Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-08-28 / 9. szám

Nagykároly. 1915. augusztus 28. 9-ik szám. Vili. évfolyam. KÖZÉRDEK ....ERMELLEE = Sz atmár*, Bihar-, Hajdú- és Szilágyvármegyékre terjedő társadalmi hetilap. ■ V, • * véfe v < Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér, — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. •- Telefonszám: 95. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Főmunkatárs Dr. Merts László. Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetésidijakfelvételére a felelős szerk. jogosult. A közéDOsztálv. A háború és a — közönség ? A mai kiválóan nagy és nehéz idők teljesen elnyomnak minden egyéni érvé­nyesülést és mégis ma mérlegelhetjük leg­könnyebben az egyén értékét. Ez ez afroizmaszerü mondás mintha ellent mondást rejtene magában, de be kell látnunk a*; igazságát. Közösen, vállvetve dolgozik ma mindenki, mint valami nagy egység, a harctereken és itthon. Nem válnak ki nevek, alakok, ha csak a csa­tatér egy nagy bravúrjában nem; itthon az egyénekből álló 'nagy társadalom dol­gozik fáradhatatlanul. És e névtelen, ál­talában társadalomnak, vagy közönségnek nevezett nagy embertömeg az egyének értékétől függ és örök időkre szégyentel­jes bélyeget visel az a tagja, ki ma nem teljesiti kötelességét. A magyar közönség tevékenységével a legteljesebben meg lehetünk elégedve. Ma nincs párt és különbség ebben a máskor mindig széthúzó országban ; ma az összetartásnak, a szeretetteljes együtt­dolgozásnak köszönhetjük számtalan jó­tékony háborús akcióink sikerét. A ma­gyar ember leleményessége, éleseszüsége nyilvánul meg abban a temérdek külön­böző módban, melyben a jótékonyság filléreit szedi az itthonmaradottaktól, ka­tonáiknak, hazánknak javára. És a kö­zönség nem merül ki a folytonos kére­getéstől, minden kopogtatást szive ajtaján barátsággal hallgat meg és azután meg­indul a nemes verseny, hogy ki gya­korol több jót, ki ad többet a haza oltárára! A háború kitörésekor olvastunk egy cikket. Annak Írója kifejtette és megjó­solta, hogy ezek a jótékonysági akciók szépek és meghatőak ugyan, de mégsem ajánlatosak és célszerűek, mert a sze­gény koldusasszony el fogja ugyan hozni utolsó vánkosait a sebesültek részére, de a tőkepénzesek távol fogják tartani ma­gukat minden nemestől. Ilyen nagy idők­ben jótékonysági adót kellene kivetni minden egyes polgárra, a vagyon ará­nyában. A jóslat részben csakugyan bevált. A tulajdonképeni tőkepénzesek hűvös tar­tózkodással fogadták a hadikölcsönt, mint más akciókat is, de annál többet tett és tesz polgári középosztályunk. A középosztály adta oda sokszor egyetlen ékszerét: a jeggyürüt a hazának, ugyanez az osztály küldte el fehérnemű­jének bármily kis fölöslegét a hadikór­házak céljaira ez állította össze szeretet­tel a katonák karácsonyi ajándékát, ez szedte elő az éveken át megtakarított filléreket a hadikölcsön céljára. És ez a körülmény nagyon örvendetes. Mert bár­mennyit is tesz közönségünk, minden kevés a harctéren küzdő katonáink óriási atdozataiiioz kepest. Tudatában vannak azonban az itt- honmaradottak a katonaság nagy áldoza­tainak és olyan szeretettel becézik kato­náinkat, mintha minden egyes katona testvérünk, vérrokonunk lenne. A kis iskolás gyermekek ozsonna-pénzüket össze­rakva, kedves karácsonyi emléket küldöttek távoli csataterekre. A magyar nők munkájáról pedig elsősorban kellett volna megemlékeznünk. Sok szenvedéssel sújtja ez a rettenetes dúló háború a nőket is, kiket azoktól szakit el sokszor örökre, kiket legjobban szeretnek: fiaiktól, férjüktől, vőlegényük­től. De a magyar nö hamar felszántja könnyeit, átérzi azt, hogy most minden­kinek helyén kell állni; felveszi a vörös- kereszt jelvényét és a finom női lélek­nek legjobban megfelelő szolgálatot tel­jesíti: sebesült katonáink ápolását. Ezt a nemes és nehéz hivatást azután olyan csodálatraméltó rátermettséggel a fiatal asszonyok és fiatal leányok, akik talán még sohasem voltak íérfi közelében, olyan magától érthetően, olyan szíve­Egy vitéz nagykárolyi katona. Ő felsége legmagasabb kitüntetése. Levél a szülőkhöz. Azok között a vitéz, bátor katonák között, akik már egy év óta folytonosan tűzben vannak, akik vérüket ontják miéret­tünk, oroszlán bátorsággal, tigris vakmerő­séggel harcolnak, nappal afrikai forróságot, éjjel kemény hideget panasz nélkül tűrnek, állva szundikálnak egy-két órát, harcolnak, támadnak s ha kell meghalnak is a hazáért: ezek között a félistenek között kimagaslik egy nagykárolyi születésű fiatal ember: Turzuj György az 5-ik gyalogezred ősmetere. Mint a helybeli pénzügyőrség fővigyá- zója vonult be az általános mozgósításkor ezredéhez s azóta, panasz nélkül, rajongó lelkesedéssel teljesítette kötelezettséget. Több csodákkal, hátoros hősi cseleke­deteket vitt véghez a „harctéren s annyira kitüntette magát, hogy Ő felsége az altisztek Nagykároly! Önsegélyző Népbank f mini a Haditermény Részvénytrásaság- fömegbizottj a kicsiben és nagyban vesz búzát, rozsot, árpát, zabrt, hüvelyeseket stb. A legmagasabb előlegeket nyújtja méltányos, olcsó kamattétel mellett. sen teljesitik a legnehezebb, minden női erőt kipróbáló szolgálatokat, hogy épugy meg kell hajolnunk ezen önkéntes női hőseink előtt, mint azok előtt, akik az ágyuk zajában küzdenek ... Jó volt ez á háború arra is, hogy megismerjük a magyar nemzetnek nagy összetartó erejét és ezen erőben rejlő hatalmát. Ellenségeink széthúznak, civa­kodnak egymásra fogat vicsorítva, vádol­ják egymást, hazug diadalok mámorával kábítják el közönségüket; mi józanon látjuk az eseményeket, összetartunk, mint egy ember és közös erővel, becsületesen dolgozunk. Erre az összetartásra, erre az ön­zetlen, áldozatkész munkára nagyobb szükségünk van, mint valaha, mert ebben az itthoni, vértelen küzdelemben épugy benn áll a siker egy része, mint a csa­taterek ütközeteiben.

Next

/
Thumbnails
Contents