Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-05-15 / 5. szám

6-IK OLDAL'

"KRÓNIK A”

1945. május 15.

Erdélyt nem hagyjuk!

Irta: KRÓNIKÁS

Amerika magyar származású polgárai, nem csak szülőhazájuk, hanem igazság, az emberi érzés, az isteni jogok és az állandó béke megóvása érdekében fordulnak az utolsó percben a nemzetek gyülekezetéhez, abban a tudatban, hogy ezzel a lépésükkel tulajdonképpen fogadott hazájuk iránt tartozó hűségüknek is eleget tesznek. Kötelességüket teljesítik és úgy hiszik, hogy vétkesek volnának, ha ők, akik a helyzetet mindenkinél jobban ismerik, fel nem világosítanák azokat, akik az igazságos megoldást keresik minden elfogultság nélkül, az emberiség jövőjét tekintve csupán.

Tudvalevőleg az ősidőktől fogva megszakítás! nélkül Magyarország állandó lényeges részét képező Erdélyt, amely csak földrajzi elnevezése egy magasabb hegyektől övezett, felföldnek, amelynek összes völgyei a Magyar Alföldre vezetnek, tovább körülbelül még ugyanolyan nagyságú területet, amelyet Banat, Cirsana Maramures, soha nem használt nevekkel neveztek el, az 1920 junius 4-én Magyarországra rákényszeritett trianoni béke Romániának adott, benne — akkor •— öt és fél millió lakossal, akiket sohasem kérdeztek erre nézve meg. Ezt a békét később Lloyd George, Churchill, számtalan előkelő angol, francia és olasz politikus a legnagyobb mértékben igazságtalannak tartotta, annak meghozatalában az U. S. A. nem vett részt, azt soha be nem cikkelyezte. Igazságtalannak tartották, mert Romániának ahhoz néprajzi joga nem volt, tekintettel egyrészt arra, hogy a lakosságnak legalább a fele nem volt román, történelmi joga nem volt, mert oda minden más népnél később költözött be, menedéket keresve a törökök el len, földrajzi joga Sem, mert a kétezer méternél magasabb havasok választják el tőle örökre, kulturális joga legkevésbbé, mert jóllehet az erdélyi románság sokkal magasabb kulturális fokon állhatott, hála a magyarság megértésének, mint saját hazájában, de semmiféle eredeti kulturális intézménye soha nem volt. Ennek ellenére az úgynevezett kisantanttal egyesülve minden eszközt felhasználtak arra. hogy a békés revíziót megakadályozzák, amelynek egyik módja a németek által később oly sikeresnek bizonyult rágalmazó sajtópropaganda volt, amelynek árnyékában oly elnyomó rendszert alkalmaztak a kezükbe jutott magyarsággal, amely előbb anyagi, azután kulturális és végül számbeli teljes megsemmisítéséhez kellett vezessen, teljes, nyílt, durva megsértésével a nemzetközileg ünnepélyesen önmagukra vállalt kissebbségvédelmi szerződéseknek, amelyek ellenében kapták az óriási területi ajándékot.

1940-ben a románok, a szövetségesek nagy pártfogoltjai, nyíltan is a németek mellé állottak, amelyet addig is, eszmeileg és tényekkel támogattak. Ennek köszönhették, hogy Hitler visszatarthatta a magyarságot attól, hogy az egyre növekvő belső és külső elégetlenségtől ösztönözve, felszabadítsa testvéreit, hanem egy úgynevezett döntőbírósági szerződés révén Erdély kisebb és szegényebb egyharmadát visszaadatta Magyarországnak, amelyet ennek ellenében teljesen kezei közé kerített. A románság szivvellélekkel a németek mellé állott, azokat nyersanyaggal, élelemmel, de főkép petróleummal s alumíniummal támogatta. A szövetségesek hajóit elsülyesztő, városaikat tönkrebombázó, katonáit legyilkoló gépek gazolinja és alumíniuma kizárólag Románia ajándéka a németeknek hajdani szövetségeseik ellen. Akkor kezdődött a németek veresége, amikor az orosz győzelmek ezt megakadályozták.

1944-ben Románia, — amely nem csak Beszarabiát ragadta el az oroszoktól, volt szövetségesétől 1918-ban, hanem az úgynevezett Transnistrut is Odesszával, amely területeken oroszok és zsidók ellen hallatlan kegyetlenségeket követett el, tovább visszaszedte egész Bukovinát, — az oroszok előtt tetette a fegyvert annak az Ígéretnek az ellenében, hogy viszszakapják Erdély északi részét, amit az oroszok készséggel megígértek, habár a fentiektől eltekintve is a románok sokkal többet ártottak az oroszoknak, mint a magyarok, a szövetségeseknek meg csupán a románok, a magyarok soha — semmit és földrajzi helyzete folytán Románia sokkal könnyebben szállhatott volna szembe a németekkel, mint Magyarország; megtette 1916-ban és hogy- most is megtehette azt frappánosan bizonyítja az, hogy meg is tette, úgyszólván ellenállás nélkül. Azután a teljesen védtelenül álló Erdély ellen indultak és elfoglalták.

Magyarország, amely teljesen német megszállás alatt volt, amely nek törvényes kormányát a németek börtönbe vetették, amelynek hadserege nem is volt, az együttes orosz-román felvonulás folytán kénytelen volt fegyverszüneti szerződést aláírni, amelyben 300 millió dollár hadisarcon kívül mindenben elismeri a trianoni szerződést már előzetesen. Amerika és Anglia ezeket a rendelkezéseket magukévá tették minden különösebb megfontolás nélkül, állítólag abból kiindulva, hogy a Hitler jóvoltából nyert területi változások érvénytelenek már önmagukban is. Nem akarunk ezeknek a területváltozásoknak minden fázisába belemenni, arról sem Szólni, hogy azok nem fegyveres erővel történtek, hanem a szerb részt eltekintve úgynevezett döntőbíróságok utján. Azt is csak mellékesen említhetjük meg, hogy a fegyverszüneti szerződés nem békeszerződés, annak kötésére ma jogosított fórum Magyarországon nincs, sem államfő, sem parlament,

olyan amelyet maga a nép választ magának bármily módon, az ország megszállás alatt, akaratát ki nem fejezheti. Arról is csak röviden kívánunk említést tenni, hogy a területe nagyrészétől megfosztott, összes városait, farmjait tönk rebombázott ország éppen anynyit fizet, mint a háromszor oly nagy területű, mindenféle természeti kincsekben mérhetetlenül gazdagabb Románia, ebből pedig 50 millió dollárt Csehország részére, amely Európának mai napig Svájcot, Svédországot és Spanyolországot is beleértve az a része, amely legkevesebbet szenvedett a háborútól, de legtöbbet keresett azon, viszont Magyarország még egy penny kárt sem okozott Csehországnak.

Ellenben rámutatunk arra, hogyj Bulgária, nagyon helyesen nem lett kötelezve arra, hogy Romániának visszaadja az 1913-ban elorozott Alsó Dobrudsát, amelyet Erdéllyel egyidőben kapott viszsza, Oroszország sem kell visszaadja Beszarabiát, sőt még Bukovinát sem, amelyet a nagyhatalmak 1919-ben Romániának Ítéltek és az soha sem volt orosz. Tehát az elv, amelynek alapján Románia megkapta Erdélyt, más részről sem lett betartva, Anglia és Amerika sem kötelezhetők ezért arra, hogy ehhez ragaszkodjanak, anynyival is kevésbbé, mert ezáltal kizárólag az a Magyarország szenvedne legtöbbet, amely a legkevesebbet ártott a szövetségeseknek, még az úgynevezett kis szövetségeseknél is kevesebbet, mert hiszen nyíltan és titokban Anglia és Amerika barátai voltak mindig — habár ezt soha sem viszonozták nekik — nem voltak árulók, nem hagytak cserben senkit, nem támadtak meg orozva senkit és mindaddig, amig Hitler tényleg meg nem szállta az országot, ők egyedül menedéket adtak a németek elől menekülő minden hitü és fajú polgárnak és katonának.

Erdély, Transylvania, Sieben, bürgen, az összes történelmi, etnográfiái, nyelvészeti, földrajzi, építészeti s írott emlékek, helységnevek tanúsága szerint a 4-ik század végétől, amikor a római telepesek a népvándorlás miatt menekülni voltak kénytelenek, átmenetileg lakóhelye volt az avaroknak, gepidáknak, gotoknak, bolgároknak, egyéb szláv törzseknek, de románok ott egyáltalán nem laktak, nem is lakhattak, mert a románság nyelvemlékei és egyéb tanulságok szerint a Balkán mentén összeverődött vándorló néptörzs volt, amely saját nyelv hiányában a római telepesek nyelvét használta szókincse mintegy ötöd részében és még az úgynevezett Óromániába is csak a tizedik század vége felé kezdtek beszivárogni és mint szapora, igénytelen fajta, gyorsan túlsúlyra jutottak. A magyar honfoglalás Erdélyt üresnek találta és előbb a folyamvölgyeket telepítette be, majd Erdélynek az 1000 méternél alacsonyabb határvonalait, hogy az ott legkönnyebben betörő nomádok ellen védekezhessen. Ezeknek az utódai az úgynevezett székelyek, akik mindenben szinma

Változik itt minden

Irta: ILLYÉS BÁLINT

Változik itt minden. Koszorúját a föld A tavasz kebléről ősz ölébe dobja:

Lágyan ring a szellő, majd haragja felhők Szilaj paripáit kergeti robogva.

Változik itt minden. A könnyből szivárvány S a mosolyból bánat rezgő könnye válik: Csak te maradnál-e, mint a néma bálvány,

Te ne változnál-e óh ember, halálig?!

i

Szép tavasz mosolyog feletted is... Ne hidd. Hogy örökké tartson ifjúságod éke!

Vágy, remény, szerelem, mi édesen hevít.

Alig veszed észre, hogy magát leélte.

Tarka képzetidnek himes lepke szárnya. Összezúzva, törve, alig-alig szállhat,

Tűnik, tűnik a nap és növekszik árnya S homlokodon megül, mint sötét bubánat.

Változik itt minden. Mit teremte egy kor Szépet, dicsőt, nagyot-elnyeli a másik.

Épit, épit ez is — tán felépül egykor? Hasztalan! Felé már a sir szája ásít.

Nem is vár időre, maga örli a fát A parányi féreg, hogy omoljon porba.

Maga dönti le az ember azt az oltárt.

Melyre annyi égő áldozatot horda.

Változik itt minden. Kit ma zeng az ének, Holnap a gyalázat mocsarába dobva!

S hol a máglya égett Húsznak, Galileinek;

Ott emelkedik ma a dicsőség szobra.

Egy marad örök csak, minek vége nincsen: Önzésed, óh ember, mely mindent besároz S a te nagy kegyelmed, óh hatalmas Isten, Mély felemel ismét a porból magához.