Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)

1914-08-22 / 35. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. augusztus 22. 35-ik szám. Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón Hú jiá Jer ruha festő, vegytisztító és gőzmosó-g yárában Felvételi üzlet: Nagy k á r o l y, Széchenyi-utca 43. szám. A fogadtatás a Nagyvárad—Kőrösmezői vo­nalon ugyan — Érmihályfalvát kivéve — már veszített valamennyire külsőségeiből. Már nem annyira hangos. Dehát igy nem is mehetett tovább. A bihardiószegi pálya­udvaron például — hogy más vasúti állomás­ról ne emlékezzem —- a múlt hét végén még hordószámra várta a vonatokat a bor s a fehér­nép egysz rre kH muzsikus banda nótájára ropog- tatta a táncot a katonákkal. .1 sonkák, szalonnák úgy hullottak a hafiak felé, mintha Eldorado- ban jártak volna. Hát: ez volt, elmúlt. De azért továbbra is megmaradt mindenütt a rokonszenv, a harcba menőket ma is a régi szerető együttérzés várja s a falvak állomásain, ahol elvégre mégsem annyira szigorú a fegye­lem, mint a városi pályaudvarokon, sokszor éj­félig is elülnek az asszonyok. Ez az a lelki állapot, amelyről a költő mondja — En álmodlak és várlak és siratlak to­vább . . . * A katonák jó/cedvüek. A csehek teszem azt két napja utaznak, még sincsenek megtörve s bár idegen tájakon járnak, nem szomorúak s eléggé otthoniasan érzik magukat. Apró figyel­mességek érik őket s ezek láthatólag jól esnek nekik. Két három szál muskátlija, katalinvi- rágja, őszi rózsája mindegyiknek van, a falusi úri lányok osztogatják közöttük az állomásokon. S mikor a vonat megindul, mindegyik szalutál, integet s mosolyog. Szatmáron az őrmester az utánuk érkezett postát osztja ki a csehek között. Hogy felderül­nek az arcok, hogy felragyognak a szemek arra a pár hazai sorra ! A már készentartott képes­lapok elő is kerülnek nyomban s a , katonák neki dűlnek a vasúti kocsi falának s úgy állva Írják a választ. i jjí Vasárnap egy bécsi ezred utazott keresztül - Nagykárolyban. Ellátták mindenféle jóval, csak azt sajnálta a nép, hogy nem tudja magát megértetni az osztrák vadászokkal. Azok szem­mel láthatólag hasonló körülmények között vol­tak. Mikor a közönség a Himnuszt énekelte le­vették sipkájukat, tapsoltak s hocholtak. Hanem azért érezte mindenki, hogy mindez inkább ud­variassági aktus s a tökéletes harmóniához hiányzik a teljes megértés, a lelkek egybeolva­dása. Valamilyen rugót kellett volna megnyomni a szivek mélyén. Talán, ha a Prinz Eugen- marsot énekelni tudták volna vagy ki tudja, mi lett volna ez a rugó, bizonyos azonban, hogy hiányzott egy szikra, amely a lelkeket lángra lobbantsa. . . . Hej, egy-két nappal előbb Székelyhidon a negyvennégyesek táncoltak a pálgaugvaron, s mi tagadás benne, tánc után meg is csókolták a párjukat csillogó szemmel, kipirultan s ezzel a szóval : •— Majd még hallanak a negyvennégyesek- röll . . . Most is itt vannak a katonák, a lányok, a menyecskék, most is szól a muzsika — csak az a baj, hogy az emberek nem tudják egymást megérteni. — Istenem, gondoltam én, hányszor volt már úgy a századok folyamán, hogy Béccsel nem tudtuk egymást megérteni! . . . Más időket élünk s most el fog érkezni mindnyájunkra a megértő és megbecsülő szere­tet országa. * Bödületes kószahirek gombamódra teremnek. Azokról a vészhirnökökröl, kik mai napig órá- ról-órára azzal rémisztgetik a hiszékeny lelkeket, hogy tizennyolc évestől hatvanévesig minden fér­finek be kell vonulnia, már nem is beszélek. Velük egyenlő elbírálás alá esnek, akik hir­detik, hogy a papirbankónak ma-holnap nem lesz értéke. A patkányméreggel sütő pékek, a templomba elbújt bombavetők rémregénye ugyan­ide tartozik. Ezek a bambaságok már szerfelett unalmasak. Fristbb és mulatságosabb pletykák központ­jai a legendás automobilok, frankok ama bizo­nyos milliárdjaival . . . Egy Arany Jánzs-uteai borbélyüzletben azt mondja egy vasúti kalauz. — Egy tized százalék azé, aki nyomra ve­zet. Hej, szomszéd, ha az enyém lenne, min­dennap ötször gyünnék ide borotválkozni . . . Ez a beszéd. Legalább van benne magyar kedély. Az okkupáció régi obsitos meséi is kiújulnak közben közben. g Egy börvdyi gazda egy koronát ad egy szebeni tüzérnek. — Fogadja barátom, csak szerencsét adjon az Isten. Én is voltam katona, Boszniában négyszer voltam tűzben, mégis itt vagyok. Csak akkor találtam meg az ellenség golyóját a bor­júmban, amikor már vége volt a csatának . . . — Ej, ej, mondja a tüzér, hát maga már ott járt, még sincs baja ! . . . Ez a derék obsitos beszéd, ha nem is igaz, de jól van kitalálva, s ami tüzérünk, miközben zsebre ídugja a koronát megvigasztalódik rajta. Nyilván neki is az jár az eszében, ami annyi-annyinak, hogy hazakerül épen, sérletle- nül s újra kinyílik előtte: a rácsos kapu, rácsos ablak . . . Könyörgő istentisztelet a nagykarolyi izraelita nagytemplomban. Az augusztus hó 14-én tartott pompás honvédftíleskeu'S méltó folytatása volt aug. hó 15-én az izraelita anyahitközség nagytemplomá­nál) azon istentisáleleí, melyet a hitközség az osztrák-magyar-német fegyverek győzelméért rendezett. A 60—70 főnyi zsidó honvédlegénység tö­mör sorokban töltötte meg a templom helyeit s a tóra felolvasásához csakis honvéd- legenyseget hívtak tel. Az Elül hónapi ujhold kihirdetése magába szállásra késztette a nagyszámú ájtatos híve­ket s midőn ezután Schönfeld Lázár főrabbi a szószékre lépett s megrendítő hatású szó­noklata után a biblia szavaival megáldotta a hadbavonuló derek és bátor katonákat, egyet­len szem szárazon nem maradt: a könyöknek patakárja s a zokogásnak rémes hanghullnmai szabadultak ki a visszafojtott kebelsirokból, melyek csak akkor veszítettek hatásukból, mi­kor az ifjúsági énekkar a Hymnus eléneklését bévégezte. Istentisztelet után az ifjúság hon- védeinket bőven megvendégelték. A buzdító és búcsúztató beszédet az aláb­biakban közöljük: „Halljad Izrael, te átvonulsz ma a Jordá­non, hogy bemenj elfoglalni nagyobb nemzete­ket és hatalmasabbakat náladnál, nagy és égig, erősített városokat“ (M. V, 9. I.) Mózes Izrael hadba vonuló fiaihoz hetiszakaszunk szerint intézett hatalmas buzdító beszédének e beve­zető szavaival kezdjük mi is ma. Halljátok, zsidó Testvéreim, magyar Honvédek, közeleg az idő, hogy le nem kicsinylendő ellenség ellen nagy világtörténelmi események szinterére induljatok! Itthagyjátok-amint hős, bátor zsidó katonákhoz iIli K — bánkódás nélkül otthonotokat, családi tűzhelyeiteket hogy tűzön, veszélyen keresztül dicsőséget szerezzetek édes hazánknak, magyar nemzetünknek, népünknekés hitünknek. Szeretett királyunk, legfelsőbb Haduratok, hivó szavára lel­kesítő énnekkel ajkaitokon, hazafias érzéssel, dicsőség utáuni vágygyal sziveitekben készség­gel és harci elszántsággal mentek a harc me­zejére, hogy diadalra juttassátok a megsértett igazságot, féltett becsületünket, amely ellen elvetemedett népek gaz merényletet köve­tek el. A magyar nemzet és hü szövetséges népei a számotokra kijelölt helyen a Ti erős izmu karjaitokra, a Ti harci kézségtekre, a Ti sem­mitől vissza nem riadó vitézségtekre bízzák azt a szent, inocsoktalan, azt a mindnyájunk felett lobogó, dicső zászlót, amelyről Isten a király, a haza hármas csillaga ragyog felétek. Szentül meg vagyunk győződve, hogy Ti­I bennetek zsidó katonákban sem fognak csalat- j kozni. Hisz mindnyájunk közös atyánkjóságos j királyunkért, hisz közös imádattal szeretett anyánk, áldott hazánkért, mely “bölcsőnk és I majdan sírunk is, mely ápol és eltakar“ hisz önmagatok és kedveseitek boldogságáért és bé­kés jólétéért ragadtatok fegyvert, nyúltatok élesre fent kardjaitokhoz. És az eskü, Honvéd Testvéreim, melyet tegnap közösen és fölemelő ünnepélyességgel följebbvalóitok kezebe letet­tetek az eskü szentsége, amelyre hitünk, szent vallásunk és az, emberi érzés a erkölcsi világ­rend oszlopait helyezi és amelyre a szentirás hetiszakaszában is majdnem tízszer történik utalás, az ünnepélyes hüségeskütők megmá- sithatatlanná kell, hogy acélozza ama haza­fias, istenes, szent elhatározástokat, mely sze­rint szárazon, vizen, éjjel nappal, csatában, ütközetben, rohamban engedelmeskedni fogtok feljebvalóitoknak és sziklaszilárdan inegálljatok kötelességlek szent helyét és hogy vissza nem tértek addig inig nem szereztetek a magyar név­nek es egyúttal zsidrá népeteknek dicsőséget, hir- ne-hirnevet és becsületet! Kedves Honvéd Testvéreim! Ájtatos Kato­nák ! Vallásunk, felekezeetünk miuynáyjunk nevé­ben búcsút veszek Tőletek ma. És a búcsú érzékeny pillanatában szivetekre, lelketekre kö­töm azt a mély hálát, azt a gyermeki szerete­ted amelylyel felekezetűnk a mi nagy jóltevő- inluiek a mi felszabadítóinknak: a mi jóságos királyunknak és szeretett magyar hazánknak tartozik. Bátorító és lelkesítő utravalóul a szent­irás soron levő hetiszakaszának rövid néhány szavát ad:m Nektek: „Ne r. ttegj tőlük, mert az Örökkévaló, a te Is­tened körülötted van, a hatalmas, a félelmetes.“ (M. V. 7. 21.) Ma hirdettük ki talán soha oly bensőséges mély áhítattal, mint ma mondott, áldást, békét, életet, egészséget és boldogságot kérő „Jehi roeajn“ imánk kíséretében a magába- térés, a lelki megtisztulás és megújhodás É ul hónapjának beköszöntését. Mi, itthon ma­radottak, itt e templomban fogjuk hallgatni a sofár a lelkűnkben lakozó gonoszság elleni küzdelemre hivő búgó hang;át, Ti pedig, kedves Testvéreim, künn, messzi tőlünk, a harctéren a trombita harci riadóját. És va­lamint mi a sajfor elhangzása után, úgy Ti is, ha megüti majd füleiteket a trombita csatain­dulója és Ti hősökként rohantok a bősz ellen­ségre, o édes Testvéreim, Ti is mondjátok Is­tenbe vetett hittel és bizalommal Dávid zsoltárát: „Hásem ajri wöjisi mimi iró . . . Isten az én vi- lágoságom, az én segí­tőm, kitől féljek"? Isten az én életemnek erőssége, kitől remegjek ? Mikor gonoszok közelednek fe­lém, hogy húsomat, tes­temet egyék, az én szo­rongató) m és ellenségeim ök botlanak és elbuknak. Ha táboroz ellenem ha­talmas tábor, nem fél szivem, ha támad ellenem véres harc, mindamellett megrendithetetlen az én Istenembe vetett bizal­mam. Gházák vöáméc li- bechó. Légy erős és bá­torodjék szived, vökávé el Hásém, és remélj szí­vósan, kitartóan az Örök­kévaló kegyelmében." — (Zsolt. XXVII.) Dávid király, aki nagy üldöztetései köze­pette annyiszor felkiáltott Istenhez: „Hásém moh rábü coráj, rábim komim oláj“ „0 Iste­nem, mily számosak az én szorongatóim, mily sokan támadtak életem ellen!“, aki az ö mély hitével annyi véres harcot vívott nagy ellen­ségeivel sértetlenül, az ő gloriás alakja lebeg­jen lelki szemeitek előtt, hogy távol legyen Tőletek a félelem, távol a kis hitüség, a gyáva ! meghátrálás.

Next

/
Thumbnails
Contents