Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-07-04 / 1. szám
Nagykároly, 1914. julius 4. l-sö szám. Vili évfolyam. \ $ KÖZÉRDEK ...—ÉBHELLÉE___________= Sza tmár-, Bihar-, Hajdú- és Szilágyvármegyékre terjedő társadalmi hetilap. <7 bä? '* T jk™/ Megjelenik minden szombaton reggel. Njilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. =~- Telefonszám: 95. Felelős szerkesztő és h.ptulajdonos Simkó Aladár Főmunkatárs Dr. Merts László. Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jogosult. Törhetetlen a drágaság. Valóban tűrhetetlen és elviselhetetlen a mostani drágaság és halottaiból feltámadt lapunk első számát is annak szenteljük, hogy ezzel az okolatlan — dús készleteinknek nem megfelelő — horribilis árfelemeléssel szembenézzünk. Kétségtelen dolog, hogy a háború áldozatokkal jár. A háború nem elégszik meg azokkal az áldozatokkel, amiket' katonáink a harctéren életükkel és vérükkel hoznak, hanem azokat sem kintéli, akik itthon maradtak, akik nem szolgálhatják fegyverrel a hazát. Ezektől lemondást és anyagi áldozatokat kiván. S ez jól van igy. Mert igazságtalanság volna, ha a megpróbáltatások napjaiban valaki megfeledkezne azokról a kötelességekről* amelyekkel a hazának, az édes magyar földnek tartozik. A monarchia ebben a tekintetben általában véve büszke lehet fiaira. Harcosainak vitézségéről és bátorságáról csodás dolgokat hallunk mindenfelé. Az itthonmaradtak kevés kivétellel, dicséretes módon összefognak, hogy enyhítsék a háború verte sebeket, hogy leszáritsák a könnyeket azok orcáiról, akiknek nincs senkijük, akik a felebaráti szeretetre vannak utalva. A világosságot azonban mindig árnyék is kiséri. Vannak most is emberek, akik egyáltalában nem érzik meg a háború leheletét. Vannak emberek, akik a háborút nem a hazaliui erények próbakövének tekintik, hanem olyan forrásnak, melyből kellő ügyességgel és ravaszsággal bőségesen lehet most meríteni. Nem hiányoznak olyanok, akik a harctéren folyó véren is keresni akarnak s a lelkiismeret szavának megmoccanása nélkül használják ki a mostani helyzetet. A mesterséges drágaságról, valamint az élelmiszerekkel űzött uzsoráról van szó. Felháborítók azok a panaszok, melyeket az élelmiszerekkel űzött uzsora miatt nap-nap után kapunk. A szegényebb néposztály már tájékozatlanságánál fogva is teljesen az élelmiszer uzsorások hatalmában áll. A város külső részein, a szegényebb néposztályok centrumaiban, az ellenőrzés kellő iránya miatt tűrhetetlen már egyes kiskereskedők garázdálkodása. Egészen önkényesen, minden gazdasági alap nélkül emelik fel egyes élelmezési cikkek árait. Vannak élelmiszerek, melyeket a város közepén lényegesen olcsóbban lehet megkapni, mint a külterületeken. De szinte elviselhetetlen a nagykárolyi piaci drágaság. Januárban még lehetett tartani az árakat, nem tudhattuk, milyen lesz a tavaszi idő, nem fagy-e el gyümölcs, a vetemények java, milyen lesz a termés, változó hadiszere acse révén nem mennek-e veszendőbe bi onyos fölhalmozott készletek, — és igy tovább. r.zek mind az élelmezés bőségét olyan oldalról fenyegető károk, amelyek ellen alig lehet védekezni, s igy elfogadható volt bizonyos tartózkodás és áremelés az élelmiszerpiacon. De most már júliusban vagyunk. Nagy katonai készleteket zsákmányoltunk, nem hogy elvesztettünk volna. Fagy semmiben kárt nem tett, a fákon roskadásig mindenféle gyümölcs. Zöldségre, termésre pompás eső, mindenből bőven van, bőven lesz akár őszig is, pedig már egy két-hét múlva búzát is aratnak. Bátran abba lehetne hagyni a hadikenyeret is, annyi a búzaliszt tartalékunk, holott óriási mennyiség leégett vagy tiz jól megtömött nagy malomban. Mi vagyunk a középeurópai szövetség Kánaánja, a tejjel-méz- zel folyó gyönyörű ország, melynek annyi jutott ki minden jóból, hogy roskadásig juttathat barátainknak. Mégis mi vagyunk azok, akin az egész szövetségben legdrágábban élünk. Hogyan lehetséges, hogy amig Berlinben, aránylag még Bécsben sem változtak az árak, mi itt, a bőség földjén, minden kapzsiság és telhetetlenség kész zsákmányai vagyunk ? Csakugyan ne lenne semmi orvoslás az ellen az elviselhetetlen élelmiszeruzsora ellen, amely minden nappal merészebben avatkozik az életünkbe? Hol a hatóság? Hol a rendőrség? Kihez forduljnnk védelemért olyan visz- szaélésekkel szemben, amelyek ellen ma már normálisan védekezni nem is lehet? Eleinte még megtehettük, hogy a növekvü húsárak miatt kevesebb húst ettünk és abból is olcsóbb minőséget. Finomabb főzelékek helyett ki-ki vásárolta az olcsóbbat és kevesebbet. De ma már ott vagyunk, hogy minden megfizethetetlen és miután éhen nem halhatunk, részben eladósodásban sodródnak a családok, részben olcsóbb hamisított dolgokkal teszik tönkre egészségüket, hogy aztán majd évekig fizethessék az orvost, patikát. Csak: egy kis összehasonlítást keli tenünk a mai és a tavalyi árak között. Azelőtt a legfinomabb tisztított vesepecsenye kilója nem haladta meg a három koronát. Ma 5 korona egy kilő egészen közepes hús, csonttal, faggyúval, legyen az marha vagy borjú és öt koronán alul csak nagyban adják még a leveshust is. Már pedig egy három négy gyermekes csalág, ha csak levest és főtt húst enged is meg magának ebédre, egy kilónál kevesebbet tűzre nem tehet, mert akkor nincs min megosztozniok. Miért ezek a lehetetlen húsárak ? Hiszen teljességgel nincs hiányunk marhában. Statisztikai kimutatás van róla, — az itten adott számokat csak emlékezetből citálom, de az arányszámért kezeskedem, — hogy más években körülbelül másfélmillió marhát exportáltunk külföldre. Most ez mind itthonmarad. A katonaság körülbelül egy millió kétszázezer darabot emésztett föl belőle, marhafölöslegünk tehát még mindig évi három- százezer darah, a mi azelőtt, normális árak mellett nem állott rendelkezésünkre. Ez még semmi. Bőven van mindenfelé a falukban malac, liba, kacsa, csirke, tojás. Teljességgel semmi ok rá, hogy fölverjék az árát, mert nincs olyan paraszt, aki most vett, tehát drága árpával, ifssietáihelyesiés Van szerencsém a n. é. közönség szives z* fArfj_ Aq nv^rm Alr-rMri/Sía Wéber Tibor ur há- tudomására hozni, hogy 26 év óta fennáló IKj! , 1GI11 Go yyCIIllGK. CipUUZlGLGf 11GL zából a Deák-térre, a Hadnagy Ignác ur házába, Rubletzky Kálmán ur szomszédságába helyeztem át. — Dús raktáron tartok legjobb minőségű saját készitményü cipőket, amelyeket jutányos áron bocsájtom tisztelt megrendelőim rendelkezésére. — Vidéki megrendelésre különös gondot fordítok. — Főtörekvésem mint eddig, úgy ezután is az leend, hogy t. vevőimnek alapos és jó munkám által szives bizalmát megnyerjem. — A n. é. közönség b. pártfogását kérve, vagyok tisztelettel Mérték utáni megrendelések pontosan elkészíttetnek. ZEI&lász; 3Pá.l, cipész Lapunk legközelebbi szama „Ermellék“-kel szombaton reggel jelenik meg.
