Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-07-04 / 1. szám

Nagykároly, 1914. julius 4. l-sö szám. Vili évfolyam. \ $ KÖZÉRDEK ...—ÉBHELLÉE___________= Sza tmár-, Bihar-, Hajdú- és Szilágyvármegyékre terjedő társadalmi hetilap. <7 bä? '* T jk™/ Megjelenik minden szombaton reggel. Njilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. =~- Telefonszám: 95. Felelős szerkesztő és h.ptulajdonos Simkó Aladár Főmunkatárs Dr. Merts László. Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jogosult. Törhetetlen a drágaság. Valóban tűrhetetlen és elviselhetetlen a mostani drágaság és halottaiból feltá­madt lapunk első számát is annak szen­teljük, hogy ezzel az okolatlan — dús készleteinknek nem megfelelő — horri­bilis árfelemeléssel szembenézzünk. Kétségtelen dolog, hogy a háború áldozatokkal jár. A háború nem elégszik meg azokkal az áldozatokkel, amiket' ka­tonáink a harctéren életükkel és vérükkel hoznak, hanem azokat sem kintéli, akik itthon maradtak, akik nem szolgálhatják fegyverrel a hazát. Ezektől lemondást és anyagi áldozatokat kiván. S ez jól van igy. Mert igazságtalanság volna, ha a megpróbáltatások napjaiban valaki meg­feledkezne azokról a kötelességekről* amelyekkel a hazának, az édes magyar földnek tartozik. A monarchia ebben a tekintetben általában véve büszke lehet fiaira. Har­cosainak vitézségéről és bátorságáról cso­dás dolgokat hallunk mindenfelé. Az itt­honmaradtak kevés kivétellel, dicséretes módon összefognak, hogy enyhítsék a háború verte sebeket, hogy leszáritsák a könnyeket azok orcáiról, akiknek nincs senkijük, akik a felebaráti szeretetre van­nak utalva. A világosságot azonban mindig ár­nyék is kiséri. Vannak most is emberek, akik egyáltalában nem érzik meg a háború leheletét. Vannak emberek, akik a háborút nem a hazaliui erények próbakövének tekintik, hanem olyan forrásnak, melyből kellő ügyességgel és ravaszsággal bőségesen lehet most meríteni. Nem hiányoznak olya­nok, akik a harctéren folyó véren is keresni akarnak s a lelkiismeret szavának megmoccanása nélkül használják ki a mostani helyzetet. A mesterséges drágaságról, valamint az élelmiszerekkel űzött uzsoráról van szó. Felháborítók azok a panaszok, me­lyeket az élelmiszerekkel űzött uzsora miatt nap-nap után kapunk. A szegényebb néposztály már tájékozatlanságánál fogva is teljesen az élelmiszer uzsorások hatal­mában áll. A város külső részein, a szegényebb néposztályok centrumaiban, az ellenőrzés kellő iránya miatt tűrhetet­len már egyes kiskereskedők garázdál­kodása. Egészen önkényesen, minden gazdasági alap nélkül emelik fel egyes élelmezési cikkek árait. Vannak élelmi­szerek, melyeket a város közepén lénye­gesen olcsóbban lehet megkapni, mint a külterületeken. De szinte elviselhetetlen a nagykárolyi piaci drágaság. Januárban még lehetett tartani az árakat, nem tudhattuk, milyen lesz a tavaszi idő, nem fagy-e el gyü­mölcs, a vetemények java, milyen lesz a termés, változó hadiszere acse révén nem mennek-e veszendőbe bi onyos fölhalmo­zott készletek, — és igy tovább. r.zek mind az élelmezés bőségét olyan oldalról fenyegető károk, amelyek ellen alig lehet védekezni, s igy elfogadható volt bizonyos tartózkodás és áremelés az élelmiszerpiacon. De most már júliusban vagyunk. Nagy katonai készleteket zsákmányoltunk, nem hogy elvesztettünk volna. Fagy sem­miben kárt nem tett, a fákon roskadásig mindenféle gyümölcs. Zöldségre, termésre pompás eső, mindenből bőven van, bő­ven lesz akár őszig is, pedig már egy két-hét múlva búzát is aratnak. Bátran abba lehetne hagyni a hadikenyeret is, annyi a búzaliszt tartalékunk, holott óriási mennyiség leégett vagy tiz jól megtömött nagy malomban. Mi vagyunk a közép­európai szövetség Kánaánja, a tejjel-méz- zel folyó gyönyörű ország, melynek annyi jutott ki minden jóból, hogy roskadásig juttathat barátainknak. Mégis mi vagyunk azok, akin az egész szövetségben legdrá­gábban élünk. Hogyan lehetséges, hogy amig Ber­linben, aránylag még Bécsben sem vál­toztak az árak, mi itt, a bőség földjén, minden kapzsiság és telhetetlenség kész zsákmányai vagyunk ? Csakugyan ne lenne semmi orvoslás az ellen az elviselhetet­len élelmiszeruzsora ellen, amely minden nappal merészebben avatkozik az éle­tünkbe? Hol a hatóság? Hol a rendőrség? Kihez forduljnnk védelemért olyan visz- szaélésekkel szemben, amelyek ellen ma már normálisan védekezni nem is lehet? Eleinte még megtehettük, hogy a növekvü húsárak miatt kevesebb húst ettünk és abból is olcsóbb minőséget. Finomabb főzelékek helyett ki-ki vásárolta az olcsóbbat és kevesebbet. De ma már ott vagyunk, hogy minden megfizethetet­len és miután éhen nem halhatunk, rész­ben eladósodásban sodródnak a családok, részben olcsóbb hamisított dolgokkal te­szik tönkre egészségüket, hogy aztán majd évekig fizethessék az orvost, patikát. Csak: egy kis összehasonlítást keli tenünk a mai és a tavalyi árak között. Azelőtt a legfinomabb tisztított vesepe­csenye kilója nem haladta meg a három koronát. Ma 5 korona egy kilő egészen közepes hús, csonttal, faggyúval, legyen az marha vagy borjú és öt koronán alul csak nagyban adják még a leveshust is. Már pedig egy három négy gyermekes csalág, ha csak levest és főtt húst enged is meg magának ebédre, egy kilónál ke­vesebbet tűzre nem tehet, mert akkor nincs min megosztozniok. Miért ezek a lehetetlen húsárak ? Hiszen teljességgel nincs hiányunk mar­hában. Statisztikai kimutatás van róla, — az itten adott számokat csak emlé­kezetből citálom, de az arányszámért ke­zeskedem, — hogy más években körül­belül másfélmillió marhát exportáltunk külföldre. Most ez mind itthonmarad. A katonaság körülbelül egy millió kétszáz­ezer darabot emésztett föl belőle, marha­fölöslegünk tehát még mindig évi három- százezer darah, a mi azelőtt, normális árak mellett nem állott rendelkezésünkre. Ez még semmi. Bőven van minden­felé a falukban malac, liba, kacsa, csirke, tojás. Teljességgel semmi ok rá, hogy fölverjék az árát, mert nincs olyan pa­raszt, aki most vett, tehát drága árpával, ifssietáihelyesiés Van szerencsém a n. é. közönség szives z* fArfj_ Aq nv^rm Alr-rMri/Sía Wéber Tibor ur há- tudomására hozni, hogy 26 év óta fennáló IKj! , 1GI11 Go yyCIIllGK. CipUUZlGLGf 11GL zából a Deák-térre, a Hadnagy Ignác ur házába, Rubletzky Kálmán ur szomszédságába helyeztem át. — Dús raktáron tartok legjobb minőségű saját készitményü cipőket, amelyeket jutányos áron bocsájtom tisztelt megrendelőim rendelkezésére. — Vidéki megren­delésre különös gondot fordítok. — Főtörekvésem mint eddig, úgy ezután is az leend, hogy t. vevőimnek alapos és jó munkám által szives bizalmát megnyerjem. — A n. é. közönség b. pártfogását kérve, vagyok tisztelettel Mérték utáni megrendelések pontosan elkészíttetnek. ZEI&lász; 3Pá.l, cipész Lapunk legközelebbi szama „Ermellék“-kel szombaton reggel jelenik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents