Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-04-15 / 4. szám
1947 április 15. "KRÓNIK A” 7-IK OLDAL EGY RÉGI HUSZÁREZRED TISZTI ALBUMÁBÓL Irta és közli: Móricz Pál. A volt császári és királyi 16. huszárezredünk közül én most magyar fajtám férfias szépségei, ereje, bátor erényei előtt akarok hódolni s azt a manap széliében terjesztett vakmerőén kicsinyítő hazugságot kívánom megcáfolni, hogy már a közelmúltban sem létezett egy egészen különös eredetű, tisztafaju magyar. Egyik régi huszárezredünk nehéz aranykapcsos tiszti albumából kiemelek és bemutatok nektek egy csoport magyar huszár fejet. Ezt a ritka nagybecsű ezredtiszti albumot a “Hadi Muzeum’’ őrzi. A volt császári és királyi 14-es huszárezredének tisztjei állították össze nemes Varga Emil nevezetű,' kiváló Nemes Varga Emil cs. kir. huszárezredes 1882-ben a Vladimir orosz nagyherceg ezredtulajdosnosról nevezett cs. kir. 14-ik huszárezred parancsnoka. “óbesterünknek". A remekes albumból olyan magyar fejek tekintenek reánk, kiket látni büszke gyönyör, elmúlásokra, letűnésükre gondolni pedig vigasztalan nagy magyar fájdalom. Hiszen a magyar huszárt Bécsben székelő uralkodóink is a világ legelső katonájának elösmerték, legkivált Mária Terézia királynőnk harcifergeteges korától. Amikor fecskefarkformáju lobogók alatt az európai harctereken is olyan diadallal vívták regés harcaikat, hogy varázsuk alatt a német, francia, angol, orosz s a többi kisebb-nagyobb nációk legalább külső viseletűkben “huszár" csapatok szervezésevei iparkodtak emelni — “kurázsijukat". Maguk a Habsburgok semmi pompát nem sajnáltak csodás magyar huszárjaiktól. Színes egyenruháikra koponyánként körülbelül 300 rőf sujtást, zsinórt rárakattak az ügyes kezű katonaszabókkal. Parancsba kiadták, hogy csak magyar legény lehet — huszár. . . Parancsnokaik, tisztjeik közé ugyan — az idők folyamán — sokan kerültek idegen eredetük; ám ezek is az idegen fajnak a legláng jai valának. Legyőzhetlen vonzalomból jöttek hozzánk. A Nádasdyak, Hadikok, Karacsayak, Simonyiak, Hertelendyek és többi más nagy magyar főhuszáraink nyomán nemzetünkbe beolvadtak, mint a Gvadányiak, az újabb időkből a Kaffkák, Gaudernakok, Leonhardiak, Bergek, limanovai Muhr Othmárok. .. Ámde mielőtt a piroscsákós, világoskék mente és dolmányos, vörös nadrágos, sárga makkgombos 14-es huszárok ezredalbumának tiszti képeiről számot adnék, hallgassátok meg, olvassátok el és örökbüszkén okuljatok, hogy az egyik legmagyarabb nagy magyarunk: Szemere Bertalan 1848-49. évi miniszter, milyennek dicsőítette a szabadságharcos , huszárokhoz intézett himnusszerű levelében a — huszárt! ... Ki a huszár? * “A huszár!!.. . — Ha csak hallom e nevet, lelkem emelkedik édes érzéssel! — írja Szemere. — A huszár nevezet nemcsak hazánkban. de egész Európában, sőt egész világon egyértelmű a vitéz, hős nevezettel. A huszárnak hire tovább elrepült, mint országunknak és nemzetünknek hire. Napoleon csodálta. A törökök és arabok meghajoltak hallatára, keresztbe vetett kezekkel. A huszár örököse apáink lovaglásbeli ügyes ségének. Ha huszár repül, a szél nem bir futni utána, sir és süvölt szégyenében. A huszár örököse apáink vitéz bátorságának. Egy huszár tiz ellenséget -még kevesek Húsznak ellene vág. A félelmet nem ösmeri. Borral és dicsőséggel él. Ä halált párnának tekinti, me-1. Kis-Jókai Ágoton Elek huszárkapitány. 2. Nemes M a t u 1 a y Adolf huszárfőhadnagy. 3. Szirma Bessenyői Szirmay Oszkár huszárhadnagy. lyen aludni fog, mig a feltámadási trombitája ismét felkölti. . . A huszár, ha béke van, bajuszát, lovát és kedvesét simogatja. De a békében maga s, lova is megőszül. Mint az oroszlán a rengetegben és pusztákon, csak a harcban él, csak ott él ő. Nótája az ágyú dörgése. Öröme a kardnak pengése. A huszár egy gyönyörű virágszál, mely az elhunyt magyar hősök sírjából ktlt ki. Ha akarjuk ismerni, milyen volt a szittya faj, a deli huszárokon legeltessük szemeinket. Ha csúnya is. szép a huszár, mint a rózsa. Ha kicsiny is, erős, mint a'tölgy dereka. Jókedvű és pajzán, ha játszik is, ha harcol is, ha káromkodik is —ilyen a huszár! ... A kocsmáros is örömestebb ád bort a huszárnak, miért? Mert huszár! A lány is szívesebben ad csókot a huszárnak, miért? Mert huszár! Még a boltos is hosszabbra méri neki a pálinkát; miért? Mert huszár! S miért oly kevély a huszár? Mert vitéz! Oh, huszár, huszár! Te vagy a magyar szemefénye! Az Isten téged ünnepnap teremtett. Az angyalok énekeltek születésedkor. Már bölcsőd felett babérkoszorú lebegett — bár nem látta anyád, ott lebegett az .. . Magyarország szabadsága s a magyar nemzet elveszhet, de mig egy huszár él, addig bízom! Ha meghalt az utolsó is, akkor végünk van! . .. Ahol tehát huszárt látok, szívesen fogok kezet vele. Övé utolsó ingem, utolsó pohár borom, az utolsó áldás is, mely a lélekkel belőlem kiszakad. Nem adom azt se gyermekemnek, se anyámnak, se testvéreimnek — egy huszárnak adom. A régi magyar vitézség a huszárban született újra. A hazát huszár kardja és példája menti meg. Ha tehetném, minden huszárnak egy kastélyt s lovának egy- palotát vennék, a harc után ott élnének ketten bőségben, fényben, békében. . . A huszárélet a hires és vitéz élet. Azt mondta egy tudós ember, hogy halál után az égen mindenik (huszár) csillaggá változik. Be szép a huszár élete, be szép a huszár halála!’ * És most fényképeitek bemutatásával halottaitokból is • idézlek benneteket hajdanvaló 14-es volt császári és királyi magyar huszártisztek. Kezdetben úgy 1859 tájt kun, hajdú, bihari legényekből állott ez az ezred. Aztán egervidéki magyar fiukat is soroztak hozzájok; majd végül az ősi Szabolcs nevelt részükre hetyke, mándruc fiukat. Sarkantyujokat pengetve, széles kardjokat csörgetve: Debrecenben, Aradon, Nyíregyházán. Váradon, Marburgban, Ennsben, Welsben, Radkersburgban, Lancuton, Csernovitzban, majd ismét csak Nyíregyházán ezek dalolgatták: Piros csákó, lószőr-forgó, _ “14-es” rajta, Varga ezredes urnák vagyok a huszárja! . . . Ma, amikor cseh, szerb, oláh, veri mellét, emlegetheti fajtáját, kiváltságokat követelődzőn — csupán a magyarról merészelik lefetyelni a rágalmazók, hogy olyan tiszta magyar fajta nem volt, manap már egyáltalán nincsen is„ nemes 14-es volt huszártisztek, titeket idézlek! A ti szép úri magyar fejeteket mutatom fel az édes magyar apáink és édes magyar anyáink szent emlékezetére szórt kisebbítő hazugságok örök cáfolatául. . . Ezek a magyar huszártiszti arcképek a tiltakozás, a tagadás élő szavaival ugyan nem beszélhetnek. Rágalmazóinkra ugyan 1. Késmárky Béla huszárhadnagy. 2. Szilasi és pilisi Szilassy Ottó huszárfőhadnagy. 3. nemes Micsinyei Imre huszárfőhadnagy. kardjukkal sem csaphatnak' viszsza. de tekintsétek a tartásukat, nézzétek a szemeiket, mely a magyar lélek tükre s aztán merészelje tagadni bárki, hogy ezek nem az Árpád lovasainak, nem a Szemere Bertalan megdicáőült és méltán dicsőített “öreg huszárjainak" egyenes utódai!! Nemes Varga Emil ezredes, a Simonyi-óbesterképü ezredparancsnoknál különb magyar huszárt a mesében sem lehet találni, szemében, tartásában a faj minden tüze, ereje fennen ragyog. Kisjókai Ágoston Elek kapitány ur is felvitte “generálisságig”, noha nem a huszárt, hanem a lovát “asszentálta", mint az egyik legkiválóbb lószakértő. A vasöklü nemes Matulay, sudárbajszu kézdisárfalvai Benkeő Józsi, sasszemü Zalay Tamás főhadnagy uraimékra is aligha merészelték volna mondani, hogy nem magyarok, hanem elegy-belegy vérüek. . . Csak ma mehet megtorlatlanul az ilyen fajta-gyalázás!. . . Nemes Micsinyey Imre, az ősmongol szilasi és pilisi Szilassy Ottó főhadnagyokat, avagy talán összetéveszthetni hasonló rangú cseh, morva dragonyosokkal?! És a karakán Késmárky Béla, a remek magyar férfiszépség, a lányosfiatal szirmabessenyői Szirmay Oszkár hadnagyok magyar karakterén vájjon találhatnánk-e kivetőt?!
