Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-01-15 / 1. szám
1947 január 15. “KRÓNIK A” 7-IK OLDAL Égő magyar falvak Dél-Szlovákiában A Budapesti “Hétfői Kossuth Népe” riportja. Félrevert harangok hangja a határ mentén — Éjszaka rohamozzák meg és vagonirozzák be a megrémített lakosságot TILTAKOZZÉK MINDEN AMERIKAI MAGYAR! A Clevelandben 1946 január 12-én megtartott magyar nagygyűlés megdöbbenéssel hallgatta a szlovákiai magyarok hitleri módon történő embertelen üldözéséről, kifosztásáról, deportálásáról szóló drámai beszámolókat. A magyar származású amerikaiak tiltakoznak óhazai testvéreik barbár elnyomása ellen. Szükséges, hogy az amerikai magyarság tiltakozó szavát meghallják az Egyesült Államok politikáját irányító személyiségek. A nagygyűlés ezért felszólítja Amerika minden magyar származású polgárát, aki üldözött csehszlovákiai testvéreivel együttérez, hogy a következő tiltakozó sorokat, táviratban, vagy. levélben, küldje meg Harry S. Truman elnöknek, George C. Marshall külügyminiszternek s állama mindkét szenátorának, úgyszintén választókerülete kongresszusi képviselőjének: PROTEST! We Americans of Hungarian Extraction hereby emphatically protest the inhuman deportation or Hungarian inhabitans of Czehoslovakia into slave labor. We request your immediate intervention in their behalf. Szlovák határ, november 24. Az a féktelen terror és elvakult düh, mellyel a cseh és szlovák fasiszták igyekeznek a Felvidék magyar lakosságát kipusztitani, — az elmúlt hét második felében súlyos fegyveres összetűzésekre és vérengzésekre vezetett. A megkínzott délszlovákiai magyarság több helyen kaszára és kapára kapott és a szinmagyar községek lakossága — életét s vagyonát védve — ellenállt a cseh-szlovák katonaság és csendőrség erőszakoskodásainak. így legutóbb Muzslán és Köbölkuton véres összeütközésekre került sor és több halálos áldozata volt a harcoknak. Az állandó rettegésben élő felvidéki magyarság sorsának beteljesedése elsőnek Muzslán, Köböl-A községeket sem szlovák katonai csapatok zárták körül sürü láncban, mig a házak kapuit és ablakait terroristák döngették és * az utcára parancsoltak mindenkit a szemerkélő esőben. A csehszlovákok összeterelték a falu lakosságát és az égő szalmakazlak és házak kísérteties fényében kihirdették előttük, hogy félórán belül minden magyarnak az állomáson kell lennie és mind aki legfeljebb 30 kilós csomagot vihet magával. A katonák mögött ott álltak az úgynevezett spravecek, — igy nevezik azokat a csehszlovák állami megbízottakat, akik az elhagyott magyar birtokokat “kezelésbe’ veszik —, hogy meg sem várva azt, hogy az elhurcolt magyar he-Kiderült, hogy úgy Muzslán, mint Köbölkuton kaszára, kapára kapott a férfilakosság, a padlásokról, pincékből előkerültek az elrejtett fegyverek és a két község magyar férfilakossága elhatározta, hogy inkább meghal, de nem hagyja el az ősi szülőföldet. Csakhamar halottak voltak Szivettépő jelenetek játszódtak le a bevagonirozás közben. Nagyhangú ordítással, káromkodással és gyalázkodásokkal hajtják a magyarokat a vagonok felé. Külön vagonba rakják a férfiakat, külön a nőket és ismét külön vagonokba unszolják puskatussal a gyerekeket. Egymást megölelni sincs idejük az üldözötteknek. Akiknek csomagja nagyobb a megengedettnél, egyszerűen lerakatják a sínek mellé, nem engedik felvinni a vagonba. Csakhamar gazdája akad a szerény motyókkuton és Kisujfalun következett be. A hét elején a köbölkuti vasúti állomásra 92 marhaszállitó vagont tolattak be, ugyanakkor a közeli Muzslára 38, Kisujfalura 43 vagon érkezett. A három szinmagyar község lakosságán halálos rettegés vett erőt, mert tudták, hogy a vagonak érjk jöttek. Nem sokáig kellett várniok. Csütörtökre virradó éjszaka egy és két óra közötthangos kiáltozás, félrevert harangok, kísérteties hangja verte fel az éjszaka csendjét. Itt is. ott is hatalmas lángnyelvek festették pirosra az eget. A “kitelepítő csendőrség” első dolga volt a gyújtogatás, hogy a megfélemlítés teljesebb legyen. lye kihűljön, beüljenek a birtokba, házakba és üzletekbe. Az álmukból felriasztott magyarok siró, jajveszékelő csoportja, terhes nők, csecsemőket kézben szorongató anyák, sivitozó gyerekek, kezükben a hirtelen összekapkodott motyóval, megindultak az állomás felé. Velőtrázó sikoltások, gyermeksirás verte fel a kísérteties éjszaka csöndjét. De csakhamar más zajok is beleszóltak a borzalmas éjszakai hangversenybe. Innen is, onnan is puskalövések hallatszottak, eleinte csak szórványosan, majd sortüzszerüen. A menet megtorpant mert egyre sűrűbben sivitottak a puskagolyók az elhurcoltak füle mellett. mindkét oldalon és a tollas vadász sapkával ékesített cseh-szlovák terroristák már visszavonulásra készülődtek, amikor a szomszédos községek felől vadonatúj UNRRA autókon erősítések érkeztek és csakhamar több mint két zászlóaljnyi gyalogság és mintegy 300, főnyi csendőr hajtotta puskatussal a magyar lakosságot az állomás felé. nak a mohó szemmel leső spraveeek között. Kályha, világítás, vagy szalma nincsen a vagonokban, csak zsúfoltság, mert egyegy kocsiba 40-50 embert gyömöszölnek be. A gyerekek nyakára kemény kartontáblát akasztanak. Rajta a nevük és szüleik neve. Négyéves apróságot szakítanak el szüleiktől és ha a gyerek nagyon sir, rúgással távolitják el a vagonok mellől. A délszlovákiai országutak tele vannak elhagyott magyar gyermekekkel, kiknek hozzátartozóit elhurcolták és most mindenkitől elhagyatva vándorolnak cél nélkül, mezítláb, rongyos ruhában, összekoldulva mindennapi kenyerüket. Igen sokan megőrültek a bevagonirozás keserves percei alatt. Nagyon nagy azoknak a száma, akik inkább a halált választották és öngyilkosok lettek az elhurcolás pillanatában. Kancsa Rózái és -Beke Margit muzsiai leányok a vagonajtókon vágták fel csuklóikon az ereket, amikor szülőföldjüktől el akarták szakítani őket. A kisujfalusi ' áttelepítésnél' történt, hogy az elhurcolt magyarokat szállító vonatból, amikor a község mellett lévő szakadék fölötti hídon robogott át, négyen ugrottak le a vagonajtókból a szakadékba. Rettegésben él a magyar községek lakossága Galambkövestől Léváik, Komáromtól Pozsonyig rettegésben él a felvidéki magyarság. Ezidőszerint két fő “kitelepitési” pontja van a csehszlovák erőszakoskodásoknak. Az egyik a Csatllóköz északi részén, Galánta környékén van, a másik, ahol méginkább tombol a terror, a léva— párkánynánai úgynevezett “stratégiai vasútvonal’ mellett fekvő községek. Zselizre és Nagysallóba szombaton már befutott az üres vagonokat hozó vonat. A két község körül van zárva a csehszlovák katonáktól. A magyarok nemcsak hogy a községet nem hagyhatják el, de házaikból sem mozdulhatnak ki. A Duna magyar partján fekvő községekben, mint Nyergesujfalun, Táton, Mogyorósbányán, Vértesszőllősön, de különösen a városokban: Esztergomban, Komáromban és Győrött rengeteg a Szlovákiából átmenekült magyar, akik inkább otthagyták mindenüket, csak puszta életüket mentették át a Dunán. Minden éjszaka csónakok kötnek ki a magyar oldalon menekültekkel, de vannak olyanok is, akik dacolva a téli időjárással, úszva kisérlik meg a menekülést. Ezek a menekültek a legszörnyübb dolgokat mesélik a magyarság délszlovákiai kálváriájáról. A délszlovákiai véres magyar-Kissalló, Csata, Lekér, Damásd, Vezekény, Oroszka, Bény, Kéménd, Perbete, Udvard, Ebed, Mikola, Szodó, Sáró, Caramszentgyörgy, Kéty, Ipolyszalka, Szakállas, Ölved, Párnád, Izsa, Tardoskedd magyarsága rettegve várja, hogy mikor kerül rájuk a sor a végzetes halálmarsban. A dunaparti falvakból kétségbeesett segélykiáltások hallatszanak át a magyar oldalra, segítséget kérnek az erőszakoskodásokkal szemben. Különösen Komáromnál volt gyakori, hogy a cseh partról átkiabálva kértek segítséget az ottani magyarok, az erőszakoskodásokkal szemben. De ez már a múlté, mert a szlovák hatóságok Komáromban nagy hangszórókat szereltek fel a parti részekre melyek éjjel-nappal táncslákereket bömbölnek, hogy elnyomják a megkinzottakat hangját. A Duna pedig egyre több magyar öngyikos holttestét sodorja lefelé, akik nem voltak hajlandók megvárni, hogy elhurcolák őket ősi szülőföldjükről. Jelen pillanatban folyik Magyar és Németszőgyén egyesitett délszlovákiai magyar község evakuálása. Jellemző, hogy a község 6000 főnyi lakosságából csak nyolc vallotta magát szlováknak, a község gyógyszerésze, két (?) tanítója és öt gazdálkodó. Köztudomású róluk, hogy valamennyien tagjai voltak a Nyilaskeresztes Pártnak és az egyik 200 községbeli leventét hurcoltatok el annakidején nyugatra. üldözés természetesen nagy nyutalanságot keltett a határ magyarországi oldalán, mert hiszen Észak-Dunántul lakosságának hoz zátartozói, rokonai és jóismerősei laknak Dél-Szlovákiában, akikre most az elhurcoltatás és a pusztulás szörnyű veszedelme vár. A dunaparti magyar községekbe menekült szlovákiai magyarok elbeszéléseinek hatása alatt a fiatalság kalandos szervezkedésekbe fogott és csak a hatóságok tanácsára tekintettek el attól, hogy kapát-kaszát ragadva át ne keljenek a Dunán, hogy szüleiket,testvéreiket, rokonaikat megvédjék az erőszakoskodásokkal szemben. Németh József. Félreverik a harangokat Előkerülnek a kaszák, kapák, megindul a véres összetűzés... Csatangoló, elhagyott gyerekek a délszlovákiai országutakon Éjszakákon át csónakban menekülnek...
