Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-11-15 / 11. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1947 november. tcm, de ugyanabban a Kaas Ivorutcai Lázban, ahol én lakom, egy emelettel lejjebb ugyanakkora lakásban lakik a kommunista “Szabad Nép” és a kommunista “Tovább” belpolitikai rovatvezetője. Talán ugyanazon az emeleten vagy eggyel lejjebb a Szabad Nép szerkesztője bérel lakást s ugyanabban az utcában lakik Dinnyés Lajos miniszterelnök is. Náluk persze ez demokratikus felfogás, érdem, nálam reakció, fasizmus, jobboldaliság. De nem folytatom. Nem érdemes, két felfogás, két stilus, két életforma mérkőzik és én a másikat, amíg ilyen megnyilvánulásokkal árulja el eredetét, gyökereit, nem tudom elfogadni. Amiért nem vagyok a munkáspártok tagja, még lehetek jó demokrata.” Pfeiffer is megjött,.. Amerikába. Rákosi Mátyás mindjárt a választások után tartott beszédében nyíltan kijelentette, hogy “letöri” a Pfeiffer-pártot s a kommunisták, akik pedig világraszóló csalásokkal és visszaélésekkel operáltak a választásokon, megpeticionálták a Pfeiffer-párt 47 mandátumát. azzal a váddal, hogy az ajánlások között hamisak is lettek volna. (A koalíciós pártoknak egyáltalán nem kellett ajánlás). Ugyanakkor rosszhiszemű személyi vádat koholtak Pfeiffer ellen s a népvgyészséggel kikérették Pfeiffert u parlamenttől. A mai parlament uralmi pártjai persze eszközül adták oda magukat ehhez a gazság- MJZ és küszöbön állt Pfeiffer letartóztatása, amikor az utolsó pillanatban családjával Ausztriába menekült. O.nnan pedig útlevél nélkül haladéktalanul továbbrepülhetett az Egyesült Államokba. Heteken át példátlan dühvél tombolt az uszítás az irányított budapesti sajtóban Pfeiffer, mint "fascista” ellen, holott hetilapjának, az Ellenzéknek” programcikkében leszögezte, hogy a demokráciának cgv,általán nem ellensége, hanem csak a kommunistákkal való koalíciót helyteleniíi. Hasonló értelemben beszélt a new yorki repülőtéren őt fogadó amerikai újságírók előtt is. Többi közt kijelentette, hogy nem lehet politikát csinálni, amikor töltött revolvert szegeznek az ember mellének. Rámutatott Pfeiffer arra is, hogy Magyarországból és a többi, vasfüggöny mögötti országokból egyre többen menekülnek. Az oroszok most is sok embert hurcolnak el. A megszállók és csatlósaik rémuralma vadabbul dühöng Magyarországon, mint valaha. Szeretettel köszöntjük Pfeiffert Amerika földjén, úgyszintén a társaságában érkezett Acsay László függetlenségi párti menekült képviselőt, aki ellen szintén éles hajsza folyt, noha ő volt az egyetlen magyar politikus, aki ellen per indult a háború alatt Hitler megsértése miatt. Hir szerint Sulyok Dezső és más menekült politikusok amerikai látogatása sem fog sokáig magára váratni. 'SOHASEM NYUGSZUNK BELE... MI A HELYZET A FELVIDÉ KI MAGYARSÁG TRAGÉDIÁJA KÖRÜL. Budapestről írják október eleji kelettel: ' “A csehszlovák-magyar Lakosságcsere Egyezmény, valamint a békeszerződés megkötése után a csehszlovákiai magyarság sorsa inég mindig válságos. Amig a magyar kormány pontosan eleget tesz a vállalt kötelezettségeknek, addig a csehszlovák kormány von tátottán, vagy egyáltalán nem tesz eleget annak. Mindmáig nem függesztették fel a magyar vagyonok elkobzását, nem hozták vissza a Csehországba deportált magyarokat, akik nehéz béresmunkát végeznek, szinte kényszermunkakén:. Nem szüntették meg és nem számoltatták el a vállalatokhoz, üzletekhez, birtokokba kiküldött “nemzeti gondnokok” legtöbbjét, sőt egyes helyeken újakat rendeltek ki. Nehézségek mutatkoznak annak a megegyezésnek végrehajtásánál is, amelynek alapján magyar-állampolgárok Szlovákiába utazhatnak és felkutathatják, elhozhatják otthagyott ingóságaikat. Legutóbb pedig csendőri fedezettel az Ipoly folyón hajtották át Magyarországra azokat a szlovákiai magyarokat, akiket a rendes határállomásokon a magyar hatóságok — a Lakosságcsere Egyezmény kvótáján felül — nem voltak hajlandók átvenni. A jelenleg folyó államközi tárgyalások során Csehszlovákia részéről újabb nehézségeket támasztottak az illegálisan átkényszeritett magyarok számának az áttelepítési kvótába való beszámítása során. Magvarország semmilyen áron nem egyezhet abba bele. hogy a most folyó tárgyalások ezeknek a jogtalanul áttelepített és vagyoni veszteségeikben leginkább sújtott magyaroknak a kér dése felett napirendre térjenek. De nem akad egyetlen magyar ember sem, aki a Szudéta-vidékre széctelepitett, vagy még ezután deportálandó testvéreinek a magyar nemzet közösségéből való erőszakos kiszakitásába belenyugodnék. NEM MEGYEK HAZA! VÁLASZ T. S.-NEK. Akárhogyan is kérlelsz, én maradok. Először is én nem vagyok a magam ura; tehetelenül állok az idő sodrában. Másodszor pedig, nagyon jól érzem magam Magyarországon. Szép Oroszország is, de itt más az élet. Szebbek a magyar nők, tisztábbak is, nem köpködik minduntalan a napraforgómagot mint a mieink s nem vakaróznak anynyit. Jobb izü a magyar étel, nemesebb a bor, körülöttem azt az életet látom, amit csak a mesék világában képzeltem el. S te most Sándor, azt üzened nekem, hogy menjek haza? Nem, erről szó sem lehet. Annál kevésbbé, mert — mint hírlik — mi nemsokára nyugatra megyünk, azokba az országokba, ahol még szebbek a nők és gazdagabbak a népék. Hallom, hogy milyen gazdag Svájc, Hollandia, Dánia, Svédország, műkincsekben Olaszország. Olvasom, hogy Franciaország lakosságának egynegyede már kommunista érzelmű, könnyű dolgunk lesz; Európa nyugati része már alávan aknázva. Meg aztán elvégre is, emlékszel Te is batyuskám, hogy Napoleon egyszer Moszkváig portyázott, — hát most visszaadjuk a kölcsönt s nyugodt lehetsz, ezzel titeket mentesítünk. Nekünk pedig szükségünk van még gyári berendezésekre, kórházi felszerelésekre, bútorra, edényre és sok-sok munkáskézre. Az, amit Tőletek és a többi délkeleti államokból szedtünk össze, — kevés. Még magában Moszkvában se jutott mindenkinek. Nekünk pedig még nagyon sok nagyvárosunk van és sok-sok rongyos proletár testvérünk. Tehetjük, mert az orosz népnek az egész világ adósa, olyan súlyos áldozatokat hoztunk a kommunizmus megvalólása érdekében. Kelet-Európa már fizetett s adózik. Most következnek a — nyugatiak. Természetesen ez nem az én véleményem! így hallom, igy_ mondják! Éppen ezért nagyon meglepett, hogy nyilt leveledben engem teszel felelőssé a magyar nép, különösen a magyar nők felszabadításáért. Neked bátyuskám, nagyon jól kellene tudnod, hogy mindez, ép úgy mint Pest gyors felszabadítása és Buda elpusztítása — utasításra, parancsra történt. Ezenkívül, valamivel csak jutalmazni kellett az évtizedek óta kiéhezett, rongyos hadsereget, amelyet tarkórilövések között, kancsukával kergettek előre. Ebből is láthatod, hogy mitsem tehetek, sem a Te néped, sem a magam jövője érdekében. Pedig ép oly jól látom a közeli háború veszélyét, mint Te s nagyon jól tudom, hogy még én fogom Berlint, Budapestet, újjáépíteni, mint — hadifogoly. Ami pedig H. F. Arthur Schoenfeld volt magyarországi amerikai nagykövet jelentését illeti, meglepő, mert én az azokban emlitettekről mitse' tudok. Én csak azt látom, hogy Budapesten szabadon sétálhatnak a kihivóan elegáns elvtársak és elvtársnők, az üzletek tele vannak áruval újra s minket, felszabadítókat az újságok napról-napra ünnepelnek még ma is. Minden héten egy ünnepségre vezényelnek bennünket, ahol a magyar államférfiak élén — mig meg nem szökött — Nagy Ferenc dicsérte, illetve dicsérik a vöröshadsereget. Tildy Zoltán köztársasági elnök pedig több kitüntetésben részesítette a tisztikarunkat, mint maga Sztálin atyuska. Miért menjek én haza, amikor maga Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád elvtársaink marasztalnak minket. Mit is csinálnék otthon? Talán a 800 éves Moszkvát ünnepeljem, amit a cárizmus épített naggyá? Vagy Sosztakovics 36. kinfoniáját hallgassam hajdina kása mellett? Mert egyébre otthon nem jut a szociális termelésből, annyi pénzbe kerülnek a külföldi kommunisták, a görög és egyéb partizán mozgalmak. Oroszország 30 év alatt tündérkert lehetett volna, ha nem költik Sztalinék a szovjet polgárok pénzét propagandára és fegyverkezésre. Menj haza Iván — irod, Magyarország népe nem lesz kommunista soha! Ezt mi is nagyon jól tudjuk, de addig itt akarunk maradni, mig Magyarország a jóvátételt az utolsó fillérig ki nem fizeti, a megszállás költségeivel együtt. Sajnos, nem teljesithetem azt a kérésedet sem, hogy az Andrássy ut 60. számú ház patkányhadát magammal vigyem, mert mire én tudomást szerezhetnék az összeomlásról, ők már elvegyültek a moszkvai csatornák lakói között. * * * Ezt a levelet “Iván” nevében B. Gy. nyugatos menekült (Pucking 16. O. Ö. Ausztria) irta és küldte be nekünk közlésre az augusztusi számunkban megjelent “Menj haza, Iván!” cikk kapcsán. IVÁN. m SZABADSÁG ÉS LIBERALIZMUS. A magyar parlamentben október 11-én a miniszterelnöki program felett folyó vitában mondotta Erdei Ferenc dr. volt belügyminiszter. a Parasztpárt vezérszónoka: “Csak a dolgozó parasztok, munkások és a velük együtfchaladó értelmiségek rétegeinek jár a szabadság, a kapitalizmusnak és a liberalizmus híveinek azonban nem, mert ebből könnyen fascizmus is lehet." Mit tettél a hontalan magyarokéit?... Olvasd el cikkünket az első oldalon!
