Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-08-21 / 8. szám
2-ik oldal. Termelők 1 / if/t/etiitebe ! 1 I KÖZÉRDEK ívto. augusztus á±. o:iK 1 Vásárolok & budapesti lIEurtgá ria Bank megbízásából búzát, rozsot, zabot és árpát bármily mennyiség' ben a nagy káról yi Közraktárba, vagy bármely vasúti állomásra szállítva. Rosenberg «feno Nagykároly^ 1 i 1 I Kossuth-utca 1. (Hitelbank mellett,) gjggsg fingig Hi isiiül ggÄgg ggö&g fygigg §m§g -ggÄig! gg M ©f§f§ J>P£?£í i£iíí5§ §§?£!§ s>ü£?S £>§1^1 l>?*Sͧ- ™ pazaroljon a drága nyári munkaidőben a városba szállítással, midőn otthon magasabb áron megveszik libáját, csirkéjét és kacsáját. A jobb ér- zéöüek meg azért maradnak otthon, j mert nem akarják a sok vásárló erőszakosságának, a zavarosban halászó klep- tomaniakusok részérül történő gyakori megkárosításának és a rendőrségnél való följelentéseknek magukat kitenni. Valljuk be őszintén, hogy a piaci árak hallatlan emelkedésének egyik oka közönségünk fe gyeim ezettlenlenségébén is rejlik. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a háborús időkben is szokatlan drágaságot főképpen az okozta, hogy a maximális árak megállapításával országszerte elkéstek. Akkor, midőn az eladó egy hosszú éven át hozzá szokott a magas árakhoz, nem lehet öt egy kézlegyintéssel az alacsonyakhoz hozzászoktatni és nem fog belenyugodni abba, hogy igényét lefokozzák, kivált midőn eddig mindenki azon dolgozott, hogy étvágyát, mohóságát, kapzsiságát növelje. Vessen keresztet magára a fogvaztó is, ki maga is ludas e tehetetlen kapzsiság fokozásában. A mi fogyasztóink fe- gyelmetlensége nem ismer határt. E fegyelmezetlenség hajtja, midőn a piacra jövő eladókat formálisan' megrohanják, midőn szenvedélyes harcokat vívnak egy pár csirkéért, libáért, vagy kacsaért. E fegyeletlenség akadályoz» meg a magyar közönséget, hogy rendszeresen, szervezkedjék az élelemdrágitók ellen. Igaz az ember természeténél fogva erős, életre való szervezetben csak. hasonló társadalmi, állású §s foglalkozásn emberek egyesülhetnek. A magyar ember alap jellemének egyik fővonását tevő aristo krati ltas gőg, éppen nagy akadálya annak, hogy külömböző élethivatása és vagyona egyének tömörüljenek egységes szervezetbe. De a közös nagy életérdek mégis elfelejtethetné velünk egy időre, inig kceös célunkat kivívjuk, hogy t. c. tekintetes, nagyságos, méltóságos és excellenliás urak vagyunk. Csak a túltengő társadalmi osztályönérzet ideiglenes tompítása és tudatban háttérbe szorítása tenné lehetségesé, hogy az egész fogyasztó közönség, legalább egy időre tömörüljön talpára álljon. A fogyasztók erős egységes szervezete azután, a közönség fegyelmet nem ismerő részét fegyelemre, rendre, egymásközötti szoliditásra szoríthatná, másrész nyomást gyakorolhatna a hatóságokra, hogy a nagykárolyi árszabásnál egyes terményeknél eltogadbathatóbb ál akat t állapítson meg és ne elégedjék meg azzal, hogy rendéleteket bocsásson ki hanem' gondoskodjék aaok végrehajtásról is és- találjon módot' arra hogy, az adófizetők újabb megterhelése nélkül szaporítsa ellenőiző' közegeinek számát. Akadályozza meg. a közönség a hatóságot, airendeleteklkibocsájtásábun nyilvánuló kapkodástól, amivel tekintélyét egészen lejáratja és amivel épein ellenkezőjét éri el, amit célul kitűzött. Ha az eladó látja,, hogy a hatósági tarifa- az egyik héten 12. K-ban államija megvalarnely élelmicikk árát,, egy héttel később . pedig kétszeresére- emeli fel, mert truccolt és nem hozott árut a piacra, akkor a termelő azt gondola magában: „Még tovább truccolok — hiszen elég pénzem van, várhatok,, inig három szorosára, vagy négyszeresére emelik fel árat“. Miért ne vágják én harminc, vagy negyven. koronát zsebre egy libáért „midőn a bolond és falárk vevő megadja ezt az- árat is.“ Mindez lehetetlenné válnék,, ha a fogyasztók tömörülni tudnának. Sajnos, a nálunk uralkodó társadalmi viszonyok és a magyar ember aristo kredik as gondolkodás módja miatt a nagy, egységes, célratörő társadalmi szervezkedés csak wtópia!. Kinos csend honol . . . Dobogó szivek hangos verése hallik . . . s várakozás teljes percek, óráknak tetsző ideje végre elmúlt . :. A rabbi felkapja fejét s csöndes, monoton hangon megszólal: „Úgy, hát hébertanitó vagy és nem tudsz a fizetésedből megélni! Ez azért van, mert munkádnak nincs sikere, nincs eredménye.“ Igaz rabbelóben (kedves rabbi, kit az Isten éltessen, ez a rabbit illető megszólítás), de ennek sem ón vagyok az oka. A mai gyermek, a mai szülő nem olyan, amilyenek a mi szüléink voltak. Ma mindenki orvos, ügyvéd, professzor akar lenni s ahoz nem szükséges a szent tóra tanulmányozása. „Ha nem tudsz a tanítóságból megélni, akkor menj kereskedni!“ Ahhoz pénz kell s nekem abból annyi sincs, hogy a feleségem ebédet főzzön. „Nem baj, ha nincs pénzed, menj vógy kölcsönt s kereskedjél.“ Rebbelében, ki ad ma kölcsönt szegény embernek ? Nem mondom 10 koronát még kaphatnék kölcsön, de evvel mit érek ? „Menj végy kölcsön 100 forintot és kereskedjél!“ Mivel a rabbival sokat vitatkozni s kivált neki ellentmondani nem lehet, emberünk megköszönte a jó tanácsot, boldogan kezet csókolt s hazament szegényebben két koronával s gazdagabban egy csodarabbi suggerációval s azzal a meggyőződéssel, hogy sorsán immár segítve van. Az otthon megtartott haditanács után elment, hogy az első ismerősétől 100 forintot fog kölcsön kérni. Ahogy a kapun kilép, szembe jön vele egy szivjóságáról s imponáló termetéről általánosan ismert Kossuth-utcai ügyvéd. „Jónapot ügyvéd ur! Ön szives volt és kölcsön adott nekem egyszer 10 koronát.- Megadtam becsületesen. Tanítói fizetésemből nem bírok megélni, kereskedni akarok, legyen szives kölcsönözzen nekem 100 forintot“. Jó ember, nem beteg inagaj? Tudja maga mit beszélt? Hát van nekem ma 100 forintom ? 1 Kinek van ma 100 forintja, mikor nem tudjuk melyik percben kell a muszkák elől elmenekülni s mit tudjuk még azt, hogy mi lesz?! 20 koronát adhatok. „Köszönöm, de nem érek vele semmit, mert nekem 100 forint kell. Tudja mit?? menjen el a K ...............ba nkba, beszéljen az igazgatóval és Gr.. .-vei Csináljanak ők valamit, én annyival járulok hozzá, amennyit rám kivetnek. A leendő kereskedő bátran belép a Bankba. Na! Mit hozott?! Mit akar?! „Igazgató ur már sok szívességet tett nekem. Fizetésem havi 60 korona. Ebből nem tudok megélni. Legyen szives, adjon nekem kölcsön 100 forintot, kereskedni akarok.“ Az igazgató tölcsért csinál a kezéből, füléhez teszi és ismét elmondatja a mondókát. Hosszasan gondolkozik a kröezusnak vélt direktor .... Adja ide a váltót, hadd lássam kik a jótállók! „Váltóm és jótállóm nincs. Én csak úgy kérek kölcsön az igazgató úrtól.“ Rettenetes hahotára fakadt erre az igazgató! „Hahaha! Hahaha 1 Maga kér kölcsön 200 koronát ? I És éppen én tőlem! Miért éppen én tőlem, miért nem mástól ? I Persze azt a lovat ütik, amely jobban húz 1 Hát elment a maga esze sétálni?! Nézze a bankom, a könyveim esomagolásra útra készen állanak. Koldussá leszünk téve és. én adjak most magának 200 koronát ? ! Igen, mert kevesebb nem segít rajtam. Az igazgató tombolása lassan veszített erejéből, végre kisütött a nap. „Te G ..... . adjál 20 koronát, én is. adok annyit, segítsük ki ezt a szegény embert.“ G. eleinte vonakodott, de végre letette a garast. „Maga menjen haza, én F . . . .- nél ebédelek, jöjjön oda délbe, majd meglátjuk, ha lehet csinálunk valamit.“ Igenis igazgató ur, de 100 forintnál kevesebbel semmit sem érek. Ajánlom magamat. Ezalatt az igazgató több pénzes embert beavatott a dologba s mikorára a toronyban delet harangoztak a 200 korona együtt volt. Emberünk déli 12 órakor pontosan beállított a megjelölt vendéglőbe. 12 óra elmúlt, már fél egyen is túl vagyunk: senki sem jön a 100 forinttal. Már egyet üt az óra. Haza akar menni. Még vár . . . Egy óra után indul hazafelé. Az útban eső könyvesbolt mellett találkozik a megváltó bankigazgatód val s másokkal. „Na jöjjön vissza! Itt a pénz, itt van 200 korona. Kölcsön adjuk. Vegyen portékát. Kereskedjen s ha lesz egy kis haszna, akkor havonként 10 koronájával fogja nekünk visszafizetni. Azóta emberünk minden hétfőn vígan árul a piacon trikót miegymást és csak Dicsinének van szebb sátra és több portékája, mint neki. Hogy a visszafizetés mikor veszi kezdetét, az egyelőre még eldöntetlen kérdés, de én azt hiszem, hogy arra a kegyes jóltevők már nem is igen reflektálnak. jKiesenbach Mór.
