Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-08-22 / 35. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. augusztus 22. 35-ik szám. Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón Hú jiá Jer ruha festő, vegytisztító és gőzmosó-g yárában Felvételi üzlet: Nagy k á r o l y, Széchenyi-utca 43. szám. A fogadtatás a Nagyvárad—Kőrösmezői vonalon ugyan — Érmihályfalvát kivéve — már veszített valamennyire külsőségeiből. Már nem annyira hangos. Dehát igy nem is mehetett tovább. A bihardiószegi pályaudvaron például — hogy más vasúti állomásról ne emlékezzem —- a múlt hét végén még hordószámra várta a vonatokat a bor s a fehérnép egysz rre kH muzsikus banda nótájára ropog- tatta a táncot a katonákkal. .1 sonkák, szalonnák úgy hullottak a hafiak felé, mintha Eldorado- ban jártak volna. Hát: ez volt, elmúlt. De azért továbbra is megmaradt mindenütt a rokonszenv, a harcba menőket ma is a régi szerető együttérzés várja s a falvak állomásain, ahol elvégre mégsem annyira szigorú a fegyelem, mint a városi pályaudvarokon, sokszor éjfélig is elülnek az asszonyok. Ez az a lelki állapot, amelyről a költő mondja — En álmodlak és várlak és siratlak tovább . . . * A katonák jó/cedvüek. A csehek teszem azt két napja utaznak, még sincsenek megtörve s bár idegen tájakon járnak, nem szomorúak s eléggé otthoniasan érzik magukat. Apró figyelmességek érik őket s ezek láthatólag jól esnek nekik. Két három szál muskátlija, katalinvi- rágja, őszi rózsája mindegyiknek van, a falusi úri lányok osztogatják közöttük az állomásokon. S mikor a vonat megindul, mindegyik szalutál, integet s mosolyog. Szatmáron az őrmester az utánuk érkezett postát osztja ki a csehek között. Hogy felderülnek az arcok, hogy felragyognak a szemek arra a pár hazai sorra ! A már készentartott képeslapok elő is kerülnek nyomban s a , katonák neki dűlnek a vasúti kocsi falának s úgy állva Írják a választ. i jjí Vasárnap egy bécsi ezred utazott keresztül - Nagykárolyban. Ellátták mindenféle jóval, csak azt sajnálta a nép, hogy nem tudja magát megértetni az osztrák vadászokkal. Azok szemmel láthatólag hasonló körülmények között voltak. Mikor a közönség a Himnuszt énekelte levették sipkájukat, tapsoltak s hocholtak. Hanem azért érezte mindenki, hogy mindez inkább udvariassági aktus s a tökéletes harmóniához hiányzik a teljes megértés, a lelkek egybeolvadása. Valamilyen rugót kellett volna megnyomni a szivek mélyén. Talán, ha a Prinz Eugen- marsot énekelni tudták volna vagy ki tudja, mi lett volna ez a rugó, bizonyos azonban, hogy hiányzott egy szikra, amely a lelkeket lángra lobbantsa. . . . Hej, egy-két nappal előbb Székelyhidon a negyvennégyesek táncoltak a pálgaugvaron, s mi tagadás benne, tánc után meg is csókolták a párjukat csillogó szemmel, kipirultan s ezzel a szóval : •— Majd még hallanak a negyvennégyesek- röll . . . Most is itt vannak a katonák, a lányok, a menyecskék, most is szól a muzsika — csak az a baj, hogy az emberek nem tudják egymást megérteni. — Istenem, gondoltam én, hányszor volt már úgy a századok folyamán, hogy Béccsel nem tudtuk egymást megérteni! . . . Más időket élünk s most el fog érkezni mindnyájunkra a megértő és megbecsülő szeretet országa. * Bödületes kószahirek gombamódra teremnek. Azokról a vészhirnökökröl, kik mai napig órá- ról-órára azzal rémisztgetik a hiszékeny lelkeket, hogy tizennyolc évestől hatvanévesig minden férfinek be kell vonulnia, már nem is beszélek. Velük egyenlő elbírálás alá esnek, akik hirdetik, hogy a papirbankónak ma-holnap nem lesz értéke. A patkányméreggel sütő pékek, a templomba elbújt bombavetők rémregénye ugyanide tartozik. Ezek a bambaságok már szerfelett unalmasak. Fristbb és mulatságosabb pletykák központjai a legendás automobilok, frankok ama bizonyos milliárdjaival . . . Egy Arany Jánzs-uteai borbélyüzletben azt mondja egy vasúti kalauz. — Egy tized százalék azé, aki nyomra vezet. Hej, szomszéd, ha az enyém lenne, mindennap ötször gyünnék ide borotválkozni . . . Ez a beszéd. Legalább van benne magyar kedély. Az okkupáció régi obsitos meséi is kiújulnak közben közben. g Egy börvdyi gazda egy koronát ad egy szebeni tüzérnek. — Fogadja barátom, csak szerencsét adjon az Isten. Én is voltam katona, Boszniában négyszer voltam tűzben, mégis itt vagyok. Csak akkor találtam meg az ellenség golyóját a borjúmban, amikor már vége volt a csatának . . . — Ej, ej, mondja a tüzér, hát maga már ott járt, még sincs baja ! . . . Ez a derék obsitos beszéd, ha nem is igaz, de jól van kitalálva, s ami tüzérünk, miközben zsebre ídugja a koronát megvigasztalódik rajta. Nyilván neki is az jár az eszében, ami annyi-annyinak, hogy hazakerül épen, sérletle- nül s újra kinyílik előtte: a rácsos kapu, rácsos ablak . . . Könyörgő istentisztelet a nagykarolyi izraelita nagytemplomban. Az augusztus hó 14-én tartott pompás honvédftíleskeu'S méltó folytatása volt aug. hó 15-én az izraelita anyahitközség nagytemplománál) azon istentisáleleí, melyet a hitközség az osztrák-magyar-német fegyverek győzelméért rendezett. A 60—70 főnyi zsidó honvédlegénység tömör sorokban töltötte meg a templom helyeit s a tóra felolvasásához csakis honvéd- legenyseget hívtak tel. Az Elül hónapi ujhold kihirdetése magába szállásra késztette a nagyszámú ájtatos híveket s midőn ezután Schönfeld Lázár főrabbi a szószékre lépett s megrendítő hatású szónoklata után a biblia szavaival megáldotta a hadbavonuló derek és bátor katonákat, egyetlen szem szárazon nem maradt: a könyöknek patakárja s a zokogásnak rémes hanghullnmai szabadultak ki a visszafojtott kebelsirokból, melyek csak akkor veszítettek hatásukból, mikor az ifjúsági énekkar a Hymnus eléneklését bévégezte. Istentisztelet után az ifjúság hon- védeinket bőven megvendégelték. A buzdító és búcsúztató beszédet az alábbiakban közöljük: „Halljad Izrael, te átvonulsz ma a Jordánon, hogy bemenj elfoglalni nagyobb nemzeteket és hatalmasabbakat náladnál, nagy és égig, erősített városokat“ (M. V, 9. I.) Mózes Izrael hadba vonuló fiaihoz hetiszakaszunk szerint intézett hatalmas buzdító beszédének e bevezető szavaival kezdjük mi is ma. Halljátok, zsidó Testvéreim, magyar Honvédek, közeleg az idő, hogy le nem kicsinylendő ellenség ellen nagy világtörténelmi események szinterére induljatok! Itthagyjátok-amint hős, bátor zsidó katonákhoz iIli K — bánkódás nélkül otthonotokat, családi tűzhelyeiteket hogy tűzön, veszélyen keresztül dicsőséget szerezzetek édes hazánknak, magyar nemzetünknek, népünknekés hitünknek. Szeretett királyunk, legfelsőbb Haduratok, hivó szavára lelkesítő énnekkel ajkaitokon, hazafias érzéssel, dicsőség utáuni vágygyal sziveitekben készséggel és harci elszántsággal mentek a harc mezejére, hogy diadalra juttassátok a megsértett igazságot, féltett becsületünket, amely ellen elvetemedett népek gaz merényletet követek el. A magyar nemzet és hü szövetséges népei a számotokra kijelölt helyen a Ti erős izmu karjaitokra, a Ti harci kézségtekre, a Ti semmitől vissza nem riadó vitézségtekre bízzák azt a szent, inocsoktalan, azt a mindnyájunk felett lobogó, dicső zászlót, amelyről Isten a király, a haza hármas csillaga ragyog felétek. Szentül meg vagyunk győződve, hogy TiI bennetek zsidó katonákban sem fognak csalat- j kozni. Hisz mindnyájunk közös atyánkjóságos j királyunkért, hisz közös imádattal szeretett anyánk, áldott hazánkért, mely “bölcsőnk és I majdan sírunk is, mely ápol és eltakar“ hisz önmagatok és kedveseitek boldogságáért és békés jólétéért ragadtatok fegyvert, nyúltatok élesre fent kardjaitokhoz. És az eskü, Honvéd Testvéreim, melyet tegnap közösen és fölemelő ünnepélyességgel följebbvalóitok kezebe letettetek az eskü szentsége, amelyre hitünk, szent vallásunk és az, emberi érzés a erkölcsi világrend oszlopait helyezi és amelyre a szentirás hetiszakaszában is majdnem tízszer történik utalás, az ünnepélyes hüségeskütők megmá- sithatatlanná kell, hogy acélozza ama hazafias, istenes, szent elhatározástokat, mely szerint szárazon, vizen, éjjel nappal, csatában, ütközetben, rohamban engedelmeskedni fogtok feljebvalóitoknak és sziklaszilárdan inegálljatok kötelességlek szent helyét és hogy vissza nem tértek addig inig nem szereztetek a magyar névnek es egyúttal zsidrá népeteknek dicsőséget, hir- ne-hirnevet és becsületet! Kedves Honvéd Testvéreim! Ájtatos Katonák ! Vallásunk, felekezeetünk miuynáyjunk nevében búcsút veszek Tőletek ma. És a búcsú érzékeny pillanatában szivetekre, lelketekre kötöm azt a mély hálát, azt a gyermeki szereteted amelylyel felekezetűnk a mi nagy jóltevő- inluiek a mi felszabadítóinknak: a mi jóságos királyunknak és szeretett magyar hazánknak tartozik. Bátorító és lelkesítő utravalóul a szentirás soron levő hetiszakaszának rövid néhány szavát ad:m Nektek: „Ne r. ttegj tőlük, mert az Örökkévaló, a te Istened körülötted van, a hatalmas, a félelmetes.“ (M. V. 7. 21.) Ma hirdettük ki talán soha oly bensőséges mély áhítattal, mint ma mondott, áldást, békét, életet, egészséget és boldogságot kérő „Jehi roeajn“ imánk kíséretében a magába- térés, a lelki megtisztulás és megújhodás É ul hónapjának beköszöntését. Mi, itthon maradottak, itt e templomban fogjuk hallgatni a sofár a lelkűnkben lakozó gonoszság elleni küzdelemre hivő búgó hang;át, Ti pedig, kedves Testvéreim, künn, messzi tőlünk, a harctéren a trombita harci riadóját. És valamint mi a sajfor elhangzása után, úgy Ti is, ha megüti majd füleiteket a trombita csataindulója és Ti hősökként rohantok a bősz ellenségre, o édes Testvéreim, Ti is mondjátok Istenbe vetett hittel és bizalommal Dávid zsoltárát: „Hásem ajri wöjisi mimi iró . . . Isten az én vi- lágoságom, az én segítőm, kitől féljek"? Isten az én életemnek erőssége, kitől remegjek ? Mikor gonoszok közelednek felém, hogy húsomat, testemet egyék, az én szorongató) m és ellenségeim ök botlanak és elbuknak. Ha táboroz ellenem hatalmas tábor, nem fél szivem, ha támad ellenem véres harc, mindamellett megrendithetetlen az én Istenembe vetett bizalmam. Gházák vöáméc li- bechó. Légy erős és bátorodjék szived, vökávé el Hásém, és remélj szívósan, kitartóan az Örökkévaló kegyelmében." — (Zsolt. XXVII.) Dávid király, aki nagy üldöztetései közepette annyiszor felkiáltott Istenhez: „Hásém moh rábü coráj, rábim komim oláj“ „0 Istenem, mily számosak az én szorongatóim, mily sokan támadtak életem ellen!“, aki az ö mély hitével annyi véres harcot vívott nagy ellenségeivel sértetlenül, az ő gloriás alakja lebegjen lelki szemeitek előtt, hogy távol legyen Tőletek a félelem, távol a kis hitüség, a gyáva ! meghátrálás.
