Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-02-15 / 2. szám
2-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1947 február 15. ban. . . Nem léphetett életbe az a megállapodás, amelyet Magyarország minden más, Hitler járma alatti országot megelőzve 1943 márciusában kezdeményezett a magyar határoknak az angolszász hadak előtti megnyitására. . . A balszerencse üldözte a magyar reménységet, ismét áldozat lett a magyar, de mondjuk ki és hirdessük büszke fájdalommal, hogy mindaz, amit tett, a bolsevizmustól való irtózása nyugati kultur- ösztönéből és a sajátja visszanyerésének céljáért, jogos, igaz, szent célért történt s aki ebben bűnt lát, nem magyar, nem az igazság katonája s nem megérzője a magyar fájdalom viharzásának. Ami történt a trianoni elkeseredés tragédiája volt. A harc ezúttal elbukott, de a lelkekben, a magyar öntudatban ma is szálfaegyenesen magasodik az égnek az ősi zászló, amely a SzentKoronával s a három bérc és négy folyó jelképeivel ékes... Nem a magyarnak van vezekelni, szégyelni valója, — csak az igazság diadaláért, mások bűnei jóvátételéért küzdött s az eszme nem bukhatik el soha, fel fog támadni a történelem legkisebb kedvező uj szélfuvására úgy lehet, még elkeseredettebb erővel. Szégyelni valójuk azoknak az uj békebünösöknek van, akik megszegték, elalkudták, lábbal tiporták az uj világelrendezésről a háború alatt tett ünnepélyes ígéreteiket, az Atlantic Chartert, amelyet Sztálin épp úgy elfogadott mint a nyugati hatalmak és a többi, krisztusi néptestvériséget ígérő fogadkozásokat! * Elleneztük e hasábokon olyan béke aláírását, amely a kupeci alkuk szégyenének kiábrándító dokumentuma marad s történelmi bűnjel volna az emberiség nagy békeelvei elárulásáról. Azt kívántuk, hogy a magyarság, egy számban kicsiny, de lélekben erős nép, legyen az, amely az aláírás megtagadásával figyelmezteti a hatalmasokat, felrázza a világ lelkiismeretét és óvja ez árulástól, az igazság, az emberbecsület, a népcsaládi testvériség, az igazi béke elárulásától... Nem igy történt. Magyarország mai percemberkei, a “múltak bűneinek’’ hangoztatására alapították uralmukat s a “magyar bűnösség’’ hangoztatásával, hátuknak a szószegö diktátumok előtti meggörnyesztésével remélik azt meghosszabbítani. Megadták magukat és nincs nagyobb ambíciójuk, mint hogy a bitorlók higyjenek lemondásuk őszinteségében. De a magyar lélek, történelmi öntudat nem hódol be soha a haramia-igazságtalanság előtt. Tépetten, csapzottan, viharverten is áll a zászló s mig zord felhőktől takart a nap és ború sötétjébe burkolt a magyar égbolt, fényárban tartja most is az igazság harcosainak, a hittel hívőknek rajta csüngő töretlen szemefénye. Szent István örökét, a Szent Korona jussát soha, soha cserben nem hagyják; vagy kiküzdik maguk, ha eljön a világnézetek nagy mérkőzése, az a harc, amelyről nemcsak a pogány rror és erőszak, de a szabadság hivői is hiszik, hogy “ez lesz a végó,” vagy szent kötelességül rendelik visszavivását az eljövendő nemzedéknek. Máshoz nincs históriai jogosultságuk, de lelki hajlamuk sem. Minden igazságtalanságnak, minden szószegésnek, minden árulásnak eljön egyszer a böjtje és minden telhetetlenségnek megjön a visszahatása, akár a nácizmusé, akár a szláv bolsevizmusé. . . Nem szakgatjuk meg köntösünket s nem kuporgunk port hintve fejünkre házunk küszöbén. Elég volt az álmagyar jajveszékelésből, történelmi idegekkel és méltósággal állni kell a sors forgandóságát. A világtörténelem megy tovább s uj fejlemények, uj perspektívák elé sodor a bolsevizmus és pánszláv imperializmus vezérkarának és ötödik hadosztályainak anarchikus mohósága, pokoli “dinamizmusa’’. . . Minden a jószerencse, — “Sors bona, nihil aliud!”, — volt Zrínyi Miklós, a nagy hadvezér jelszava. Igaz magypr szivekben a reményt, kitartást, szívósságot, a felkészülés elszántságát e szellem acélozza. Egyszer Magyarország is a napos oldalra kerül még, egyszer reá is mosolyognia kell a szerencsének, egyszer igazságnak is kell jönnie a világra, hogy megszülethessék az igazi béke. Az érte való harcban lezárult egy szomorú fejezet, amelyben Magyarország számos hü fia hiába áldozta életét. De a magyar nép nem áldozta fel becsületét önmaga előtt s a világ előtt, mint a béke-gyorstalpalók közül nem egy... Csak lezárult egy szerencsétlen korszak a nagy harcban s kezdődött abban a pillanatban az uj. Hisszük ez lesz az, amely nem vész kárba, amely szép lesz, az igazságnak, a magyar nép és az emberi erkölcs jussának elégtételét meghozó, a dicsőséges, gloriás. Nem siránkozunk, áll a zászló, továbbmegy a küzdelem.Francia generális mondotta hazája leggyászosabb percében, hogy csak egy ütközetet, egy csatát vesztettek el, de nem a háborút... A TRIANON ELLENI HÁBORÚT, AZ IGAZSÁG HARCÁT SOHA NEM VESZÍTHETI EL A MAGYARSÁG, AMÍG HÜ FIAT HORD HÁTÁN SZENT ISTVÁN FÖLDJE. Sors bona, nihil aliud. Fel a szivekkel, lesz még Ünnep a világon! Kommunisták - álarc nélkül... ISMERJÉTEK MEG ELLENSÉGEITEKET! A HAZÁRÓL. KOMMENTÁR NÉLKÜL Polgári demokrácia és — a “kevésbbé fájdalmas ut’’ a leninizmushoz... Zsolt Béla “Haladás” cimü budapesti hetilapja, amely a polgári demokrácia harcosának hirdeti ma gát. írja január 9-iki számárban az an tikom munista letartóztatásokról szóló vezércikkében: “Ma még inkább, mint eddig, hirdetjük, hogy az ellenség akkor is jobbfelé van, ha az ellene való védekezésért balfelé kell áldozatokat hozni! S ennek az idióta összeesküvésnek leleplezése után még fontosabb feladatunknak tartjuk, hogy sürgessük a polgárság együtt működését a baloldallal olymódon, hogy a polgár polgár maradhasson, de polgárként is elsősorban a demokráciát erősítse.’’ Marx: A munkásoknak nincs hazájuk. Nem lehet lőlük elvenni azt, amijük nincs! Amennyiben a proletárságnak elsősorban a politikai hatalmat kell meghódítani, nemzeti osztállyá kell önmagát alakítani, annyiban még maga is nemzeti, ámbár legkevésbbé sem a burzsoázia felfogása szerint. (Idézet a Kommunista kiáltványból.) Ehhez a felfogáshoz a szerkesztő azt a szerény megjegyzést fűzi, hogy Szlovákia magyar munkásaitól és parasztjaitól igenis elvették hazájukat. A CSALÁDRÓL. Ugyancsak a Kommunista Kiáltványban Marx ezt írja: ‘Min alapul a mai polgári család? A tőkén, a magánkereseten. Teljesen kifejlődve csak a burzsoázia számára van meg. de kiegészítésre talál a proletárnak kényszerparancsolta család nélkül való voltában és a nyilvános prostitúcióban. A burzsoának családja, e kiegészítő részének pusztulásával, természetesen elpusztul és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével." A VALLÁSRÓL. Lenin irta a vallásról: “A vallás a nép ópiuma. Ez a meggyőződés a marxismus bölcseletének alapköve. A marxismus minden modern (?) vallást, egyházakat és az összes vallásos szervezeteket annak a burzsoa reakciónak fegyr véréként tekinti, amelynek célja a kizsákmányolást megvédelmezni a munkásosztály butításával. Az istentagadás a marxismus elválaszthatatlan része. Következésképpen az osztálytudatos kommunista pártnak kötelessége propagandát folytatni az istentagadás érdekében. A DIPLOMÁCIÁRÓL. Stalin irta: A szavaknak nem szabad, hogy közük legyen a tettekhez. Máskülönben milyenfajta diplomácia lehet ez? A szó egyet jelent, a cselekedet mást. Jó szavak a rossz cselekedetek álarcát képezik. Őszinte diplomácia épp oly lehetetlen, mint száraz viz vagy fából vaskarika. A JOGRÓL. Lenin irta: Legyünk készen a csaláshoz, törvényszegéshez, az igazság visszatartásáhob és elrejtéséhez. Yaroslavsky kommunista vezér mondta: Ami segíti a proletár forradalmat és a kommunista pártot, az megengedhető. Stalin mondta: A proletár diktatúra tudományos felfogása nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint hatalmat, amely egyenesen az erőszakon nyugszik, függetlenül a törvény tilalmától. A diktatúra tehát ezt jelenti — és ezt jegyezzétek meg most és mindenkorra — korlátlan hatalom az 'erőszakra alapítva, nem pedig a törvényre. A VILÁGFORRADALOMRÓL. Stalin mondta : A mi (orosz) forradalmunk nemzetközi jelentősége abban rejlik, hogy. az imperialista rendszer összeroppanása a mi hazánkban kezdődött, ami első lépés a világforradalomhoz és egyben erős alapot képez a további kifejlődéshez. Mi a mi hazánk, ahogyan a szocializmust építi? Bázis a világforradalomhoz. William Z. Foster kommunista vezér “Toward a Soviet America” könyvében ezt irta: Stalin egyike azoknak, akik úgy gondolkodnak, hogy gazdasági krízis az Egyesült Államokban elkerülhetetlen. Az Egyesült Államokban a helyzet jobban megérett a forradalomra, mint a régi Oroszországban. Az amerikai forradalom, amikor a munkások végre magukhoz ragadják a hatalmat, még gyorsabban fog kifejlődni. Az amerikai kormányt az orosz szovjetek széles vonalai alapján fogják megszervezni. AZ AMERIKAI ÉS OROSZ közeledésről; Stalin mondta 1936-ban Roy Howard amerikai újságírónak: Az amerikai demokrácia és a szovjet rendszer nem fejlődhet át egymásba. A szovjet rendszerből nem fejlődhet amerikai demokrácia, sem megfordítva.’' A SAJTÓ HANGJÁRÓL. Lenin mondta: Olyan hangon kell Írnunk, amely a munkástömegek között a gyűlöletet, utálatot és haragot fakaszt másfelfogásuak iránt. * * * Amikor a kommunista vezérek ily arcátlan nyíltsággal ismerik be társadalomromboló céljaikat, akkor ne csodálkozzanak, hogy még ez a türelmes Amerika is, amely pedig még a kommunizmus tanai terjesztésének is szabad ter.et engedett, megcsömörlött tőle és önvédelemből olyan törvényeket készül hozni, amelyek az emberiségnek uj rákfenéjét, a kommunizmust, legalább Uncle Sam testéből kioperálják. IGAZÁN FÖLÖSLEGES... A kisgazdapárti "Igazság” cimü hetilap írja: “A szlovákiai magyar üldözésekkel kapcsolatban Révai József kommunista vezér a Szabad Népben újra szükségesnek tartotta leszögezni, hogy ők “nem mint magyarok, hanem mint demokraták és kommunisták" bírálják azt a politikát, amit odaát folytatnak véreink ellen. Nem első eset, hogy Révai olyan kérdésekben igyekszik maga körül kételyeket elosztatni, amelyek felöl nincsenek kételyek. . . . Ne mosakodjék hát, senki se gyanúsítja. . ."
