Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)

1946-10-15 / 10. szám

VOLUME III. ÉVFOLYAM.

1946 OKTÓBER 15.

NO. 10. SZÁM.

MAGYAR TRAGÉDIA, - AMERIKAI TRAGÉDIA

Véget ért a párisi konferencia, amelyről azt mondták, hogy megalkotja a békét. Keserű fájdalommal csak mosolyogni tudunk ezen. A háború, mármint a katonák fegyverével vivott, régen véget ért, de béke nincs a szivekben és nem is lesz., mert ami Párisban létrejött, csak halott akta, de a régi igazságtalanságok tovább élnek, sőt még meg is tetéztettek. Emberileg még elviselhetetlenebbé tették őket, azok számára, akiknek eleven húsába vágnak. A régi sebeket csak feltépték és maróbbá vájták a hamis doktorok, balkezes sebészek s ne csodálkozzunk, ha a magyar nép hite még inkább megcsökken gyógyjavallataik helyességében, amikor mégcsak az Atlantic Charter szerinti diagnózist sem alkalmazzák legalább a legfájdalmasabb kórtünetek enyhitésére.

Ezt a diagnózist Roosevelt és Churchill állították fel 1941 nyarán s a gyógyulás egyik módszeréül azt ajánlották, hogy egyetlen nép fiait se lehessen a másiknak hatalma alá kényszeríteni azok kifejezett akarata nélkül. Nem volt ez uj javallat. Wilson is ezt a receptet irta elő tizennégy pontjában s már akor sem tartották be. Nem utolsó sorban ezért került uj lelki válságba Magyarország. Nem utolsósorban ez ragadta bele uj háború járványába, uj szenvedésekbe, uj leromlásba. Nem tartják be most sem és nincs szörnyűbb, mint amikor elvész a hit, hogy az orvosok jó módszerrel valóban gyógyítani akarnak, beheggeszteni a sebeket. Nincs kiábrándítóbb, mint amikor a szenvedő úgy érzi, hogy nem melegszívű., nemes gyógyító szándékú sebészek, hanem kuruzslók, felcserek kezébe került, akik szem elől tévesztik a gyógyítás alapos módját és nem arra néznek, hogy a beteg meggyógyuljon, hanem csak sebtiben összekotyvasztanak valamit, amitől továbbtengődhet,, tovább elvergődhet, ha sikerül kibírnia a még súlyosabb szenvedéseket.

Igazi, becsületes gyógymód az lett volna, hogy megvizsgálják, mi okozta a világ uj krízisét, elővegyék az 1920-as békediktátumokat és kioperálják belőlük a sebek méreganyagát, amelyek az uj gyulladást okozták, hogy azok végre beheggedhessenek és megszülethessék az egészs 'ges béke. Vagyunk a magyar soron nem kevesen, akik mindig és mi: Jenekfölött ezt a gyökeres,, mélyreható eljárást, a krónikus bajok’ végleges megszüntetését, a teljes kórtörténelemmel kapcsolatos nagy “check up’ szerinti rendbehozatalt tartották az egyetlen tökéletes gyógymódnak, — az Atlantic Chartert pedig csak amolyan mellékes kisegítő orvosságnak, ersatz-medicinának s mi lehet a véleményünk az olyan doktorokról, akik még ezt sem alkalmazták, hanem azt javalják, hogy maradjon a beteg úgy mint volt, sőt még gyötröbbé is teszik az állapotát a sebei további elmélyítésével?

* * *

A párisi konzíliumon, tudjuk, kissé túlságos vegyes volt a gyógytudorok együttese. Nem csodálkozunk a Sozvjeten, mert hiszen Magyarország annyi csalódás dacára, a választásokon a nyugati civilizáció hagyománya és a demokrácia mellett mutatta fel szivét s tudjuk, hogy a Szovjetnek a pánszláv és bolsevik uralom érdekei a legfontosabbak. A Szovjet az irgalmatlanság ostorával akarja Magyarországot, a Dunavölgy központi államát beletörni a bolsevizmusba és a pánszláv igába s az ő recipéje az, hogy minél súlyosabbra válik a beteg állapota, annál jobb az ő szempontjából. Előbb meg akarja rendíteni hitét a többi orvosokban, a demokrácia doktoraiban s ha azokat már sikerült diszkreditálnia, akkor maga akarja kezelésben venni a beteget, saját módszerét akarja rádiktálni az élet utolsó menedékekép.

Erre dolgozott a Szovjet Párisban és külön is elszomorít a megrendítő eredményben, hogy, a demokráciák hagyták magukat ebbe az irányba terelni. A Szovjet mintha csak azt akarta volna szemléltetővé tenni Magyarország számára, hogy ne építsen a demokráciák ígéreteire, hagyja abba a Nyugat segítségében való reménykedést, mert ime, a demokráciáknak csak a diagnózisuk volt jóféle, de annyi erő és eltökéltség már nincs bennük, hogy ragaszkodjanak annak a kúrának pontos alkalmazásához, amelyet oly határozottsággal javasoltak annak idején, mint egyedül helyeset. Igaz, akkortájt a Szovjet maga is helyeselte az Atlantic Charter szerinti gyógymódot és lekötötte magát

mellette, de róla mindenki tudja, hogy nem demokrata, őt nem kompromittálja. ha cserben hagyja a demokrácia elveit. Az volt a célja Párisban. hogy cserbenhagyassá a Nyugat demokráciáival is s hogy ez sikerült neki, talán a legsúlyosabb kihatású, de biztosan a legtragikusabb tévedése a párisi világdoktorok konziliumának.

* * *

Byrnes Párisba utazása előtt ünnepélyesen Ígérte, hogy Amerika nem kíván hosszú-békét, hatalmi békét, hanem olyant, amely igazságos és tartós. Ahelyett, hogy elővette volna a régi hibás kórleletet, amelyi miatt oly súlyos krízisbe esett vissza a beteg világ, nem tartotta be az 1941-es újabbat sem. hanem október 15-re elsiette az egész kezelést, terminusra készen akart lenni az operációval s félretéve a maga diagnózisát, kiegyezett a Szovjettel, amelynek pedig nagy célja bebizonyítani,, hogy a Nyugat, a demokrácia nem jó világdoktor

Amerika belement nemcsak a régi 1920-as bosszubékék Wilson elveit lábbaltipró igazságtalanságának fenntartásába, hanem azokat meg is növelte uj Danzigokkal s uj ősmagyar föld elszakitásával, Trieszttel, Stettinnel, Königsberggel, Breslauval meg a pozsonyi hid-^ fővel'. Kötélnek állt a Szovjet ama béketárgyalási politikájához. ameTy a demokráciák hadicél-igéreteinek beváltatlanságával, a demokráciák elvfeladó gyöngeségének történelmi megjelenítésével akarja lejáratni a bizalmat a demokrácia és a demokráciák iránt.

Ez történt Párisban. Hatásos szovjet diplomáciai bolsevik offenziva Magyarország, — és nemcsak Magyarország, — lelki elszige telésére a demokrácia s a Nyugat iránti bizalomtól. S ha nem is tántorodunk el soha a vérünkké lett nyugati szellemiségtől, a szabadság civilizációjának világától, ha a magyarság népi és értelmiségi rétegeinek egyik része ennek dacára sem fog tudni más lenni, mint ami lelkének ezeréves., örökölt törvénye, valóban nem mondhatni, hogy csekély volna a próba, amelyet a Nyugat elvfeladása, szép szavak, nagy sza vak nyomában jelentkező pőre megalkuvása a hűség keresztéként ro legjobbjaink lelkületére is.

* * *

Bosszu-béke sohasem igazi béke: kiderült az első világháború utániakról is. Ha nagyon vizsgálnók, ha nagyon élesen, belenéznénk a történelmi okuláréval az utolsó évtizedek világpolitikájába, kiderülne az is, hogy magyar bűnösségről beszélni semmi más, mint a gyengét, akivel egyszer már igazságtalanul elbántak, mert gyenge és árva megint bűnbaknak tenni meg e gyengeségéért és az igazság utáni sóvárgásáért. Az erősek, nagyok, cselekedeteiből, de sok hibát lehetne kimutatni, okokat, amelyeknek a kicsinyek későbbi magatartása csak okozata lett, mint Magyarország szerencsétlen háborús szerepe * trianoni bűnös békealkotásnak és a nagyhatalmak Hitlerrel szembeni kezdeti engedékenységének.

De sok hibát lehetne kimutatni az elmúlt másfél évtized eseményeiből,, amikor a hatalmasok bűnt követtek el: bűnt a világ biztonsága, békéje ellen Hitler zsarnoki fajpolitikai őrülete elősegítésével, kezdve azon, hogy szó nélkültudomásul vették, amikor Hitler 1934- ben bejelentette, hogy tulteszi magát a versaillesi szerződés katonai korlátozásain és folytatva a hibák hosszú sorával, többi közt a Molotov-Ribbentrop 1939 augusztus 23-iki náci-bolsevik rablócimborasági egyezménye bűnével és még sok mással. Mindenki bünösebb mint az agyoncsonkitott, lefegyverezett, katonai határaitól megfosztott trianoni Magyarország népe, amelyet Molotov alkuja szolgáltatott ki a többi kisnépekkel együtt Hitler tulhatalmi nyomásának s amelyet nemcsak ezeréves történelmi tulajdonjogától fosztottak meg Trianonban a nagyok, erősek antidemokratikus erőszakával, de meg külön is becsaptak azzal, hogy elsikkasztották a wilsoni pontok Ígéretét, amely szerint nem fogják “egyik ország lakóit barom módjára áthajtani egy másiknak hatalma alá."

A wilsoni ígéret megszegésének Magyarország lett a legnagyobb áldozata a világban s ezért dobogott nagyot a szivünk, amikor Roose-