Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-11-06 / 19. szám
Nagykároly, 1915. november 6. 19-ik szám. VII!. évfolyam. KÖZÉRDEK 'I* V-» ERMELLEK Szatmár*, Bihar-, Hajdú- és Szilágy vármegyékre terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér, — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. Telefonszám: 95. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Simkó Alí.dár Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk, jogosult. Emlékezzünk csak. Leheletlen, hogy most, amidőn hadidicsőségünk zenithje felé közeledik, amikor a központi szövetségesek hatalmas fegyvertényei immár ámulatba ejtették a világot, amidőn a vérázlatolt orosz földön száz és százezrek hagyják oda tűzhelyeiket, melyeket a gyújtogató kozákok csakhamar üszkös romhalmazzá változtatnak, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk a tavalyi szomorú őszi napokról, amikor a muszka horda betört az országba és menekülésre kényszeritette a felvidék lakosságát. Valóban szivettépö látvány volt. A havas, esős időben pólyás csecsemők, gyermekek fagyoskodtak a túlterhelt vasúti kocsikon és szekereken, melyek egymást hajszolták a menekülés lavinájában, azt sem tudva merre, hová, meddig ? És amrkor a hivatalos személyek menekülése is megerősítette a helyzet szerfölött való komollyá válását, akkor megösmertük mi is a menekülés ijesztő, borzalmas jelentőségét. Á már marosi menekülök rémlátásai teljessé tette a pánikot. Fölkerekedett egyszerre az egész város, mindenki fütött, aki csak tehette. Sokán, hogy gyorsabban utazhassanak el. kocsikra kaptak. A vasutakon szinte életveszélyes volt a tolongás. Aki első osztályú jegyet szorongatott a kezében, boldog volt, ha a harmadosztályon szoríthatott egy állóhelyet magának. Emlékezzünk csak e szörnyö napokra, melyek lidércnyomásként nehezedtek mindannyiunkra. Emlékezzünk csak vissza, hogy ezren és ezren hagyták itt tűzhelyeiket, csupán azt vive magukkal, amit sebbel-lobbal összepakolhattak. Itt hagyták házaikat, bútoraikat, minden vagyonukat, alig remélve, hogy azt épségben lássák viszont. De a gondviselés megszabadította városunkat a muszka inváziótól. A menekülök pár nap múlva visz- szatérhettek sértetlen lakásaikba s ma már csak mint egy lázas, rósz álomra gondolunk vissza a tavalyi szorongatta- tásokra. Ezek, a szomorú visszaemlékezések jutottak eszünkbe most, amikor sajnosán tapasztaljuk azt, hogy varosunkban a Illik hadikölesön jegyzése, nem mutatja fel azt az eredményt, amelyet a haza, a város lakosságától joggal elvárhatott volna. Tagadhatatlan, hogy városunkban is példátlan áldozatkészségnek vagyunk tanúi, de a nagy általánosság szempontjából bírálva az aláírási lajstromokat, ismételhetjük, nekünk úgy tetszik, hogy ez a segítési akció nem az igazi, a mindent izig-vérig átható lelkesedés talajából nőtt ki, hanem leszámítva a leszámitandókat, bizonyos kénytelen kelletlen kényszerűségből, melyet épen ez okból a hipokri- taságnak, a kép múl itásnak bizonyos ködjátyola föd be. Pedig a megsokszorosodott kötelesség teljesítése szempontjából szükség van a társadalom legfokozottabb áldozatkészségére. S mit tapasztalunk? Azt, hogy a háború tizenötödik hónapjában is társadalmunk számottevő tagjai közül, de különösen a vagyonos polgárok között még mindig fölös számmal találunk neveket, amely neveket a kölcsönt jegyzők listájában hiába keresünk. Igen sokaknak pedig jegyzése sehogyan sincs arányban vagyoni helyzetükkel. Nem gondolják-e meg, hogy a küzdelemből mindnyájunknak ki kell venni a részét. Nem gondolják-e meg, hogy amit most tőlük a haza követel, nem jótékonyság, hanem szigorú hazafias kötelesség. A gyáva katonát, aki a kötelesség teljesítése elől megszalad, megbélyegzik és agyonlövik. Nem gondolják-e meg azok, akik e hazafias mozgalomból kivonják magukat, hogy a leszámolás napjaiban a társadalom lesújtó itéleletével, megbélyegzésével ifognak találkozni? Hogy társadalmi bojI kott lesz a részük, mely egyenlő az erkölcsi halállal. A nagy nyilvánosság szigorúan őrködik afölött, hogy e nehéz, válságos napokban ki teljesiti kötelességéi s ki nem ? Számon tartja azokat, akiket hidegen, hagy ezreknek és ezreknek szenvedése, nyomora, nélkülözése, akik a haza védelmében véreznek, vagy lesznek nyomorékká. Békés időben, amikor csak puszta jótékonyságról van szó, talán zsarolásnak tűnhetnének fel jelen soraink. De a mostani nagy megpróbáltatáskor, amikor a nemzet létéről, vagy nem létéről van szó, minden eszköz szent, mellyel a nagy célt előmozdíthatjuk. Mi ismételten szeretettel és bizalommal kérünk fel mindenkit, hogy tegye meg mindenki azt, amit hazafias kötelessége előír: a nagy küzdelemből ne vonja ki magát senki, ínért aki most meg nem állja helyét, aki most kötelességét nem teljesíti, az önmagát bélyegzi meg. A leszámoláskor pedig a társadalom ítélete kévhetetlenül lesújtó lesz. Uraim! emlékezzünk IDlé. év őszével! hős volt ő is, az élet hőse... — Irta: Csergő Tamás, főgim. tanár. — Az emberiség élete, miként az egyes ember élete, volta képpen megoldott, vagy megoldatlan maradt problémák láncolata. Úgy lép elénk az élet, mint a görög mithosz szfinksze: homályba burkolva, némán, szótlanul és feladja nekünk a rejtvényt, amelyre ha feleletet nem tudunk adni, lesújt, eltipor. A görög mondák szfinksze valahol Thebai szikláin állott s rejtvényeit a járókelőknek adat Fogtöméseket, műfogakat, platinahidakat | aranykoronákat teljes garancia mellett készit; foggyökereket és fájós fogakat fájdalom nélkül eltávolit: Farkas Mór Nagykároly, Jókai n. 3.
