Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-03-15 / 3. szám
4-IK OLDAL' "KRÓNIK A” 1947 március 15. akart. Ezért fintorgatta az orrát a ,Vázsonyi-féle választójogi törvény egyes jelentéktelen részletei felett Jászi Oszkárral egyetemben. Nem a nagy demokratikus reform kellett nekik, hanem ürügy a forradalomra, puccsra. ifc * * Mily történelmi lelkiismeretlenség volt ez, kitűnik Károlyi fenti mondatából is. Tudta, hogy Károly király különbékét kívánt kötni s ennek érdekében a legnagyobb fegyelemre, az ország épsége lehető megmentését szolgáló egységre volt szükség, de Károlyi hajszálat keresett a választójog régóta áhított levesében, noha azt Károly király éppen a feudális hajlamok ellen főzette. Mikszáth Kálmán születésének százéves fordulóját ünnepelték mostanában M a g y a rországon. Akinek' módjában volt átnézni a mostani “önkéntes szerkesztőségi cenzúra” alatti budapesti lapokat, nem találhatott zavartalan örömet a fájdalmas elmélázásra késztető jubileumról szóló cikkekben. Mindegyikben volt egy mellékzönge, amely egy “letűnt úri világ” vagy a “magyar bűnök” emlékét idézte, még a Nagy Ferenc szerkesztőségi elnöksége alatti “Hírlap” is a “múltak bűneit” emlegette. Mikszáth Kálmánnak nem volt száz százalékos “jó sajtója” a nagy évforduló alkalmából s a boldogabb hazában alkalmasint az ő minden megbocsájtó bölcs humorával nézi mit müveinek odalent a mai fiuk. Annyi "Banat után a rosszkor jött jubileum felett legkevésbbé busul, gondterhes nyugalommal szívja tovább égi pipáját... * * * Ott voltunk a Magyar Tudományos Akadémia csarnokában, amikor a század második évtizedének elején Mikszáth Kálmánt onnan eltemették. Borús, fázós nap volt, hideg szél fújt a Duna felől, mintha csak kezdete volna a magyar égbolt nagy megsötétülésének. A “nagy palóc” csendesen, békén költözött el a földi világból, megadatott neki, hogy ne kelljen látnia a nagy vihart, amely végigsepert Középeurópán s elsodorta azt a napfényes, kedves magyar világot, amely ott élt írásaiban, regényei, elbeszélései sokaságában. Mennyi meleg szív és báj volt ez írásokban, mennyi üde, kedves magyarság, még ott is, ahol guny füszerezte szelíden az iró témáját s mennyi, oh mennyi magyar szeretet, aminek azóta de hijjával lett az elszerencsétlenedett magyar glóbus... Szeretet Magyarország iránt, szeretet mindenki iránt, aki lakta, szeretet hibái, mint erényei iránt nemzetiségre, hitre, társadalmi rangra való tekintet nélkül, mert mind odatartoznak ahhoz a Kárpátoktól az Adriáig terjedő gyönyörüszép, drága földdarabhoz, melynek neve Magyarország. Mikszáthnak még a szatírájában is méz volt, a kiegyezkedés utáni kor magyarjainak minden külső Károlyi már akkor Leninért és saját forradalmi miniszterelnökségéért rajongott és Hekuba volt neki az ország fenyegetett területi épségének kérdése. Ezért mulasztotta össze —- az Entente-hatalmak ama jegyzékének hatása alatt., amely Masaryk és Benes sugalmazására azt üzente, hogy “csak magukkal a népekkel tárgyalunk”, — a magyar trónt és vele a történelmi ősi Nagymagyar országot. Már akkor a bolsevizmust és a szlávságot segítette saját hazája tönkretételére s ebben buzgólkodik most is, amikor az orosz erőszaknak tapsol a magyar szabadság, igazság és demokrácia harcosaival szemben! zsörtölődés dacára is nagy belső elégedettsége, elnéző jósága, amelylyel azután annyira visszaéltek az uszítok, mindenféle és fajta országrombolók. . . Minden magyar irók között Mikszáthban volt a legtöbb szív, a legtöbb megértő bölcseség, nemes, derék magyarság. Egy boldog Magyarország mindenkihez jó, mindenkit szive napsugarával elárasztó boldog'*’írója, élő cáfolat a nemzetiségi hecc-agitátorok és a malmukra dolgozó Jászi Oszkárok ellen épp úgy mint a kisparasztot és egyéb jó-falusiakat a lényüktől oly idegen marxizmussal sürgősen “megváltani” akarók gőzfejü okvetetlenkedéseivel szem ben. Mikszáth is előmenetelt, jobb boldogulást kívánt a nép fiainak, de nem felfordulással, országfeltrancsirozással, hanem a lelkületűknek megfelelő keretek között« s Magyarország örök egységében. Minden müvében ott a nagyképűség nélküli enyhe gúny is, de az egész felett ott ragyog az iró tárgyilagossága, meleg embersége, az “élni és élni hagyni” e korbeli elvének azóta oly borzalmasan megcsufok okossága és szépsége. Mennyi igaz barátság, szeretet volt Mikszáthnak a tótokkal fog. lalkoző írásaiban, mennyi emberi gyöngédséggel formálta meg például a “Tót Atyafiak” alakjait — és mennyivel jobb dolguk volt a tótoknak, amíg mikszáthi magyarokkal éltek együtt, mint amikor Benes és társai “szlovákokat” és mesterségesen szegénységben tartott cseh jobbágyot csinálták belőlük. . . A tót atyafiak közéleti ambíciókkal telitett nagyszájú vezetői liferálták ezt a jólelkü népet a Beneseknek s megtörtént, hogy kiáskálták a gazdát a saját házából, talán a Mikszáth szülőhelyéből, Szklabonyából lett Mikszáth falván is a tót atyafiak, — illetve dehogy is ők, hanem Benes s Gotwald, a prágai koalíciós bolsevizmus nagy népboldogitói most az urak. Mintha Mikszáth regényeiben, az életből merített történeteiben sokkal, sokkal boldogabbak lettek volna, mint most a csehek és a bolsevizmus jármában.., S Mikszáth szabadelvű magyarsága volt az igazi, az ezeréves Magyarországot megtartó bölcs, lovagias magyarság nemcsak a nemzetiségekkel szemben, de a zsidók d.olgában is. A Szent Péter Esernyője öreg Münz bácsijának szép históriáján húsz neylven derült a világ és még néhai Teddy Roosevelt, az Egyesült Államok nagyemlékezetü elnöke is gyönyörűséggel olvasta a könyvet, sőt budapesti látogatása alkalmával mohón kereste az ismeretséget a bűbájos regény írójával, Mikszáth bizony másként szerzett becsületet a magyarságnak, mint a későbbi fajpolitikai szélsőség megszállottjai. . V * * * A százéves fordulón, megvágjuk, nedvesedő szemmel gondolunk Mikszáthra és az ezeréves boldog Magyarországra, amelynek együttmaradásra a soha ki nem mondott utógondolata volt, — ugylehet csak tudatalattian, de mindenkép helyesen — minden írásának, szatírája minden szelídségének, képei és szinei minden napsugarasságának, de talán még politikai magatartásának, rendületlen kormánypártiságának, “mamelukságának” is titkos vezérmotivuma. Ma más divatok járnak Magyarországon, ma Nagy Ferenc Hírlapja óvja az olvasót nehogy Mikszáth müvei kapcsán “belerévüljön a múlt bűneibe,” ma a lemondás az ezer év magyar vérével és verítékével épített ősi Magyarországról az egyáltalán nem titkgs vezérmotivum a honi sajtó bukfences porondján,. i De Mikszáth izes, patriarchalis egyénisége, bölcs magyarsága ittmaradt remekműveit a halhatatlanság fénye sugározza körül a politikai divatokon tulemelkedni képes legjobb magyarok lelkében. Halhatatlanok, mint annak a Magyarországnak a gondolata, amelyért való féltő gond s amelynek imádatos szeretete, mondhatni világnézeti mindensége hatotta át láthatatlanul is minden Írását, minden betűjét. Siratjuk a nagyszerű embert, a nagyszerű magyart nagyszerű irómüvészt, de nem gyászoljuk meg vele együtt az ő Magyarországát is, mert minden ál-“felszabadulások” és “izmusok” egyre keservesebb tapasztalatai nyomán közeledik már az összes hamis népmegváltó tanok szörnyű levitézlésének a végső kiábrándulásoknak ideje s végül annak a testvériességnek, összetartozási tudatnak, fajpolitikai dinamizmus és osztályharcos dialektika nélküli emberséges életbölcseletnek kell győznie, amely Mikszáth Magyarországában és irásásaiban élt, alkotott és boldogított mindeneket és szabadságaival nagyra növelt még olyanokat is, akik nem érdemelték meg. .; Feltámad még Mikszáth Magyarországa s boldogabb Magyarország lesz, mint mindmáig, azok, amelyeket az őt lekicsinylők, rajta fölényesen mosolygók produkáltak. A múlt “bűnei” nem magyar bűnök voltak, nem a mikszáthi magyar lelkiség bűnei s er-' re rá kell jöjjön a világ, hogy végre édes, éltető napfény, az egyszerű, igaz, bölcs emberség öröme áradjon el ismét a Duna mai siralomvölgye felett. KOMMENTÁR NÉLKÜL. . Indokolt aggodalom. Gábor Andor kommunista sajtóvezér egyik budapesti pártlapban legutóbb megjelent “Nyárvégi alkony” című verséből: Pihenni van már időd és tested? így várva veszted’ tunyább vagy annál, Ki nem kezdett!” Hüs alkony-órán himbál a csónak, Napok loholnak nagy forulóra. ., Baj lesz ma-holnap.” GÁVAIAK ÉS MINDEN MAGYAR FIGYELMÉBE! Gáva községből szivettépő nyomorúságról tanúskodó levelek érkeztek hozzánk a Reh Anna fáradhatatlan, lelkes honfitársunk vezetése alatti Fifth Avenue Public Service révén. Főként ruházat és lábbeliek, de egyéb élelmiszer s pénzbeli segítség dolgában is fordulnak az Amerikában élő gávaiak s egyben az amerikai magyarság megértő szivéhez a következő testvéreink: Csatlós János, Szent Imre ucca, Gáva, Özv. Bodnár Istvánné, Szt. Imre ut 449, Gava, Rusz Károly, Kassai ut 62, Gáva, Szabolcsmegye, Pásztor Julianna, Kolozsvári ut 476, Gáva, Szabolcsmegye, Magyarország. A 12 POINT MIT KÍVÁN A MAGYAR NEMZET? Legyen béke, szabadság és egyetértés! • 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Budapesten. 3. Évenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtt egyenlőséget, politikai és vallási tekintet nélkül. 5. Nemzetőrséget. 6. Közteherviselést. 7. Úrbéri terhekl megszüntetését. 8. Esküdtszéki képviselet egyenlőség alapján. 9v Nemzeti bankot, 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra. Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai államfoglyok bocsáttassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdéllyel. Egyenlőség,, testvériség, szabadság! 1848 március 15. Mikszáth
