Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
Érmellék, 1914-07-11 / 28. szám
2-ik oldal. ÉRMELLÉK 1914. julius .11 28-ik szám felebbezett a határozat ellen és a belügyminiszter 771141914. sz. véghatározatával feloldotta a vármegyei közgyűlés határozatát és uj határozat meghozatalára utasitotta, mert beigazolódván az, hogy a lámpák javítására szükség volt és ezzel a községi biró nem okozott kárt a községnek, tehát marasztalásnak helye nincsen. Kiutalták a függő kölcsönt. Az Ermihály- falvai Egyesült Takarékpénztár és Érmelléki Hitelbank r.-t. értesitette a község elöljáróságát, hogy a képviselőtestület által felvenni elhatározott és a vármegyei törvényhatóság által jóváhagyott 200,000 koronás függőköl- csön az intézetnél bármikor felvehető. Eltűnt községi mérlegek. Albis községházáról eltűntek a községi mérlegek. Nyoma veszett teljesen és a kisbiró, aki az őrzéssel volt megbízva, nem tudott számot adni róluk. Bejelentették az esetet a csendőrségnek s megindult a nyomozás, amely meglepő eredménynyel végződött. Kiderült ugyanis, hogy a mérlegeket Ehrenfeld Ignác kereskedő vitte el engedély nélkül a községházáról, azon indokolással, hogy a csendőrök elkobozták az ő mérlegeit, ő pedig elkobozza a községi mérlegeket. A dolog azonban kissé gyanús lett a csend éber őrei előtt, akik nem vették tréfára a dolgot és Ehrenfeld ellen a margittai kir. járásbírósághoz tettek feljelentést a Btk.-be ütköző cselekmény miatt. Egy napi fogházért. Bagamérból írják:! Bármily erélyesen igyekszik is a csendőrség leszoktatni az itteni ifjúságot az esteli utcahosszat való dalolásról, minden jóigyekezete megtörik a közigazgatási hatóságok enyhe eljárása miatt. A falu fiatalsága egyáltalán mit. sem törődik azzal, ha a csendőrség rendzavargásért feljelenti a szolgabirói hivatalhoz, azt tartja és hangoztatja is „egy napi fogházért érdemes éjjel végigdalolni az utcákat". Most több legény lett feljelentve hasonló ki-1 hágás miatt és a község békés polgársága érdekében célszerű lenne, ha a szolgabirói hivatal a legerélyesebb büntetéssel vetne véget a bagaméri legények duhaj kodásának. Mikor a kisbiró kótyagos. F. hó 3 án leégett az Ottomány község tulajdonát képező istálló. A megejtett vizsgálat megállapította, hogy a tüzet a községi kisbiró okozta, aki mértéktelenül elfogyasztott ital után, pipázva lefeküdt az istállóba a széna közé és a pipájából kihulott szikrából támadt a tűz. A kis-1 biró alig tudott menekülni a vész elől és beleégett a kabátja is. A kisbiró ellen a hatóságokhoz meg lett téve a feljelentés. Meglopott gazdálkodó. Farkas János bagaméri gazdálkodó az elmúlt héten egy félhter borra betért a Pál Józsefnó korcsmájába. — Mikor kifizette tartozását, 35 koronával terhelt pénztárcáját az asztalon feledve, távozott a korcsmából. A korcsmában időző Csonka Balogh Miklós cigány, csakhamar pártfogásába vette a gazdátlannak tartott jószágot és zsebre vágva hazament, ahol feleségével együttesen elásták a pénzt az udvaron, a pénztárcát azonban maguknál tartották. Farkas persze észrevette a pénz eltűnését és jelentést tett arról a csendőrségnek, aki Csonka uramat vallatóra fogta a pénz eltűnése dolgában. Természetesen tagadott, de a házkutatás révén előkerült a bugyelá- ris, majd később a pénz is, amelyet a csendőrök visszaadtak a boldog Farkasnak. Csonka a bíróság előtt fog felelni tettéért. Furfangos szölőojtvány kereskedők. Mucsi Lajos bagaméri gazdálkodó, az érkenézi korcsma előtt két szőlőojtványt áruló gazdálkodóval kötött ismeretséget, akiktől felelőség mellett 500 drb dele vár ojtványt vett meg 25 koronáért. Ugyancsak 1000 drbot vettek a kitűnőnek ajánlt ojtványokból Kujbus Mihály és társai érkenézi lakosok is. Az eladók a vásárt Szűcs Sándor bihardiószegi hires ojt- vány kereskedő nevében kötötték meg. Ez még március 20-án történt. A szőlős gazdák ki is dobálták szőlőtőkéiket és beültették helyettük a delevár ojtványokat és várták azok fejlődését. Kiderült azonban, hogy a delevár ojtványok közönséges ripáriák és Mucsai uramat és társait alaposan becsapta a két szemfüles csaló. Panaszt tettek a csend- őrségnél, amely hosszas és fáradságos nyomozás után leleplezte a két csalót, Barna Sándor és Bizonyi Sándor kólyi lakosok sze-! mélyében, akik ellen megtette a feljelentést a bírósághoz. Elfogott tyuktolvaj. A báró Uray János piskolti gazdaságából temérdek tyuk tűnt el nyomtalanul, Az uradalom a csendőrséghez fordult, akik csakhamar lefülelték a tolvajt Sebők Imre napszámos személyében, aki a tyúkokat a nagykárolyi hetivásárban értékesítette. Székelyhid. A testedzéséről. Irta : Kovács Zoltán. „Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod Árpád vére miként fajul ?“ Berzsényinek gyönyörű ódájával kezdem meg neveléstani értekezésemet, mert korszakunk generációjára bátran alkalmazható, értve ezt az uri-osztály egy részének testi satnyuságára. Ha nagyobb városokban megfigyeljük a társadalmat, láthatjuk, hogy a zöme sápadt, vézna, mert életmódjuk nein rendes, nem testedző. Bár a testimunkát végző egyének izomzata átlag véve erős, de mert aránylag sok alkoholt fogyasztanak, korán elgyöngülnek. A szellemi-munkások szervezete gyöngébb, mint a testi-munkásoké, mert testedzéssel semmit, vagy nagyon keveset foglalkoznak s ez az utódokra is igen káros hatással van . . . Minden nemzet lelkileg, testileg, gazdaságilag erősebb lenne, ha a. szülők, nevelők, a gyermekek és az ifjúság testedzésére több gondot fordítanának, ebből következőleg az emberiség boldogsága is fejlődne. Ismertetem miként kell testileg nevelni a gyermeket, hogy erősebb, egészségesebb legyen a mainál: A gyermeket már csecsemő korában mindennap ki kell vinni a szabad levegőre, hadd szokjon hozzá idejében korán s ne későn a zord időkhöz is; a csecsemő szobájában sohase legyen 20 C°-nál magasabb meleg. Fokozotosan arra kell szoktatni a gyermeket, hogy ne 30, de 15°-os vízben szeressen fürödni. A csecsemő lábára kár cipőt huzni, jő arra a harisnya is. Meleg tavaszi, nyári és őszi napokon legyen mezítelenül a csecsemő lábacskája, hadd szokjon hozzá már korán az élet zord napjaihoz. Már két éves korában hozzá kell szoktatni a kisdedet a testedzéshez. Az a baj, hogy a gyermekeknek nincs elegendő alkalmas, helyük városokban testük erősítésére. Minden városban még több, nagy kertben lévő óvodát kell építeni, ahol a kisdedeknek szabadon lehet mozogni s testük erejéhez mért tárgyakat emelhetnek, hurcolhatnak. Hozzá kell szoktatni már két éves korában a gyermeket, hogy reggel este, derékig mosdják meg hideg vízben. Mosdás után súlyzót kell vele emeltetni, el kell kezdeni 1 kilóssal. Úgy kell szoktatni, hogy húsz éves korában a fiú már 50 kilós súlyzót tudjon egy kézzel válla fölé emelni. Három éves korától kezdve, — de ha a kisded izmos, még előbb is, — ha már legalább 50 meleg van, járjon mindig mezítláb, a fiú 15, a leány 12 éves koráig. A mezítláb járásnak nagyon sok előnye van, edzi az egész szervezetet, a test ellenállőbb az idő viszontagságaival szemben, az életet meghosszabbítja, anyagilag előnyös. Az uri-osztály tagjai között, gondolom sokan lesznek, akik gyermeküknek mezítláb járása ellen tiltakozni fognak, mert ezt parasztosnak, nem elegánsnak tartják, nos az ilyenek maguk és gyermekeik ellen vétkeznek, mert a gyermek cipőben járatása pénzbe kerül, a folyvást cipőt viselő gyermek, vagy ifjú könnyen meghűl, ennek következtében gyakran súlyosan megbetegszik s a szülőknek ez lelki- és anyagi-hátrány. Tizenkettedik éve, hogy falusi tanító vagyok, alkalmam vau a falusi gyermekek életmódját megfigyelni. A paraszt gyerek már csecsemő korától kezdve, nagyon gyakran mezítláb van. Késő őszkor, tavasz elején láttam járni falun mezítláb gyermeket, mégis csak nagyon kevés a köhögös vagy influenzás, erre a két betegségre csak azok inklinálnak, akik beteges szülőktől származnak, Ha összehasonlítjuk a városi és falusi elemi iskolások mulasztási kimutatását, azt tapasztaljuk, hogy betegség miatt, aránylag véve a városiak többet mulasztanak, mint a falusiak, (pedig a városi gyerekek átlag számítva jobban táplálkoznak, mint a falubeliek,) ennek oka az, hogy a városi i elemista kevesebbet tartózkodik a szabadban, mint a falusi, de meg az is, hogy szervezete nem edződik, annyit mint a falun élő elemistáé. Évszázadokkal ezelőtt, amidőn még a gazdagok sem . tartották szégyennek a , mezítláb járást, az emberek testileg sokkal erősebbek voltak, mint korszakunkban, nem volt akkor oly sok beteg, mint ja XX-ik században. A mezítláb járásnak egyik lelkes apostola Kneip, szintén annak hive, hogy a mezítláb járás az egészség és testedzésnek hatalmas fejlesztője. Alkalomszerüleg megemlítem egyben azt is: mi oka annak, hogy a falusi elemisták között sok a gyönge tanuló. A falusi szülök zöme sok szeszes italt iszik, ez az utódokra degenerálolag hat. Sok szülő gyermekével szeszesitalt itat. A paraszt anyák egyrésze pálinkát, vagy mák- hajlevet ad gyermekének, hogy elaludjon. A falusi gyermekek étkezése, nem eléggé tápláló, tejet, tojást, húst nagyon keveset kapnak. Városon több a jó tanuló, mint falun, de mint már említettem, a falusi tanulóság szervezete egészségesebb, mint a városié, ennek oka : a városi kevesebb ideig van a szabad levegőn s fizikai munkát kevesebbet végez. A fenti társadalmi bajokat azért említettem, hogy a mezítláb járás nem elegendő ahhoz, hogy a tanulók a mainál lelkileg, testileg erősebbek legyenek, de erkölcsi testületekben, összejöveteleken mindenütt küzdeni ketl az emberiség jobb jövőjéért munkálkodó férfiaknak, hölgyeknek, hogy a szülök jobban, értelmesebben neveljék gyermekeiket, mint korszakunkban. Az elemi iskolai tankönyvekben tudtommal nincsennek oly olvasmányok, amelyek arra vonatkoznak, hogy a testedzésnek, mik a kellékei; azt meg határozottan tudom, hogy elemi, sem középiskolai könyvben nincs megemlítve, hogy
