Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-10-15 / 10. szám
1946 október 15. K RÓ NIK Jill-IK OLD Ai de ott álltak a szekér körül az öregek, összeszedték magukat s szilaj kurjantásokba tört ki szivöknek nagy keserűsége. Pedig még nem voltak katonák. Csak lesznek, ha megütik a mértéket. S ha már az Ur Isten meg a "császár" úgy rendelte, hogy a legény húsz éves korában mérték alá kerüljön, üsse is meg, mert nincs annál nagyobb szégyen, mintha a tiszturak rá kiáltják: untágiik! Álljunk meg e szónál: untágiik. És ennek a párjánál: táglik. Nemcsak azt jelentette ez a két szó, hogy a magyar legényt német szóval kommandirozták, de jelentette az általános védkötelezettséget is. Szolgálni kellett mindenkinek, legyen urnák vagy "parasztnak" a fia, ha megütötte a mértéket. A mohácsi vész után más lett a képe a hadseregnek s ez a kép is változott, mig eljutottunk a közös hadsereghez, meg a — honvédséghez! A mohácsi vészt követő időkben még volt magyar hadsereg s annak az osztrák hadsereggel való közössége inkább'csak az uralkodó személyével járó szövetség volt, hazánk a maga hadseregének dolgaiban függetlenül intézkedett. A szorosabb kapcsolat a Rákóczy leveretését követő szatmári béke után létesült, a mikor a tek. karok és rendek az 1715-iki VIII. törvénycikkben a jobbágyságnak az állandó hadseregbe való sorozására a felhatalmazást megadták. A nem zeti haderőt a nemesi fölkelés 'képviselte volna, de az 1809-iki kudarc után ez a fölkelés csak papíron maradt. Megvolt tehát a közös hadsereg, melybe kezdetben toborzás utján szedték a legénységet, majd ennek helyébe lé..... -Ti ,.t # pett az összeírás. A katonai szolgálat ideje, hogy meddig tart, biz ezt nem tudta ’senki- előre. Némelyik ott öregedett meg hadi szolgálatban. Az egykor szabad székelyekre is súlyos terhet rótt a hadi szolgálat. Rendes dolog volt, hogy az apát a fiú váltotta fel. Bizony nem csoda, ha az öreg emberek, kik hallomásból, némelyik másként is, ismerték "a régi jó világot", fitymálták a három esztendős szolgálatot, bár elég nagy, elég súlyos teher volt Az alkotmányos éra bekövetkeztével, 1868-ban mondotta ki a törvény az általános hadkötelezettséget. A haderőnek három fő tagja volt: a hadsereg, (a közös hadsereg), a tartalék, mely az előbbivel szoros kapcsolatban volt és a honvédség, mely nem csupán a hadseregből a tartalékba s innét a honvédséghez áttett katonákból állt, de abba egyenesen is sorozták a legénységet. Az 1868-ban alkotott s 1889- ben módosított véderő törvény a szolgálatot megkövetelte az állam minden ép testű, egészséges s a “mértéket” megütő polgárától. A szolgálati kötelezettség a 21 -ik életévvel kezdődött s a közös hadseregben, a sorhadban 3 évre a tartalékban 7 évre, a póttartalékban 10 évre terjedt, a honvédségben azok, a kiket oda közvetlenül soroztak be, 12 évet, a kik a közös hadsereg tartalékából léptek át, 2 évet tartoztak szolgálni. A rab gólya The Captive Stork TOMPA MIHÁLY Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában, Felrepülne, messze szállna Messze, messze, T engerekre, Csakhogy él van metszve szárnya! Tűnődik, féllábon állván, El-elunja egyik lábán, Váltogatja, cserélgeti, Abban áll a Mulatsága, Ha beleun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! Négy kerítés, négy magas fal: Jaj, mi haszna! Bár akarna, Kőfalon nem látni által. Még az égre fölnézhetne, Arra sincsen semmi kedve; Szabad gólyák szállnak ottan Jobb hazába; De hiába! Ott maradt ő, elhagyottan. Várja, várja, mindig várja, Hogy kinő majd csonka szárnya, S felrepül a magas égig, Hol a pálya Nincs elzárva S a szabadság honja kéklik, -Őszi képet ölt a határ, .. Nincsen rajta gólyamadár, Egy van már csak: ő, az árva, Mint az a rab, Ki nem szabad, Keskeny ketrecébe zárva. Még a darvak hátravannak, Mennek ők is, most akarnak: Nem nézi, csak hallja őket, Mert tudja jól, Ott fenn mi szól, Ismeri a költözőket. Megkísérti egyszer-kétszer: Nem birna-e szárnya még fel; Hej, dehogy nem bírná szárnya, Csak ne volna Hosszú tolla Oly kegyetlen megkuszálva! Árva madár, gólya madár, Sohse nő ki tollad, ne várd, Soha többé, fagyos télig; Mert ha épen Nő is szépen: Rossz emberek elmetélik! A lonely, captive stork doth stand, With courtyard walls on every hand; Fain vsould he wing his flight afar; Across the sea His way would be, But pinions, clipped his soaring bar. He stands upon one foot to dream; Then shifts it; weary he doth seem Thus changing he the time doth spend Naught else to do The whole day through, Save shift and change without an end. His head beneath his wing he lays; Into the distance would oft gaze; In vain; four walls are round about, Four walls of brick, So high and thick, ‘tis vain to strive to pierce without True, he could look upon the sky, But no desire directs his eye; Free storks above fly far away, Fair lands to see. While vainly he Doth long to end his doomed stay. He waits, waits ever, longs in vain, That his maimed wings may grow again, That he once moreto heaven may soar; There, where his way. No limits stay, Free homelands he can travel o’er. The country glows with autumn sheen. But no more Storks at all are seen. Save one poor loiterer, who doth dwell A captive left, Of freedom reft, Immured within a narrow cell. The cranes have not yet made their start, But even they will soon departs. He sees them not; he only hears Too well above The notes thereof — The birds of passage in his ears. Once and again he even tries Upon his crippled wings to rise; Ah! they would raise him up on high, Nor hold him low, Were it not so That they were clipped so cruelly. Poor orphan stork, poor stork, ‘tis vain; Thy pinions ne’er will grow again, E’en though the winter should be o’er; For if they grew, False men anew Would clip them even as before. Ezenkívül volt még népfölkelökötelezettség is, mely a 1'9-ik évvel kezdődött s a 42 éves kor betöltésével szűnt meg. A tényleges szolgálat ideje, békében, a közös hadseregnél három év, a ^honvédségnél 2 év volt. A póttartalékosok csak 8 heti kiképzésre és az időszaki fegyvergyakorlatokra voltak kötelezve. A népfölkelők béke idején semmiféle szolgálatot nem teljesítettek. Kivételt képeztek a tényleges szolgálat idejére nézve a^ egy éves önkéntesek, a kik csak egy évet szolgáltak. A honvédség felállításakor az ide sorozottak csak nyolc hetet szolgáltak, ez idő alatt történt meg a kiképzés, ám ez a kiképzés hiányosnak bizonyult s a tényleges szolgálatot 8 hónapról két évre emelték. Kezdetben a honvédséggel meglehetős mostohán bántak. A legények gyöngébbjét sorozták honvédnek, ruhájuk, felszerelésük fogyatékos volt, a magyar fiu»nem kívánkozott a honvédséghez, jóllehet magyar volt a vezényszó rövidebb a szolgálati idő. "Nem a világ ez a három esztendő", mondta a nóta, még kevésbé a két esztendő, de elég volt a magyar fiúnak, hogy távol legyen a hazájától. A hazájától! A népnek a haza fogalma: a falu. A kis ház, az a kevés föld, melyet magáénak mondhat. S vigyék bár csak a harmadik vármegyébe katonának, távol esett az ő hazájától. Ritkán vitték messzébb s csak rövid időre, .igy Boszniába. Galíciába, meg Bécsbe. A legénység zöme magyar földön szolgálta le a három esztendőt, nem is beszélve a honvédekről, mert a honvédséget, háború esetén is, csak az országgyűlés beleegyezésével lehetett az ország határán túl vinni. A régi világ katonája országokat járt be s mikor haza került, nem fogyott ki az idegen országban látottak-hallottak elmesélésével (Folytatjuk.)
