Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)

1946-07-15 / 7. szám

1946 julius 15. “K R ó NIK A” 9-IK OLDAL német császár volt, aki sokkal előrelátóbbnak bizonyult, mint ap­ja,-vagy mint fia, a későbbi II. Vilmos. Mig apja a porosz vezér­kar biztatására nagy területeket akart elszedni Ausztriától Cseh­országban, Osztrák Sziléziában és Bajorországban, amelyet részben Salzburggal, Tirol egy részével és Csehország egy részével akart kárpótolni, addig a trónörökös, akit Bismark is támogatott ebben a kérdésben, az annexióról hallani sem akart, kivéve Velencét, ame­lyet Ausztrália sem nagyon bánt, mert az elvégre Olaszország szer­ves alkotórésze vdlt, tiszta olasz lakosságú és nem rég tartozott csak Ausztriához. A trónörökös és Bismark azzal érveltek, hogy többet jelent egy hálás szomszéd, mint egy jogosan bosszúra vágyó­dó. Azzal érveltek, hogy az aka­ratuk ellenére meghódított terü­letek inkább tehertétel, mint nye­reség és azzal, hogy az elszakíta­ni szándékolt területek több száz esztendeje tartoztak Ausztriához és hogy ott akarnak maradni, azt számtalanszor be is igazolták, leg­utóbb Andreas Hofer és népe I. Napóleon ellen és végül arra is utaltak, hogy a csonka Ausztria nem tud megélni magában, előbb­­utóbb Nagynémetország felé gra­­,vitái, a nyelv,, a vérség és közös történelemtől hajttatva és ennek a nyomásnak Németország nem fog tudni, nem akarhat ellenállni és akkor végzetesen megbillen az európai egyensúly, mert Anglia, Franciaország s Oroszország nem tűrhetik a majdnem kétszeresére megduzzadt birodalmat Európa közepén, amiből háború és végén Németország pusztulása követke­zik. Amint az Írónő a későbbi Fri­gyes császár özvegyének, Viktó­riának a naplójából közli, a porosz király — a későbbi I. Vilmos csá­szár — előbb fenyegetődzött, rá­parancsolt Bismarckra, hogy ily értelmű békét terjesszen elő, majd sírva fakadt és leakart mondani trónjáról, de fiát is kiakarta az uralkodásból tagadni, mert azt mondta, hogy neje — az angol király leány -— behatása alatt ál­lott; igaz is volt, mert az okos angol királynő tanácsosai révén is tudta, hogy mi következ'hetik Ausztria összeomlása után és ve­­jét és leányát ily irányban ki is oktatta. A végén mégis meggondolta a dolgot Vilmos porosz király és en­gedett, holott győztes fegyverei nyomán méltán hihette, hogy nincs akadály előtte. Az eredmények a bölcs fiút iga­zolták, mert attól kezdve a dél­német fejedelmek közvetlenül is erős támaszai lettek mindjárt az öt év múlva kezdődött Német Fran­cia háborúban a porosz királynak, holott Napokon biztosan számí­tott reájuk és a habsburgi monar­chia és belenyugodott a megvál­­tozhatatlanban és Ferenc József adott szava már 1870-ben is erős­nek bizonyult, főképp Andrássy és a magyar ellenzék, amelynek akkor Tisza Kálmán és Irányi Dá­niel voltak a vezetői, hathatós tá­mogatása révén, akik elősegítették Ferenc József békeszándékait egyes osztrák tanácsosainak, mint Beust grófnak a háborús uszítása, bosszúvágya ellen. (Amúgy mel­lékesen megemlítendő, hogy 1871- ben szintén Frigyes és Bismarck voltak enyhébb béke mellett, elle­nezték a nagy hadisarcot, az an­­nexiokat és nekik sikerült Belfort annexioját meggátolni. Kétségte­len,, hogy ha szándékuk teljesen sikerült volna, akkor a világ meg­menekült volna a német-francia ellentét méreganyagától). Az egész világ fellélegzett a gyors béke nyomán, csak Francia ország követelt egyre hangosab­ban “kárpótlást Sadowáért” egy évre reá már majdnem háborút in­dított Luxembourg elfoglalásáért, 1870 elején Belgium miatt akart fegyverhez nyúlni, mig azután ugyanabban az évben megkapta Napóleon, amit keresett. Orszá­gát, trónját ráfizette, hogy nem akart tanulni a történelemből. De Anglia, amely királynője veje ré­vén megőrizte az Osztrák Magyar Monarchiát, történelme legfénye­sebb félévszázadát élvezte utána, Thatalma és tekintélye csúcspont­ján, Oroszország, Európa egyébb országai szintén, Olaszország,, mint annak a Monarchiának a szövetséges élvezte ennek a szö­vetségnek minden előnyét, amely­től akkor vett el területeket, ami­kor győzelem helyett vereséghez jutott. Magyarország pedig bölcs tanácsadó révén szintén történel­me legzavartalanabb félévszáza­dához jutott. Az osztrák népek pe­dig a magyar kiegyezés révén oly alkotmányhoz, amelynek kereté­ben annyi szabadságot és boldo­gulási alkalmat kaptak, amellyel ÉLET VAGY HALÁL A Kárpátoktól le az al-Dunáig ■Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén. Szegény, szegény nép, árva nemzetem te, Mit vétettél, hogy igy elhagytanak, Hogy Isten, ördög, minden ellened van, És életed fáján pusztítanak? S dühös kezekkel kik tépik leginkább Gazul, őrülten a zöld ágakat? Azok, akik eddig a fa árnyékában Pihentek hossju századok alatt. Te rác, te h orvát, német, tót, oláhság, .Mit marjátok mindnyájan a magyart? Török s tatártól mely titeket védett, Magyar kezekben villogott a kard. Megosztottuk tiveletek híven, ha A jó szerencse nekünk jót adott, S felét átvettük mindig a tehernek, Mit vállatokra a balsors rakott. S ez most a hála!.. . vétkes vakreménnyel Reánk uszít a hütelen király, S mohó étvággyal megrohantak minket, Miként a holló a holttestre száll. • Rablók vagytok ti, undok éhes hollók, De a magyar még nem halotti test. Nem, Istenemre nem! S hajnalt magának Az égre a ti véretekkel fest. Legyen tehát úgy, mint ti akartátok, Élet-halálra, ki a síkra hát. Ne legyen béke, mig rossz szivetekből A napvilág egy ellenséget lát. Ne legyen béke, mig rossz szivetekből A vér utolsó cseppje nem csorog... Ha nem kellettünk nektek mint barátok, Most, mint bírókat, akként lássátok. Föl hát magyar, e gaz csorda ellen, Mely birtokodra s életedre tör. Föl egy hatalmas, egy szent háborúra, Föl az utolsó ítéletre, föl! A századok hiába birkózónak Velünk és mostan egy év ölne meg? Oroszlánokkal vivtunk hajdanában És most a tetvek egyenek-e meg? Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe Világhódító, hires őseid. Egy ezredev néz ránk félő szemmel Attilától egész Rákócziig. Hah, milyen múlt! ha csak félakkorák is Leszünk, mint voltak e nagy ősapák, El fogja lepni árnyékunk a sárba És vérbe fűlt ellenség táborát! PETŐFI SÁNDOR. bőségesen éltek is, mint amilyent az orosz bujtogatás, francia naiv­­ság és angol nemtörődömség mel­lett kinyert úgynevezett függet­lenségük mellett sohasem élvez­tek, sohasem fognak élvezni. Erre tánit a 80 év előtti háború. Hogy ezt a leckét elfelejtették, jött az első világháború az ő borzal­maival, a leckéjét elfelejtő diák bűnös dadogása a páriskörnyéki “békének” nevezett diktátumok formájában, amelynek a büntetése a második világháború és annak minden zavaró előzménye és ha most sem tanulják meg a leckét, akkor bizonnyal jön a harmadik is. A savoyai házat, mely cserbe hagyta szövetségesét, most vette elő a történelemnek nevezett ta­nítómester, mely Angliát és Fran­ciaországot még egyszer javító vizsgára bocsátotta. Tőlük függ,, hogy ne bukjanak el végleg. A SEGÉLYAKCIÓ TOVÁBBIT TERMÉSZETBENI ADOMÁNYOKAT MAGYARORSZÁGRA. “A Magyar Segélyakció kéri azon városok magyarságát, ahol Osztály még nem működik, hogy a Magyarországba szánt ruha-, cipő- és élelmiszer adományokat közvetlenül a központi raktárba isziveskedjenek küldeni. Cim: American Hungarian Relief, Inc., Collection Warehouse, 31 East 35th Street, New York, N. Y. ’ KI TUD RÓLUK? Keresem Schlachta Lajost, 1800 Elm St., Cincinnati, Ohio lakost. Bartyan Oszkárné, III., Bocsi ut 92, III. 4, Budapest. Schwartz Dániel, Kőris u. 31, Budapest,, keresi következő roko­nait: Kertész Aladár és neje Farkas Etel, budapesti születésűek, özv. Schwarcz Bernátné, szamosselyi-i születésű, fiai Géza, Sámuel, leá­nyai Jolán, Frida. Farkas Dezső és neje, két lá­nyukkal, Budapestről mentek Amerikába. Aki ismeri őket, hiv­­ja fel figyelmüket erre a kereste­­tési közleményre. 100 VARRÓGÉP MENT MAGYARORSZÁGBA AZ ITTENI MAGYARSÁG ADOMÁNYKÉNT. > New Jersey Elizabeth városból 100 varrógépet raktak hajóra a legutóbbi napokban az ottani Sin­ger gyárban. Ezeket a gépeket az Amerikai Magyar Segélyakció vásárolta $8,450.— ellenében és küldte az UNNRA utján Ma­gyarországba, hogy ezzel is eny­hítsen a rettenetes óhazai ruha­­hiányon. Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Mellékelve küldöm az egy dol­lárt a Krónika előfizetése javára. Szeretem e jó újságot, minden szava igaz. Sajnos odahaza és itt is sok magyar ellensége a saját nemzetének. Bízunk és kérjük a jó Istent, hogy segítse meg a szegény Ma­gyarországot. 131S( Vagyok kiváló tiszteletté Miss Lena Dancsák, 77 So. Nunn Ave. East Orange, N. Y.

Next

/
Thumbnails
Contents