Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-11-06 / 19. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1915. november 6. 19-ik szám. RÓTH LiPÓT vaskeremkedéNC lánykáróly llcáli-tér 14. IHtaBaiiHÜBHHHHBBiUllBHaHHBiaHaBBH B* B m b B H m Meidingen kályhák, mindenféle házifelszereB lések nagy választékban. Carbid világítási célokra B ® állandóan raktáron. Porosz fűtő szén kicsiben és B^ nagyban. =€L_. " fel. Ez a szfinksz már bölcsőjénél megjelenik minden embernek és ott áll a gzermek, az ifjú, a férfi, az agg oldalán is csak megásott sírunk szélén mond istenhozzádot nekünk. Thebai szfinksze könyörtelen volt s tüstént felfalta azt, aki a válasszal adós maradt. Könyörtelen néha ez is, de néha türelmes és vár . . . vár hosszasan és alkalmat ad arra, hogy gondolkozzunk kérdése felöl, amely, amilyen nehéz, ép olyan egyszerűnek látszik, t. i. csupán e rövid két szóból áll: hogyan éljünk? . . . Hogyan éljünk? Ha lényünk egész összessége csupán abból állana, amit szemünkkel látunk, a tesből; milyen könnyű voloa e kérdésre feleletet adni! De van egy nemesebb vészünk is, a szellem, a lélek, amely a testtel közös háztartásban él és emiatt fizikai világunkon kívül van egy szellemi világunk is. Vannak tehát földi javaink és égi kincseink és kérdését most az élet, ez a titokzatosan reánk meredő szfinksz úgy szövegezi meg, hogy miként tudunk e kettős javakkal élni és miképpen tudjuk harmaniába hozni testi és lelki világun-1 kát? ... A nagy lelkeknek, a lelki élet hőseinek, a szenteknek emlékét úgy szoktuk megünnepelni, hogy lelki nagyságukat, mint egy malaszttal telt oltárt, bele- állitjuk szivünk, lelkünk közepébe s a fényből fényt, a malasztból malasztot, a kegyelemből kegyelmet esdeklünk szom- juhozó lelkünk számára . . . Ilyen ünnepet ülünk ma is, egy legendás fényes csillagunknak, a lelki élet nagy hősének, Szent Imre hercegnek emlékét. Szent Imre lierczeg, tekints le ma reánk adj szavainknak erőt, elhatározásunknak komolyságot, hogy szivünk ünnepe méltó legyen emlékedhez. Az élet, ez a szfinksz, titokzatos talányát feladta neked is megfejtés végett és te fényesen megfeleltél a kérdésre, add át nekünk is e titkot, gyújts fáklyát a mi gyenge csüg- geteg lelkűnkbe s taníts meg a nagy tanulságra, hogy hogyan is kell sáfárkodnunk el földön testi és lelki javainkkal ? Ki volt Szent Imre? Legenda és történelem, költészet és tudomány versenyezve lépnek elénk, hogy feleletet adjanak e kérdésünkre. Egy ezeréves történelmi múltnak legfénylőbb dicsősége gyűl ki ma szivünk dobbanásában. Álljunk meg a bölcsőnél, amelyből nemzeti létünk életre kelt és emlékezzünk, hiszen megtisztít, fölemel a nagy dolgokra való emlékezés. . . . Akkor éppen 1000-et írtak. Az idők futása egy határkőhöz ért. És a végzet úgy akarta, hogy ez a kronológiai határkő határköve legyen nemzeti létünknek is. A hanfoglaló magyarok kalandjait ugyanis többsíör követte siker, mint balszerencse, de a harczokban gyengültek a sorok, a ellenséges gyűrű lassan- kint szorulni kezdett körülöttünk, Damoklész kardja mar-már fejünk felett lebegett és ekkor mi történt? Népünk királyával együtt felvette a kereszténységet. És ekkor mi történt? A vigasztalan, sivár helyzetet egyszere a legfényesebb perspektíva váltotta fel. A nemzet minden álma megvalósulni látszott. A mesz- sze Ázsiából vándorolt testvér és barát nélküli nemzet maradandóan tulajdonába vette ezt a szép országot és a legelső nemzeti dinasztia egyszerre Euróba leghatalmasabb dinasztiái közé emelkedett. Szent Imre herczeg ezen dinasztia szent életű megalapítójának Istvánnak volt a fia! ... A történelmi miliő tehát, amelyből Szent lnne herceg elénk lép, azon kor, amelyre mindig örömmel és büszkeséggel gondolunlf'vis'za. Egy nagy szent elhatározás küszöbén állott akkor a nemzet. A korszellem mélységes átértése segítette át e küszöbön. Szent Imre herceg pedig hűséges gyermeke e kornak. Egy nagy elhatározás, egy szent lemondás volt az élete. Mindaz a szép és jó, amivel a kereszténnyé lett magyar Urának, Istenének hálából áldozni tudott, mindaz a legszebb harmadában egyesült benne. Nagy volt, hatalmas volt az ő lelke. Az élet két kézzel szórta kincseit feléje! Minden anyagi javak lábainál hevertek, hiszen királyi herceg volt, István király fia! És mit tesz ő? Ahelyett, hogy kacagva, őrülten végig tombolta volna ifjúságát, amint azt a dús javak örökösei tenni szokták, ahelyett ő a pannonhalmi, vagy a veszprémi székesegyházak hideg oltárkövére borul, zsolozsmákat énekel:1 önként szüzességet fogad, azaz arról mond be, amit Isten maga emelt ki a bűnből és szentséggé avatott a házasságban : mert ö Istennek akart tetszeni, nem az embereknek. És bölcs volt. Átértette és tettekben oldotta meg az élet alapvető nagy kérdéseit. Látta, hogy rövid, csak arasznyi e lét, ami e földön osztályrészül jut: látta, hogy a földi javak értéke, élvezete silány, hitvány és megbízhatatlan, az ö lelke nagyobbra, tisztábbra, értékesebbre, a transcendentalis javakra vágyott és életszentségével el is nyerte azokat. Ez a bölcsesség fölér a legnagyobb lángész tudományával is, mert örök boldogságot ad követőinek. ... És hős volt, hadvezér volt! Abban, hogy a nemzeti eszme, hőse legyen, kora halála — sajnos — megakadályozta. Nem kötött kardot, hogy hadba vonuljon, de a legnagyobb ellen-éget, önmagát győzte le. A bűnös ösztönök, vágyak indulatok — kordezzük csak meg jómagunktói — hányszor hívják élet halál harcra lelkünk nemes akaratát? Gondolju-c meg, hogy Szent Imre herceg hófehér lélekkel vívta meg ezt a csatát! . . . Magyar ifjú! Ma ünneped van de vigyázz, mert oltár előtt állasz a szó komoly, az elhatározás őszinte legyen! „Favete linguis animisque!“ . . . Magyar ifjú! A ruhád akár milyen lehet ma, de a lelked fehér legyen és ne szégyeld bevallani. Isten és ember előtt, hogy az imádság szárnyán akarsz mi közeledni dicső védőszented emlékéhez. Magyar ifjú ! Az élet ez a lefátyolozott arcú szfinksz, lépten — nyomon melletted van. A kérdést feladta. Feleletet var. Az élet alapvető kérdései ma is azok, amelyek régen voltak, de az élet ma százszorta bonyolultabb szillogizmusok plé állít téged, mint régen. Az élet. re- zultánsát ma több komponens alkotja. Hiszen a XX. században élünk. Szédületes fejlődés, haladás lüktet mindenütt. Szádunk, szárnyalunk az emberi képe-ségek óriásivá nőtt szárnyain. Becsüljük meg a kultúra minden kincsét, amivel eláraszt minket. Nyújtsunk segítő jobbot a teknikai és intellektuális haladás minden héroszánok. De ne feledjük, hogy ma a Luciferek, iViefisztók sem gyalog járnak, hanem repülőgépen, a villamos induktorok szikraáramain. Ne feledjük, hogy a bűn is tud szárnyat ölteni. Ne feledjük, hogy a betű, a könyv s az emberi kultúra sok más gyönyörű vívmánya, nemesíteni, tanítani és ölni, gyilkolni egyformán tud. Magyar ifjú! A modern élet ezen szédületes forgatagában kettőzött éberséggel kel vigyáznod lelked egyensúlyára, mert a hamis tanok és az erkölcstelenség polipjai leselkednek rád és megsemmisíteni akarnak. Magyar ifjú! Ha néha ihatatlan az élet vize, mert kontár kezek sárt, piszkot, kevertek belé, kövesd a józan okosság szavát, s térj vissza a patak tiszta kút fejéhez, a hamisíthatatlan Krisztusi evangéliumhoz, mert az tiszta jó és kipróbált; 900 esztendő tanukodik mellette és légy meggyőződve, hogy magadat boldoggá és hazádat, ezt az ezer sebből vérző panamákkal fertőzött szomuru, szép országot nagy- gyá hatalmassá csak Így teheted !
