Krónika, 1946 (3. évfolyam, 2-10. szám)
1946-05-15 / 5. szám
6-IK OLDAL "KRÓNIK A” 1946 május 15.--------------------4 Most ötven éve: A MILLENIUM, AMIKOR VOLT BOLDOG NAGYMAGYARORSZÁG ÉS JÓLÉT, BŐSÉG. . . Mesemondás. Lehetett is az valaha? Lehet-e igaz, hogy ötven évvel ezelőtt a Duna középső fogyásától jobbra és balra, felfelé és befelé tőle,, virágzó, termékeny síkságokon, halmokon, gazdag völgyekben egy magas és gyönyörű hegylánc által, ellenségtől és thideg szelektől egyformán védve, isok-sok millió ember lakott, akiket Isten akarata különféle anyanyelvre osztályozott, sokféle (felekezetre, a kereszténység minden ágából, amellett zsidókra és «mohamedánokra, hívőkre és hitetlenekre. gazdagokra, szegényekre, müveitekre, kevésbbé müveitekre, de mindannyian hitüket, (Vagy hitetlenségüket, nyelvüket, (meggyőződésüket szabadon gyakorolhatták, nyíltan vallhatták a •törvény erre vonatkozó szakaszainak erős, megrendithetetlen védelme alatt. Hinné-e valaki, hogy alig ötven évvel ezelőtt azon az áldott földterületen, mindenki szabadon mozoghatott, telepedhetett •le ott, ahol akart, a törvény előírta korlátok és képesítés figyelembe vételével bárihol bármiféle /foglalkozást űzhetett, mindenféle vagyonát, egyébb jogait a törvény «egyformán védte, minden iskola, minden anyaszült gyermek előtt nyitva volt és minden törvényszéken nyugodtan kereshette jogait akár a leghatalmasabb, az «uralkodóval szemben is, mert a (törvények megtartásán az uralkodótól kezdve, aki azokat aláírásával szentesítette, mindenki egyforma féltékenységgel őrködött. lA törvények, a ‘szokások nem bizonyos nyelvet beszélő, vagy hitü, «vagy társadalmi osztályhoz tartozó csoportok, hanem minden (ember javára szóltak, emberséges (szellemben végre hajtva. Irtóztató irágen volt, csak fél évszázada azután még két évtizedig, az úgynevezett monarchia alatt és kebelében, amelyről annak idején oly tsok rosszat irtak össze azok, akik ez akkori helyzetet ma, mint elérfhetetlen boldog állapotot vágynak vissza. 1896-ot irtak akkor, amikor a magyar nemzet — benne (minden nyelvű és hitü népréteg •egynrma joggal — méltán ünnepelhette ezer éves fennállásának ünnepségét az alkotmnyos királyüyal együtt. Erről emlékezzünk röviden iraost, nem a fényről és pompáról, (ami azokat az eseményeket beragyogta, csak azokról a tényekről, amelyek az ünneplést méltán (indokolttá tették. Most amikor a hajdani jómód és biztonság helyébe nyomor és az életnek, a joginak, a vagyonnak, mindennek ami értékes, a bizonytalansága uralfkodik kicsinyes hatalomvágy, tudatlanság. rosszakarat folytán. Akkor a magyar nemzet méltán ünnepelhetett, mert az alkotmányos király a törvények figyelembevételével egyformán őrködött minden polgár jogai fölött. A nép által választott törvényhozók a nép kívánsága szerint hozták törvényeiket minden polgár javára, •az akaratukból kormányzó férfiak által kinevezett tisztviselők és bírák ezeknek a törvényeknek a szellemében működtek, a városaikban és községeikben saját maguk által választott tisztviselőkkel intézték ügyeiket. Hitük szabad gyakorlása elsőrendű joguk volt, gyermekeik iskoláztatása elsőrendű kötelességük is és hála az egységnek, hála a gondos vezetésnek, nem fenyegette sehonnan sem külső támadás veszélye, Magyarország polgárait megbecsülték •odahaza és a külföldön. Joguk ivóit ünnepelni, mert ezerév lefodyása alatt beigazolhatták, hogy semmiféle népet nem nyomnak el, ■valamennyi nyelvében, hitében, (kultúrájában, vagyonában s számbelileg együtt erősödött a magyarsággal, ami nem is lehetett ■máskép mert abban az országban, áhol a lakosság jelentékeny része jogfosztott, a többi sem boldogulhat, amiképp egy járványos betegekkel telt kórházban a ragály átterjed az egészségesekre is tlőbb utóbb. Ebben az ünneplő országban a millenium napjai, aj iskolák, színházak, uj középületek, uj vállalkozások révén lettek maradandó emlékű ünnepek, ebben az ünnepi évben oly kulturális intézmények maradtak fenn a kiállításból, amelyekre büszke lehetett az a nép, amely létrehozza azokat, a béke müveit, mindenki gyönyörűségre, isenki sérelmére. Sőt a millenium emlékére létrehozta óriási anyagi áldozatokkal a saját javára is, de legalább annyira Ausztria, Szerbia, Románia és Bolgária javára a grandiózus Vaskapu Csatornát az aldunai hajózás javára. Ő fizetett érte, de a hasznot mindannyi készséggel vágta zsebre, sőt azokból később a román és szerb sietett is kizárni az építőket. Ötven évvel ezelőtt így volt Május első napjaiban egy szilárd, lelkileg is szilárdan megalapozott országban, I. Ferenc József, amikor megnyitotta az ezredévi kiállítást Budapest székesfővárosában, ő is, a nép is, nyugodtan nézhettek a jövőbe, büszkén a múltba, mert a béke esztendeit jól (használták fél mindennek kitűnő megalapozásával. A sokféle népnek lehetett egymással vitája, lehettek egymásnak ellenfelei, de nem ellenségei, együtt dolgozhattak és dolgoztattak is egymás javáért. A külföld pedig respektálta ezt, a monarchiát a béke, a biztonság erős oszlopának tartotta, barátságát keresték és még az oroszok fiatal uralkodója is, aki abban az évben koronáztatta meg magát egy baljóslatú tömegkatasz trófa napján Moszkvában, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem diszkardjával sietett az ősz uralkodó iránti tiszteletét kifejezni, így volt. A kiállítás második hónapjában, junius 8-án a koronázás évfordulóján pedig, nemzet és •uralkodója egymásra találtak az lünnepség csúcspontján a minden kis község, minden falu, minden templom, minden iskola egyforma örömmel egyforma joggal is ünnepelte Szent István országának a nagy királyságalapitó idejéből épségben maradt határokon belül a iritka eseményt. Szent István koronája, a Korona megkoronázottja, a Korona területe, egymással és egymásban boldog voltak akkor . .. most tudjuk, csak hogy mennyire azok voltak! * * * Akkor úgy volt, azután egy kicsiny, de magasra vágyó, még csak nem is félmüveit balkáni ország a fejébe vette, hogy ő is lesz olyan nagy, mint mások, még ha a világ belepusztul is, még ha elsősorban el fog .pusztulni az az ország, amelynek területén az ő fajtársai biztos menedéket, jogot, vagyont, sőt kiváltságokat kaptak, amelynek révén nékik is juttathattak a mások jóságából szerzett kultúrából. Mögötte a nagyobb felbujtók, akik saját népük barbár elnyomatása, más népek ín ég barbárabb elnyomatása elől ■akarták elvonni saját polgáraik figyelmét azzal, ’hogy állítólag elnyomott testvéreiket akarják felszabadítani. Azután ott volt délikelet felé a szintén nagyravágyó, iszintén félig barbár ország, amely híven eddigi szokásához, lesben állott, hogy a legyengült félre vesse magát vagy pedig esetleg arra, •akivel addig szövetségben volt, ahogy biztosabb, ott volt a bosszút •lihegő Franciaország, amely nem mert egyenesen neki menni az •erős Németországnak, hanem szövetségese gyöngitésével akarta visszavenni elvesztett tartományát (minden áron, milliónyi emberélet (árán is és ott volt Anglia, amely könnyelműen elfeledkezett régi politikusainak alapvető elveiről az európai egyensúlyt illetőleg és elnézte, segítette, hogy miképp lássák alá tudatosan a világ béke bevált oszlopának az alapjait. És végül ott voltak a belső ellenségek, akit azt hitték, hogy csak be kell üljenek a másoktól elorzott értékekbe és minden jól fog menni. Sikerült nekik minden, tül jól is sikerült, a monarchia és benne Magyarország a kimondott ellenségnél, a németnél, sokkal szigorúbb elbánásban részesült már kezdetben és gazdaságilag is sokkal súlyosabban kezelték az úgynevezett béke idejében mint bár-B«uéd*« térképek Franjols d’0:ay „Lm frontiért» o» la Honorl* da trlanon" című páriában, magialant kiletébál Mekkora lenne Franciaország? Ha a háború után, négyzetkilométerre kiszámítva, olyan területtel gyarapodott volna, mint Románia Ha a háború után olyan területet kapott volna, mint Szerbia? BelgIooe. Auemacne. i;* ÍtaUE. EspagÍc:_____ - * -ilyen lenne a trianoni béke szerint
