Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-08-15 / 8. szám
I2-1K OLDAL “KRÓNIKA” 1946 augusztus 15. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA AMERIKAI MAGYAR HAVILAP Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by "KRÓNIKA” Hungarian Press 307—5TH AVENUE SUBSCRIPTION: U. S. of AMERICA and CANADA $1 AO PER YEAR NEW YORK 16, N. Y. *■ ELŐFIZETÉSI DIJ: az Egyesült Államokban és Canadában 51.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY — 10c — EGY PÉLDÁNY ÁRA NEM MONDUNK LE Amikor most Párisban vészjósló előjelek között küszöbön van a magyar sorsot eldöntő békeszerződés tárgyalása, innen a szabad amerikai magyar sajtóból üzenjük: A Szent Istváni Magyarország, dél és észak, kelet és nyugat egysége olyan történelmi jog és igazság követelménye, olyan kívánsága, lelki törvénye a magyar népnek, amelytől nem téríthetik el soha! Imperialista önkény, ármány és megnemértés minél többet tipor a magyar íelkeken, minél többet taposnak az ezeréves örökjogon, annál szivósabb, acélosabb legyőzhetetlenebb lesz a magyar nép igazságtudata, igazságakarata! Nem lehet lelket megölni, akármint hiszi is a pánszláv “uj rend” diktátora és cseh, szlovák, román jugoszláv és oroszmagyar bábjainak esztelen pojáca-hada! Feltámad még Szent István történelmi szabad Magyarországa! Lesz még kikelet Kolozsvár felett. Ez nem a vég s “nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért s a keservben annyi hü kebel szakadt meg a honért.’’ Él az Isten és sorra leszámol a nagy és kis sátánfiákkal!...... 301 POLGÁRI EGYLET FELOSZTÁSA. A Kisgazdapárt vezető politikai bizottsága bizalmatlaságát fejezte ki Rajk László kommunista belügyminiszter ellen, mert Sviridov orosz megszálló generális követeléseit alkalmul használta fel arra, hogy 301 polgári egyesület feloszlasson. Rajk nemcsak a katolikus ifjúsági egyleteket szüntette meg a generális épp oly igazságtalan, mint illetéktelen beavatkozása alapján, amelyet különben is a kommunista párt sugalmazott, hanem felhasználta az alkalmat, hogy leépítse nagyrészét azoknak a polgári egyesületeknek, amelyek szálkát jelentenek a bolsevik hatalomratörők szemében. Egy-egy kis fellegvára volt a polgári magyar demokrácia gondolatának ez a sok egyesület s abban reménykednek a bolsevikiek, hogy feloszlatásukkal megkönnyítik céljaik sikerét, szétforgácsolják, még szervezetlenebbé teszik ama magyarokat, akik a nemzeti eszme és a magyar polgári demokrácia gondolatának védői lehetnének, ha fljönne a polgári hadállások elleni végső roham kritikus órája. Naiv reménység ez. Épp oly naiv, mint a kommunisták azon módszere, hogy rájuk fogják, hogy, “fascista” egyesülések voltak. Nincs senki, aki ezt elhinné. Ellenkezőleg, ez egyesületek ellenségei minden szabadságrabló, diktatórikus szélsőségnek, akár náci, akár kommunáéi, A magyarság nem akar mást, csak igazságot szörnyű megcsonkitottságával szemben, és szabadságot, rendet, a történelmi, hagyományos nyomokon haladó tovább-épitést, osztályharmoniát, kölcsönösséget minden réteg érdekei között és nyugodt, biztositottr haladást. Királyt akar, aki mindezt biztosítja, nem pedig népbiztost, komiszárí, Szamuelyket és Rákosiakat. A magyar polgárság sem nem neofascista, sem fascista, hanem túlnyomó zömében legitimista, mert a királyság szervezete, hatalma és rendje biztosíthatja csak azt a konszolidációt, amely után oly izzón epednek az elgyötört magyar szivek. A Kisgazdapárt többsége tudja és tisztán látja a kommunista manipulációkat s Rajk ellen kifejezett bizalmatlansága egyben azt is jelenti, hogy elutasítja magától azt a gonosz komédiát, amely orosz szuronyok védelme alatt fascistaság hazug vádjával akarja ártalmatlanná tenni azokat, akiknek lelkisége a leginkább szemben áll mindenfajta szélsőséggel és a rend, szabadság és szociális fejlődés demokratikus Magyarországának legbiztosabb támasza volna. A FELSZABADÍTÁS HIÉNÁI Amerika erélyes hangú jegyzéket küldött a Szovjetnek, amelyben megállapította, hogy az oroszok a jóvátételi sarcon kívül 123 millió dollár értékben raboltak el javakat Magyarországtól. Adatszerűén felsorolja a jegyzék azt is, miként élték fel a megszálló milliós orosz hadak az országot s miként folyik a magyar ipari és gazdasági élet szláv gyarmatosítása. Fenntartja magának Amerika azt a jogot, hogy a párisi konferencián újból állapítsák meg a világtörténelemben példátlan súlyos mérvű inflációs katasztrófába jutott Magyarország jóvátételi összegét. Eltekintve attól, — amitől igazság szerint nem volna szabad eltekinteni, — bogy Sztálin és Hitler társulása zúdította annak idején a világra az uj háborút és a kisnépekre Hitler terrorját, kitűnik a 200 milliós orosz kárpótlási összeg méltánytalansága abból is, hogy az Axisban vezetőszerepet játszott 42 milliós Olaszország csak ennek felét, 100 millió dollárt köteles fizetni az oroszoknak. Most azonban már azt követelik az oroszok, hogy Magyarország 219 milliót fizessen, mert kamat is jár neki a részletfizetés fejében. Fizetni pedig azonnal kell, nincs haladék, amíg kicsit talpra állhatna a kivérzett ország. Emellett külön szörnyű uzsora, hogy a természetbeni áru szolgáltatásoknál az oroszok a háború előtti alacsony árakat veszik alapul. Ha figyelembe vesszük a bizonytalan ideig és bizonytalan létszámmal meghosszabodó megszállás költségeit együtt a hivatalos jóvátétellel, megállapítható, hogy egy milliárd dollárt akar kisarcolni az orosz felszabadító a szerencsétlen magyar néptől, amely a hitleri túlerő óriási nyomása alatt állott és nem akar mást csák a rajta elkövetett förtelmes csonkítás igazságtalanságának jóvátételét, igazságot. Egy milliárd dollárt kellene most fizetnie, amiért a mások bűnéből rajta esett justicmordért, — megint nem kap igazságot...... Reméljük, hogy Amerika nem engedi, hogy e szipolyozó követelések belehajtsák a választásokon is a Nyugat demokratikus szelleme mellett hitet tett magyarságot a szovjet-bolsevizqius karjaiba. Le kell vonni a rablások összegét a kártérítésből s adjanak pár évre fizetési szünetelést, haladékot a minden kinok kínjától megszenvedtetett magyar népnek. Ez a segítség nemcsak emberséges és demokratikusan tisztességes volna ai angolszász népek, elsősorban Amerika részéről, hanem bölcsen keresztezné a bolsevizmüs ama számításait is, amelyekkel már magának érzi Szent István országát, mint európai hóditó tervei előhaladásának fontos mérföldkövét. A MÁSIK “NEM, NEM, SOHA! ’ A magyar béketervezet szerint az oroszok nem kötelesek kimenni az országból a békeszerződésnek nevezett micsoda, aláírása után sem, hanem továbbra is fegyveres megszálló erőket tarthatnak ott azon a címen, hogy a szintén a megszállás gyönyöreit élvező Ausztria oroszainak “utánpótlási vasútvonalát” őrzik. Ez azonban csak szemérmes ürügy s örökké nem lehet rabként őrizni sem a magyar sem az osztrák nép lelkét. Nem is tanácsos, mért minél többet nyügösködnek, diktálnak és élnek fel az orosz megszállók, annál gyűlöletesebbek lesznek a bolsevizmüs hadai mindkét országban. Az osztrák nép, amelynek választási többsége legitimista, alig várja, hogy porkolábjai kitakarodjanak az országból s a magyar is már torkig van a felszabadítás hiénáival. Budapesten terror és félelem uralkodik. Köztudottan antinazi politikusok mellett a papság több tagja is letartóztatásban van s valamennyiök bűne, hogy szabad hazát akarnak, amelyet — mint egy évezrednél tovább — a nyugati civilizáció éltessen. Egy ifjú diákgyerek a fővárosban, nyílt utcán agyonlőtt egy orosz tisztet és bár tettének semmiféle logikus értelme nem volt, vakság volna nem észrevenni, hogy ez is annak a nagyfokú idegességnek a tünete, amelyet az indokolatlanul elnyújtott orosz megszállás, a szipolyozás, éhség, nyomor és bolsevik veszedelem okoz. (A kunmadarasi és miskolci borzalmas pogromok alapokai is nem csekély részben ebben keresendők!) Segítsen Amerika és minden becsületes szndéku nyugati ország, hogy mielőbb, terminusra kimenjenek az oroszok Magyarországból s ne legyen érdekszférája semmiféle fegyveres erőszakhatalomnak. Magyarország a népek közötti demokrácia és az isteni igazság törvényei szerint csak magyar érdekszféra lehet most és mindörökké. S a béketárgyalásoknak egyik legfontosabb' pontja kellene legyen, hogy a magyar békedelegáció ezt megmondja Párisban és harsányan tiltakozzék az ellen, hogy a Magyaroszágnak Teheránban és Yaltában róla — nélküle pánszláv járomba történt elkupeckedése érvényben maradjon. Ha már a területi kérdésben nem várhatjuk, lesz e legalább az érdekszféra-szolgaság ügye körül annyi férfias történelmi bátorság a delegáció vezetőiben, hogy odaharsogják: Nem, nem soha!? Fáj megváltani, hogy félünk, nem sok kilátás van rá...... VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalához 307—5th Avenue, New York 16, N. Y. Mellékelek $1.00-t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA című képes havilapot egy évig az alanti címre küldeni: Név: Utca Város.. Állam.. (Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.)
