Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-12-15 / 12. szám
12-IK OLDAL “KRÓNIK A" 194-4. december 15. Kik vannak á Hábsburgok mellett? KRÓNIKÁS Egy new yorki magyar hetilap cikkírója angol nyelven — talán azért, hogy az amerikaiak is meg tudják, hogy szerinte mily állapotok uralkodtak Magyarországon azelőtt — Common Sense címmel arról értekezik, hogy lapunk Habsburg párti propagandát üz. amellyel szemben leszögezi saját véleményét. Hozzáfűzi még, hogy hiteles információja szerint a lap mögött leginkább a római katolikus klérus áll, amit összeköttetésben lát azzal, hogy a római katholikus egyháznak nagy földbirtokai vannak, amelyeket egy esetleges demokratikus kormány által végrehajtandó földreform végzetesen érintene. A cikk írója él azzal a joggal, amely minden amerikai polgáré, nevezetesen, hogy közügyekben állásfoglalását szabadon nyilváníthassa, illetve másokat is erre az állásfoglalásra vezessen^ Továbbá elegei tesz annak a kötelességének, hogy, mint a dolgok közelebbi ismerője és mint tanult ember, felvilágosítsa a dolgokról azokat, akik nem szülőhazánkból származnak, tehát nem ismerhetik úgy a dolgok mibenlétét mint ő, vagy pedig szülőhazánkból valók, de nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Kétségtelen, hogy ez joga és kötelessége volt, amin senki sem akadhat fenn. még azok sem, akik érvelést, vagy annak egyes részeit és ezek alapján levont következtetéseit nem tehetik magukévá. A jóhiszemű vitatkozó az ellenvéleményen levők véleményét is respektálni tartozik ... mindaddig, mig a másik oldalon is jóhiszeműséget lát fennforogni. Az ilyen fajtájú vitatkozásból szűrődik végre le a leghelyesebb megoldás, amelyet azután mindkét fél rendszerint respektál is. Ezzel a vitatkozási módszerrel szöges ellentétben áll az Amerikában “smeer"-nak nevezett módszer, amefy tudatos valótlanságokkal, vagy igazságok, tények tudatos elhallgatásával dolgozik. Abból kiindulva, hogy nem ilyesmivel van dolgunk, megkíséreljük, hogy ezúttal először, bizonyos fokú polemáiba bocsátkozzunk a cikkel, helyesebben mondva, saját állításaink. okfejtésünk helyett köztudott tényeket állítsunk síkra. Bizonyos, hogy a katholikus papság igen jelentékeny része Habsburg párti, de nem azért, mert katholikus pap. A katholikus egyház, éppen úgy mint minden más egyház, hitelveiben az államok fölött áll. addig annak ügyeibe bele ne avatkozik, amig az vallásellenes irányzatot nem folytat, amikor aztán jogos önvédelem esete forog fenn. Tehát a vallásfelekezeteknek mint olyanoknak, semmilyen kormányíorma ellen nem lehet ellenvetésük és vallási törvényeik szerint kötelezve vannak megadni az “Istennek, ami az Isícné. de a császárnak is, ami a császáré" az írás alapján. Mint magóoegyének azonban, a katho'Hlcus' lelkészek épp úgy jogosítva vawnak nézetűknek, amelyet helyesnek tartanak, tisztességes propagandát Csinálni, mint bármely más foglalkozási ágnak és kultúrájuk folytán hivatottak arra, hogy irányítást gyakoroljanak azokkal szemben, akik reájuk hallgatnak, sőt ez kötelességük, mint minden más kulturembernek. Ettől eltekintve, nem csak katolikus lelkészek, de protestáns lelkészek is igen, szép számban akadnak, akik a Hasburg kérdésben egyetértenek katolikus kartársaikkal, szintén nem azért, mert lelkészek, hanem azért mert kötelességüknek tartják, hogy a helyesnek és jónak ismert ügyért síkra is szálljanak. Érdemben véve a kérdést, azoknak a véleményét, akik azt a Krónika által jelzett irányban akarják megoldva látni, a történelem támogatja mindennél jobban, nem rokonszenv, nem ellenszenv, hanem kizárólag az elmúltak minden elfogultságtól mentes bírálata állított a Krónika táborába olyan kiváló férfiakat is, akik régebben talán nem állottak oldalunkon. És különösen az elmúlt 10 év történelme volt a mi ügyünk legjobb toborzója. Ne nézzünk arra vissza, hogy a 18- ik század végéig, esetleg a 19- ik század közepéig milyen volt az Osztrák Magyar Monarchia, a népek sorsa, mert ha tendenciózusan, vagy akár tendencia nélkül oly tényeket hoznak fel, amelyek ezt kedvezőtlen színben feltüntetve támogatják a mi álláspontunkkal ellenkező véleményt, úgy ilyen tényeket, sőt még súlyosabbakat, kivétel nélkül minden európai és amerikai állam történelméből fel lehet hozni. Ismételjük, kivétel nélkül. De, amint ezekből ma már senki sem kovácsol fegyvert a mai Oroszország, Franciaország, Anglia, stb. ellen épugy nem lehet korrekt módon ezt megtenni a dunai nagy monarchia ellen sem. Sokkal jogosabb volna az ilyen kritika az első világháború előtti félszázadra vonatkozólag, amely azonban a Monarchiára nézve legalább oly bátran kiállja a legsúlyosabb bírálatot, mint akármely más állam, de akárhánynál kedvezőbben. 1865-től kezdve egész a monarchia felosztásáig, annak a nagy államnak a területén teljes, fentartás nélküli parlamentáris élet volt, amelyben a nép kiküldöttei hoztak törvényeket és ezek alapján gyakorolták a kormányzást a felelős miniszterek. A választási rendszernek lehettek hézagai, hibái, de nem voltak hézagosabbak, mint akárhány más államé, a választó jog semmiféle faji vagy vallási hozzátartozástól nem függött és azt mindenki tetszése szerint gyakorolhatta, amiből megállapítható, hogy a nép kiküldöttei a saját küldőik érdekében gyakorolták törvényhozói jogukat és a szuverén törvényhozást az uralkodó, általa pedig az összes kinevezett főhivatalnokok, esküjével. amelyet mindvégig hűségesen megtartott, gyakorolta. A törvények mindenkire nézve egyformán voltak kötelezők, vagy annak előnyeit mindenki egyformán élvezhette, a bíróságok ítéleteiket a törvény értelmében hozták meg, egyforma elfogulatlansággal, kizárólag az igazságra tekintve. Ugyanilyen autonómiában volt részük Ausztriában az egyes tartományoknak, Magyar- és Horvátországban a megyéknek, mindkét országban a városoknak, községeknek, amelyek saját tisztviselőiket saját maguk választhatták. Minden nemzet és hitfelekezet fia előtt nyitva állott minden közpálya és magánfoglalkozás, mindenfajta vagyon és birtokszerzés, nyelvét mindenki szabadon használhatta, minden korlátozás nélkül, minden iskolát szabadon választhatott, amelyeknek az állam megfelelő támogatást adott, bár nem az ö tulajdonai voltak, minden vallásfelekezet szabadon gyokorolhatta törvényes védelem mellett hitét, választhatta papjait magának. Mindenféle nemzetiségű, vagy vallási egyesületet alapíthattak, mindenféle nyelvű sajtótermék szabadon jelenhetett meg. cenzúra, vagy engedély nélkül és főbenjáró ügyekben, valamint politikai természetű sajtóügyekben saját polgáraikból öszszeállitott esküdtszékek ítélkeztek, amelyek sokszor a kormányok ellen is döntöttek, aélkül, hogy ez az esküdtbirósági intézményre bármily káros behatást, visszahatást idézett volna elő (Magyarországon, pld. a Désy-Lukács-féle pör, Ausztriában pld. Stürgkh miniszterelnök meggyilkoltatása). Minden párt szabadon működhetett hatósági engedély nélkül, mindenki szabadon nyilváníthatta véleményét. A tisztviselők és magánosok jogait az állammal szemben a bíróságok védték meg. amelynek bírái elmozdithatatlanok voltak, úgy a köztisztviselők, mint a magántisztviselők, illetve alkalmazottak nyugdijai, ellátási igényei, biztosítva voltak, a betegsegélyző intézmény és az aggkori nyugdíj, stb. bevezetésével és az ingyenes kórházi kezeléssel a Monarchia két országa a legtöbb európai országot megelőzte. A munkások szabadon szervezkedhettek, saját intézményekkel és sajtóval rendelkeztek. A monarchia két országában mindenki mindenhová szabadon utazhatott, letelepedhetett, minden szabad foglalkozást, minden korlátozás nélkül űzhetett. Ilyformán a monarchiát alkotó Magyarországban 325 ezer négyzet kilóméter 282 ezer négyzet kilóméter Magyarország és 43 ezer négyzet kilométer Horvátország, továbbá a 300 ezer négyzet kilométer Ausztriában és a hozzá csatolt Bosznia és Hercegovinában hatvan millió ember élvezte ilyformán belföldi és külföldi viszonytalan a hatalmas és gazdag ország nyújtotta gazdasági előnyöket, teljes nyelvi, felekezeti és politikai függetlenségben, a szentesített , törvények védelae« alatt. (Folytatása következik) Csillagos éjszakán Tatai tó partján, csillagos estéken Öregapám mesélt valamikor régen. Apró kis unokák körülültünk sorba S hallgattuk szájtátva, Mint emlékezik a hajdani harcokra. Fényes ezüst haján esti sugár égett. Daliás időkről szőtte a beszédet: Isaszeg ... Nagysarló... táltos lova szállott. .. Közelebb húzódtunk. Fellángolt a szeme az öreg huszárnak. — Száva vize csobog. Vérbe van a fodra. Boldog tegnapot a máma elsodorta. Vén huszár is megtért, hol örök a béke. Csak a messzi múltból, Szép gyermekkoromból cseng hozzám beszéde. Száva vize csobog. Kanyarog a partja. Lesz-e majd az éjnek rózsás virradatja? Vagy eléje megyek én is a halálnak? Pedig de szeretnék Hazamenni, hiszen odahaza — várnak. Szeretném fiaim fiait megérni. Szeretnék legendás harcokról mesélni. Öreg karosszékben tatai tó mellett Pipafüst ködében Lelkes szemét látni sok kicsiny gyereknek. S megbékélve csöndben térni ősi sírba. Aludni, álmodni virággal boritva. S tudni, kikért zúgott minden harc és átok. Szépnek, jónak látják Ezt a mi vérünkön megváltott világot. Száva habok zugnak ... sápadt hold világit. Titkos Sors állítja csillag kaba Iáit. Silbak kiált berdót. Baka-bakkaacs dobban. Fegyverek dördülnek .., — Kinek az élete zokog a habokban? Haagay Sámlor.
