Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-12-06 / 23. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK FOGMŰTEREM. I m 1915. december 4. 23-ik szám. Van szerencsém fogbetegeimmel tudatni, hogy Könyök-utca II. szám alatt lévő f off ni ii lei* ni e ni a háborús idő tartamára Török Mihály logspeciálistának átadom, akit a t. közönség pártfogásába ajánlok. Tiszteletlel László Jenő vizsgázott fogtechnikus. I I 1 I Ahonnan Bródi, London és más fakereskedő vásárolni tud, onnan vásárolhat a város is. Vagy vegye át tőlük beszerzési áron. Az a jő, hogy leg gén tiize- löja s a katonák honmaradott családjai ne érezzék a tél nyomoréit. * * _____ * Mennek a levelek a harctérre, a hazáért küzdő katonákhoz, hogy dideregnek s a honmaradotlak nincs, aki gondoskodjék számukra tüzelőfáról. Váljon mit szólnak ehhez a dologhoz a hősök, a félistenek, akik panasz nélkül tűrik a nyomort, a hideget, azért, hogy megtartsák számunkra az édes hazát . . . Uraim! városatyák, mozduljon meg már végre-valahára önökben is a siri álmot alvó lelkiismeret szava . . . Istenem! mire jutottunk, hova jutottunk ! !! Nem fogytunk el még és nem is törtük meg, hála az Istennek. Sőt, mikor az itthon maradt aczél- ismos férfiakat idejűin kon és kávéházaink- j ban látjuk, meg kell állapítanunk, hogy1 még az as idő seni érkezett el, a mi a muzulmánoknál szent háborút jelent. Mikor mindnyájunknak el kell menni. Es a „maroknyi“ magyar nép, úgy látszik, kifogyhatatlan. Es meg nem tör-1 hetö. Xem mi mondjuk. Ellenségeink kiáltják — hangosan. A sorozások, a bevonulások egymást váltják fel. A magyar nemzet embererde- ■ jében, tagadhatatlanul erős és sárii fejsze- csapások nyomán is, még mindig millió és millió élöfa dl és vár a nagy, önvédelmi harcba való vonulásra. S akik még: mindig a térképeken, a kártyajátékokban, J a börzén rendelkezik a csatákat, ha i ’ kell . . . reájuk is sor kerül. Sorozás 1 gyakran van. S még gyakrabban lesz, ha \1 szent ügyünk, diadalmas befejezés felé kő-;' zeledö háborúnk, az utolsó, nagy döntésnél \ ■ úgy kívánja. j1 S ha egyxer a magyar ember felőtti'f a katona ruhát! Nemcsak ember, nem- J csak magyar — de hős is. Nem az az11 ember, kit »lg sokszor gépnek tekintetünk j 1 hanem igazi katona, a ki tudja hova és ' miért indul. A ki tele vau. lelkesedéssel, ^ elszántsággal, hazájának szrretetével és a nemzete jövőjének gondolatával. Csudás koszakai mindig voltak e \ nemzetnek a századok zúgásában. De ez' i az idő, de ez az önvédelmi harcz felülmúl- I lőtt a az emberit. Itt az égi segítség, a Gondviselésbe vetett nemzeti hit sugározza át — a nemzet lelkét. Ki hitte volna, hogy ezekben az öreg c népfekelőkben például annyi fizikai és er- i hogy a Gül Baba a hadiözvegyek javára íendezendő estélyen a „Vig özvegy" csárdában balett táncot fog lejteni; hogy a város vezetősége megtalálta a módját a tüzifainség enyhítésének. Egyszerűen adóvégrehajtókkal fiitet be a hidegtől didergő polgárságnak ; hogy a gyakori városi közgyűlések, de leginkább a hideg miatt, a városatyák elhatározták, hogy a közgyűlési termet magánlakássá rendeztetik be, hogy a szavazógépjükkel is minden percen rendelkezésére áljának a városi podesztának; hogy a Fatanár arra akarta rábeszélni Jani tatát, hogy nyúl helyett egy nyúzott rókát küldjön felelős szerkesztőnknek ajándékba ; hogy Hangos Gusztika legközelebb kellemes levelet fog kapui. Megkapja ugyanis a Lővy Rudolf által, részére a harctérről küldött jókivánatokat; hogy a vármegyeházán egy külön-ügyosztályt állítottak fel, hogy a városi kihágási biró csorba Ítéleteit élesre köszörülhessék ki; hogy a hivatalos jelentés megállapította azt, hogy a polgári iskolában történt halálos balesetnek csakis a lift volt az oka. tehát senkit sem lehet a halálesetért felelőségre vonni; hogy a „Vereshaju“ előadása azért aratott oly fényes sikert, mert Csordás Aladár meglépett a műkedvelő gárda tagjai közül; hogy a városba érkező katonaságot a vasúti állomáson a városi podeszta fogja fogadni, aki kifejezést ad előttük annak a végtelen örömének, amely eltölti, hogy fáradságának, hogy a katonaság városunkban édes otthonra találjon — sikere lett; hogy a színésznők jövetelének hírére a hadiözvegyek búskomorságba estek, mert télnek attól, hogy Sanyi urfi önzetlen barátsága alapos megpróbáltatásnak lesz kitéve; hogy a katonaság áthelyezése hírére a hölgyek körében mozgalom indult meg, hogy ruhájukon megkülönböztetésül jelvényeket viseljenek. A bakfisok egy csillagot, i férjhez készülő hajadonok kettőt, a menyecskék hármat fognak viselni gallérjukon, íz anyósok pedig tábornoki jelvényt varnak el blúzukra; hogy a Magyar Király vendéglőse any- nyira megörült a katonaságjövetele hírére hogy irömóben 8 fillérrel leszállította a délutáni ekete kávé árát; hogy Villanyos Józsika minden este dőadást tart a Kinezler-vendéglőben, arról, íogy miért kell a világítást a külvárosi deáktól elvonni; hogy a 36—42 éves népfelkelők annyira mszülnek a legközelebbi bemutató szemlére, íogy a gyógyszertárak összes purgó — a pereskedőknél pedig az összes Igmándi viz pészlet — teljesen kifogyott; hogy Sanyi urfi a rokkantaknak meg- gérle, hogy hatalmas pártfogása utján — ermészetesen illő honorárium mellett — jól övedelmező állást fog szerezni. kölcsi lelekerö van ! jfepzett, lángeszű had- ■ vezérek, fűzik életgondoktól barázdás homlokukra a babért . . . Ki hitte volna igen, hogy deresedett fővel, a meghitt családi kórból való kisza- : látással, ezek az öreg katonák alg derült elszánt lélekkel ididjanak a nagy, véres csatákba! Hiszen ember — az ember, A családi fészektől való bucsuzás talán a legnehe- , zebben elviselhető bucsuzás. A lelki és vér- j beli életszálakat elszakítani, már magában i véve is: hősiesség. Es ezek a hősök egg-egg meycsillan- dö könnyel, egy egy forró csókkal elszakítják e szálakat. És aztán? Nem vén asszonyok hivatásos sírásával, nem zúgolódó panaszokkal, lumem a ' katonának erős leikével, a komoly idő tu- 1 datával, az életnek és halálnak nagy számvetésével állanak sorba. Hallottátok-e énekes dalukat mikor utczáinkon végig vo- \ \ \ nultak ? Azt az énekes dalt, mely még nagyon sokáig jövendő nemzedékeinkben' \ -is viszhangzani fog. Én lialotam. Es szememben megcsil- \ i lant a büszke könny, lelkemben áldottam 1 a jó Isten, hogy magyarnak születettem. Oh nem, nenr fogyhatunk -mi pl! Csuda történik itt. Bölcs Deák Ferencz ■ a ki hirdetted egykor, hogy a rnayy ír s anya csak egy gyermeket szül évenként a;( haza védelmére . . . csoda történik — itt, I ( Magyarországon. Nem fogyhatunk el és j nem törhetünk meg. Es el érkezik a mi; <= diadalunk. Sose fogytunk el F így akarja — a mt Istenünk. A magyarok nagy 1 Istene ! > i _________________■______________I £ Az t suttogják, azt beszélik ... hogy Sanyi urfi haláez lett, mert minden este átvizsgálja a személy vonatokat, hogy nem, akadna egy angolna a horgára; HÍREK. Ha majd visszatérünk — Irta. Pásztori Géza. — Rá majd visszatérünk, Ne szórjatok nekünk virágot az útra S ne jöjjetek hozzánk diadalmámorban, Babérágat s rózsakoszorukat nyújtva. Szives tudomásul. Van szerencsém a n. é. közönség szives tudó mására hozni, hogy a Széchenyi-utcai 1’96 fiit. áruházba a Karácsonyi idényre óriási: választékban érkeztek meg különböző áruk, u.: rn.: gyerek játékok, baba-kocsik, hinta lovak, sport gyermekkocsik', babák dús vá- asztékban gyermekszékek. —Továbbá felhívom szives figyelmét harisnyáimra. — Minden nagyság és Különböző minőségű selyem harisnyák párja 2-96, bársonyok métere 1'96, fehér kész kötény 1 96, szőnyegek. Női is férfi ernyők. Kézi munkák nagy vá- asztékban. — Tekintettel a mai rendkívüli 'iszonyokra az árak mérsékeltek, azért ;érem az áruraktárnak a megtekintését. Kiváló tisztelettel a cég tulajdonosa.
