Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-10-30 / 18. szám
1915. október 30. 18-ik szám. KÖZÉRDEK 5-ik oldal. ■ mnü issssis 8g*s§g iiäp* ■ S Mindennemű hímzést fi ^ jutányos árban elvállalok ^ 3M Cím a kiadóhivatalban. fjú Ä w ■ ^SfgSäi^BB Olcsó tü2ifa. Egyik nagyváradi lapban olvassuk a város hivatalos közlését, amely szerint a gazdasági tanácsos tudomására hozza a város közönségének, hogy a tűzifa árusítása f. évi október hó 19. napjától kezdetét vette. 1 kbm. bükk hasábfa 15 korona, „ „ „ dorongfa 13 „ Házhoz szállítás esetén minden köbméter fa után még külön 2 korona fizetedő, Egyszerre megrendelhető legnagyobb mennyiség 4 köbméternél több nem lehet. Megrendelések ünnep- és vasárnap kivételével minden nap délelőtt 9—12 óráig a városházán vétetnek fel s a megrendelt fa ugyanott fizetendő. — Szóval Nagyváradon 52—60 korona egy öl fa, a közönség egyszerre egy ölet is vehet és annyi fáról gondoskodott a város, hogy mindennapi kiosztásra is jut. — Mi, szegény Nagykárolyiak, eljárhatunk a télen melegedni Nagyváradra. Halálos szerencsétlenség. Müller József csanálosi 62 éves gazdálkodó, tengerit szál litott a mezőről. Az utón leesett a szekérről és oly szerencsétlenül, hogy az ökrök nyakát összetaposták és sérüléseibe belehalt. A községben a részvét általános. Müllernek négy legény fia küzd a harctéren, az édes magyar szabadságért és még atyjuk végtisztességen sem jelenhettek meg. Milyen az asszony? Az asszony olyan, mint a tenger. Engedelmeskedik annak, aki daczol vele ; borzalmas azzal szemben, a ki tőle. (így tartják ezt a dánok.) Csak sírni, fonni, hazudni és semmit el nem hallgatni; ez a négy nevezetes vonás teszi az asszonyt. (Latin közm.) Az asszony nem azt nézi, hogy mit mondanak róla, hanem csak azt, hogy mit beszélnek, (magyar) — A róka ravasz és sokat tud, ám a szerelmes asszony még ravaszabb és még többet tud. (német) Megrabolt öregasszony. Tenke Gizella szaniszlói lakos a délutáni esthomályt felhasználva, belopódzott Hajer Erzsébet ottani 65 éves betegen fekvő özvegyasszony lakására és a falon függő szoknyájából pár koronát ellopott. A beteg asszony védelmére kelt csekély pénzecskéjének, mire a tolvajnő megtámadta és alaposan összeverte. Rablás vétségéért jelentették föl Tenke Gizellát a szatmári kir. ügyészséghez. Gondatlanságból tűzvész. A kálmándi tűzesetből kifolyólag a csendőrség befejezte a vizsgálatot, amelynek eredményéhez képest Linzenbold Tibor gazdálkodó ellen feljelentéssel élt gondatlanságból okozott tűzvész miatt. is tetlegesen neki mentek. Élelmiszer uzsoráért és külön hatóság elleni erőszakért feljelentettek. Lopják az aszfalt járó fedőit. A rendőrséghez több helyről jelentés érkezeit, hogy az aszfalt csatorna fedőket ellopják. A rendőrség szigorú indulatot indított és sikerült is három vaslemezt kikutatni. A tetes nevét a vizsgálat érdekében titokban tartják. A 42—50 éves bevonulása előtt keresse fel az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnak az Önsegélyző Népbanknál levő föügy- nökséget, hol 30,000 koronáig biztosíthatja magát a háború veszélyeire minden pótdij nélkül a rendes díjtételek mellett. Ezen hazánk egyetlen legnagyobb magyar biztositó társasága már eddig is óriási összeget fizetett ki a háborúban elesettek hozzátartozóinak és igy nem csoda, ha mindenki bizalommal fordul hozzá is igyekszik magát bisztositani, ho- zátarlozóiról gondoskodni. A biztosított tőkét minden levonás nélkül ä legrövidebb időn folvósiija a kötvényben megjelölt kedvezményezettnek. Ki bát a hibás? Igazán helyes dolog lenne, ha Szatmár el nem tiltotta volna, hogy a nagykárolyi polgárság közül többen összeállanának és elmennének húst vásárolni Szatmárra. Szatmáron ugyanis a hatósági husszékben 1 klg. sertéshús 4 K 80 f., szalonna 7 K 50 f., háj 7 K 80 f. Ezzel szemben Nagykárolyban 25 százalékkal magasak bak az árak. Váljon miért? Ki itt a hibás, a mészárosok-e, vagy a város vezetősége? Az is érdekes, hogy Szatmáron már hatósági lisztet is lehet kapni minden boltban s nálunk még azt sem tudjuk, hogy hát, miként is leszünk a hatósági liszttel??? (K. L.) Roval kávéházban minden szerdán, szombaton és vasárnap moziéi ő a d á s tartatik. “328 Változatos műsor ! — Képek a világháborúból! Beléptidij nincs! A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kéri: Braun Márton tulajdonos. ERMELLEK. Érmihályfalva. Rendőrségi hírek. Papp Józsefné Körtefa-utca 10. szám alatti lakos feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, hogy e hó 25-én mig ő a hetivásáron volt az asztalfiókban levő 200 koronáját ellopta. Rendőrség megállapította, hogy az ismeretlen tettes az asztalfiókot baltával ki feszitette s úgy jutott a pénz birtokába. Minthogy sértett 18 éves fia délben nem ment haza, a gyanú ő ellene irányult, akit az esteli órákban a város végén a rendőrségnek sikerült elfogni. Elfogásakor hosszas vallatás után beismerte, hogy az asztalfiókot ő törte fel, a pénzt ő lopta ei s azon ruhát, csizmát, órát és ponyvaregényeket vásárolt és az volt a szándéka, hogy a harctérre megy. Rendőrség a javító intézetbe való szállítás iránt intézkedett. — Marosán Györgyné és két társa e hó 25-én a hetivásár alkalmával a behozott kacsákat maximális áron nem akarta árusítani. A rendőrök a rendőrbiró elé akarták vezetni, de fentnevezett és társai nem engedelmeskedtek és figyelmeztetés dacára az engedelmességet megtagadták, sőt a rendőrnek és a rendőrbirói tisztet teljesítő alkapitánynak A mán baja. „Seperjen csak ki-ki a maga portája előtt„ -— régi közmondás ; csak a baj, hogy kevesen tudják; vagy ha tudják, nem tartják be. „A más szemében meglátja a szálkát, de a magáéban nem veszi észre a gerendát“ — ez is régi erkölcsjavitó közmondás, csak az a baj, hogy kevesen tudják; vagy ha tudják, gyakran vétenek ellene ... így vettük fel ezen igéket a Közmondások könyvéből, hogy kissé elméked- jünk a más bajáról; olvassátok nyugodt lélekkel és okuljanak sorainkból azok, akiket illet, akik oly nagy előszeretettel foglalkoznak a .. . más bajával . . . Ha valaki azért törődik a más bajdvul, hogy máson, felebarátján segítsen, olyanon például, akit jóformán nem is ismer, akitől nem kapott semmit és nem is vár semmit, de mégis segíteni óhajt rajta önzés, haszon nélkül, a lélek, a szive sugallatából, a közért, egyesekért, édes mindnyájukért — nemes cselekedet. Például: a gyalogjárón menve, eltávolítók arról egy gondatlanul oda dobott dinnye vagy- naracshajat, azzal a gondolattal, hogy valaki megsikolván, lábát törheti; mennyi bajtól keserves szenvedéstől mentem meg evvel felebarátomat. Vagy valaki eldob egy égő szivart, cigarettát — ami szintén igen gyakori, én észrevéve ezt, tüstént eloltom, eltaposom, és ezt, teszem azzal a gondottal, hogy ezzel nagy veszedelmet háríthatok el mások, polgártársaim feje felöl. . . az ilyen másokkal való törődést altruizmusnak, nemes önzetlen felebaráti szeretetnek nevezzük. Oh, ha ilyen gondolatok, érzések vezetnék az embereket az életben de sok baj kellemetlenséget, bánatot, szerencsétlenséget lehetne megelőzni. De van a mások bajával való törődésnek egg más fajtája is és aztán nagyon csúnya madár. Ez a csúnya madár ahelyett, hogy sebet gyógyítana, sebet fakaszt; még a meggyógyult sebeket is feltöri. Seprűnek nevezi ezt a közszólás, mely mindig a más háza előtt seper, holott lenne ám mit seperni a maga tűzhelye előtt is. Társadalmi életünkben — mondja egyik mély gondolkozónk — mindjárt többen megtalálnák helyüket és kevesebben néznék mindig a másét és többen igyekeznek kiélvezni a magukét. — Ez az életharczra szól ugyan, de találóan jellemzi mindennapi élet érintkezéseit. Szomorú tapasztalat ugyanis, hagy manapság egyesek uyy szeretnek foglalkozni a más bajával. Milyen a családi élete ? honnan telik ? Milyen a házi berendezése ? Mit. esznek ? Hogyan ruházkodnak ? Mennyi adóságuk van ? Kik voltak vendégei ? Mikor kehiek ? Hogy gazdálkodnak ? Mit költenek ? Hány sertést öltek ? Kikkel barátkoznak ? Hogy járnak az utcán mit bezsélgelnek ? És a jó ég tudja, mi minden más bajával törődnek. Csak a maguk bajába nem néznek bele 1 Csak a tükröt kerülik az ilyen müvetlen lelkek, amelyből saját ábrázatu- kat, sáját háztartásukat, saját, gazdálkodásukat pillanthatnák meg. S ha van is tükrük, hamisított fede képet mutat az. Aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy ennek a szomorú jelenségnek az indító oka a lélek müveletlenségén kívül a kávésnénikék és plébánosok — jobbára ezek piszkálgatják a mások dolgait — munkakerülésében rejlik. Nem tudnak, vagy nem akarnak házi környezetükben foglalkozást találni, s ma itt, holnap ott gyűlnek össze egy kis társasérintkezésre, szórakozásra s ilyenkor — nemesebb théma hiányában — asztalra kerül az a szapuló, a melyben minden távollevő szenyesét megforgatják, csak a magukét nem. Ezekből a kis körökből indul aztán útjára a tengeri kígyó, melynek közönségesen pletyka a neve, hogy mérges fulánkjával végig szurkolja az egész társadalmat, hogy sajgó sebeket üssön egyesek, családok felhőtlen tisztességén. Ennek a gonosz tengeri kígyónak, a mely már annyi békés család otthonát dúlta fel, agyon kellene tiporni a fejét. Ez pedig csak akkor következhetik be, ha minden tisztességes ház bejárója előtt tilalomfát állítanak azzal a felírással: pletykálok családi szentély feldúlói nem fogadtatnak! Az újabb hadi kölcsön sikere nemzetünk önvédelmi harcának sikerét jelenti és emeli az irántunk való bizalmat az egész világon. Zarándokolás az elhunyt hősök sírjához. Az érmihályfalvai vöröskeresz kórház vezetősége, a háború tartama alatt elhalt katonák sírjánál halottak napján a kórházban ápolás alatt álló sebesült katonák részvételével, gyászünnepélyt rendez, melyre ezúton is meghívja a város közönségét. Az ünnepély délután fél 3 órakor veszi kezdetét, amikor a katonák kivonulnak a temetőbe, ahol a hősök sírját megkoszorúzzák. A sírok felett dr. Andrássy Ernő kórházi vezető orvos tart beszédet. A vöröskereszt kórház vezetősége felkéri a közönséget, hogy a sírok megkoszorúzásához élővirágot, füzágakat és cser- galyakat küldeni szíveskedjenek a kórház
