Közérdek, 1916. január-június (8. évfolyam, 1-12. szám)

1916-01-01 / 1. szám

KÖZÉRDEK ■—-■== ERMELLÉK ...........—.. '4 t­Szat már-, Bihar-, Hajdú- és Szilágy vármegyékre terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér, — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi Győrgy-tér 36. —~~ Telefonszám: 95. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jogosult Emberi Rossz és a háború. Jfj. Dániel Sándor. „sociálethikai nyomozások “. ^ „Prima autem et fun­damentális lex naturae est, querendam esse pacem“. Thomas Hobbes. A természet első törvénye. „békesség legyen az emberek között“'. Nem a szén lírás, hanem egy rideg tudós szava, ki evvel ellentélben, az embert rossznak, önzőnek találta, ki csak más kárára van — kinek léte más léte­zésébe ütközik. A béke törvényével elleniéiben fel­állította megrázó tételét „bellum omnium contra ommes consequens est, ut nihil dicendum sit in justum Mindenki, min­denki elierr," az'árfök bare u.iude-nfebi.-­„Homo homini lupus“ — gondolata tör elő, farkasai vagyunk egymásnak, felfaljuk egymást, miként Spinoza halai, élő sírjai vagyunk társainknak, mikénti Gorgias keselyűi. És mégis a csonthalmokon — fakult emberi testeken, ágvudörgésen és fegyver­ropogáson kérésziül tör, mindent legyőzve e hang „békesség legyen az emberek között! !“ Háború és béke, ég és pokol, mind­kettő van, volt és lesz, kell, szükséges. A ridegvalóság belénk suggerálja — ránkeröszakolja a háború gondolatát. A történelem ránk nyitja súlyos lapjait és meg kell hajolnunk, vért lát­nunk, porladó csontokat. Kin- nyomor, szenvedés, halál és megsemmisülés. Megnyugszunk, mert tudjuk vége van mindennek, lesz még egyszer ünnep a világon — lesz, mert lelkünk súgja, az emberiség lelke zúgja „békesség legyen az emberek között! ! A háború, hogy nem kellemes, fel­fedezni nem kellett és mégis már Herok- leitos mondta : „a háború atyja és királya mindennek !“ Háború és béke ellentétek, kérdez­hetjük Pilátussal „hol az igazság? Erre feleletet adni nehéz, felelhetünk Benjamin Constanttal: igazság, amibe ellenkezőjét beleilleszthetjük.“ _ Igazság mindakt ttő, valóság mind- aketlö a háború és a béke is. A béke lelkűnknek, belső énünknek igazsága, eszünknek meggyőződése kíván­ja ezt. Kívánjuk magunknak, akarjuk, hogy boldogak legyünk és mellette elfeledjük akarjuk e másoknak ? Nem vagyunk e Önző Hobbesi típu­sok, nincs e bennünk ez emberi rossz ? Nem állunk ellentétben ember társainkkal ? Hiszen mindnyájan egv célfelé törekszünk, I boldog akar lenni mindenki és e célfelé való tülekedésben szemben találjuk ma- • * ! gunkat embertársainkkal, keskeny az ösvény, ki nem tér ki elölünk — ledob­juk arról. Igazság e/ is, a materialis; igazság, melynek célja az ideális valóság, j hogy békesség legyen újra. ‘-mE-v r. . jiXfß •»ü.t.-d.-ápo,; . í er mésze tőben gonosz incunafoR tömege jelül, nem Isten fiai vagyunk — nem állatok, még ördögök sem, mert mint Milton mondja: „ördög az elkárhozottj ördöggel összetart szilárd békében“, hanem Emberek. Hiába szeretnök magunkat jóknak feltüntetni, hiába keressük néha a Rous-j cani könyörületességet. Végzetszeriileg belénk helyezkedett az emberi tossz, ott lebeg felettünk és! ha jót is akarnánk, rosszat teszünk, mint Szent Pál mondja. „Szavainkban tele vagyunk philant- ropiával cselekedeteinkben csupa erőszak. Örökké találó Ernest Henan gúnyos, mondata: „Uraim milyen jó az ember!“ Milyen jók vagyunk, bámuljuk egymást, kegyességünket, pedig ha jó szemüvegünk lenne meglátnék a rut önzést az örök csatákat, mit egymással vívunk, ha jó fülünk volna, hallanék az örök jajszót, mit ember társának okoz. Az ember életébe szükségszerüteg bele van oltva a küzdés, mint az emberi rossz következménye, nem a levegőből csináltak elméleteiket Darwin és Spencer. Az emberi rossz — miként a háború szükséges. Nitschenek igaza van, ha azt mondja : a gyűlölet, irigység, kapzsiság, uralomvágy hajlamait, ugy kell tekintenük, mint az élet lényeges törekvéseit, mint valamit, aminek az általános életgazda­ságban mélyen és lényegesen bent kell gyökerezni.“ Simmel és több társadalom tudós alaposan kifejezte, hogy az ellenkezés, mint emberi rossz eszünk sajátossága, mely nagyobbodásában a társadalmi — ős társadalmak közti ellenkezést adja. Az ellenkezés lélektani természete az efhbernek. A küzdelem — az ellenkezés, mely bennünk van, mely önmagában véve felsőbb szemléletből rossz, mégis szük­séges. Ép így a társadalmak életében — annak fejlődéséhez elengedhetien postu- latumok. A társadalom már Platon szerint is az egyed makroskopikus képe, egyedi lélek nyilatkozik meg benne és csak másodsorban Ind. rá a kollektivitás tör­vénye. Az emberi rossz Vpp ugy érvé­nyesül a társadalmakban is, de szüksé­gesek miként az egyednél. Az emberi rossz természet alapja a küzdelemnek, melyet az eszes ember nem bir felfogni, de szükséges, előbbre viszi a társadalmakat. Rossz valami, mely szükséges és eredménye a jó, olyan mint Hartman szerint Faliszt Mefisztofelesze, ki a rosszat akarta mindig és a jót hintette el. A háború emberi rossz, szükséges — olyan Prohászka szerint, mint egy nagy diótörö - emberlörőkalapács. Embereket, társadalmakat zúz össze, de az emberiség lelkét kovácsolja ki és a hibákat töri össze. Porrá zúzza a salakot, de a nemes fémet nem bántja, meg értéke­sebbé teszi. Emberi rossz a háború, mely ellen­kezik örökideálunkkal, elgondolásunkkal, de valóságban szükséges rossz, a küzdés egy magasabb matarialis alakja, hol nem szürke egyesek állanak szembe, hol nem Swift lilliputjai harcolnak, hanem félel­metes milliók — Heráklesi tömegek. Benne az emberi rósz természet Fogtöméseket, mafogakat, platinahidakat aranykoronákat teljes garancia mellett készít; jog­gyökereket és fájós fogakat fájdalom nélkül eltávolít: Farkas Mór ijfi. Nagykároly, Jokai-u. 3. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents