Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-08-14 / 7. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 19i&. augusztus- 14,- 7fik-. szárny 1 I TermeUbk I í iff ff elmébe! 1 1 Vásárolok a budapesti Hungária Bank megbízása- í §j bél búzát, rozsot, zabot és árpát bármily mennyiség- || ti ben a iiagykárolyi Közraktárba, vagy bármely Ú 5 vasúti állomásra szállítva. S p R»§en Iters Jenő Nagykároly, i A Kossuth-utca 1. (Hitelbank mellett.)) ifsfsS 2?v?ü2rV?S sí^r*!- Bi eifvZ% «ífoR;'&*K% '£*KS2SKS dT&ek2»fas3víáis^T'. AtAK:, újságról lévén szó, ezen korlátozásokat kell figyelembe vennem. Voltak komolyan bizakodók, kicsiny- hitiiek, mindent rózsaszín, avagy sötétszin- ben látók, hencegők, gonosz rnájuak. Mig a komolyan bizakodó mindent mérlegre tett és az események követkézmenyeire fegyelmezett ésszel, magyarán józan, egészséges Ítélőképességgel gondolt, nem mellőzte el az eshetőségeket, nem tulajdonított egy- egy eseménynek nagyobb vagy kisebb jelentőséget mint amennyit szabad ; bízott abbán, hogy az igazságnak kell diadalmaskodnia, bízott, hogy a megfizetett komoly küzdelemnek előbb-utóbb meg kell hoznia a gyümölcsöket, aki bízott, hogy a még oly keserves akadályok, megpróbáltatások csak megacélozzák az erőket a diadalok kivivására, aki nem törődött másokkal, de bízott a hadvezetőségben, a magyar katonai erényekben, a haza különböző nyelvű polgárainak együtt érzésében, addig a hencegő, a vakmerőén bizakodó túltengő önérzetességével csak boszantotta környezetét. A„ ilyen hencegve bizakodó főelve volt mindent lekicsinyelni. Szerinte az ellenség ágyúi kordékerekekre szerelt ágyucsövek, puskái Gusstáv Adolf idejéből való elültöltő trombitás mordályok, részben kiszuperált viharágyuk, az ellenség grántjai és srapnelljei homokkal vannak töltve, hideg lövedékek, az ellenség katonáinak nagyrésze botokra kötözött késsel van felfegyverkezve, az ellenség katonáinak külső megjelenése szánalmas, lerongyolódott, az ellenség véneket, gyerekeket, asszonyokat is kénytelen már hadba vinni, az ellenség az ő katonáit kiképzés nélkül, legjobb esetben párheti kiképzés után vetette a frontra stb. stb. Elég volt, nem folytatom a csokor baszedést! Ezen hencegők és lekicsinylők jegyezzék meg azt, hogy idehaza ezeket elmondhatják, mert nincs aki felelőségre vonja, de Gyónival együtt óhajtja mindenki, Fegyvereinktől. Ezernyi ellenünk, De még se bir velünk, Ez derűsen föl. Aztán, no . . : hát itthon Belől kap uinkon S kívül a mezőn ' Se baj1 . . . Nem is hinnéd Atyád s • én mi tevénk E nagy t esztendőn! ? Megifjodt unk, meg hidd S a maii, kanak zömit Magunk végezzük. Hitvesed, a Klára, Kajlára, kaszára Kész vem ftk,~ ey yntt» Nemnyö göit most atyád Egész ta% igszon át S a nyál ■-naphevén: Ha Iáéi') d hogy, forog Ugrik ár, hot, bokrot HiftnM :i legény 1 A szükség jó orvos, Köszvényt mit kiporoz, És talp, a állít. S mi tv,, a-tagadás, Szükség, i jajinolódas Volt, Étin s ‘tessz váltig. hogy ezek a tényeket tapasztalni menjenek el a lövészárokba csak egyetlen egy éjszakára. Aztán azt is jegyezzék meg,, hogy sohasem volt hadi erény lekicsinyelni az ellenséget. Az ellenségnek kigúnyolása pedig alacsony gondolkozásra vall. Most olvasom a bajor közoktatásügyi miniszter rendeletét a tanárokhoz, tanítókhoz, hogy az Ifjúságot; tanítsák az ellenség megbecsülésére. Ha úgy volna, amint ezek a hencegők állítják, akkor nincs komoly színezete a hadviselésnek, kár dicsekedni a nagyszerű fegyvertényekkel, | mert hisz hozzánk nem méltó erejű ellenféllel küzdünk. Kérdem tőlük, meggondolták-e azt a hencegők, hogy nyilatkozatuk mekkora meggondolatlanság! Kérdem tőlük, hogyan tartják tehát azt lehetségesnek, hogy mi az: általuk annyira lekicsinyelt ellenséggel szemben mégis oly nagy árt, oly bőséges véráldozatot hozunk ? Ugy e hencegő erre nem gondoltál! Térj magadba! Gondolj a vérmennyiségre, a szemük világát elvesztett hősökre, a bénákra, csonkakezüekre, a harc- mezőn elesett vitézekre, a hazaszeretet vértanúira, gondolj aztán az idegenbe hurcolt fogoly magyar véreinkre, azok sorsára .. . . aztán hullass bőségesen könnyeket meggondolatlan nyilatkozataid felett,, mert te hencegő, a te nyilatkozataiddal a, végelemzésben akaratlanul is meglépni igyekezted vitézül küzdő hőseink babérral díszített glóriás fejük legékesebb díszét, melyet csak azok szerezhetnek, kik a Haza végtelen szeretedétől vezérelve oly súlyos áldozatot hoznak s-vérüket érte és érettünk, itthon maradottakért hullatják. A kiesinyhitüek örökös jajgatással, so>- 1 pánkodással szinte a felingerlésig terhűnkre vannak. Mi lesz velünk ha győzünk, mi lesz velünk ha vesztünk, ezek az ő vezető eszméi a gondolkodásban.. Ezek szólásai a jaj Istenem igy, jaj Istenem úgy! Végünk van, minden hiába ... Az ilyen ember minden De ez ne aggasszon —- — — A fiatal asszony, Már, hogy Klárikád, Szintén csak erre kér — — — Tudod, hogy szivedér Mindent odaád. Apró fiókáid, Egyik úgy mint másik Hogy áhítoznak ! — Meg ölik a muszkát Csak nyúljanak hozzád! . . . így fogadkoznak. Aztán reggel, estve Hő fohászban esdve Érted imáznak; S hogy utánuk vágyik Minden zuga, látszik Az egész háznak. A kis gazdaságunk ? Hát itt is csak állunk . . . Igaz, hogy oda A ,Pávau meg „Hadnagy“ Az édes atyádnak Kedves két lova. De van helyette más . . . Biz’ nem olyan pompás, Minek is nekünk ? Legelső a haza, Övé földünk haszna, 0 értté vetünk. intézkedést másra magyaráz. Mindenben, veszedelmet lát, ott is bajt lát, ahol más. semmit sem. fedez fel. Az ilyen nagy bajt lát akkor, ha a polgári forgalmat beszüntetik néhány napra, de nagy bajt lát akkor is, há. már több vonatot állítanak be a forgalomba. Első esetben kell a vonat, hogy muszkák ellen vigyen katonaságot, tehát nyakunkon. a baj. így se jó neki, úgy sem jó! Nagy bajt lát abban, mert a 18-i.és 19 éveseket is besorozták, nagy bajt lát abban, hogy kitolták a népvelkelőh korhatárt. Nagy bajt lát abban, mert munícióhoz rekviráiják az anyagokat, ráért a közönséget felkérik, réz, ólom, ón, cink stb. fém. beszolgáltatására, ajándékozására. Nagy bajt lát abban,, hogy kuko ricás kenyeret kell enni. Nem folytatom további Mindemből veszedelmet olvas ki, melyet persze ő előtte mindenki eltitkol, pedig hát ő biz nem esett a féje-lágyára, őt félre nem vezetik, tudjia ő jól;, miért van mindez. Arra azonban, nem gpndol, hogy az előrelátó mindent megtesz, hogy biztosítsa, magának előire a szükségeseket. A kellő készenlét, előrelátással elrendezettség olyan, hogy megnyugtatja:, a komoly gondolkodót, táplálja a bizalmak, felmenti az aggodalmaskodás alól, mert tájjá, hogy. tervszerű céltu- ! datossággali mindenre kiterjeszkedő figyel- j mességgeL történik az intézkedés^ A sopán- j kodé egy kis visszavonulásra, kitérésre I kétségbeesik, egy irinyó-pirinyó kis jó. hírre, meg határtalanul, a keleténél te jobban fel- villanyozódik. Kedvezőtlen hírre elapad, minden bizalma, kedvező hírre bizalma malmot képes hajtani. Dagály és apály módjára ! változik érzelmi és értelmi, kedély és gondolat világa!: Oh ti kiesinyhitüek f Olyanok vagytok mint az apostolok a genezáreti tavon. Reszkedtek, féltek a háborgó tengeren, félelmükben felébresztik aa alvó Mestert, de ; ő így korholj?, szeretettel övéit; mit félték 1 ti kiesinyhitüek 1 Megnyugvás szállott * Vetünk és aratunk; Mi aztán jó magunk Majd csak meg leszünk. Búzánk igen szépen, Borunk is csak lészen, S bőven van tejünk. A falunk megfogya, Azért a temploma Telidesteli. S hallanád a népünk, Egy-egy szép énekünk’ Mint énekeli! S ha megszólal papunk, Sokszor úgy zokogunk Akár egy zápor; De föl-fölujulunk, Mire lejön papunk A katedrából. Mert hát . : . jó az Isten ... Támaszkodj rá kincsem S bizonnyal megtart. Imádkozunk érted, Te is buzgón kérjed : „Szánd meg Isten u magyart!“ Csókolunk mind . . . mind . . . Hej, Mig lesz üres a hely. Honnan elménél?! Megsegít az Isten, Meg . .. látunk ... még . .. kincsem, — Higyj, szeress, remélj! F. Varga Lajos.
