Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-02-15 / 2. szám
1944. február 15. “KRÓNIKA” 3-IK OLDAL Irta: KATONA JENŐ Isten segíts, királyok istene Emeld föl hozzád a király szivét. Értelme légyen, mint napod «zenre. Hogy végiglássa roppant helyzetét. Hogy aki fényben, milliók felett van Legyen dicsőbb erényben, hatalomban. (Vörösmarty Mihály: Himnusz) Az a hely, ahol az utolsó koronás magyar király fia polgári egyszerűségben, száműzetésben él, Brüsszeltől tizennégy kilométernyire van. Csendes vidéki városkában, melyet aféle belga Bicskének nevezhetnénk. A kastély, — a királyi családot vendégül látó belga főnemes rezidenciája, — öreg épület. Tó mellett emelkedik, melyet körülölel a vadul burjánzó park, vén fáival és sürü bozótjaival. A kastély kapui állandóan tárva-nyitva vannak. A steno- Ciíerzeliek nagyon büszkék, hogy Európa legrégibb uralkodóházának feje polgártársuk lett. Nincs szükség őrre, minden stenockerzeli úgy vigyáz a királyi családra, mint a szeme fényére ... Az alkonyati órában a tájon elömlő vörös fény gyermekkorunkban olvasott mesék zord és titokzatos várkastélyét idézi . . . * Itt él a fiatal király, megosztva napjait puritán egyszerűséggel berendezett dolgozószobájának csöndje, könyveinek magánya és az ősvegetáció szépségével megkapó park meditációs hallgatása között. Élete polgári légkörben folyik, amelynek leglényegesebb alkotóeleme a folytonos munka. Éber figyelemmel kiséri a világpolitika folyását. A jelentések, amelyek a különböző fővárosokból a politikai értesüléseket hozzák és kiterjedt levelezése, — tökéletesen tájékoztatják. Rendkívül itélőtehetsége felfedi az események összefüggéseit. Tájékozottságával mindenkit csodálatba ejt. Fejből idézi a magyar külkereskedelmi mérleget, a lakosság keresőképességének alakulását. Ismeri a magyar belpolitika mozdulatait és számontartja. a néphangulat minden legkisebb megnyilatkozását. Modern ember a király, erősen szociális beállitottsággal, amely mélységes vallásosságából és az emberméltóság tiszteletéből ered. Szinte áhitatos tisztelettel csüng ezeréves alkotmányunkon, melyet a magyarság legcsodálatraméltóbb müvének tart. Beszédében mindig visszatér a szegények, földnélküliek, munkások és kisgazdák sorsára. Politikai egyéniségét úgy lehet jellemezni, hogy ő nem a népszerűség, hanem a népeszmék, a népért való élet embere. Rendkívüli megnyerő jelenség külsőleg is, nagy dióbarna szemekkel, barna férfias arc“Buy War Bonds” cal, sudár, délceg termettel. De minden elődje között a nagyszerű árpádházi magyar királyra, Szent Lászlóra büszke . . . ¥ A louvaini egyetemen folytatta jogi és közgazdasági tanulmányait és nemrég szerezte meg a doktori fokozatot. Doktorráavatása nyolc meghívott ur jelenlétében történt, akik közül öt, élükön Griger Miklóssal, magyar volt. A király doktori értekezésének témája a dunavölgyi népek gazdasági egymásrautaltságának és egyik legfontosabb hazai aprárproblémánknak, , az Alföld fásításának problémakörét tárgyalta. A doktorráavatáson hosszabb előadásban szóval is kifejtette a disszertáció témájának egyrészét és igazán megérdemelten nyerte el summa cum laude a doktori fokozatot. Ottó az egyetlen Európa uralkodói között, aki nem tiszteletbeli doktor, hanem tudományos munkájának tárgyi elismeréseképpen. Gyermekkorában magyar bencések nevelték, Szent Benedek fiai, akik annakidején a magyar népet is először tanították Krisztus igéjére és a betűvetésre. Valóban jól megtanították magyarul. A király legjobban nyelvünkön és franciául beszél. A magyar irodalmat és történelmet kitünően ismeri. Ha ideje engedi, szívesen elmerül irodalmunk titokzatos szépségekkel teli őseredejében, hogy fölverje annak minden csodaszarvasát. Ady Endre nagyon sok versét kívülről'tudja. A legkedvesebb költője azonban Arany János és igen csodálja Vörösmarty pompás, patetikus szépségeit. Teljesen tisztában van a magyar történelem nagy sorskérdéseivel éppen úgy, mint annak részleteivel. De megtalálható könyvtárában, 'ami Erzsébet királynénak is olvasott könyve volt, Horváth Mihálynak: A magyar függetlenségi harc története cimü müve is. Még pedig a genfi kiadás, amit a tudós Csanádi püspök egykor számkivetésben irt és amely a dinasztia minden hibáját igazán nem stilizált .módon, sőt erős szenvedélyességgel bélyegezte meg . . . %• A király mélyen vallásos kedély, akinek eredendő vallásos hajlamát édesanyja bensőséges nevelése csak még elmélyítette. Ez a vallásosság azonban, amely elsősorban “lélekben és igazságban” közelíti meg az Istent, semmiféle éllel nem bir más egyházak hívei felé. Egyházias mégsem felekezetieskedő. Ellenkezőleg, meg van arról győződve, hogy minden ember örökbekapott vallásának, hitének mélyére hatolva közeledik igazán egymáshoz is. A vallás gyökerén szökkent szárba lelkében mélyen átélt szociális érzése. Százüzetésének vándorutján, gyermeksége fölött a királyi szegénység, egy nagy történelmi katasztrófától1 megtaposott fejedelmi szív bánata ragyogott. Az ő kincse is, mint nemzetéé, csupán egy szentelt fáj - dalom maradt. Kitörülhetetlen élményévé vált az élet megalázottjainak és megszomoritottjainak sorsa és szenvedése. Ottó igazán reformista, a nagy magyar reformkorszak ismerője és csodálója, aki — mint Oncken idézi Lassale életrajzában, — alig tud valami nagyobbat és nagyszerűbbet elképzelni, mint egy^ monarchiát, ha az el tudja magát szánni arra, hogy szociálissá legyen. “A szociális népkirályság eszméje szegény, olyan rendkívül sokat szenvedett népünk egyetlen reménye” — irta Ottó Griger Miklósnak és a bicskei plébánia ezekben a sorokban igazán az eljövendő szociális és demokratikus magyar népkirályság hitlevelének első királyi fogalmazását őrzi ... * A száműzetés és szenvedés nem kedves az illúzióknak. A fiatal király valóban végiglátja roppant helyzetét. “Én a szegények királya akarok lenni” — mondta egy alkalommal és ha valaki, ő tudja és átérzi, hogy a leggyökeresebb, legszélesebb horizontú népi reformpolitika belefér az ekként értelmezett legi-A SZIVET! A szivet, a szivet, Óh, azt megbecsült! Kincs az, mit az Isten Égből földre küld. Száz kincskereső közt Egy nyeri csak el, Kincs az, mit szeretni., Megbecsülni kell. Elveszteni könnyű, Meglelni nehéz, Gyenge és törékeny Jószág az egész . . . Kíméletlen kézzel Csak egy karcolás — S nem segíthet rajta Késő bánkódás. S hogyha összetörte Azt egy szavad, Mély sebére gyógyirt Száz jó szó sem ad . . . Az összetört szívre Szemed sírva néz — Tört szívből már nem lesz Sohasem egész! Zoltán Vilmos tizmusba. Semmi sincs benne a dinasztikus öncéluságból, bár világosan látja családjának, a Habsburg-tradiciónak szerepét a Dunavölgye kaotikus viszonyai között. Tisztán látja, hogy a sokban ellentétes érdekű, soviniszta népi ösztönök felező vonala volt és a magyar állami gondolattal egyesülve, az egyetlen igazi kibontakozás lehet a Habsburg-principium. — Ahogy egykor sikerült a Habsburgokkal Szent István birodalmának megszaggatott darabjait összeforrasztani és az integritást helyreállítani, most is nyugodtan bizhatja ügyét a tények logikájára, mely szerint a középeurópai kérdés rendezése hamarabb meg fog történni, mint sokan hiszik. Mozaikra tört Középeurópában az egyetlen igazi politikai rendező erő a Habsburg-pricipium, a magyar szent korona fényességében. Ez a bizonyos Habsburg-principium a múltban sok keserűséget jelentett, de most számunkra megterem té jó gyümölcseit.' A király tudja, hogy még ellenfelei is a restauráció mellett érveltek, amikor elismerték, hogy a régi monarchia viszonylag még a legszerencsésebb megoldás volt. Tudja azt is, hogy a történelmi erők újra ezt az oktalanul szétroncsolt egységet, munkálják s az akuttá vált pángermáji s a Dunavölgyében . ismét jelentkező “észak rémes árnyai” a pánszláv veszély ebben az irányban késztetik majd rövidesen cselekvésre a Középeurópában érdekelt nagyhatalmakat is. Szivére vette azt a tanítást, amelyet Savoyai Jenő, Gentz és Bismarck egyformán átható világossággal megpillantottak, hogy a dunai monarchia igazi súlypontja Budavárában van ... * A XVIII. század fordulóján, mely a francia forradalom rőt lángjai és a szent szövetségtörténelmi epizódja között olyan hasonló korunkhoz, a mindkettőnek részigazságait egyesitő romantikus költő és történetfilozófus, Novalis irt a jó királyról. A *jó királyról, aki nemcsak első szolgája népének, hanem igazán kifejezője egyéniségében és legnemesebb lényegének megvalósítója életében. Mindenkié, de elsősorban a szegényeké. A múlt minden értékes tradíciója, sokszázados szépsége ott él benne, de lelke nyitva van a jövő minden emberi haladása számára. Királyi tekintély honol homlokán és leikében a halandó ember keresztényi alázata és megbocsátása mindenkivel, még az ellene vetettekkel is. A költőnek nem adatott meg megtestesítve, megelevenedve látni eszméjét. A sors ezt az ajándékot egy balcsillagu, porig alázott, jobb sorsra érdemes nemzetnek tartogatta . . . Látogatás Ottónál az 1935-ik évben
