Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-06-15 / 6. szám
12-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1945. junius 15. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA AMERIKAI MAGYAR HAVILAP 307-5TH AVENUE Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by “KRÓNIKA” Hungarian Press NEW YORK 16, N. Y. ELŐFIZETÉSI DIJ: az Egyesült Államokban és Canadában 51.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c - EGY PÉLDÁNY ÁRA SUBSCRIPTION: Jjlr "" sr U. S. of AMERICA fllf and CANADA 1 $1.00 PER YEAR A kis nemzetek jogai Hopkins missziója Jó hírekkel tér haza Harry Hopkins, akit Truman elnök rendkívüli követként , küldött Moszkvába, hogy megértesse Sta. lin marsallal azokat az aggodalmakat, amiket az orosz diplomáciai lépések és az orosz szférában lévő országokból érkező hírek keltenek az amerikai közvéleményben. E sorok írásakor már több jelét látjuk annak, hogy Hopkins missziója sikerrel járt és néhai Roosevelt elnök legbizalmasabb tanácsadója gondosan előkészítette az uj nagy hármas találkozás talaját is, sőt azt is bátran mondhatjuk, hogy előre megvetette ennek az uj találkozásnak a sikerét. Az első jele Hopkins sikeres missziójának az volt, hogy Stalin megváltoztatta álláspontját a vétó kérdésben és beleegyezett abba, hogy az uj Népliga elé szabadon lehessen vinni minden olyan kérdést, a mely a világ nyugalmát és békéjét fenyegeti. S ha a határozathozataloknál gyakorolhatják is vétójogukat a nagyhatalmak, egyik sem akadályozhatja meg sérelmek, vagy vélt sérelmek szellőztetését, tárgyalását. S ez nagy eredmény. A másik jele Hopkins sikerének az, hogy a múlt hónapban letartóztatott tizenhat lengyel demokrata vezért állítólag szabadon engedik az oroszok és Moszkvában végre leülnek a tárgyalóasztalhoz a lublini lengyel kormány demokratikus alapon való átszervezésének érdekében, úgy amint ezt Yaltában tervezték. A harmadik jel az, hogy Zhukov marsai kijelentette, hogy Moszkvában katonai leszerelési terveket tanulmányoznak. Nagyjelentőségű ez a kijelentés, ha tekintetbe vesszük, hogy röviddel Németország összeomlása után az Izvesztia, a szovjet kormány hivatalos lapja még a szovjet hadsereg kifejlesztését és további megerősitését tartotta szükségesnek s az orosz szférában lévő országokban mindenhol uj hadseregeket szerveznek. Uj hadsereget szerveznek a lubliniak, erős hadsereget akarnak felépíteni a csehek, akiknek vezérkari főnöke, Bocek tábornok kijelentette, hogy a hadseregnek csata a célja és lényegesen megerősödött az utóbbi időben Tito marsai jugoszláv had. serege is. Sőt még Magyarországon is folyik a toborzás az uj és nyilván orosz vezetés alatt álló magyar hadseregbe. Sokan kérdezték, hogy mi szükség ezekre a hadseregekre, amikor Európában vége van a háborúnak, mert aligha valószínű, hogy Oroszország, még ha bele is akarna menni a háborúba Japán ellen, a japánok ellen vezényelné a cseheket, jugoszlávokat, magyarokat, szlovákokat. S nem kevés nyugtalanságot keltett Londonban és Washingtonban, amikor olyen jelentések érkeztek, hogy az oroszok a SHEAF, az amerikai és az angol szövetséges főparancsnokság feloszlatását követelik s ezt a követelményt állítják oda annak a feltételéül, hogy a néyhatalmi katonai ellenőrző bizottsg mégkezdhesse működését Berlinben. Lehetséges, hogy Hopkins misz. sziója nem* érintette ezeket a katonai kérdéseket, de viszont bizonyos, hogy a diplomáciai légkör tisztulása magával vonja a katonai kérdések tisztázását is és így nem jogosulatlan az a következtetés, hogy a Hopkinssal való tárgyalások után határozta el Stalin, hogy tanulmányozni fogja a Vörös Hadsereg demobilizálását.. A Krónika nagy örömmel fogadja ezeket a jó híreket. Ez a lap mindig' meg volt győződve arról, hogy azok a nagyhatalmak, amelyek a közös ellenség ellen olyan egyetértésben harcoltak a közös béke érdekében is meg fogják találni a harmonikus összemüködés útjait. Marradtak még és lesznek még a jövőben is ellentétek a nagyhatalmak között. Az élet ellentétekből és ellentétek áthidalásából áll. Természetes, hogy a nagy és kis hatalmak egyaránt igyekezni fognak maguknak helyzeti előnyöket teremteni. De amíg az ellentéteket békés utón akarják elintézni, amig egyik sem törekszik olyan helyzeti előnyökre, amely más hatalmakat fegyverbe kényszerítene, addig az emberiségnek nem kell félnie egy uj és minden eddiginél borzalmasabb méretű háborútól. «_________p HARRY S. TRUMAN, az Egyesült Államok elnöke mondta: Kérek minden amerikait, tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai párthoz, fajhoz, felekezethez tartozik, vagy milyen szinü a bőre, hogy támogasson benrfcnket az Egyesült Nemzetek szervezetét erőssé és tartóssá építeni. Eredetileg 46 nemzet képviselői ültek össze San Franciscóban, hogy megalkossák a világ jövendő békeszervezetét. Később a delegációk száma 50-re emelkedett. Amikor azonban az ötvenedik — a dán— delegáció is jelentkezett az Egyesült Nemzetek konferenciáján, a konferencia már meglehetősen elnéptelenedett. A nagyhatalmak delegációinak vezetői közül Molotov és Eden régen elmentek s elhagyta San Franciscoi Bidault francia külügyminiszter is. S velük együtt sok más delegátus is összepakolt, pedig a konferencia igazán azokban a napokban vált izgalmassá, amikorra eredetileg a nagygyűlés berekesztését és az uj Népliga alapokmányának a kihirdetését tervezték. Az izgalmakat az okozta, hogy az orosz delegáció más értelmezést adott a yaltai megegyezésnek, mint az amerikai és az angol kormány. Az ellentétek megértéséhez vissza kell mennünk Dumbarton Oaks-ba, ahol a három nagyhatalom 90 százalékban megegyezett á békeszervezet tervezetére vonatkozóan. A fenmaradó ellentéteket Yaltában vitatta meg Roosevelt elnök, Churchill és Stalin. Az ellentétek lényege "az volt, hogy Szovjetoroszország azt akarta, hogy az uj Népliga Tanácsában, az úgynevezett Security Council-ban, a nagyhatalmaknak joguk legyen vétót gyakorolni minden olyan határozattal szemben, amely támadó nemzettel szembeni lépésekre vonatkozik, még akkor is, ha a támadó az egyik nagyhatalom volna. Roosevelt és Churchill eredeti álláspontja az volt, hogyha egy nagyhatalmat vádolnának támadással, akkor az illető nagyhatalom nem vehetne részt a Security Council határozathozatalaiban. Y altában végül is Roosevelt és Churchill engedtek Stalinnak abban a meggyőződésben, hogy a békét úgyis csak a nagyhatalmak közös akarata biztosíthatja és ha az egyik nagyhatalomnak támadó szándékai volnának, akkor akár szavazhat ez a nagyhatalom, akár nem a Security Council-ban, a háború elkerülhetetlen. A San Francisco-i konferencián azonban az orosz delegáció olyan értelmezést adott a yaltai egyezménynek, hogy a nagyhatalmak vétót gyakorolhatnak még afölött is, hogy mi kerülhessen megbeszélés tárgyává. Az amerikai és az angol delegáció ezt az értelmezést nem fogadta el és a franciák is kijelentették, hogyha szavazásra kerülne a sor, ők is az amerikai álláspontot tennék magukévá. Már Yalta óta nyilvánvaló volt, hogy a kis nemzetek jogai igen szűk körben fognak mozogni az uj Népligában. De a kis nemzetek eddig azzal vigasztalták magukat, hogyha egy támadó nagyhatalommal állnának szemben, ha az Uj Népliga tanácsától nem is várhatnának védelmet, de legalább az Uj Népligán keresztül a világ közvéleménye elé vihetnék sérelmeiket. A yaltai egyezmény orosz értelmezése azonban még ezt a lehetőséget is elvette volna tőlük. Az oroszok azzal érveltek, hogy ők vétó jogukat csak a legritkább esetben fogják hasznáni, de fontosnak tartják ennek a jognak az elismerését, mert sok esetben épen a megbeszélések vezetnek viszályhoz és a viszályok háborúhoz. Stettinius amerikai külügyminiszter Truman elnökhöz fordult, tőle kért tanácsot, Truman Henry Hopkinst küldte Moszkvába, hogy Stalint meggyőzze. Hat héttel megnyitása után igy olyan válságba jutott a san franciscoi konferencia, hogy sokan már azt következtették: az Egyesült Nemzetek alapokmányát nem fog sikerülni megalkotni és kihirdetni. Ez a pesszimizmus azonban nem bizonyult jogosultnak. A világ összes népei békét akarnak és a népeknek ezt a békevágyát nem szabotálhatja egyetlen kormány se. Hogy ellen, tétek voltak a nagyhatalmak között, azt mindenki tudja. Hogy ellentétek lesznek közöttük a jövőben is, ezzel is tisztában van mindenki. De más kérdés az, hogy olyan ellentétek-e ezek, amiket sehogy sem lehet áthidalni. Mi sohse hittük, hogy a San Francisco-i konferencián előállott ellentétek olyan élesek volnának, hogy ezek miatt romba dőlne Roosevelt nagy álma: a nemzetközi békeszervezet létesitése. Megnyugvással vettük a hirt, hogy a szovjet kormány megváltoztatta álláspontját a vétó kérdésében és ezzel a kis nemzeteknek legalább ez a joguk meglesz, hogy sérelmeiket és aggodalmaikat megvitathassák az Uj Népligában. BÖHM VILMOS, a magyarországi szociál-demokrata párt régi vezére irta: 1919 április 7-én történt meg Magyarországon a falusi és váró. si tanácsok megválasztása. A belügyi népbiztosok minden kerület és megye székhelyére választási bizottságokat neveztek ki. Minden kerületben kinyomatták a hivatalos listákat és megtörtént a szavazás. A házfelügyelők összeterelték az egyes házak lakóit és menetben vitték őket a választási helyiségekbe. Az egy millió lakosságú Budapesten közel félmillió ember szavazott. Ellenjelöltek nem voltak, nyilvános választási agitációs gyűlések nem voltak tarthatók s igy a választás, egy kerület kivételével “egyhangú” volt. VIACHESLAV MOLOTOV orosz külügyi népbiztos mondta: “Semmiféle területi nyereségre nem törekszünk önmagunk részére és távoltartjuk magunkat a más államok belső ügyeibe való beavatkozástól.”
