Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-08-15 / 34. szám
ErmellEk 4-ik oldal. 1914. augusztus 15. 34-ik szám házból elvitt ingóságok tettese Komódy Lajos polgártársunk volt. Ez a hirünk tévedésen alapult — mert a vizsgálat során hitelt ér- demlőleg beigazolást nyert az, hogy Komódy Lajos csakis a Polgári Takarók ingóságai elvitelére adott ki rendeletet, az azonban nem szólott a beépitett ingatlan részekre is — s igy a hordárok önkényüleg vitték el azokat. Szoknyás tűzoltók. Kedden délbe tűz ütött "Királydarócon. A Fecser János házát gyújtotta fel valami jó akarója. A községi tűzoltók fegyver alatt állanak, tehát az asszonyok és leányok fogtak az oltáshoz. És működésüket siker is koronázta, amennyiben lokalizálták a tüzet. A szoknyás tűzoltók közül különösen kitűntek az úri nők és leányok : Fischer Regina és Izsák Flóra pedig mesterileg .kezelték a szivattyút. Amnesztia. Önkéntesek a háborúba. A nagykárolyi szolgabirói hivatal felhívást bocsájtott ki, melyben tudatta Őfelsége azon elhatározását, hogy kegyelembe részesíti a katona szökevényeket. Egyben tudatta azt is, hogy azok, akik 17 életévüket betöltötték , de 42 éves életkort el nem érték és a hadsereghez belépni óhajtanak, a szolgabirói hivatalnál jelenkezzenek. A hirdetményre eddig a következők jelentkeztek, mint önkéntesek a háborúba: Simái Józseí Genes, Papp Pál Börvely, Karcai Péter Yezend, Rakoszky Ferenc Csomaköz, Tanicsár János Mérk, Joó Ferenc Genes, Balázs Antal, Csordás Kálmán, Orgován Illés, Nagy Albert Érkörtvé- lyes, Tegzes János, Tóth Sándor Érdengeleg, Szilágyi Gergely Kraszna-Szentmiklós, Vakarcs Lajos, Csaholezi Sándor, Csald József Börvely, Bakos Tibor Fábiánháza, Fényes István, Donner József Érendréd, Fodor János Börvely és Csigi András Csomaköz. A szolgabirói hivatal belépési bizonyítvánnyal látta el őket, amellyel bárhol jelentkezhetnek a katonai hatóságnál. Hirdetmény. A m. kir. belügyminister 5112—B. M. ein. számú rendelete, a bejelenr tési kötelezettségek teljesítéséről. Azokban a városokban, községekben és lakott helyeken, amelyekre a ministerium a bejelentési kötelezettséget az 1912 LXI1I. t.-c. 9 § a alapián kiterjesztette, a bejelentés teljesítésére és az ezzel kapcsolatos eljárásra az alábbi rendelkezések irányadók. 2. §. 1.) Az 1. § ban említett városokban és községekben köteles minden szállásadó, vagy megbízottja minden külföldi vagy belföldi egyént, aki nála bármily rövid idő megszáll, akár ingyen akár ellenértek fejében állandóan vagy ideiglenesen, bérlőként, vagy rokonság, szolgálat vagy munkaviszony címén, avagy bárminő más címen részesült szállásban, az 1903. V. t.-c. és a végrehajtása tárgyában kiadott 90.000—1906 B. M. számú rendelet rendel- delkezéseinek megfelelően bejelenteni. A zárdák nevelő-és egyéb intézetek előjárói az intézetek lakói szemponjából szintén szállásadóknak tekintetnek. A bejelentési kötelezettség az érkezésre és távozásra egyaránt kiterjed. Be kell jelenteni azokat is akik a 1. § ban említett ministeri rendelet hatályába lépte előtt érkeztek aki a város területén 3 hónapnál rövidebb idő óta tartózkodnak. 3. §. 2. A j nyilvános szállóhelyek tulajdonossal (kezelői) kötelesek a megszállótól a bejelentés adatait történt megérkezése után beszerezni, és mind az érkezésről, mind a távozásról szóló bejelentést városokban vagy egyébb lakott helyeken pedig a megszálás vagy távozás napján, és ha ez nem volna lehetséges, legkésőbb a következő napon reggel 9 óráig megtenni. Más szállásadó vagy megbízottja a bejelentést legkésőbb a megérkezés vagy eltávozást követő napon 9-óráig köteles megtenni. Az érkezést lehetőleg az eltávozás előtt kell bejelenteni. 4. §. 3. Az érkezés és távozás bejelentését a hatóság által ingyen szolgáltatandó bejelentő lapokon kell teljesíteni, az érkezési bejelentő lapon azonban fel kell sorolni az utazási igazolványokat és egyébb igazoló ok • iratokat is. A nyilvános megszálló helyek tulajdonosai (kezelői) kötelesek a bejelentési lapokat kitölteni és ezen felül azok adatait „Nyilvántási“ könyvükbe is bevezetni. 5. §. 4. Ebben a rendeletben foglat rendelkezések megszegése kihágás, amely az 1912; LXIII. t.-c. 6 §-a értelmében bütetendő. 6. §. E rendelet az összes nagykárolyi szálótulajdono- soknak tudomására hozatik. Nagykároly, 1914. aug. 12. Demidor rendőrkapitány^ ÉRMELLÉK. Érmihályfalva. Készül a világtörténelem. Irta: Dénes Sándor. Világtörténelmet írunk. Ezek a máskor igénytelen, szerény betűk, amelyek rendes körülmények között egy szűk kör efemer érdeklődésére tartanak számot, ma örökidőkre szóló történelmét alkotják annak a világháborúnak, amely Európa összes országainak békéjét borítja lángba. Áldjuk a sorsot, amelynek különös kegye megengedte, hogy rövid emberi létünk összeessék azzal a korral, amelynek világtörténelmi jelentőségű, népek történelmét, Európa térképét átalakító eseményei tartalmat adnak életünknek. Lelkes örömmel ujjongunk, hogy a teremtés szeszélye idedobott bennünket, abba a korba, amelynek minden napja, minden perce, minden eseménye világ- történelmi jelentőségű mozzanat. Ennek a nemes lelkesedésnek lobogó oltártüze hevíti lelkünket, ennek a nemes lelkesedésnek ragyogó fáklyája világítja be betüszántásunk barázdáit, mikor az utókor részére örök életre leszögezzük a nagy napok nagy eseményeit, amelyhez késő unokáink emlékező kegyelete hazafias búcsúra járand nemzetek nagy idejének harci tüzénél lelkesedést meríteni. Uj események uj érzéseket hívnak életre bennünk. Hazafiak voltunk eddig is, szerettük ezt a földet, amelyen születtünk, amely eltart bennünket és amelynek hantja örök szemfedönk lészen, de ezt a haza- fiságot elaprózták sekélyes politikai torzsalkodások. Nem volt esemény, amely kiváltsa belőlünk azt a fennen lobogó lelkesedést, a haza sorsáért lángoló izgalmat, lelkünk aggódását, szivünk örömét, amely most tudja csak velünk megértetni, hogy a hazaszeretet a leg magasz losabb, a legfenségesebb érzés, amely most a haza érdekeit elébe helyezi legeslegegyénibb, ösztönösen belénk oltott érdekünknek : az élethez való ragaszkodásnak. Fiaink, testvéreink, rokonaink, életsorsunk osztályosai harcba indulnak. A harci riadó első hangjára mindenki letette kenyérkeresö szerszámát, elhagyta a társadalomban, a családban elfoglalt helyét, nincs panasz, nincs zokszó, lelkesedéssel, magasra csapó harci vággyal sorakozik a helyére mindenki, hogy részt vegyen a világtörténelem eseményeinek mozgatásában. Sajnos, a hadi tettek mezejére nem indulhatunk el mindnyájan, akiknek szivében haláltmegvető vágyakozással lobog a hazaszeretet. A hadi tények azonban nem csupa katonai mozdulatokból, nem kizárólag fegyverforgatásból állanak. Amikor bátor katonák szembenéznek az ellenség fegyvereivel, akkor hárul legsúlyosabb kötelesség azokra, akik itthon maradtak. A felvonuló csapatok a háborút éltetik, a hazáért és királyért, mindnyájunkért fegyvert ragadnak. Sehol sem látunk csüggedést, lehangoltságot, sehol sem halljuk annak a gondját előretörni: mi lesz az itthon maradt gyámoltalanokkal? Ki visel gondot az asszonyokra, a gyermekekre ? A férjek, az- apák hangos harci énekek ütemére indulnak fegyverek ropogása, ágyuk bömbölése közé miértünk, mi helyettünk, akik itthonmaradtunk, akiknek azonban itthon is megmaradtak a kötelességeink. Mind hős, aki elmegy mind egy-egy félisten. Nem hallunk panaszt ajkukról, nem látunk vonakodást rajtuk. Ezek az emberek megkövetelhetik, hogy itthon maradt családjaiktól akkor se hallják a nyomorúság, a nélkülözés panaszát, amikor dicső, hősi tettek után visszatérnek közénk. Segítsük a bevonuló katonák családjait! Fennen hangoztatott, csöndben gyakorolt jótékonyságok, hol vagytok ? Itt az idő, amikor nem jótékonyság a nevetek, hanem szent kötelesség! Világtörténelem készül. Lennt a rác határon magyar vérrel írják testvéreink. Hiányos, homályos és ragyogás nélküli lenne ez a világtörténelem, ha az itthonmaradtak kötelességeinek teljesítéséről nem történne emlékezés benne ! Vendéglátó Érmihályfalva. Amióta megkezdődött a mozgósítás az országbanés megindultak az első katonai vonatok, Érmihályfalva hazafias polgársága lázas tevékenységét fejt ki, hogy a harcba induló hadfiakat — habár rövid időre is — vendégéül láthassa. Minden egyes katonát szállító vonatnál megjelennek a város ne- messzivii honleányai és páratlan lelkesedéssel, fáradságot nem ismerő tevékenységgel működnek közre abban, hogy örökké emlékezetessé tegyék a katonáknak azokat a perceket, amelyet Érmihályfalván töltöttek. Rengeteg nép lepi el a pályaudvart, s mikor berobog a vonat az állomásra a szeretetnek legmagasabb fokú lelkesedésével fogadja a katonaságot és látja el minden jóval, amit csak a magyar vendégszeretet előállítani és áldezni képes. Legendákat beszélnek a katonák az érmihályfalvaiak áldozatkészségéről és azok a számtalan köszönő levelek, amelyeket az egyes ezredek parancsnokai intéznek az elöljáróságokhoz, élénk tanúságai annak, hogy Érmihályfalva polgársága igenis reászolgált arra, hogy a történelem lapjain meglegyen említve az, hogy a harcba induló katonák könnyes szemekkel vettek búcsút annak a városok a lakosságától, ahol gazdag és szegény egyaránt részt vett abban a mozgalomban, amely a hazáért harcba induló katonák lelkesítésére és buzdítására irányult. Vétket követnének el, ha bárkit is név- leg kiemelnénk azok a lelkes honleányok közül, vagy megneveznők a bőkezű áldozatkész férfiakat, akik egész napokat áldoznak arra, hogy részt követeljenek ebben a magasztos munkában, mert kezdve Érmihályfalva legelőkelőbb úrnőjétől a legszegényebb
