Közérdek, 1916. január-június (8. évfolyam, 1-12. szám)

1916-01-01 / 1. szám

5-ik oldal. KÖZÉRDEK 1916. január 1. 1. szám. t ERMELLtí K. Érmihályfalva. Jótékonycélu gyermek elöadas. (S) Annak a tudósításnak, amelylyel a szombat délutáni előadás lefolyásáról beszámolunk, bátran adhatnék a műked­velői előadás cimet is, mert az a kedves és bájos gyermeksereg, aki az Értnihály- falvai Vöröskereszt kórház javára rende­zett előadáson, Karácsony első napján, a jótékonyság szent nevében a színpad deszkáira lépett, gyakorlott műkedvelőket is jóval túlszárnyaló precíz játékával, nem csak elragadta, de bámulatba is ejtette a közönséget. Mintha a tündérország kapuján te­kintettünk volna be, amikor láttuk a va­rázslatos diszbeöltözött apróságokat, ami­kor gyermekajkakról halottuk, a hang­súllyal előadott párbeszédeket, amikor a mese valósággá vált és a „Tavasz diadala“ előttünk zajlott le, abban az alakban, amiben az iró elképzelte, amikor a da­rabot megírta. Pötyömnyi leánykák, fülbemászó sejp hangon adták elő szerepeiket, kedvesen mozogva a színpadon, teljes otthonos­sággal, mintha nem is halgatóság előtt, de a megszokott családi körben, szüleik előtt játszottak volna. Az előadásnak erkölcsi sikere fényes volt s az a honleányi nemes buzgalom a lelket és testet egyaránt kimerítő fárad­ság, amelyet Meskó Györgyné úrnő, hó­napok óta kifejtett a szerepek betanítása és az előadás rendezése körül, s amely­nél lelkes segítőtársa volt Kassay Ida úrnő a ref. egyház tanítónője is, bőven kárpótolva lett azzal az elismeréssel, melylyel a közönség előadás közbén és előadás után szűnni nem akaró lelkes óvációban részesítette. * * * Büszkén hivatkoztunk Érmihályfalva kö­zönségének lelkes áldozatkészségére és felte­vésünkben nem is csalódtunk. A „Nemzeti szálloda“ nagytermét már az előadás kezdete I előtt teljesen megtöltötte az érdeklődő közön- I ség, s amit örömmel hangoztatunk — társa­dalmi állásra való tekintet nélkül — úgy, hogy az előadás kezdette előtt — minthogy az( összes jegyek elkeltek, — be kellett zárni a1 terembe vezető ajtót. így történt azután, hogy igen sokan, akik elkésve jöttek az előadásra, nem is vehettek részt azon és több előkelő úrnőnek is álva kellett végignéznie az elő­adást. A műsor megkezdése előtt a közönség elénekelte a Szózatot és ezután megkezdődött az előadás. Az első szám a „Tavasz diadala“ című genre kép volt. Mester Böske a tavasz tündérében, Grósz Jutka az elragadóan bájos napsugár, Nyéki Juliska a tél apó, Gyarmati Mancika a tél tündére bemutatásában oly kedvesen és bájosan adták szerepeiket, hogy a közönség teljesen elvolt ragadtatva játékaik által. S amikor felvonult a tavasz virágkoszo- ruja, Tözike — Molnár Ilonka, Ibolya — Ri­mái Irma, Gyöngyvirág — Molnár Lila, Kanka­lin — Szodorai Teréz, Orgona — Kiss Teréz, Akác — Kovács Málika, Szegfű — Mester Irénke, Nárcis — Adorján Piroska, Fehér li­liom — Aranyi írónké, Szászorszép — Fábián Zolima, Kék nefelejts — Grósz Lidiké, Rózsa — Román Eluka, Pipacs — B. Gyarmati Manci, Bazsaiózsa — Füstös Irma, Vadrózsa — Orosz Böske, Crisanténum — Baudisz Márta és a Tücsök szerepében Kolling Mariska, a szerep­hez készített festői toilelhen, s amikor a kis Katica bogarak a Váit-nővérek, Derűjén Jutka és az elragadóan bájos lepkék: Baudisz Nó- rika, B. Gyarmati Magda, Kondor Böske, Nagy Lidi, Szabó Irén, és Szabó Krisztina körülröp­ködték a szerep befejezésével a körben táncoló elővirág koszorút, lelkes tapsvihar tört ki és nem is szűnt addig, mig úgy a szereplők, mint az előadás fáradhatatlan rendezője: Meskó Györgyné úrnő, meg nem jelent a szín­padon. A műsor második száma a „Lepke tánc“ volt, amelyet Gaszner Icuka táncolt. A sze­repet betöltő bájos kisleány táncáról igazán zavarba vagyunk, mikor referádát kell írnunk. Ha valami fővárosi művésznő lejtette volna a táncol, akkor sem Írhatnánk nagyobb elragadtatással felőlié. De ha hozzáadjuk azt a komolyságot, azt az elragadóan kedves moz­dulatot, amelylyel bennünket a kis művésznő gyönyörködtetett, igazán nehezen találunk jel­zőket, melylyel elragadtatásunknak szavakkal kifejezést adhatnánk, ügy ebben a táncban, valamint a később bemutatott B bé táncban, oly sikert aratott, amelyet a leghíresebb mű­vésznők is megirigyelhették volna. A kis mű­vésznőt hódolói két szép virágcsokorral is meglepték és a közönség lelkes tapsvihar kö­zött többször hivta lámpák elé. Baudisz Márta, majd később Kolling Ma­riska énekeltek ezután kedves, bájos fülbe­mászó hangon, lebilincselvén a hallgatóságot, mely lelkesen ünnepelte a kis énekes mű­vésznőket. ügy a táncokat, valamint az énekszámo­kat Konrád Lászlóne úrnő kisérte znngorán azzal a művészi játékkal, amelyben már gyakran volt alkalmunk gyönyörködni. Ezután egy megható jelenetet mutattak be, a háború jótékonyságáról: Baudisz Márta, Füstös Irma, B. Gyarmati Manci, Orosz Böske, Kovács Málika, Rimái Irma, Kiss Teréz, Mol­nár Ilonka, Papp Eszti, Kolling Mariska és B. Gyarmati Magda, amelyben nemcsak az elnöknő aratott fényes sikert, de a szereplők mindegyike excelált. Molnár Ilonka gyönyörű imát mondott el ezután a Mindenhatóhoz, amelyben a Magyar fegyverek dicsőségét kérte. Végül egy rendkívül bájos jelenet folyt le a színpadon. Baudisz Márta talpraesett versecskében köszönte meg Meskó Györgyné úrnőnek azt a fáradságot, amelylyel őket sze­repeikre betanította. A közönség lelkes ovációja újra a színpadra szólította Meskónét, aki a szereplőket átkarolva jelent meg és meleg köszönetéi mondott a közönségnek a szives pártfogásért, a szereplőknek a közreműködés­ért, hisz a cél a legnemesebb volt: áldozat a hazafiság oltárára. A Hymnusz eléneklésével véget ért a so­káig feledhetlen hazafias ünnepély. . Meg kell még emlékeznünk Jakab Kál­mánról is, aki mint műkedvelő kordina-huzó, sikerrel töltötte bé nehéz hivatását. Kitüntetés. Őfelsége László Iván tart. hovéd. főhadnagyot, a „Signum laudis“ tulajdo­nosát, aki az orosz harctéren küzd az édes magyar haza boldoggá tételéért, a harctéren szerzett kiváló érdemei elismeréséül a III. oszt. katonai órdemkereszttel — a vitézségi érem szaliagon — tüntette ki. László „ kitüntetése annyival is inkább feltűnő, mert Őfelsége ily magas kegyében ugyanakkor csakis két előkelő főtőrzstiszt részesült. Falépült főorvos. Örömmel jelentjük, hogy dr. Andrássv Ernő teljesen felépült sú­lyos betegségéből és már el is hagyta az ágyat. Nagylelkű alapítványok. Lovass Sándor érmihályfalvai nagybirtokos és neje sz. Kollár Terézia úrnő, újabban is fényes tanúbizony­ságát adták nemeslelküségüknek. A ref. egy­ház fentartási alapja részére 2000 kor. alapít­ványt tettek, megvásárolták 2000 koronáért a templom előtti félházat az egyház számára, végül a harangozói lakás telkét megvették 1200 koronáért oly kikötéssel, hogy a templom ■ előtt egy tér létesitessék. Az adományokat Végh József esperes vezetése alatt a presby­terium tagjaiból alakított küldöttség köszönte meg a nemesszivü házaspárnak. Biztos érte­sülésünk van arról, hogy az egyház vezetősége a templom előtti teret hálából „Lovass Sándor- térnek" fogja elnevezni. Megismételt előadás. A Karácsony első napján tartott jótékonycélu gyermekelőadást a rendezőség ma újra megtartja. Nemeslelkü iparos. Barna György érmi­hályfalvai gépész 136 koronás számlájából, mely összeg a kórház számára teljesített kü­lönféle munkálatokból merült fel, 86 koronát a Vöröskereszt kórház javára adományozott A nemes tett igazán nem szorul dicséretre. Az orosz fogságban sínylődő testvéreink­ért! Ritka szép példáját adta honleányi ne- messzivüségének Érmihályfalva két derék pol­gárasszonya, névszerint: Czeglédy Károlyne és Vajda Zsigmoudné. Nemesszivük sugalatának engedve, Grósz Lajosáé úrnő kezdem inyezé- sére, Érmihályfalva lelkes polgárai körében gyűjtést indítottak, az orosz hadifogságban sínylődő magyar katonák számára karácsonyi szeretetadomány küldése céljaira. A gyűjtés — amelyet, házról-házra járva tszközöllek — 307 kor. 36 fillért eredményezett, amelyet be­küldőnek a Hadsegélyző-Hivatalnak. 6züst érdemkereszt egy váltóőrnek. Őfelsége Kiss Gábor érmihályfalvai váltó­kezelőnek, a hadiforgalom körül kifejtett buzgó és odaadó tevékenysége elismeréséül, az ezüst érdemkeresztet, — a vitézségi érem szallag- ján — adományozta. Az érdemkereszt ünnepélyes 'átadása szombaton délelőtt történt meg, amikor is Makutz Gyula főellenőr, állomásfőnök, szobá­jába kérette a tisztviselői kart és az állomás összes alkalmazottait, akik előtt lelkes buzdító I szavakat intézett a kitüntetetthez, majd mel- ■ lére tűzte az érdemkeresztet. Kiss könyekig meghatottad köszönte meg a magas királyi kegy megnyilvánulását, akivel az összes tisztviselői kar kezetszoritva, kife­jeztek előtte szerencsekivánataikat az érdem elismerése felett. A királyi kegy, egy arra teljesen méltó altisztet tüntetett ki, mert Kiss évek hosszú sora óta a vasúti állomás legmegbízhatóbb és legszorgalmasabb váltókezelője, aki a mozgó­sítás alatt rendkívüli fontos megbízatást, a térfelügyelöi szolgálatot is teljesítette. Még mindig az ékszerrablók. Az érmi­hályfalvai vasúti állomáson történt 100.000 koronás ékszerrablás tetteseit, még mindig nagy erélylyel kutatják a detektívek, de min­den eredmény nélkül. A gyanuokok miatt le­tartóztatott vasutasokat szabadon bocsájtották, mert kiderült ártatlanságuk. Most egy újabb nyomra akadtak, mely talán fényt vet a hetek óta mély homályban levő ügyre. Elítélték a cigánybárót. Hires lókötő ci­gány és a piacok réme volt Tóth Pál, az ér­mihályfalvai cigánybáró. Rendesen hosszuszáru lovagló csizmában, bőrkabátban járta be a nagyvásárokat, ahol kehes lovakat adott el a jóhiszemű gazdáknak. A vásár után áldomás következeit, amelyen folyt a pezsgő s innen kapta a bárói titulust is. Igen sok csalási kí­sérletért ált a bíróság előtt, de mindig sikerült tisztáznia magát. Végre a szatmári kir. tör­vényszék elé került valami lócsalás ügyében, ahol könyörtelenül bántak vele és elitélték egy évi fogházra. A hires cigánybáró most daróc­ruhában kosarakat fon a rabmühelyben és pezsgő helyett, kutvizet iszik sovány ebéd­jéhez. Nagyratörö csemete. Keszler Antalné szatmáii lakos, csütörtökön a hetivásárban alkudozás közben, a lába mellé tette pénzzel és fontos iratokkal terhelt ridigüljét. Delau Sándor, Vebermann David cipésznél alkalma­zásban levő inas, odalópodzott melléje s fel­kapva a ridigült, azzal elszaladt. Keszlerné üldözőbe vette a tolvajt és sikerül a Vámos­utcán elcsípni. A ridigülben levő pénz pár korona híjával, amit a fiú szaladás közben el­vesztett, megkerült. A nagyratörö csemetét »v adták a csendőrségnek.

Next

/
Thumbnails
Contents