Közérdek, 1916. január-június (8. évfolyam, 1-12. szám)
1916-01-01 / 1. szám
KÖZÉRDEK ■—-■== ERMELLÉK ...........—.. '4 tSzat már-, Bihar-, Hajdú- és Szilágy vármegyékre terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér, — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi Győrgy-tér 36. —~~ Telefonszám: 95. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jogosult Emberi Rossz és a háború. Jfj. Dániel Sándor. „sociálethikai nyomozások “. ^ „Prima autem et fundamentális lex naturae est, querendam esse pacem“. Thomas Hobbes. A természet első törvénye. „békesség legyen az emberek között“'. Nem a szén lírás, hanem egy rideg tudós szava, ki evvel ellentélben, az embert rossznak, önzőnek találta, ki csak más kárára van — kinek léte más létezésébe ütközik. A béke törvényével elleniéiben felállította megrázó tételét „bellum omnium contra ommes consequens est, ut nihil dicendum sit in justum Mindenki, mindenki elierr," az'árfök bare u.iude-nfebi.-„Homo homini lupus“ — gondolata tör elő, farkasai vagyunk egymásnak, felfaljuk egymást, miként Spinoza halai, élő sírjai vagyunk társainknak, mikénti Gorgias keselyűi. És mégis a csonthalmokon — fakult emberi testeken, ágvudörgésen és fegyverropogáson kérésziül tör, mindent legyőzve e hang „békesség legyen az emberek között! !“ Háború és béke, ég és pokol, mindkettő van, volt és lesz, kell, szükséges. A ridegvalóság belénk suggerálja — ránkeröszakolja a háború gondolatát. A történelem ránk nyitja súlyos lapjait és meg kell hajolnunk, vért látnunk, porladó csontokat. Kin- nyomor, szenvedés, halál és megsemmisülés. Megnyugszunk, mert tudjuk vége van mindennek, lesz még egyszer ünnep a világon — lesz, mert lelkünk súgja, az emberiség lelke zúgja „békesség legyen az emberek között! ! A háború, hogy nem kellemes, felfedezni nem kellett és mégis már Herok- leitos mondta : „a háború atyja és királya mindennek !“ Háború és béke ellentétek, kérdezhetjük Pilátussal „hol az igazság? Erre feleletet adni nehéz, felelhetünk Benjamin Constanttal: igazság, amibe ellenkezőjét beleilleszthetjük.“ _ Igazság mindakt ttő, valóság mind- aketlö a háború és a béke is. A béke lelkűnknek, belső énünknek igazsága, eszünknek meggyőződése kívánja ezt. Kívánjuk magunknak, akarjuk, hogy boldogak legyünk és mellette elfeledjük akarjuk e másoknak ? Nem vagyunk e Önző Hobbesi típusok, nincs e bennünk ez emberi rossz ? Nem állunk ellentétben ember társainkkal ? Hiszen mindnyájan egv célfelé törekszünk, I boldog akar lenni mindenki és e célfelé való tülekedésben szemben találjuk ma- • * ! gunkat embertársainkkal, keskeny az ösvény, ki nem tér ki elölünk — ledobjuk arról. Igazság e/ is, a materialis; igazság, melynek célja az ideális valóság, j hogy békesség legyen újra. ‘-mE-v r. . jiXfß •»ü.t.-d.-ápo,; . í er mésze tőben gonosz incunafoR tömege jelül, nem Isten fiai vagyunk — nem állatok, még ördögök sem, mert mint Milton mondja: „ördög az elkárhozottj ördöggel összetart szilárd békében“, hanem Emberek. Hiába szeretnök magunkat jóknak feltüntetni, hiába keressük néha a Rous-j cani könyörületességet. Végzetszeriileg belénk helyezkedett az emberi tossz, ott lebeg felettünk és! ha jót is akarnánk, rosszat teszünk, mint Szent Pál mondja. „Szavainkban tele vagyunk philant- ropiával cselekedeteinkben csupa erőszak. Örökké találó Ernest Henan gúnyos, mondata: „Uraim milyen jó az ember!“ Milyen jók vagyunk, bámuljuk egymást, kegyességünket, pedig ha jó szemüvegünk lenne meglátnék a rut önzést az örök csatákat, mit egymással vívunk, ha jó fülünk volna, hallanék az örök jajszót, mit ember társának okoz. Az ember életébe szükségszerüteg bele van oltva a küzdés, mint az emberi rossz következménye, nem a levegőből csináltak elméleteiket Darwin és Spencer. Az emberi rossz — miként a háború szükséges. Nitschenek igaza van, ha azt mondja : a gyűlölet, irigység, kapzsiság, uralomvágy hajlamait, ugy kell tekintenük, mint az élet lényeges törekvéseit, mint valamit, aminek az általános életgazdaságban mélyen és lényegesen bent kell gyökerezni.“ Simmel és több társadalom tudós alaposan kifejezte, hogy az ellenkezés, mint emberi rossz eszünk sajátossága, mely nagyobbodásában a társadalmi — ős társadalmak közti ellenkezést adja. Az ellenkezés lélektani természete az efhbernek. A küzdelem — az ellenkezés, mely bennünk van, mely önmagában véve felsőbb szemléletből rossz, mégis szükséges. Ép így a társadalmak életében — annak fejlődéséhez elengedhetien postu- latumok. A társadalom már Platon szerint is az egyed makroskopikus képe, egyedi lélek nyilatkozik meg benne és csak másodsorban Ind. rá a kollektivitás törvénye. Az emberi rossz Vpp ugy érvényesül a társadalmakban is, de szükségesek miként az egyednél. Az emberi rossz természet alapja a küzdelemnek, melyet az eszes ember nem bir felfogni, de szükséges, előbbre viszi a társadalmakat. Rossz valami, mely szükséges és eredménye a jó, olyan mint Hartman szerint Faliszt Mefisztofelesze, ki a rosszat akarta mindig és a jót hintette el. A háború emberi rossz, szükséges — olyan Prohászka szerint, mint egy nagy diótörö - emberlörőkalapács. Embereket, társadalmakat zúz össze, de az emberiség lelkét kovácsolja ki és a hibákat töri össze. Porrá zúzza a salakot, de a nemes fémet nem bántja, meg értékesebbé teszi. Emberi rossz a háború, mely ellenkezik örökideálunkkal, elgondolásunkkal, de valóságban szükséges rossz, a küzdés egy magasabb matarialis alakja, hol nem szürke egyesek állanak szembe, hol nem Swift lilliputjai harcolnak, hanem félelmetes milliók — Heráklesi tömegek. Benne az emberi rósz természet Fogtöméseket, mafogakat, platinahidakat aranykoronákat teljes garancia mellett készít; joggyökereket és fájós fogakat fájdalom nélkül eltávolít: Farkas Mór ijfi. Nagykároly, Jokai-u. 3. sz.
