Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-08-15 / 8. szám
J 1946 augusztus 15. “K R ó N I K A” 9-IK OLDAL A párisi békekonferencia Irta: KRÓNIKÁS Talleyrand, ha ma élne, bizo-A MAGYAR BÉKEJAVASLAT. (Folytatás a 6-ik oldalról) 1200 négyzetmérföld visszacsatolását javasolja, 308,000 lakossal. Eszerint mindössze a Csallóköz, Duna-Ipolyszög, Dél-Gömör és (Bodrogköz kerülne vissza Magyarországhoz. Ezek a javaslatok mind arra az esetre szólnak, ha a csehszlovák -kormány ragaszkodna a magyar kisebbség likvidálásához és nem Jenne hajlandó biztosítani a csehszlovákiai magyarság jogait. Erire az esetre a magyar kormány kénytelen határkiigazitást kérni és ragaszkodni ahhoz a természetes elvihez, hogy amennyiben a csehszlovák kormány szabadulni akarna magyar lakosságától akkor a magyarokkal együtt adjon ívissza területet is„ ahol a kitelepített magyarságot valahogy elhelyezhetjük. A * A békekonferencia elé terjesztendő magyar javaslatok között szerepel az erdélyi kérdés megoldására vonatkozó tervezet. Ez a javaslat abból az elvből indul ki, hogy olyan uj magyar-román határt kellene megvonni, amely lehetőleg ugyanannyi magyart hagyna Romániában, mint amennyi románt Magyarországon. A magyar kormány két javaslatot dolgozott ki. Az egyik az úgynevezett “nagy partiumos,” a [másik a “kis partiumos” tervezet. A nagy partiumos megoldás szerint 8500 négyzetmérföld terület kerülne vissza Magyarországhoz ;1,554,788 lakossal. A román népszámlálási adatok- szerint ezen a területen 495,106 magyar, 865,620 román és 192,062 egyéb nemzetiség él. S a magyar kormány táján túlzott tárgyilagosságot is tanúsított, amikor a javaslat előterjesztésénél csak a román népszámlálási adatokat vette tekintetbe. E javaslat szerint 665.620 romn kerülne Magyarországra, mig Romániában ennél jóval több, vagyis 1,109.000 magyar maradna. Az úgynevezett kis partiumus Imegoldás szerint csak egy keskenyebb határsáv kerülne vissza (Magyarországhoz, vagyis 4600 (négyzet-mérföld 967,000 lakossal. Ennek a területnek a román népszámlálás szerint a következő a nemzetiségi megoszlása: 442 ezer •magyar, 421 ezer román és 104 ezer egyéb. Mindkét javaslat szeírint Arad,, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti, Nagybánya visszakerülne Magyarországhoz. De mégha a békekonferencia végrehajtana bizonyos határkiigazitásokat — amire igen kevés (remény van, — olyan rendezés (úgysem képzelhető el, hogy minden magyar Magyarországra kejrüljön. Ezért a magyar kormány mindenesetre kérni fogja a kisebbségi jogok intézményes biztosítását. Ez a legkevesebb, amit (a békekonferenciától kérhetünk, Ide — sajnos — talán a legtöbb iis„ amit remélhetünk.” nyára módosítaná azt a kijelentését, hogy a Bourbonok semmit sem tanultak és mindent elfelejtettek. Akkor sem volt ez a megállapítás teljesen helytálló, mert a Bourbonok a napóleoni rendszer bukása után igen nagy szolgálatot tettek Franciaországnak és ezzel akaratlanul a világ békéjének is, hogy az.ő kedvükért elsősorban, a bécsi kongresszus elfe lejtette azt a sok vért, szenvedést, erőszakos hódítást, amely több mint huszéven tartotta rettegésben a világot és Franciaországot sem területileg, sem vapyonilag meg nem csonkították, függetlenségében nemzeti érzésben meg nem alázták és általában nem előbb határoztak egymás között és azután diktáltak, hanem előbb meghallgatták a legyőzőiteket és csak azután döntöttek, nagyon gyakran meg is szívlelve az igazság szempontjait, túl a nyers erőszakon, túl a kizsákmányolás eszméjén, bosszuálláson, területrab- Jásokon. Ha valakik elfelejtették a leckét, akkor azok voltak, akik a Bourbonokhoz tapadva, visszaéltek a révkőn kapott hatalommal, amely azután nem rajtuk hanem a Bourbonokon bosszulta meg magát. A világ békéjét azonban épp egy évszázadig biztosították és az a korszak volt az emberiség aranykorszaka. Ki merné ezt ma tagadni. Talleyrand ha ma élne, sokkal nagyobb joggal megállapíthatná, hogy az országa fővárosában 1919-ben békecsinálásra összeült hatalmak mindent elfelejtettek és semmit sem tanultak. És megállapíthatná velünk együtt azt is, hogy akárcsak a Bourbonoknál, ezúttal sem annyira a Bourbonok, mint hitvány környezetük volt, amely nem tanult, nem okult és hozott egyszer majdnem végveszélyt pártfogóira és fog hozni most is. Amit 1919 áldásosat produkált, ha ugyan produkált, az mind elfelejtve, ami átkot, kézzel fogható ártalmat hozott, az mind megmaradt fokozott mértékben felhizlalva, hogy felfaljon mindent, ami az emberiség haladását, békéjét, jogait szolgálja. Akkor egy naiv idealista, Wilson, szelleme uralta a békekonferenciát. Senki sem mert nyilvánosan ellene szólani a vezetőeszméknek, sőt mindenki tárt szájakkal harsogta a népek önrendelkezési jogát, népszavazást a kisebbségek törvényes védelmét, az egyének szabadságát, nemzetközi jogok kodifikálását és a legyőzőitekkel szemben legfeljebb jogos büntetést, de nem kiirtást hangoztattak, ha nem is hallgatták meg őket jóval a döntés előtt, de közvetlenül a döntés előtt mégis igém és ekkor is csak azzal indokolták meg döntéseiket, hogy azok, habár fájhatnak a legyőzőiteknek, de az igazság érdekeit szolgálják, népeket szabaditnak fel állítólagos évszázados elnyomatás alól. Az idegen uralom ajá jutottaknak, mivel tökéletes megoldás nem lehet, sokkal nagyobb jogokat biztositnak, amint amilyeneket ők adtak az addig uralmuk alá tartozott más fajú népeknek. Ha egyes népeknek, mint a románok, szerbek, csehek, titokban meg voltak a terveik, meg voltak a pártfogóik is, hogy adott szavukat ne tartsák meg, arról mélységesen hallgattak, okosan, mert akkor még a világ élő lelkiismeretóvel nem merhettek szembeszállni. így volt, az akkor és mivel egyiknél a szándék nem volt meg a szép eszmék megvalósítására, a másiknál nem volt meg az erély az elvek kikövetélésére, a harmadik félrevovőnult, a negyedik meg éppen kis sakáljait támogatta még akkor is ha tudta, látta, hogy miket követnek el az általuk szentnek mondott békeszerződés egyes pontjainak felrúgásával és az eredmény húsz évi folytonos krízis lelki és anyagi krízis lett a bécsi kongresszust követő aranykorszak nyomában, amely a fasizmusban, Hitlerben, világháborúban világpusztulásban kulminált és igazán csak isteni csodának köszönhető, hogy az úgynevezett nyugati keresztény civilizáció romjai fölött táncolnak diadalmi tort a sárga, a barna és harmadiknak a vörös szinü barbárság. Nem tanultak és ebben a jelben indul meg a második párisi békegyülekezet 27 évvel az első után. * * * Ezúttal szó sincs kisebségi védelemről, ilyesmit legfeljebb azokra az államokra rónak, ahol az amúgy is meg lesz. Népszavazás, ugyan kérjük, meg vannak őrülve, hogy ilyesmit kérhetnek úgynevezett demokratáktól, önrendelkezési jog, törvények, történelmi jogok, gazdasági összefüggések, egyéni jogok, ki beszél ma ezekről. Ki beszél, hacsak nem gúnyos kacagás közben az Atlantic Charterről? Ki beszél a méltányos hadikárpótlásokról? Ehelyett napirendi vitatkozásokkal töltik az időt, azon mesterkednek, hogy miképp biztosítsák maguknak a többséget, miképp gátolják meg hogy esetleg mások bizonyos méltányosságot most gyakoroljanak a legyőzőitekkel szemben. Hadisarc, olyan, hogy a legyőzőiteknek még a szemük sem marad meg a sírásra, hogy ne lássák mit csinálnak velük, országukkal. Hadisarc olyanokkal, akik az ellenséggel cimboráltak, szállítottak, lapítottak, előzőleg megraboltak. Népkicserélésnek kinevezett egyéni tömegrablás oly mértékben, mint ahogy az még a világtörténelemben sohasem fordult elő, nagy területek ide-oda kotyavetyélése olyanok által, akik a rajtuk esett legkisebb sérelemért a világot teleorditozták. Mondvacsinált történelmi jogok, hazug statisztikák, sokszor még ezek a szeméremtakarók sem, hanem a csupasz erőszakra hivatkozás és mig az egyik oldalon úgynevezett szuverén országok, amelyeket az egyik nagyhatalom külön azért kreált, hogy szavazatai legyenek, a másik oldalon egyes legyőzőitekre diktált oly kormányok, amelyek mukkanni sem mernek, sokszor nem is akarnak, hiszen őket a győző állam fizeti. Nem úgy mint előbbi béketárgyalásókon,, amikor minden állam-? a legyőzőitek is oly vezetőséget küldhették a konferenciára, amilyent ők akartak, oly kívánságébat, amelyek népük kívánságai voltak. Egyet nem követeltek tőlük akkor, hogy kéjgörcsökben gyönyörködjenek a győző diktátumában. El fogadták; 'el kellett fogadni, az erő nyomán, a győztes jogán, de nem kellett mondaniok, hogy azok az ő feltrételeik is. Ha a nem magyar " érdekeket érintő békéről van szó, állapítsuk meg, hogy az olasz békénél semmi olyat nem vettek figyelembe, amit elveik- alapján figyéletnbe kellene venni. Nem a franciák, akik pár nyomorult-ölasz Hegypúpért akarják jövendő fiatalságuk életét kockára tenni? a két rokon nemzet viszonyát megmérgezni. Nem Jugoszlávia 'Görznél Triesztnél, Polánál, Záránál, vaay éppenséggel Fiuméné'. Azt hiszik, hogy az olasz ötven milliós nemzet ezt örökre lenyeli, azt hiszik, hogy az oroszok majd harmadszor is legyilkolhatják magukat nagyzási hóbortjukért, azt hiszik, hogy Amerika és Anglia, a Titó-féle gazságok után harmadszor is bedül a szerb áldemokrácia érdekében és pénzét bőségesen áldpzni. A Lengyel, a balti, az osztrák, a finn,- a román békék mind iskolapéldái annak,, hogy miképp néni szabad békét kötni, miképp lehet Európa népének harmadrészét’, műveletlenebb jjépek alá vetni, amelyek a világtörténelem jobb részébe kultúra vastag köteteibe mitsem adtak. És még hátra van a német béke, amelynél, mivel hogy nem irtották ki őket ‘a hitlerizmusért, hát aztkell tegyék, hogy a hitlerizmust irtsák ki belőlük. Elképzeljük az eddigiek után, hogy ezt miképp cselekszik hihetetlen rövidlátással, amit majd csak akkor tapasztalnak meg Isten igazában, amikor Európa közepén uj erőre támad, ezúttal orosz segítséggel még jobban megvadulva, még embertelenebből, utalva a velük szem ben elkövetett eljárásra a nyolvvan milliós, minden bűne mellett erős, tehetséges, németség. Vorsicht ist der Vater der Weisheit. Az óvatosság a bölcsesség apja, mondja a német közmondás. Ezt ennél a konferenciánál háttérbe szorítja, rúgja a keleti részek győzteseihez hozzáfurakodott kisebbek éhes agyarainak a dühödt csattogása, türelmetlen röfögése a vályúk előtt, a gazda jóakaratu mosolygása mellett. A magyar “Béke” szerződés. Mintha — Magyarország teljes szuverén területének birtokában, túlnyomó haderejével, hóditó hadjáratokkal fenyegette volna évszázadok óta a világ békéjét, ő egyedül, ő a legnagyobb mértékben, mindig indokolatlanul, imigy fest a reá kirótt tervezet is. Minden államnál összehasonlíthatatlanul jobban sújtja, valószínűleg még Németországnál is, Isten a világot hat nap alatt teremtette, ami azóta emberi akarat, vagy kezek révén történt, az mind tökéletlen, azt mind lehet kritizálni, javítani rajta, kivéve mégis a szent és sérthetetlen trianoni békeszer-T
