Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)

1946-02-15 / 2. szám

6-IK OLDAL

“KRÓMIK A”

1946 február 15.

vetelt, amikor a hatalom azt hitte, hogy nem kell adjon sokat, csak amennyi éppen tetszik neki. Nem kellett ajándék, jogfolytonosság kellett és ha 1861-ben még az ő javaslatát nem fogadták el, 1865- ben már az ő Húsvéti cikke alapján indult meg. a világtörténelmi folyamat, amely által 1867-től 1918-ig a dunai monarchia lett a népek boldogulásának legbiztosabb alapja. Nem hajlott sem jobbra, sem balra, nem akart katonát adni, hóditó háborúra, mert hiszen “a magyar anyák csak egyszer egy évben szülnek”,, de

végig. A haza bölcse csak eavik képviselője volt a kiegyezés utáni évtizednek, de az ő szelleme, az <5, akarata nyilvánult meg a hazai nemzetiségek jogai elismerésében* a horvát kiegyezésben, amely a; magyar nemzet példátlanul nagy* lelkű gesztusának csúnya hálát* lansággal visszafizetett bizonyité•a volt nem annyira horvátság libájából, mint azokéból, akik belülről és kívülről ezt a népet saját céljaikra kihasználták, amire a horvátság azóta már bőségesen rájött,

Az ü 868-as nemzetiségi torién már 1870-ben, hanem semleges maradt. Deák Ferenc 'hűséges maradt a magyar anyákhoz.

Most ihetven éve halt meg ez a nagyszerű férfi, igazi tipusa az annyiszor méltatlanul megvádolt magyar uralkodó osztálynak, akinek ravatalánál Erzsébet osztrákmagyar császár királynő ott térdepelt könnyes szemekkel, mintha érezte volna, hogy mit hoz az a korszak, amelyben Deák Ferenc hagyományait elfelejtették. A ‘koporsón pedig ott díszelgett a cipruság, amelyet Kossuth Lajos küldött utolsó megemlékezésül haj-*

azért uralkodója a vész idejében erre a hatalom nélküli férfiúra nyugodtan merte rábízni családját. de nem hajlott azokra sem, akik az -1848-as idők véres glóriájára emlékezve eltérni akartak a reális politika útjáról és a koldus, gyenge Magyarországot önma-r. gában akarták kitenni éhes szomszédok és a hatalmas orosz pánszlávizmus támadásainak.

Amikor pedig Deák Ferenc egyénisége, h a j t h a t a tlansága »nindakét oldalon meghozta a magyar nemzet félszázados aranykorsza'kának a kezdetét, a tényleges hatalom helyett félreállt, egyetlen jutalma uralkodója kézszoritása volt és maradt mind-Deúk Ferenc, a Flaza Bölcse

vény, a népiskolai törvények, a nemzeti egyházak autonómiája, a zsidóság emancipáciája, mind Deák Ferenc emlékezetét dicsérik, aki minden hatáskör, minden vagyon nélkül, csupán nagy tekintélye által nagyobb hatalom volt félfelé és lefelé, mint bárki más abban az országban.

Az emlékezés koszorúja még ma is hálás az iránt a Deák Ferenc iránt, aki úgy látta és úgy tudta, hogy csak oly “szabadság ér vala mit, amely másnak is szabadságot jelent” és ezzel kivívta az osztrák nemzeteknek is az alkotmányos jogait és neki köszönheti a kettős monarchia, hogy nem vérzett el Németország és Oroszország eldani fegyvertársának, ellenfelének később, de sohasem ellenségének.

A magyar nemzet pedig becses örökségül kapta azt a Deák Ferenci mondást, hogy “az a jog vész el örökre, amiről önként lemondunk1'. Vajha a magyarság ■mostani vezetői is megszívlelnék annak a nemes emberbarátnak nagy hazafinak a mondását, akinél ők emberségben is, magyarságban is többnek állították magukat. Most megmutathatnák, hogy mennyiben azok, nem kell hozzá egyébb csak Deák Ferenc szavait, tetteit megszívleljék.

FELHÍVÁS az AMERIKAI MAGYARSÁGHOZ

Mentsük ki a Svédországban lévő életbenmaradottakat. llgy érzem, hogy ez az ügy halaszthatatlanul a nagy nyilvánosság elé tartozik. Az csak természetes, hogy mindenki a maga módja és tehetsége szerint (igyekszik minden lehetőt elkövetni, hogy azokon, akik a véletlen szerencse folytán életben maradtak.

segítsen. Ezt teszem én is, rokon,» barát és ismerőssel, de most már ott tartok, hogy ismeretlenekkel szemben is, mert szerintem ezek is éppen úgy szenvedtek és megérdemlik a jobb sorsot, mint akiket '.ismerünk. Viszont egyedül és barátaim támogatásával nem tudom megoldani a problémát. Fel kell tehát ráznunk a^, amerikai magyarságot és különösen a magyar zsidóságot, hogyha bármennyire is adnak és adtak, most

álljanak meg, tegyenek lelkűkkel, szivükkel egy kis számadást és cselekedjenek úgy, ahogy az áldott jó szivek fogják diktálni.

Merem állítani, hogy különösen nekünk, magyar zsidóknak annál nemesebb kötelezettségünk nincs, minthogy kimentsük azokat a jobbára teljesen árván maradt 15, 16 és 20 év körüli lányokat, akik Svédországban vannak és nincs itt senkijük. Azok, akiknek van már majdnem 100%-ban elintézés

lalatt állnak, hiszen csak én tudok már több, mint egy tucatról, akik már affidavitot, hajójegyet, sőt vizumot ás kaptak s a legközelebbi hetekben itt is lesznek.

Éppen ezen körülmény hozott engem egész közel ehhez az ügyhöz, mert abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy közreműködhettem ezeknek az átmentésében. Higyjék el testvéreim, ma ennél nincs és nem létezik nemesebb munka! \

Természetesen egy percig ^em szabad magyarországi hozzátartozóinkkal szembeni támogatásunknak szünetelni, sajnos azonban csak csomag és pénzküldéssel tudunk rajtuk egyelőre segíteni. De ezeket a lányokat Svédországból, ha most gyorsan cselekszünk, ki tudjuk hozatni. Ha ezt elmulasztjuk most, igen rövid időn belül visszaszállítják őket Magyarországra. Mi lesz ott velük árván, elhagyottan, hajlék nélkül és a szomorú emlékek közepette? Éppen a napokban olvastam, hogy mivé válnak ezek az elhagyottan, árván maradt szerencsétlen fiatal lányok. Szivem tele van keserűséggel. Soha ki nem heverhető gyászunk van, az. én családomat is 90%-ban 'kipusztitották a rab-r ló, bitang gyilkosok. Ezeken már sajnos segíteni nem lehet. De érzem és tudom,, hogy életem legne? mesebb cselekedete, amikor kérem önöket, hogy ebben a nemes akcióban álljanak mellém és ki-ki a tehetsége szerint járuljon hozzá, hogy élve a lehetőséggel cselekedjünk most azonnal. Merem állítani, hogy egyikünknek sem lesz oka megbánni a nemes gesztust, mindenkinek meg fog térülni az anyagi áldozat, mert úgy érzem, hogy mindenki elfogadja, hogy minden kimentett a legelső keresetéből boldogan fogja jótevőjének visszafizetni a költségeket.

A kivitelre a következőket ajánlom:

Ezen felhívás megjelenésétől kezdve egy hetet szánok arra, hogy az, aki az akcióhoz csatlakozik, személyesen; vagy írásban; vagy telefonon az alábbi címek egyikén jelentkezzen. Ezt követően a New York és környéki jelentkezőknek egy gyűlés fesz ösz.szehiva, a vidékiekkel levelezésen keresztül intézzük a dolgot. Közben intézkedem, hogy minden árva leányka a legkimeritőbben írjon meg magáról mindent és ezek a levelek a gyűlésen sorsolás utján jutnak el mindazokhoz, akik vállalják a kimentést. Azután kiki a maga módján közvetlenül veheti fel a kapcsolatot a kimentendővel.

Már most kijelentem, hogy semmiféle kollektálás a gyűlésen nem lesz. Minden felmerülő kiadást én fedezek. Svédországba sem kell küldeni egy centet sem, csak affidavitot és amikor az ottani amerikai konzultól az értesítés megjön, hogy a kérvényező a vizumot megkapja, akkor kell majd a HIAS-nál letétben tenni $200, vagy $300-t a költségek fedezésére, amiből vissza is fognak adni.

BARNA MIKLÓS Lakáscím: 88-18 St. James Ave.

Elmhurst, L. I., N. Y.

Tel. HAvemeyer 4-2610