Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-12-06 / 23. szám

1915. december 4. 23-ik szám. KÖZÉRDEK 6-ik oldal. nek a legutolsója is több, mint mi. Akik előtt mólyen meg kell hajoljunk ! Hősök, ÍN csodálatos hősök csak azért mert ott vol- C tak, mert átélték a borzalmakat. Félistennek 7 akiket senki sem tud utólérni. e Aztán jönnek a hosszuhaju, finombőrü hősök. Ezek is jártak háborúban, sok sok ezer kínos éjjelen csatában vonaglottak t fázva és hófehér párna fedezékük össze- s gyürödött. Ezek voltak aztán az ütközetek \ r A srapnellek zúgtak s az éj sötétjében ár­nyak emelkedtek. Édes, göndörhaju arcokra g földet hánytak és a puha, nemrég csókolt a bőrt, véres sebek hasították. Aztán etemették, s és nem maradt semmi . . . semmi ... Oh rémes csaták ezek. S hogy milyen u rémesek, csak azok tudják, akik ottjártak, rí Igen, hősök ők valamennyien a hitvesek, az e anyák és mindenki, akinek csak egy napig s is volt valakije a harctéren, akit igazán sze- 1< retett. Az öreg koldusasszony, aki fiát iélli! és a cigányleány vagy c-eléd akinek fiatal, j g egészséges szeretője, küzd a csatasorban. 1 Hősök ők csodálatos hősök 1 Ők is voltak j g RavaruskánáJ, Grodeknél s a Rohatini11 ütközetben, ők is feláldozták a hazának éle- ■ t tűket, boldogságukat, még többet mindenüket r ami csak volt! t Mások meg otthagyták családi nyugal mukat s beköltöztek kloroíormos hadikor- ( házakba, megtanulták a kötözés mesterségét, 1 és megtettek mindent, mindent ami tölök t telik. Hősök ők, ezek is hősök. Háborút i viselnek a baj, a szenvedés, a betegség ellen. ( Ezek is áldoznak a hazának sokat, Puha, t hófehér kezükkel elsimítják a bajt a gondot 1 a katonák fejéről, nem irtóznak a vértől, a i tátongó sebektől, nem félnek nem undorod- | nak tőlük. Igen ezek — is hősök, ezek a ftí- ] hérkötényes mosolygó arcú aszonyok és Iá- ] nyok, akik bátran megállnak a bakakórhá- i rak kloroformos légkörében. j Meg kell hajolunk előttük* minden * olyan nő előtt aki csak egy katonának is s bekötötte a sebét, mert az is ott volt az is ] látta, és föláldozta fiatal életének egy rno* ] solygó pillanatát. Azokról sem szabad megfeledkeznünk, - akik fémet áldoztak a hazának. Megvonják maguktól a kényelmet sokszor a szükségest is hogy segítsenek az éhezőkön azokon, akik már mindent oda adtak, az özvegyeken és az árvákon. Mások meg éjjet napot egybetéve pó- toják a munkaerők hiányát, hogy ne szen­vedjen az ország, a haza-. Ezek is hősök tiszteletre méltó hősök ' akik lelkiösmerctesen komolyan teljesítik, azt a köteleséget, amit a háború reájuk szabolt. 1 És végül a társadalomnak azon része következik, akik rémhír terjesztéssel bujká­lással és hasonló kedves foglalkozásokkal -töltik idejüket. Ezekre is szükség van ! Szükség van reájuk ! Ha nem volnának gyávák és kis- hitüek, hősök sem volnának. Honnan emel­kednének ki ők, kinél erősebbek, hatalma­sabbak, ha nem a semmitevők, rómhirter- jesztők osztályából! Oh igen ezek is kelle­nek, épen a hősöknek kellenek, hogy emel­jék fel őket a legszebb piedesztálra. Ne bántsuk őket, mégcsak ne is ne­vessünk rajtuk, hanem sajnáljuk nagyon .mélységesen. Sajnáljuk ezeket a minden aka­rat nélkül való elmaradt embereket, hisz . nekik a saját lelkűk sötétsége is elég büntetés már. Milyen megalázó tudat lehet, hogy ehez a körülöttük dúló jók harcához egy szalmaszállal sem járultak hozzá. Nem járultak, mert nem járulhattak hozzá, mert gyengék ők, csak arra vannak , berendezve, hogy az egészet, mint egy mu­lattató komédiát páholyból nézzék végig, De hagyjuk ezt. Hisz ők nem egyebek, mint az emberiségnek előrehaladásra nem alkalmas elkorcsosult egyedei. És miért ti­porjuk lábbal a lefelé menőket ? nem volna udvarias cselekedet 1 Hagyjuk őket. És mentsük meg azt aki addig csak szokásból vagy rosszpólda miatt volt ilyen és segitsiik elő, amennyire “ tülünk telik a magyar és német dicsőséget. s egyben nagyváradi a közönség Székelyhid. Vizsgálat a postamiséi iák ügyében. megszűnnek a panaszok. Lapunk f. évi 21. számában ecse­teltük a székelyhídi postahivatalnál El­merüli miserabilis állapotokat jelentést tettünk azokról, a m. kir. poshvg'zgatóságnál is. Tudtuk jól; bouy amikor érdekében a p maszok orvoslása végett sikra szálunk, a postaigazgató-ág köz- becsülésben álló főnöke: í-iket Traján kir. tanácsos ur, vizsgálat tárgyává teszi a panaszt, mert már nem egyszer, de számtalan esetben volt alka inunk meg­győződni arról, hogy a föigaztő ur, mindenkor szivén viseli a közön-ég ér­dekeit s erélyes keze javít a helyzeten és szigorúan ostoroz minden olyan mu­lasztást, amely a magyar postára — a külföld előtt is elsőnek elismert állatni intézményünkre — a legcsekélyebb ár­nyat is vethetne . . . Reményünkben nem amit bizonyít a főigazgató főszer kész töj éhez i ntézett is csalódtunk, urnák, lapunk alábbi leirata: Halálozás. Súlyos csapás érte dr. Bálint Miklós érmihályfalvai ügyvédet. Édes atyja, Jsztreicher Dávid nyug. kereskedő, élete f9-ík évében, Szolnokon múlt hó 28-án ilhunvt. Áthelyezések. A központi igazgatóság Molnár László m. kir. dohánybeváltó hivatali ísztet a nagyatádi dohánybeváltó hivatalhoz 5 helyére Nagy Elemér tisztartót Nagyká- •olyból Érmihályfalvára áthelyezte. Kitüntetett százados. Krolop Ernő a 95. gyalogezred századosa, — aki a múlt évben íz érmihályfalvai vöröskereszt kórházba mint 1 sebesült huzamos időn át ápolásban részesült — és aki a 95. gyalogezred idehelyezésével íjból lakosa lett a községnek s az első nenelzászlóaljat innen vezette harctérre —|- így vakmerő lettéért, melyet az ellenséggel j szemben elkövetett, a Vaskoronarend nagy; keresztjével lett kitüntetve. Vadászat. Az érmihályfalvai vadásztár­saság vasárnap körvadászatot rendezett aj Feketeföld nevezetű dűlőben. Terítékre került 38 nyúl és 1 róka. Vadászat után a Lovas István tanyáján vadászebéd volt s azt köve­tőiig a vadászok tiszteletére a tanyai leányok műkedvelői előadást rendeztek. A műkedvelői előadást legközelebb megismétlik. Föszoljainro ur szives figyelmébe. Az érmihályfalvai piac ma is egyike az ország legdrágább piacának. A termelők minden j megszólítás nélkül űzik ma is az élelmiszer uzsorát és a lakosság elkeseredése a haLóság ellen irányul, ahol még eddig nem igen találta meg a megfelelő védelmet. A m. kir. belügyminiszter ur 4207—1915. M. E. sz. rendeletével kivételes jogokkal ruházta fel a közigazgatási hatóságokat és ezen rendel-J kezesének 5-ik § óban felhatalmazta arra is. j hogy az élelmiszerek árát saját hatáskörük­ben állapítsák meg és gondoskodjanak meg­felelő intézkedésekről arra nézve is, hogy azok bé is tartassanak. Arra kérjük a fő­szolgabíró urat, szíveskedjék úgy a termelőt i mint a közvetítő kereskedelmet kellő határok j közé szorítani és a fogyasztó közönség meg­védeni a féket nem ismerő uzsorától,. amely j törekvésén 1 biztosan' számíthat a fös'zolga- í bíró ur a lakosság támogatására, de egyúttal meleg és őszinte hálájára Js. Jogerős a határozat. Érmihályfalva köz­ség képviselőtestületének azon határozata! ellen, melyben kimondotta, hogy a III-ik hadikölcsónre- 250,000 koronát jegyez, feieb- bezés nem adatván be, a határozat jogerős lett és jóváhagyás végett leiterjesztetett Biharvármegye alispánjához. összeírjak a gazdáknak kiadott lovakat.. A földmivelésügyi m. kir. miniszter elrendelte, hogy a községelöljáróságok Írják össze azo­kat a lovakat, amelyek lótenyésztőknek és más vevőknek kiadatták. Hadifoglyokat megvizsgáló bizottság. Ér­mihályfalva rövid idő múlva magos vendé­geket lát falai között. Egy dánországi bizott­ság, amelyhez 3 oroszországi vereskereszt- egyesületi nővér is csatlakozik, felfogja ke­resni a hapifoglyok munkahelyét,' hogy meggyőződést szerezzenek arról, hogy miként bánnak nálunk a hadifoglyokkal. Csak jöjjenek I Igen szívesen látjuk őket. Legalább személyesen is látni fogják azt, hogy nálunk a hadifoglyok teljes mértékben élvezik nem csak a jó bánásmódot, de a magyar vendég­szeretetet is. Gyűjtés a katonák karácsonyi ajándékára. Érmihályfalva község, előliárósága lelkes mozgalmat indított meg az iránt, hogy a, harctéren küzdő katonák számára karácsonyi ajándékot küldjenek., 4 gyűjtés már meg is indult, amelyhez a község, mint erkölcsi testület is tekintélyes összeggel fog hozzá­járulni. Jó a dohánytermés. Múlt hó 30 án lett megtartva a minta csomózás az órmihályfal- vai dohánybeváltó hivatalban. Az eredmény rendkívüli kedvező. Országos vásárok Érmihályfajván. Az 1916. évi országos vásárok napját Érmihály- falván az elöljáróság az alábbi napokra álla­pította meg. Március 15—16., Junius 28—29., Szeptember 6—7. és December 13—14. Első napokon ■ állatvásár, második napon általános kirakodóvásár tartatik. 58877 — 1915. Simkó Aladar urnák a „Közérdek“ cimii lap főszerkesztőjének Nagykároly. , Folyó évi november hó 19-én kelt beadványára, illetve becses lapjának 21-ik számában közzétett „Miserábilis állapotok a postahivatalnál“ czikkre vo­natkozólag értesítem főszerkesztő urat, hogy úgy a Toldy Szabó gyógytár czimére szóló távirat késedelmes kéz­besítése mint a ezikkben említett többi panaszokra vonatkozólag a vizsgálatot megindítottam s a vizsgálat befejezése után az eredményről értesíteni fogom. Kérem egyúttal, hogy a ezikkben ígért konkrét adatokat szíveskedjék az otíani postahivatal utján lehetőleg azon­nal rendelkezésemre bocsátani, mert konkrét adatok nélkül a vizsgálat nem járhat eredménnyel. Megjegyzem, hogy becses lapjá­nak egyik múlt havi számában a szé­kelyhídi postahivatal ellen megjelent ■czikknek hozzám való beérkezése után, a vizsgálatot szintén megindítottam. A tárgyalások azonban még folyamatban vannak, mert a nagykároíyi postahiva­tal, hová az ügyiratot konkrét adatok beszerzése végett leadtam, jelentését még nem tette meg. Legyen meggyőződve Főszerkesztő ur, hogy én a nagyközönség érdekeit a legteljesebb mértékben szivemen vise lem s minden lehetőt megteszek, hogy a postát igénybe vevő közönségnek, minél ritkábban legyen panaszra oka. Hogy a legerélyesebb rendszabá­lyok alkalmazása mellett időnként mégis merülnek fel kisebb-nagyobb panaszok, annak az az oka, hogy a forgalom hi­hetetlen emelkedésével a személyzet a legnagyobb erőfeszítés mellett sem tud- megbirkózni. Főszerkesztő ur tudja legjobban, hogy a postaszemélyzet nagy része hadi-szolgálatot teljesít s az itthonmara- dottaknak nemcsak a jóval megnöveke­dett rendes forgalmat, hanem még egyes helyeken a nagyszámmal elhelyezett ka­tonaság szintén jelentékeny forgalmát is le kell bonyolítani.

Next

/
Thumbnails
Contents