Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)

Érmellék, 1914-07-25 / 30. szám

VII. évfolyam.

Melléklet a „Közérdek“ 30. száma.

Érmihályfalva—Székelyhid, 1914. julius 25.

Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR.

Főmunkatársak : Érmihályfalva : JAKAB KÁLMÁN.

Értarcsa :

SZOBOSZLAY SÁNDOR.

Megjelenik Érmihályfalván és Szó- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérde k“ melléklettel

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám

Kéziratok nem adatnak vissz»

Bagamér:

MOLNÁR ANTAL.

TÁRSADALMI HETILAP.

Nyilttér sora 50 fillér.

Érmihályfalva.

Kutya-adó.

A folyó évben a kutya-adó nagyon- nagyon sok hü pára életébe került ami vármegyénkben. A szegény emberek, főleg falvakban, rakásszámra pusztították el miatta kutyáikat.

S még jó, ha fegyvert fogtak reájuk. De a legtöbb kutya nemtelenebb módon múlt ki. Követ, vagy más nehezéket kötöttek a nyakába, hogy ne tudjon kiúszni a vízből, amelybe beledoblak. Még ennél is borzasztóbb vég várt reájuk abban a faluban, amelyikben beszórták őket egy mély-mély gödörbe, a „kutyabányába“, ahol aztán az éhség rettentő kínjai között vesztek el.

Tehát csak a stílusban volt különbség. Egyik ember humánusabban bánt el velük, a másik embertelenebbül, Azaz hogy: tán éppen emberisesebben. Mert van abban valami jellegzetesen emberi, hogy leghübb barátainkat olyan könnyen áldozzuk fel. Dehát megkönyezzük őket s ezzel minden ekszpiálva van . . .

Ám ne Ítéljük el egészen az embereket se. Nekiek is kutya sorsuk van manapság. Megérthető, ha elkeserednek a kutya-adó miatt a többi, szükségkép emelkedő kutya-adó mellett. És inkább agyonverik viskójuk, nehány majorságuk s kevés ingóságuk éber őrét, önzetlen barátjukat, semhogy 4 és 8 koronás adókat | izzadjanak ki . . .

Pedig ez a számítás rossz. Tudunk rá konkrét esetet, hogy amint a szegény ember meglőtte a házőrzőjét, azon az éjszakán ellopták mind a 8 tyúkját. Ha még ezután is szerez, valószínűleg azt is ellopják. A végén sokkal több kára lessz a szegénynek 8 koronánál.

Megtörtént esetek, hogy menten a a kutyapusztítás után, a nyárnak évadján besétált a róka a faluba s egyik helyt a kotlót szedte le csirkéiről, másik helyen a paprikásoknak valót falatozta fel. Hja, a róka mindig nagy diplomata volt. Kitűnő szimattal. Tudjuk, hogy a vadászok — barátai. Ebben nincs semmi ellenmondás. Minden vadász óvja a vadakat — másoktól. Ezt a róka tudja. Mintha azt is tudná, hogy a törvény már régesrég az ö pártján van. II Ulászló ezelőtt négyszáz és tíz esztendővel megtiltotta a mai szegény ember ősének, a jobbágynak, hogy bárhol vadásszék. Ezt a tilalmat a vármegye irgalmatlanul érvényben tartotta s bár a sokféle vad nyájszámra pusztította a vetéseket, 3 forint büntetést fizetett a jobbágy, ha csak egyet is elejtett belőlük. Egy nyulat nem volt szabad elejtenie a maga, vagy családja éhségének csilapitására sem. A vármegye, úgy látszik, e tekintetben ma is konzervatív. Sőt konzervatívabb, mint

volt: annak is megtalálta a módját, hogy a régi tilalmat tényleg a kutyákra is kiterjessze. Ezért kell pusztulniok.

Ámde — ami igaz, igaz — ennek- a rendelkezésnek van egy kihatásában' igen nagyjelentőségű s elég nagyra nem becsülhető eredménye : a lehető minimálisra szállítja le annak a lehetőségét, hogy emberek vezzettségben, ebben a borzasztó betegségben pusztuljanak el. S tisztelet-becsület a kutyáknak ! Hűségük, ragaszkodásuk az emberhez csakugyan méltán közmondásos; önfeláldozásuk sem ritka az emberekért: de minden erényük és hasznuk sem ér fel azzal a veszedelemmel, melynek az emberiséggel szemben saját hibájukon kívül állandó hordozói.

Van hát alap bőven a kutya-adó helyessége mellett való érvelésre is.

Túl is van igazság, — innen is. Az igazság zöme azonban, mint rendesen, közbiil van : elég lenne az adót a mostaninak felére emelni. A kutya-fölöslegért ezt sem fizette volna meg a szegény ember; a nélkülözhetetlen házőrzők pedig nekie is megértek volna annyit.

Érmelléki gazda.

Személyi hir. Meskó György dohánybeváltó hivatal főnöke, hat heti karlsbadi tartózkodás után hazaérkezett és átvette hivatala vezetését.

Primicia. F. hó 19 én tartotta meg első miséjét Nyirábrányban, Székely János ujjon- nan felszentelt gör. kath. magyar lelkész. A primitia nagy ünnepélyesség közepette

TÁRCZA.

mm

Egy lap Flavius Josephus naplójából.

Anno Judfeta. Hazám egyik legszebb városa elesett. Lakosai utolsó csepp vérökig védelmezték, önfeláldozó martyrok sem hiányoztak. Elezar főpap egymaga ügyes cselszövésével ártalmatlanná tette a rómaiak egyik faltörő kosát. De győzelme gyászt hozott a városra. Ameddig egyrészt a faltörő kos elpusztításával kárt okozott a római hadseregnek, addig a várfalakat védelmező nép leghőslelkübb jezérét vesztette el. Szivén találta egy gyilkos nyil s midőn nagy pompával eltemették, megkétszereződött gyászt éreztek, ugymondván, hogy vezérük elesté- vel ellenállásuknak vége.

Sürü 'sötét az éj, a bástyán járkálok és minduntalan beleütközöm az őrt álló harcosokba, a mély, átláthatatlan sötétség miatt. Mintha a hold is elbújt volna, hogy ne lássa, „mi lesz az éjjel“. A város falán állok és dacára szemeimet megerőltetem, mitse látok, csak a távolban táborzó ellenség őrtüzét, melyek ki-kivilágitanak a sötét éjszakából.

Ejfél után lehetett. Két alak jelent meg a sánc felett, nem tudni merről jöttek, hogyan jöttek. Vespasianus római császár és fia Titus volt. Nemsokkal utánuk egy kis csapat, majd egy nagyobb. Rövid idő alatt a gyanútlan alvó város tele volt rakva kaI tonasággal. Sípjel hallatszott, erre a harco- j

sok rávetették magukat a házakra, kapu-; döngetés, ordítás, nők sikitása, gyermekek jajveszékelése töltő be egy pár perc múlva a levegőt.

Add meg magad 1 kiáltó egy római egy zsidó polgárhoz — add meg magad nem lesz bántódásod — s ezzel kezét nyujtá feléje, bizonyítván, hogy nincsenek rossz szándékai. Az álmából felriasztott polgár nem tehetett egyebet és feléje nyújtotta jobb kezét. De izgatott félelmében nem vette észre, hogy ravasz római nem jobbját, hanem balját tartotta oda neki. Ezt ki is használta. Baljában tartotta a zsidó jobb kezét. Jobbjával felemelte nehéz bárdját és egy suhintással leszelte a fejét. Sokan látták ezt a jelenetet, igy tehát futótűzként terjedt el a hir — a rómaiak megszegik Ígéretüket, esküjüket.- Inkább meghalunk, minthogy barbárok prédájává legyünk.

Ami ezután következett, az páratlanul áll a világtörténelem vérrel Írott lapjain.- Nem maradt élő lény Judfetában. De nem is adták olcsón életüket. Rendkívül nagy volt a száma az utcákon beverő római elesetteknek is.

Reggelre a város egy romhalmaz volt. Még füstölt néhány porrá hamvasztott ház. Hiénák és sakálok lakmároztak a holttestekből. Nem menekült meg senki a rómaiak ádáz gyűlöletétől. Judtefa városát a szó szoros értelmében eltörölték a föld színéről.

Én Flavius Josephus negyven emberrel most ime egy barlangba tartózkodom és sorsomat várom. Vespasianus seregébe csakhamar megtudták buvhelyünket. Küldönc jött a császártól békeajánlatokkal, kedvező feltételekkel, szabad kivonulás, teljes megke- gyelmezés, csak egy kötelesség: a császári seregből -nem távozni.

Én m ndjárt hajlandónak mutatkoztam a megadásra, de bajtársaim, kik mind hevesvérű fiatal judeai nemesek voltak, igen rosz- szui fogadtak, hogy vezérük és oltalmazójuk ily gondolatokkal foglalkozik.

Csodálkozunk rajtad — mondák — oh vezérünk, kit kiválasztottak a nép közül, hogy őket mint hadvezér és főpap a helyes utón tereld.

Juda egész seregének vezére lettél és most oh — szégyen — ezt kellett elérnünk „Flavius Josephus megadja magát“. Térdeid inognak, szemeid árulón révedeznek. Nem tudjuk megérteni, minek neked az élet, Nem-e jobb most a halál, a mindent kiengesztelő halál, mint szolgasággal tele élet. Talán azt hiszed, azért hívnak a hatalmasok, hogy életben tartsanak. Dehogy 1 csak élve akarják foglyul ejteni a zsidó nép nagy vezérét. Dicsőség! bogy Josephus, ki oly sok római halálát okozta immár kezünkbe van és akaratuk szerint kitölthetik rajta bosszújukat. Testvérünk és vezérünk 1 Nem jobb tehát, ha önkezeddel vetel véget az igy hitványi- tott életednek. Nem-e jobb és nemesebb saját kardod döfésétől kimúlni, minthogy római lándzsája szúrjon át. Népedet elveszted, országod ellenség kezére jutott, mi van tehát még az életben kívánni valód? Vagy talán a rabszolgaság száraz kenyerével akarod befeketíteni életed alkonyát ? Nem te