunk s emberi, valamint nemzeti méltóságunk végső megalázása ellen, mindenütt ahol meghallják szavunkat. A feltétlenül eljövendő felszabadulás időpontját — mely a magyarok Husvétvasárnapja lesz, — önzetlen és áldozatos munkánkkal siettetnünk kell. Ez a Felszabadulás — a sir börtönébe zárt népek feltámadása — útban van. A rabtartók sem áltatják magu­kat. Rémuralmuk esztelen kiterjesztése és fokozása, mely­nek tanúi vagyunk, jellemző a zsarnoki rendszerek végső leteuropa koncentrációs-táborának lehet nevezni. S ahol rabláncra fűzött többi néptestvérével együtt: magyar né­pünk, Szent István egykor oly dicsőséges, büszke s füg­getlen népe is várja a napot, amikor szenvedéseinek és megalázottságának mélyéből kiszállhat. Amikor sírbolt­jának őreit el fogja űzni az igazságtevés. Husvétvasárnap­­ját várja a magyar nép is. De amig fel nem támadnak, ő és testvérnépei, ad­dig minden gondolatunk, minden szavunk és minden« cse­lekvésünk tiltakozás legyen mindaz ellen, ami ma Európa keleti felében történik. Nem lehet zavartalan magánéle­tünk mindaddig, amig millió és millió testvéreinktől magát az ÉLETET tagadják meg. Hiszen az uj barbároknak, Ázsia gépesített és tatárszellemü hordáinak rémuralma alatt az élet valóban nem nevezhető életnek. A magyar né­pet, tizenhárom más európai nemzet népével együtt, egy idegen katonai és gazdasági imperializmus nyersanyagának szánták; igavonó, hangtalan és jogtalan helótának. Az úgynevezett "magyar köztársaság”, “népi demokrácia” fázisaira. A világ nagyobbik felének, igy elsősorban a nyu­gati nagyhatalmaknak közvéleménye napról-napra na­gyobb felháborodással figyeli, mivé lettek a gyakorlatban az Atlantic Chartának a második világháború alatt a nagy­hatalmak által is ünnepélyesen kinyilvánított tételei s hogy mi történik azokon a területeken, amelyeket a szovjet­­imperializmus hatalma alá vont. A szabadságtisztelő világ közvéleménye tudatára ébredt annak, hogy a veszélyt st­­ját érdekében meg kell állítania. Ma már 110 millió európai kénytelen az uj fáraókat szolgálni s ha nem számolnak ft! a ragály forrásával, az emberi civilizáció el fog tűnni; el­nyeli a pusztulás és barbarizmus sötétsége. Nemcsak Euró­pában, mindenütt az egész világon. * A magyar nemzetnek, épugy mint a dunai térség többi, felszabadulásra készülő népének tudnia kell azon­ban, hogy a feltámadás megújulást jelent: uj, egészséges cs korszerű formáját az életnek. Ennek a megújulásnak mellőznie kell azt, ami a régiből be nem vált, korhadó, de fent kell tartania a nemzet örök értékeit és összhangba keli

Next

/
Thumbnails
Contents