Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-11-15 / 11. szám
1947 november. “KRÓNIK A” 11-1K OLDAL van a felkorbácsolt anarchiára, mely járványszerüen fertőzi meg az emberi lelket. Az ő uralmuk a vérdiktatura — hol az emberi élet kolduspénz. Hisszük és tudjuk, hogy az emberiség életében egyszer eljön egy jobb és boldogabb kor, mikor is nem úgynevezett megváltó szocializmusok fognak dúlni, hanem az emberiség az Evangéliumi útra tér rá — mert, ha ez utat követi, akkor soha de soha háborúk, diktatúrák és forradalmak meg nem születhetnek. Csak egyet, egyetlenegyet kérhet ma a magyarság az Égiektől, adjqn a jó Isten Magyarországnak igaz magyar királyt — ki összefogja a magyarságot, hogy hozzákezdhessen a krisztusi Magyarország felépítéséhez — hol az Evangélium lesz a magyar alkotmány alapja. Ebbem fáradozásukat áldja meg a ' jó Isten és vezesse diadalra a fennen lobogó királyi zászlót. E tekintetben nemszünök meg az ittélő magyarságot e célkitűzések szolgálatába állítani. Megkezdem a nagy kampányt újságjuknak minél szélesebb rétegben való terjesztése tekintetében. írjanak bátran tovább, adják át azt a szellemi kincset és azt az igaz bátor hangot, mely Amerikából a szabadságok nagy hazájából az Önök újságjukon keresztül felénk áramlik. Bízunk Amerikában, ki felismerte küszködésünket, ki mellénk állt és politikai menedékjogot biztosított az itt élő magyarság számára. Hiszem és tudom, hogy eljön az az idő. mikor a világ valamennyi népe leróhatatlan hálával fogja megköszönni Amerikának a világnépeiért hozott áldozatát. Éljen Amerika a szabadság nagy hazája. Éljen az igaz magyar emigráns sajtó, melyet magunkénak vallunk. Igaz tisztelőjük és barátjuk Dr. Ifj. Peskay Lajos (Aösztria). “HA NEM HALLJÁK MEG SEGÉLYKIÁLTÁSUNKAT, ELPUSZTULUNK” Mélyen Tisztelt Szerkesztőség! A Krónika cimü lap küldését "hálásan megköszönöm. Ezen sivár hontalan életünkben nem is gondolja Szerkesztő ur mit jelent a biztató szó, az otthoni események tárgyilagos megvilágítása s a legfontosabb, hogy volt szeretett királyunk fiát Ottó trónörököst reményünk van sokat szenvedő magyar hazánk jövendő koronás királyának viszontlátni és üdvözölni. Adja a jó Isten, hogy mielőbb az bekövetkezzék! Rohamosan közeledik a tél s kegyetlen tél s mi itt állunk ruhátlanul. élelem nélkül feleségemmel és öt gyermekemmel, jó magam pedig rokkanttá vált betegen. Mindenünkből ami keveset házul, ról elhozhattunk kifogytunk, lerongyolódtunk. Pótolni nem tudjuk, mert nekünk Dipiseknek nem adnpk s ha adnának is, megvenni nem vagyunk képesek, mert a kiskorú gyermekeim keresete még a mindennapi élelem beszerzésére is kevés. Amerikai rokonainkhoz hiába fordultunk segítségért, “kőszivüek”, nem törődnek velünk. Idegen honfitársaink segítségére lettünk emiatt utalva s ha azok sem értik meg segély kiáltásunkat, számunkra nincs más kiút, mint a pusztulás! Mint jeleztem, én a háború rokkantja, munkaképtelenje lettem, feleségem a sok nélkülözésektől s a megerőltetett munkától teljesen legyengült és beteges, 19 éves fiam gyenge szerkezetű, szintén beteges. 16 éves leányom és 15 éves fiam keresetére vagyunk utalva, mely nagyon kevés egy hét (7) tagú család fenntartására. Utána következők 12 éves fiú és 2 éves leánykám mig teljes eltartásra szorulnak. Könyörgöm és esdeklem Szerkesztő ur segítsen rajtunk, eszközöljön ki számunkra szeretet csomagot, a jó Isten is megáldja érte! Kérésem megismétlése mellett, maradok igaz tisztelője Bánhidy Elek, rokkant százados Wels, O. Ö. Ausztria, P. Lager 1000). i TISZTÁBAN VAN A BOLSEVIZMUSSAL... Jó magyar testvérem, kedves Szerkesztő ur! Engedje meg nekem, mint a "Krónika” fanatikus olvasója, szintén hozzá szólhassak azokhoz a problémákhoz, amiket ma kedvenc lapunk hasábjain, a legnagyobb örömünkre megjelenni látunk. Örömmel tölt el, hogy végre akadt egy magyar lap, amely pártállás nélkül, tisztán, lelkiisme. retesen és harcos magyarsággal megmeri mondani azt, amit mi sajnos nem tehetünk, mert nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap! Már 26 hónapja, hogy kint élek Ausztriában, hogy milyen viszonyok között azt falán nem is kell hangsúlyoznom, csak egy példát mondok.. . én, aki 84-87 kg. súlyú voltam a béke időkben, ma csak 63-65 kg. között vagyok, fogaim a vitamin hiányában meglehetősen kihullottak. De ez talán nem is érdekli Önt és nem szép tőlem, hogy a magam bajait tárom fel... beszéljünk másról. Bolsevizmusról tett megállapításait magamévá teszem azzal a hozzáfüzéssel, hogy én mint frontot járt katona (természetesen orosz frontot) nekem nincs szükségem felvilágosításra a bolsevizmust illetően, mert amit kint láttam, az minden volt, csak nem kultúra és jólét. Kérdezem a nagy Stalin “generaiissimust”: ha a bolsevizmus 25 év, vagyis egy negyedszázad alatt nem tudott, vagy nem akart a saját vérének jobb megélhetési viszcnyoKat teremteni, hogyan fog és hogyan akarja az általa megszált területeken kelet Európában, a kommunista ügynökök (Rákosik, fi to, Groza) és propaganda által beharangozott emberi felemelkedést, kultúrát megvalósítani? Ugyebár egy kissé komikus? Szerkesztő ur! Családom régi legitimista, királyhü gyökereken nevelődött tagjai; Apám, Anyám, két húgom és én ma még koldus kenyéren élünk idegenben, de tudom, hogy eljön majd még az idő, amikor egy boldog orommá mórban úszó “Koronázásnak” leszünk élő szemtanúi, mert a Hitem és érzéseim azt mondják és aki hisz, nem csatlakozik. Őszinte hive és csodálója Szomoray Gyula. Engedje meg, hogy igy irorn “csodálója,” de európai szemmel nézve csodálni való az az ember, vagy sajtó, amely igy meg meri mondani az igazságot. MINDEN SORÁBAN A MI ELGONDOLÁSUNK Tekintetes Szerkesztőség! A napokban egy párisi barátom elküldte lapjuk egyik példányát, melynek olvasása rendkívüli hatással volt ránk. Végre hosszú szünet után egy olyan irányzatú lap jutott a kezünkbe, amely minden sorában a mi elgondolásainknak adott hangot. Le kell szögeznem, hogy az itteni magyarok helyzetéről irt cikkük mindenben megfelel a valóságnak, s mi minden szervezettség és támogatás nélkül nyomorultabbak vagyunk a legnyomorultabb teremtménynél is. Minden .anyagiasságtól mentesen vágyódunk egy szervezettebb állapot és életkörülmény után, amikor becsületes munkánk egy csendes, nyugodt, de biztos megélhetést tudna nyújtani családunknak. Tele vagyunk tervekkel és elgondolásokkal, hogy lehetetlen helyzetünkön javítsunk, sajnos semmiféle kiút nem mutatkozik számunkra. Mini a vizbefuló nyúlunk minden lehetőség felé, abban a reményben, hogy hátha ez segíteni fog. Remélem, hogy kérésem teljesítése nem ütközik komolyabb aks dályokba. Nagyon kérem a tek. Szerkesztőséget. hogy lapjuk egy-két példányát is szíveskedjék csatolni, hogy a magam és bajtársaim néha már-már csüggedő lelkét egy kissé megerősíthessük. A szebb jövő reményében hazafias üdvözlettel Dr. Kemenes János, volt postatitkár, tart. főhadnagy. Offenburg-Bohlsbach /17b. Ocken Str. 33. Baden Französische Zone. SEGÍTSÉG! ÉHEN HALOK! Egy magyarországi levél a sok közül. .. Tisztelt Szerkesztő Ur! Bocsásson meg, hogy levelemmel zavarom, de a kényszer visz rá, lehetetlen, kétségbe ejtő helyzetemben az amerikai magyar testvérekhez fordulok segítségért. Szíveskedjék az alábbi levelet lapjukban közzétenni. 39 éves okleveles textiltechnológus vagyok, 100 százalékos munkaképtelen, betegségem inf. pul. T. B. C.” tüdő és vese vérzésem van 1941 óta. Dolgozni nem tudok, senkim sincs, hozzátartozóm , édes Anyám az ostrom alatt meghalt, igy egyedül vagyok. Orvosi rendeletre sok tejet kell inni és jól táplálkozni ha élni akarok, én pedig nagyon szeretek élni és akarok. (Mint munkás dolgoztam 12 éves korom óta, iskoláimat részben magánúton végeztem. “30 dkg. kenyér, fél liter tejet" ettem naponta az utolsó évben, hogy letudjak vizsgázni. Az összes vizsgáimat jelesen végeztem, de közben T. B. C. kaptam). Jelenlegi helyzetem a következő: Kenyerem, fehérneműm, ágynemű és cipőm nincs, pénzem egy fillér se, úgy fogok most bélyegre is kölcsön kérni. Tejről, jó táplálékról nem álmodhatom, t. i. kimondottan éhezem, ezért kérem az amerikai magyar testvérek segítségét, mert másképen pár hét múlva meghalok de nem a betegségemben, hanem éhen! Egy tál ételt, egy kis darab kenyeret kérek, egy kicsi kis pohár tejet naponta, hogy ne haljak éhen. Tiszta ágyat, egy darab szappant. Csak morzsákat kérek, mert nekem nem sök~ kell.—A" |ö Istenen kívül nekem senkim sincs itt Magyarországon, n^m segített rajtam senki, azt a tanácsot adták egyem meg diplomámat. Mindenemet eladtam, hogy máról-holnapra élni tudjak, de már nincs tovább! Ezért fordulok amerikai magyar testvéreinkhez, a jó Istenre kérem, segítsenek rajtam bármivel. Szívességüket előre is köszönöm. Tisztelettel Csányi Margit. Katymár, Szent János ucca 25. szám. Bácsmegye. SZERKESZTŐI ÜZENETEI* P. G. Ausztria és másoknak. — írják meg egy levelezőlapon címüket s ne aggódjanak, amiért nincs módjukban az előfizetést is mellékelni. Minden hontalannak díjtalanul küldjük a lapot. KERESTETÉS. Zikely József, Feistritz, A. D.. Kellerberg, D. P. Camp, Hospital Ordination, keresi nagybátyát. Michael Borhyt, kinek két utolsó new yorki cime: 265 Ave. B' és 537 East 17th Street. SEGÍTSÉGET KÉRNEK. Kondás István, Faj. u.p. Abaui Szemere. Magyarország. Malmos Olga tanítónő, Bakta- Lórántháza, Szabolcs megye. Magyarország. Mit tettél a hontalan magyarokért?... Olvasd el cikkünket az első oldalon!
