Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-06-15 / 6. szám
4-IK OLDAL' "KRÓNIKA” 1946 junius 15. \ RUBY ERZSÉBET ROVATA =. Valamikor régen, amikor még rövid lerakott szoknyánk szorosra font hajunkkal együtt a térdünket verte, — egy tavaszi délután leány pajtásaimmal, végig ültük a kerti padot, s kórusba énekeltük: .— Osztrolenka csonthalmaz terén, Ráborult az éjjel feketén ... _ és borzongva dugtuk össze a fejünket, hogy lengyelföldön az osztrolenkai csatatéren, éjszaka egy sápadt asszony férje-urát keresi a holtak között. Dolgozott a fantáziánk a‘régmúlt idők titokzatosságain,, s amit a történelem elhallgatott, mi azt a mesék szárnyán kibogoztuk, a halott hősöket magunkhoz idézve, minden bokorban egy-egy bujdosó lengyel hőst véltünk, talpig sodronygyürükből szőtt vasingben, a kardja véres és várja a jelt, hogy újból harcoljon az elveszített szabadságáért. Akkor azt hittük, hogy már nincsenek igazi élő hősök, elvitte őket a nagy idők, a letűnt korszak vitézeit faló Molochja és soha többé olyan hősöket' nem szül földi anya, mint azokban a nagy órákban. Azóta megtanultuk a múlt és mai szönyü zivatarban; hogy az emberek cselekedeteit legyen az gyáva,, vagy bátor karakterű több nyíre az időbeli körülmények váltják ki. És sajnos, mindenkor lesz alkalom, hogy az emberek megmutathassák a hazaszeretettel párosult bátorságukat, amikor már az iskolákban bemagoltatják velük, hogy szép dolog a hazáért meghalni. De hogy mennyire szebb a hazáért élni, arról kevesebbet beszél a krónika, pedig nem feltétlenül muszáj meghalni, hogy jobb élet jöjjön a vértanuk által kitaposott földre. A lengyelekről szóló hősmondák, annyira egyformák, a magyarok .történeti múltjával és jelenével, hogy egyébb politikai bekapcsolódás és magyarázat nélkül is, testvérünké fogadtuk a lengyel népet szenvedéseivel együtt s a velük történt sorozatos, égbekiáll.tó igazságtalanságokat lemásolva megkapták a magyarok is. Mert jaj annak a népnek, kinek szellemi nagysága, gerincessége, nincsen arányban sem az országr területének nagyságával" sem pedig a számegységével. Egy maroknyi ragyogó gyémántot be lehet födni egy zsák homokkal. . . hogy soha többé ne ragyogjon sem önmagának, sem pedig másoknak. Ma is élnek közöttünk nagy hősök, csupán a sodronying váltózott, mert a csodálatos technikai fegyvereknél, az semmit nem segit. A hős vitézek gyorslábú futárjai is örökre elpihentek s itt van helyettük a még gyorsabb telefon s annál is gyorsabb rádió. De még ma is lángolnak a hős szivek a legszentebb hittől, a hazaszeretettől, kik halált megvetve harcolnak hazájukért, höl szüleik hamvai porladnak s boldog gyermek éveiknek mesefájából nem akarnak temetői fejfát látni. . . Nem akarta hazájának pusztulását látni a mai hősök legnagyobbika: Thaddeusz Komorovszki-Bor tábornok sem. Legyen ez a pár sor Írásom é feléje lobogtatott fehér keszkenőm, sapkájához tűzött, a minden asszonyok örökké viruló virága. Legyen üzenetem a vándor regősöknek, hogy járják be a világot s szépen zengő lant mellett énekeljék el mindenkinek ezt a történetet, hogy: Bor tábornok, a lengyelek hőse négy hosszú évig halál veszedelemben, a roppant erővel szemben, Lengyelország megmentéséért, titkos földalatti mozgalomnak a vezére volt akkor, mikor a németek minden egérlyukba beleszurták szuronyukat, hogy hol bujkálnak a titokzatos és már legendás lázadók. De Komorovszki- Bor tábornok nem ijedt meg egy könnyen. Tovább dolgozott, szervezkedett s egyre többen csatlakoztak hozzá a hazafiak, nem törődve az elkerülhetetlen halállal, ,mert a .remény hajtotta őket, céljuk biztos eléréséhez. , Énekeljétek regősök, zengjen a lant s vele sírjon erdő mező, s annak minden árva galambja, hogy jaj a németek, minden egyes általuk elfoglalt területeken találtak olyan mozgalmakat s ezek élén százszámra olyan árulókat, kik egyéni érdekekből, holmi názi féle Ígéretekért csatlósai lettek ^Hitleréknek, nem törődve hazájuk további sorsával. De Lengyelországban nem találtak a németek csatlósokat, mert nem mert senki (sem vállalkozni arra, hogy a németekkel paktáljanak, mivel féltek a legendáshírű Komorovszki-Bor tábornoktól. Olyan hatalmas Demokles kardja még nem lógott az ingadozó árulók feje felett, mint Bor tábornok neve. Féltek tőle, (mint a megfogamzott átoktól, mely az áruló fejére száll; féltek tőle, mint a gyorsan ítélő nemezistől. És a nagy tábornok várt, szivszorongva várt, arra a történelmi pillanatra, hogy felkeljen hü csapatával a németek ellen. Elérkezettnek látta az időt 1944-ik évben. Jól figyeljetek regősök, sirjön a lant húrja, zokogja el az (egész világnak, hogy amikor az oroszok már közel jártak Varsóhoz,, Bor tábornok hős lelkében .Csajkovszky melódia zengett, a hazáját féltő hős látnoki szemével már látta, hogy jönnek a hires kozákok segítségére, azok az eltűnt, de a Bor tábornok hívására feltámadt kozákok, akik nem egy kis führert, de egy Napóleont is meg,táncoltattak. — Szabad leszel újra hazám! — ^kiáltotta a .tábornok — s megmozdult a föld s egy titkos jelre mint ,a folyam megindultak seregei az proszok felé, hogy: lássátok a lengyelvér emberfeletti csodákat müvei, — de segítségetekre van szükségünk, mert a nazi-horda túlerejével szemben kevesen vagyunk.’’ Jöttek az oroszok Varsó felé, beláthatatlan sereggel, de csak legyintettek Bor tábornok kérésére. Megdöbbent a nagy vezér, erre nem számított, itt valami félreértés van! “Hát nem értitek oroszok? Megmentem Lengyelországot attól, akitől ti is megakarjátok menteni, a náziktól. Legalább hadiszereket adjatok, nekünk nincs semmink, csak a kemény öklünk és megvásárolhatatlan hűségűnk. Biztos, hogy a németeket igy Berlinig vissza szorítjátok, ha segítségemre jöttök. Óriási előny ez nektek is oroszok, amennyiben kevesebb emberáldozat és anyagveszteséggel usszátok meg a dolgot. A szövetségeseknek sem lenne közömbös ez a győzelem!” Hej de az oroszok, — teli torokkal énekeljétek regősök eszükbe sem volt már akkor a német, a nagy konc kisebbik végét fogták meg, szovjet fortélyból, hogy előbb Erdélyt a románok kezére adják, terjeszkedési politikájuknak sakktábláján egy húzással mattot pdni Magyarországnak. Az orosznak Erdély nyirfaseprüje lett, hogy bocskoros szolgája a román tisztára seperje vele az utat a keresztény nyugat felé, Krisztus országának kapujához. .. Eszébe sem volt az orosznak a világot bámulatba ejtő Bor tábornokot segíteni, hanem még értesitéseket is juttattak uj elvtársaik, a románok révén a németeknek. És igy vérzett el haszontalanul a sok ezer lengyel-hős, kiknek hazájuk elyesztése mellett a véghetetlen csalódás is., borzalmasabb volt kínos haláluknál. így jutott Lengyelország nagy része orosz kezekre és a még megmaradt része pedig hitvány orosz hűbéresek alá. Eddig sülyedt a lélek 1945. .évben, igy köptek önfáklyájuk lángjába azok, akiknek azt éleszteni kellett volna. És akkor jönnek ilyen állengyelek, mint ez a Lange is, aki ugyan amerikai állampolgár és ezen a omen, már azt gondolja, hogy kompetens s amit mond, tanácsol, azt elfogadja Amerika. Mert azt ajánlotta, még pedig az oroszoktól támogatott Lengyelország nevében, hogy Bor tábornokot Amerika utasítsa ki, mert veszedelmes faszista és alattomos harckeverő. De Amerika tárt karokkal fogadta Bor tábornokot, hivatalosan üdvözölte. Lange urnák Bor tábornak elleni tiltakozását megkontrázta az itteni orosz követ is. Bizonyára Stalin megparancsolta vazallusának, hogy kézzel lábbal tiltakozzon Bor tábornok' ellen, olyan határozottan ahogyan csak az orosz tud tiltakozni, amelyben már benne van a követelés is. , Igen ám,, de Amerika népe, m^ggyőződéseinek kifejezéseire használt szólás szabadsága és vallásszabadsága jegyében annyit sem törődött a hivatalos üdvözlési tiltakozással, mint a repülő sas nem törődik a vakondokkal és Komorovs zki-Bor tábornokot Amerika legnagyobb városának ,New Yorknak polgármestere O’Dewyer, több méltóságokkal és Spellman bíboros érsekkel siettek mint hőst üdvözölni s igy megtisztelték az üdvözlők önmagukat, az itteni törvényeket és hazaszeretetüket. És ezzel megmutatták, hogy a lengyel népet, nem az oroszok .által kinevezett, judásbérrel fizetett szolgák képviselik, hanem a Bor tábornokok és azok követői. És most regélő regősök, mielőtt a lantot letennétek, fekete fátyollal takarjátok be arcotokat s úgy énekeljétek, hogy — a magyart nem azok képviselik ezekben a gyászos időkben, akik most az oroszok talpát nyalják! Megüli még a gyomrokat a medvekocsonya. MEGHALT LORD KEYNES, aki 1919-ben óvott Ausztria-Magyarország tönkretételétől. Angliában hatvanhárom éves korában meghalt Lord Keynes kiváló gazdasági politikus, aki akkor vonta magára a világ figyelmét, amikor 1919-ben “A béke gazdasági következményei’’ címen értékes könyvet adott ki, ametlyben az 1919-es versaillesi békeszerződést hevesen támadta és előre megjósolta annak katasztrofális következményeit. Mint az angol kincstár képviselője vett ^:észt a párisi békekonferencián és a versaillesi szerződés jóvátételi pontjai ellen slyos kifogásokat emelt, amikor azokat beterjesztették. Ellenzékisége oly határozott (volt, hogy még a béke aláírása előtt lemondott állásáról. Könyve öt angol kiadást ért el és tizenegy nyelvre fordították. A könyv egy évtizeddel megjelenése után a világ gazdasági válsága okainak nyomozói számára az érvek kincsbányája lett. Borús jóslatainak legtöbbje megvalósult. “Páris lidércnyomás volt, — irta e könyvében, _ a párisi konferencia résztvevői beteg emberek voltak. A frivol kép felett vésztjóslóan lebegtek egy elháríthatatlan, sötét végzet felhői. Ez magyarázza a párisi béke pusztító jelentőségét. Az európai háború azzal végződött, hogy Franciaország és Olaszország visszaélnek jelenlegi győztesi hatalmukkal, hogy Németországot és Ausztria- Magyarországot tönkretegyék és ezzel önmaguk tönkretételét is okozzák, mert fizikai és gazdasági kötelékek mélyen és elválaszthatatlan végzetességgel egybefüzik őket áldozataik sorsával.” ADJON A VÖR9S KERESZTNEK!