Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-10-23 / 17. szám
1915. október 23. 17-ik szám. KÖZÉRDEK 5-ik oldal. Nagystílű sertéslopás, Öngyilkossági kísérlet. Hűvösen ülnek a tettesek. Nagystílű sertéslopásban teljesített sikeres nyomozást a nagykárolyi járás derék őrmestere Székely Gerzon és Buzi Imre csendőr s fáradságot nem ismerő sikeres tevékenységüknek köszönhető, hogy bárom éjjel és nappal tartó folytonos kutatás után az egész bűntett teljesen tisztában áll a bíróság előtt. Tatár János, Seres Lajos és Piricsi Miklós nagykárolyi lakosok elhatározták, hogy sertéseket fognak lopni s azt Debre- ezenbe hajtják el s ott eladják és a begyült pénzen hűségesen megosztoznak. A járlatok beszerzését Nagy Józsefné nagykárolyi lakos vállalta el, aki kötelezte magát, azokat bűntársainak Debrecenben átadni. Tapogatózni kezdtek a vidéken és választásuk a Löfler-féle tanyán levő sertésnyájra esett, ahonnan f. hó 7-én éjjel 31 darabot 6700 korona értékben el is hajtották és a sertéseket elszállásolták Nagy Józsefné lakásán. Este 9 órakor a lopott sertésekből 24 darabot kiválasztottak, 5 darabot Nagyimnak hagytak ajándékba, 1 darabot eladtak Béréi Mihályné szül. Tóth Ilonának, egy darabot Soproni Jánosnénak s a többivel vígan ballagtak Debreczen felé. Időközben a lopás kiderült és a csen- őrség széleskörű nyomozást rendelt el a sertések és a jómadarak kézrekeritése iránt. Nyirbélteken megszállottak Hegedűs László ottani gazdánál és legnagyobb meglepetésükre esti 9 órakor Tatár Jánosné álli tott be hozzájuk, aki tudatta velük, hogy a lopás fel van fedezve és a csendŐrsóg nyomukban van. Elhatározták, hogy haza hajtják a sertéseket Nagykárolyba és megpróbálnak menekülni. Alig terelték azonban ki a sertéseket az udvarról, ott termettek a nyirbélteki csendőrök, akik Piricsit és Tatámét a sertésekkel együtt elfogták, Tatár és Seresnek azonban az esthomályban sikerült menekülnie. Hazatérve először és Nagynéval tartottak hadi tanácsot, majd Tatár a Somos-erdőbe bujt, ahol csak f. hó 14-én sikerült a csendőröknek lefülelni. Seres pedig lakására ment s a büntetéstől való félelmében nyakát egy borotvával elvágta. Serest beszállították a a kórházba, ahol Székely őrmester kihallgatta és a teljes beismerésben levő vádlottat felgyógyulásig a kórházba hagyta. A többi dolog ment mint a karikacsapás. \ Egyedül Nagyné tagad, de bűntársai vallomásával bebizonyítva van bűnössége. Harcias hetivásár. A hétfői hetivásár valósággal a háború jegyében folyt le. Élethalál küzdelmet vívtak a piac hiénái által félrevezetett termelő és vásárló közönség. Az élelmiszer uzsorások által igényeikben tulcsigázott termelők őrülten tartották az árakat s a rendőrség csak óriási erőfeszítés mellett volt képes rendet teremteni a piacon. Két szál rendőrrel kellett dr. Fal ussy Alajos i alkapitánynak a százszámra érkező panaszo- I kát elintézni, bíráskodni, miközben megtör- í tént, hogy a csirkévésárláson összeperelt vásárlók szemeláttára széttéptek egy csirkét, melynek „ártatlanul kihullott vére“ alaposan befestette a rendőrkapitány vadonatúj nadrágját is. A harc egész a déli órákig tartott, miközben megtelt a kis jegyzőkönyv, ahová az uzsoráért jutalmazandók neveit szokta j jegyezni a vaskezü kapitány. Délire csend lett. A piac birodalmat átvették a gyümöles- árusitók uzsoráshada, csak itt ott hallatszott egy sóhajtás, egy káromlás a vásárló, avagy 1 eladó ajkáról . . . Harangok felajánlása hadicélokra. I A nagykárolyi ref. egyházközség presbyteriuma | vasárnap tartott gyűlésében elhatározta, hogy az egyház három harangja közül keltőt felajánl a hadvezetőscgnek. — A nagykárolyi ág. hitv. ev. egyházközség vasárnap tartott közgyűlése az egyház mindkét harangját felajánlotta hadi célokra. A nagyobbik harang 336 klgr., a kisebbik 168 klgr. súlyú. Hadikölcsön jegyzés a postánál. A postahivatal vezetője tudatja velünk, a közönséggel va ó köztes czéijából, hogy a postahivatal I szintén elfogad jegyzéseket a hadikölcsönre. A jegyzett öszegel postatakarékpénztár! betét- j könyvel is lehel fedezni. Végre egy erélyes intézkedés. A rendőrkapitányi hivatal figyelmezteti a vásárló közönséget, hogy az élelmiszereket csakis kizárólag erre a célra kijelölt helyen vásárolja be, mert az utcai vásárlást 40 korona pénzbüntetés és 3 napi elzárással fogja ! büntetni. Botrány a Magyar Királyban. Egy föpincér merénylete. Kinos esemény szintere volt Pénteken délbe a Magyar Király kávéház. A kávéház főpineórje, aki valósággal szipolyozta a vendégeket, tettleg inzultálta Teibeles kereskedőt.! A főpincér kétszeresen akarta felszámítani a reggeli árát s midőn arra Teibeles figyel- 1 meztette, durván reá támadt az öreg 72 éves emberre, majd tettleg is inzultálván, elszaladt. A kávéház látogátói mély részvéttel vannak eltelve az öreg Teibelesz iránt, aki csendes természetű ember s csakis egy j durva merénylet áldozata. Az ügy a bíróság elé, kerül, mely bizonyára fényes elégtételt! fog szolgáltatni a teljesen ártatlan embernek. A tettesek közül Tatár le lett tartóztatva, i Nagyné hűvösre tétetett. Piricsi szabadlábra lett helyezve, mert szökésétől tartani nem lehet, végül meg lett téve az intézkedés, hogy Seres rabkórházba szállíttassák. Kovái kávéházban i minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás j SQr* tartatik. MM Változatos műsor! — Képek a világháborúból! Beléptidij nincs! A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kéri: JBraun Márton tulajdonos. Az elpusztult lóállomány pótlása. A lóálJo- mány legnagyobb része hadiszolgálatra vonatott el. Csak a katonai célra alkalmatlan tulfiatal, vagy hibás és beteg állomány maradt vissza, ami a gazdasági életben is súlyosan érezhetővé vált, annyival is inkább, mert a marhaállomány is lényegesen csökkent és lassúbb mozgású ökörfogatokkal sem pótolhatók a lófogatok. A háború folyamán már eddig is igen sok ló pusztult el, nem annyira az ütközetekben, mint inkább a tulieszitett munka, betegség, i járványok következtében. Mindezeknek pótlásáról már idejekorán kell gondozkodni. Ezért felmerült az a terv, hogy katonai szolgálatot teljesítő kancák egy részét fedeztetik és majd i ellés idejére gazdasagokba vagy ménesekbe! kiadják. A háború után szabadságolt lovakat arányosan ismét széjjelosztják oly helyekre, honnan a legtöbbet vitték el. Felsült liba és ruca kupeckedök. Goldberger Sámuel Vasad község különféle üzletekben utazó főfőszatócsa, a hétfői hetivásárra egy csomó libát szállított be eladás céljából. Az utón folytonosan azt számitgatta, hogy milyen nyereségre is fog szert tenni a libák árából s végre eljutott odáig, hogy a háború alatt 300-szor megforgatva a tőkét, a béke eljövetele után emeletes házat épit Galíciába j és felcsap bankárnak. Ezekkel a nép reményekkel eltétlen egy, 1 és fél, 2 és fél kilós libáért 12 azaz tizenkettő koronát kórt I a megszorult közönségtől. Természetes panaszra mentek Czégényi József tizedeshez, aki egész illedelmesen szóllitotta fel Galiczia jövendőbeli milliomosát, a maximális árak betartására. Goldberger azonban nem akarta megérteni a magyar nyelvű felhívást s fittyet sem vetett a hatósági közeg figyelmeztetésére. Nu-ná — miköze hozzá! ... ez lett a felelet. Czégényi azonban nem olyan legény, akivel mókázni es gorombáskodni lehessen. Egyszerűen maximális árakon kiárusította a libákat figyelve arra, hogy a legszegényebb sorsban. élő zsidó polgártársaink jussanak hozzá. Goldberger káronkodott, lopással vádolta meg a közönséget s oly éktelen lármát csapott, hogy Czégényi kénytelen volt előállítani. A vásárbiróság előtt egyszerre szelíd bárány lett a vérengző tigrisből, aki könyörgésre fogta a dolgot s akit a rendőrség végre is szabadon bocsájtott. Épen úgy járt egy börvelyi előkelő úrasszony is a rucáival, aki szintén uzsora árakon akart túladni rajtuk. Természetes, hogy különösen a piaci hiénák között az eljárás zúgolódásra adott okot, de a fenyegető öklök csakhamar elhal- gattatták őket és a közönség becsületesen gondolkodó tömege, lelkesen ünnepelte Czégónyit. Mi, akik kíméletlen üldözői vagyunk a piac kiszipolyozóinak és termelők közötti közvetlen érintkezésnek vagyunk lelkes szószólói, üdvözöljük Czégényi József tizedest és arra kérjük továbbra is férfiasán teljesítse kötelességét és legyen hivatali kötelességének megfelelően pártfogója, úgy a termelőnek mint fogyasztónak egyaránt és segítsen megtakarítani a piacot a salaktól, a szenytől, az uzsorától egyaránt. Nagyvárad tojást vásárolt. Szinte rosszul esik olvasnunk a vidéki lapok híreit, amelyek azt közük, hogy más városok milyen nagy igyekezettel és áldozatokkal igyekeznek polgárságuk élelmiszer szükségletén segíteni, ügy érezzük megunkat, mint az éhes, fázos ember, aki benéz a gazdagok ablakán és a kályhában lobogni látja a tüzet, az asztalon párolog az étel. Sajnos, nálunk sem a kályha lobogó tizéről nem gondoskodik a város sem a párolgó életről. Százszorosán érezzük a nyomorúságunkat, a hátt szegénységünket, amikor ilyeneket olvasunk, mint most a nagyváradi lapokban, hogy Nagyvárad városa 76.200 darab tojást vásárolt. A város a tojás darabját 17.5 fillérért vette és 17 fillérért, tehát egy fel fillérért a beszerzési áron alul árusítja. Mindössze 396 korona ugyan az az összeg, amit a város vészit, de ez is élénken bizonyltja, hogy más város veszteségre is hajlandó, de akadályt nem ismer, ha arról van szó, hogy a polgárságot élelmiszerrel ellássa Nem kaptam én Uram semmiféle rendeletet. Hétfőn történt. Domahida érdemekben szegény bírója pénzt szállított be az adóhivatalba. Önként érthető, hogy az agyon- uzsorázott tisztviselői kar, az élelmiszerek emelkedéséről panaszkodott, a falu eszének, mire a íalusibiró kijelentette, hogy addig nem lesz rend, amig a főszolgabíró el nem tiltja hogy a kofák keresztül-kasul járják a falvakat és bevásárolják a termelőtől az összes élelmiszereket. Megdöbbenve a kijelentéstől, a tisztviselők figyelmezték a bírót, hogy igenis a főszolgabíró eltiltotta a piaci hiénák garázdálkodását, mire a falusi bíró kijelentette, hogy ö erre nézve nem kapott semmiféle rendeletetet, mert ha kapott volna, ugyancsak ellátná a kofák baját. Tisztelettel kérdjük a járás főszolgabírójától, menyiben fedi a valóságot Domahida község bírójának kijelentése ? Vagy Domahida közigazgatásilag privilegimokat élvező lakossága távol esik a járás körzetétől ? ? A belügyminiszter' ur legutóbbi szigorú rendelete való hivatkozással, sürgős orvoslást kérünk. Harczias asszony. Élt nem régen egy állatszeliditő. A vérszomjas tigrisekkel és oroszlánokkal megbirkózott; ezek féltek tőle és megalázódva lapultak lábai elé. De az állatszeliditő kikapós ember vala, szeretett elmaradozni, sőt kártyázni is. De emiatt aztán asszony feleségétől volt mit hallania. Utóljára már reszketett a szegény állatszeliditő, ha esetleg
