Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-08-08 / 33. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. augusztus 8. 33-ik szárig. Felhívás a nemes szivekhez! Magasztos pillanatok, lélekemelő percek, szivet megremegtető órák láncolatos sorozatait éljük. Történelmi nagy napokra ébredtünk. A jó király kérésére hadba szálltak a vitéz leventék, hogy legendás hősökkel gyarapítsák a magyar történelmet, hogy hagyományos hazaszeretettel küzdjenek dicsőn ott a végeken. Csak lelkesedést, csak nagy tetteket válthat ki az emberekből azon tudat, hogy szent és igaz ügyért fogott fegyvert a dicső elődök bátor sarjadéka. A szent hevülettől az ajkakra adott jelige : „éljen a háború“ mindent kifejez, s harsanásával megrezegteti a könnyhöz nem igen szokott szemeket is, és az „Istenem be szép“ szavakban való önkénytelen kitörése a kebleknek megcsillogtatja a szembe lopódzott könnyet drágagyöngyként a ragyogó napsugárban. Valami meleg, az egész valót átzsibongó érzés tölti el a lelkesedőt, az érző szív nemes tüzének megnyilvánulása ez. Hadba szálltak a vitéz leventék, hadba ők a hős fiuk! Hadba mentek ők: „Pro Patria et Libertate“! Egyik elment jó öreg szülei mellől, pedig ö volt egyedüli támogatójuk. Mégsem tartóztatták öt a szülök, csak sírtak boldogan, hogy leg- drágábbjukat adják oda a hazának. Hogyan búcsúztak ? Két kéréssel: Gondolj a hazára és néha-néha ránk, kik imádkozni fogunk a győzelemért. Egy másikat szerető hitvese mellől szóllitotta el a legszentebb kötelesség. Mivel bocsájtotta útra szivének felét a hü hitves? Csókkal, könnyel, reménykedéssel, biztatással! A harmadik családja köréből ment a harctérre, s kicsiny gyermekének bátor tekintete, kérése : vigyél magaddal atyám ! —- adott neki erőt, hogy felejtse a bu- csuzás nehéz perceit. És ment! Ment lelkesedve egy eszmétől izzítva: „Magasztos nevet hagyni az utódra! Mást és mást, a sok ezret és ezret, mind, mind a lelkesedés erősítette, ezek szivét a lelkesedés tette keménnyé, ezek akaraterejét a lelkesedés fokozta. Az a sok könny, mi a bucsuzások- nál akaratlanul szökött a hadba vonulók szemébe, csak a szerető aggodalmaskodás záloga volt. A hátrahagyottakért, az itthonmaradottakért hullott a könny I Ki tudja, ... mi lesz majd véletek? De aztán, eh, vannak még jő emberek, kik gondoskodásba fogadják majd szeretteimet, s nem feledkeznek meg róluk akkor sem, ha sohasem térnék vissza! Ez nyugtatta meg az utrakelőt, ez a vigasztaló gondolat fog majd ott neki erőt adni a csaták zajában, egyik gondjától megszabadulva most már csak a másikra kell gondolnia : „a hazára“ ! Sokan mentek ezernyi veszedelmek közepette is híven teljesíteni szent kötelességüket, akik mind reánk bízták kedves szeretteiket. Ami védelmünkbe, ami gondoskodásunkba ajánlták ök azokat, kik legközelebb álltak szivükhöz. Reánk hagyták őket, hogy ők annál gondtalanabbá, annál fáradhatlanabbul, annál hősiesebben, annál dicsőbben oldhassák meg a reájuk bízott feladatokat. Az ő Önfeláldozásuk viszonzás nélkül nem maradhat, mi velük szemben háládatlanok nem lehetünk. Teljesítenünk kell tehát nekünk is kötelességeinket, még pedig készséggel, nem immel-ámmal, tőlünk kitelhető minden módon, nem tessék-lás- sék módon, gyorsan, nem huzavonával ! Nekünk is harcolnunk kell! Harcoljunk az itthon hagyottakért. Harcoljunk azért, hogy azok, kik oda adták a hazának a gyámolitó fiút, a hitvest, az atyát, a családfenntartóját, — szükséget ne szenvedjenek. Kiki tehetsége szerint vigye harcba anyagi erejét, segítsen a keresetnélküli családon. Most mikor a kenyérkereső távol, most szorulnak sokan támogatásra, gyámolitásra. A szegénysorsu katonák családjai a társadalom szivéhez kiálltának segítségért. A hátrahagyott és keresetképtelen agg szülőknek nem szabad éhezniük, a családanyának megélhetést kell biztosítani, a kicsiny gyermekeknek nem szabad megismerniük a „nincs“-et. Nem szabad engedni, hogy kolduljanak azok, kik mindenüket odaadták a fiúban, a férjben, az atyában a hazának. Ha kérnek segítséget, adjunk nekik abból a mink van, osszuk meg velük asztalunkat. Sokan vannak, kik a Mindenható kegyéből bőségesen el vannak látva minden földi jóval; sokan vannak, kiket tűrhető módba segített az Ég kegyelme ; sokan vannak, kiknek „éppen hogy elég“ jutott osztályrészül, nincs tehát elég ok a visszavonulásra. Kiki tehetsége szerint adjon a szükségben szenvedők számára. Mindenki tud adni, kinek egy szémernyivel van többje, mint annak, ki szükséget szenved. Adjon kiki mennyit tud, hisz a jó szívvel nyújtott egy pohár vízért is, amit az Ő nevében adtok, a Mennyei Atya százszorosán megfizet. Ne azt nézzétek, ki mennyit adott, hisz a dúsgazdag aranyát és a szegény asszony garasát illetőleg ez utóbbi volt a nagyobb adomány, mert mig a dúsgazdag abból adott, miben bővelkedett, addig a szegény asszony amije volt, azt mind odaadta ! Jót tegyünk úgy, hogy ne tudja meg a bal, mit cselekedett a jobb! És a társadalom szive megmozdult, a harcba szólított véreink itthon maradt keresetnélküli családjai támogatására, segélyezésére, gondozására, emberbaráti, jóléti intézmények alakultak. Minden megyebeli városban megalakultak a helyi segélyző bizottságok. Nálunk is megalakultak, vezetői : Csaba Adorján főispán, Debreceni István polgármester. A vármegye egész területére vonatkozó bizottság a vármegyeházban, a város területére vonatkozó bizottság a városházában tartja fenn az irodát, itt működnek. Hogy ezen bizottságok a legnemesebb cél érdekében valóban jól tölthessék be hivatásukat, a társadalom tagjain van a sor, mi rajtunk van a sor kedves polgártásaim; adakozzunk! Gondoljunk arra is, hogy ezen bizottságoknak szigorú takarékossággal kell müködniök, mert azzal is kell szá- molniok, hogy a jelen segélyezést egy második segélyezésnek is kell majd követnie, t. i. a háborúban elnyomorodattak és az elesettek özvegyeinek és árváinak támogatása lesz a második segélyezés. Most a népkonyha, napközi otthon, közsegélyezése a hátrahagyottaknak van a soron! Gondoljunk arra is, hogy ott, a mi érettünk küzdőket a tűzkeresztségben mennyi baj, szerencsétlenség érheti, nemcsak az ellen golyójától való megsebesülés, de a lappangó és a belsőt megtámadó nyavalyák is harcképtelenné tehetik egy- időre avagy végleg is a küzdőt. Ki állítja talpra azt, akit még meg lehet menteni ? Ki van mellette a nehéz órákban ? A vörös kereszt! Mikor tehát az itthon hagyottakról való gondoskodásban megnyílik szivünk a nagy szeretettől, ez a szív gondoljon a vörös keresztre is, mely a harcolók életének szolgálatára köti le magát. Aki gyorsan ad, az kétszeresen ad! Ki többet ad, több könyet szárit fel, ki kevesebbet, ő sem hálátlan dologra adja kincsét. Érezze a segítő szív azt, hogy jól teljesítette kötelességét, hisz a Haza nemcsak véráldozatot, hanem pénzáldozatot is követel. Mindkettőhöz önmegtagadás, nagylelkűség, szeretet kell. Gondoljatok ti adakozók, hogy a megsegítettek részéről mennyi hálaima megy az Égbe érettetek! Gondoljatok arra, hogy ott a harctéren utolsót lehelő is azokra kéri Isten áldását, akik szeretetükbe fogadták az ö szeretteiket. Rajta édes testvéreim! Nyíljon meg szivetek, s teljék meg az a szív jósággal, szeretettel, s ez a szeretet és jóság vezesse elhatározásokat az önkéntes adakozással, a legideálisabb adózással a szükség kiküszöbölésére, a nyomorúság enyhítésére. Az adományokat jutassátok el az illetékes helyre. A bizottság majd lelkiismeretesen fog arról gondoskodni, hogy a szükséget szenvedők közül kinek-kinek adassák, mennyire szüksége van. Ez a bizottság fog gondoskodni arról is, hogy karöltve a jótékony nőegyletekkel megvalósuljon a népkonyha, a gyermekek napi- közi otthona, más emberbaráti intézmény stb. Támogassátok e bizottságok működését is. Újuljanak meg a csodás idők és vésse föl Klió nemcsak a hősök titáni küzdelmét s győzedelmét elleneink fölött, hanem a nemes szivek küzdelmét s győze- delmet is a szenvedés és nyomorúság fölött. Vidákovich Dániel főgimnáziumi igazgató. HÍREK Előfizetőinkhez és olvasóinkhoz! Az általános mozgósítás folytán, szerkesztőségi tagjaink, munkatársaink és nyomdánk személyzete nagy részének is be kellett vonulnia a katonai szolgálat teljesítésére. Ennek következtében lapunk nem jelenhet meg a rendes terjedelemben. Tisztelettel kérjük ezért előfizetőink és olvasóink szives elnézését. Nagylelkű adomány. Gróf Károlyi Istvánné a helybeli és vidéki bevonult katonák családtagjai gyors segélyezésére, 1000 koronát adományozott. Uj orvos. Dr. Láng Zoltán körorvos ál* I lását elfoglalta és megkezdte rendeléseit. — Lakása: a Kálmánd-utcán van. »1 Jólelkü vendéglős. Fényes bizonyítékát adja lépten-nyomon nemeslelküsógének Kardos Mihály vasúti vendéglős. Az átvonuló katonákat nap-nap után megvendégeli és már több esetben segélyt is osztott ki közöttük. Bár követökre akadna a nemes példa, de sajnos azt haljuk, hogy a forgalmasabb állomásokon valóságai kiuzsorázzák a háborúba vonuló szegény katonákat. ; m 1
