Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-07-11 / 28. szám
2-ik oldal' KÖZÉRDEK 1914. julius 11. 28-ik szám. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélkül- is: teímészethü fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban; száj- badlas nélküli fogpótlások u. mi; aranyhidat koronák, csapfogak, a legmüvészesebb kivitelben, Fohuzás. Fogtömés. vizsgázott fogtechnikus. mindig előnye van az idegen branchenak, amelynek csak jő oldalait látja meg gyermekes optimizmusuk, mig saját szakmájának csak nehézségei élnek szeme előtt. Egyáltalában rossz politika az, amely a nehézségek legyőzése helyett a nehézségek elkerülését tűzi ki, mert a gazdasági életnek mindenféle utján nehézségekkel találkozunk és ha egyik-másik elől ki is tudunk térni, az csak arra jó, hogy újabbakba ütközzünk. Csalódások csak várakozások után érik az embert, már pedig nálunk a kereskedelmi élet legtöbb ága csupa várakozásra van felépítve és ha az előre elképzelt tervekben keresztülhúz sorokat a véletlen ujja, akkor kész a gazdasági krízis. Szívesen látunk vállalkozást mindenütt, ahol erre megbízható alap van, de szaporítani a légvárak számát felesleges, mert légvárakban nem lehet lakni. wmr Szenzációs újdonság! Royal kávéházban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tartátik. Változatos műsor 1 7£& Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Sirjuhhnn pihennek . . . már a mártírhalált halt borzalmas tragédia áldozatai. A Hasburgok ivadékainak tizenkilencedik tagja is elfoglalta örök pihenőjét. Tizenkilencedik tragédia halottja volt Ferenc Ferdinánd trónörökös, amióta császári és királyi bibor fedi a család vállát. Az első virágos gályán evezett Strassburg félé, hogy megkoronázzák. Holttestét egy halász fogta ki a Rajna fölé hajló fűzfák ágai közül.. . A második egy vén koldusasszony karjai közt lehete ki életét; Unokaöccse, Parricida Já- pos herceg, tört döfött, a szivébe , . . A harmadik ott esett el borzasztó mészárlás közben, a sempachi csatamezön. 0 volt a „Lovagok virága'"''. Hátaslován meg akarták szöktetni a vérfürdőből. Visszaküldötte kíséretével a hátaslovat . . . A negyedik ételébe mérget kevert az udvari föasztalnokm ester . Az ötödiknek Bécs piacán megvadult a paripája. Földhöz vágta, megtaposta, maga után vonszolta és agyonnyomta fenséges lovasát. A herceg szelídített oroszlánját nem lehetett elcsalni a ravatal mellől ... A hatodikkal mérget itatott a cseh király. Suttogták azt is, hogy egy szép udvari kisasz- szony Csep/pentett mérget a borába, mert a szőke herceg nem ment el a légyottra . . . A hetedik is méregpohárból ivott. Kivégeztette a bécsi polgármestert; áruló voll. Nyolc hónap múlva poharába lopták a mérget . . . A nyolcadikkal is mérget itattak, ő volt a hires „Szép FiilöpFelesége, örült Johanna, féltékenységből gyilkolta meg'. . . A kilencedik titokzatos halállal hunyt el. ! Babona és homály fedi az Eslcurial üvegkoporsóját ... A tizedik ott halt meg a párisi vérpadon. • Véletlenül meglökte könyökével a hóhért. Pardon i uram — mondta szelíd gráciával — és lehajtotta királynői nyakát a roppant kés alá. A vérpad lábánál harisnyát kötöttek ... A tizenegyediket halálra ítélték a mexikói fölkélök. Kendőt kötöttek a szemére és agyonlövették ... A tizenkettedik — „ami királyfinkÍL — rejtélyes halállal halt meg Mayerling vadászkastélyában. A nép ma is azt legendázza róla, hogy álruhában bujdosik . . . A tizenharmadik porrá égett a budai királyi palotában . . . A tizennegyedik a borzalmas párisi bazár- égés tüzkataszirófájába halt . . . A tizenötödik tengerre szállt és soha többé elő nem■ került. Elveszett a hajó . . . A tizenhatodik lebukott lováról és halálra zúzta magát ... A tizenhetedik vadmacskára vadászott, elsült a fegyvere és a golyó testébe hatott. Estére kiterítették . . . A tizennyolcadik, szomorú emlékű szép királyasszonyunk, olasz tör döfése alatt szenvedett ki . . , A tizenkilencediket hitvesével együtt agyonlőtte egy szerb gimnazista . . . Ö az öreg király életében a dinasztia kilencedik vértanúja. A család történetében ö a tizenkilencedik tragédia boldogtalan hőse. A biztosításról. Az Európai Continens leggazdagabb biztositó intézete a „Berlini Viktória“ városunkban vezérügynökséget létesített, amelynek ügyköre 12 vármegyére terjed ki. Midőn ezen, a város fejlesztés érdekében kellemes hirt olvasóink tudomására hozzuk, mielőtt magát a biztositó intézetet ismer tetnök, felhasználjuk az alkalmat arra, hogy foglalkozzunk magával a biztosítással is. A tűz, jég, baleset, szállítmány biztoa körülötte fekvő megyékben sem volt nála szebb, temperamentumosabb és szerelmesebb asszony. A lelke üdvösségét odaadta volna, ha tudja, hogy az ura — mondjuk — egy hónapig meg nem csalja őt. De nem volt alkalma, hogy az üdvösséget elveszíthesse. Hej, minő csaták voltak azok, amelyek leviharzodtak e két szerelemre szomjazó és teremtett ember között. Egy párszor haza is ment az asszony a szüleihez, de Imre már a következő éjszaka vissza szöktette, egy alkalommal az ablakon keresztül. Másszor meg Katalin asszony rá esett egy vetélytársnőjére. Két kard volt a kezében és akkor kényszeritette, hogy vívjon meg vele a saját kertjében. Amint megvillant a kard, megugrott Katalin ellenfele és háromszor körülfutotta a kis tavat. De bősz amazonként üldözte Perogrinuszné és ki tudja, mi történt volna, ha a gyáva ellenfél bele nem veti magát a sekélyes vizbe. Oda nem követte haragosa, mivelhogy félt a náthától, de el nem mozdult a hattyúk őrálló másától és le nem tette a villogó szablyát addig, amig meg nem fogadta, a lubickoló hölgy, hogy soha életében rá nem néz többet Peregrinusz Imrére. Ilyen és ehhez hasonló kirándulások után •együtt, vagy külön-külön jöttek el hozzám, hogy tussoljam el a dolgot, még mielőtt a nyilvánosság magának kaparintotta azt, vagy pedig helyreigazítsam valahogy. Mondhatom egy félhivatalos, sem dementál sűrűbben, mint a mint én tettem a Peregrinusz házaspár érdekében. Néha azután ott előttem is összekaptak és hangzott a vád, a szemrehányás. Az az, hogy csak Katalin asszony vádaskodott, Imre pedig hallgatta fölényes mosollyal. — Miért vagjT olyan kegyetlen hozzám ? — siránkozott az asszony. Nem vagyok hü hozzád ? — Az vagy fiam, az vagy. — Miért nem maradsz hát nálam, miért sebzed meg minduntalan a szivemet ? — Hja kérem az az erősebbik joga . . . S most hogy találkoztam az utcán Peregrinusz Imrével hirtelen eszembe jutott, bogy több mint két év óta nem volt semmi eltussolni való. Sőt még azt is láttam, hogy az én gavallér barátom külsőleg mennyire megváltozott. Azon kezdem, hogy a virág nem volt gomblukában s hogy keztyütlen kézzel fogott egy ódon esernyőt, folytatva a kabátjának épen nem divatos szabásán és végezve a szakáiéval, mely már lehetett vagy negyed napos: az egész ember azt a benyomást tette rám, mint aki teljesen elhanyagolja magát. — Hogy vagytok Imre ? — kérdeztem. — Megvolnánk valahogy ... de Katinka szegény, beteg .'.. — Mi a baja ? — Nem tudom, az orvosunk azt mondja, hogy vérszegény . . . Szamárság . . . O neki ne volna elég vére. Hát akkor kinek volna ezen a világon ? — Igazad van Imre. — De annyi bizonyos, hogy nagyon meg- , változott . . . Képzeld csak, már nem is fél- I tékeny. — Lehetetlen! — Pedig úgy van . . . Eleinte még az volt 1 és hogy a baját ne fokozzam, készakarva megváltoztattam külső szokásaimat. — Hogy, hogy ? Végig nézett saját magán, aztán halvány mosollyal játszotta körül ajkait, amikor megadta a magyarázatot. — Olyanná vedlettem, mint a milyen most vagyok . . . Katinka rájött a szándékomra és egészen boldog volt. De aztán amikor már több, mint egy esztendeje tartott a betegsége, igy szólt egyszer hozzám, félig könnyezve, félig mosolyogva : — Édes jó uram. Nem akarom, hogy te is elsenyvedjól mellettem . . . Nem fáj már, hogy bolondozol, úgyis tudom, hogy enyém a szived . . . Keress hát magadnak idegen kertben virágot, mivelhogy a te virágod úgysem fog már ebben az életben szerelmesen hozzád simulni... Ha megtenné egyszer, örökre vége lenne .. . Amit még érted megtehetek szerelmem bizonyitására, az csupán az, hogy szabadon eresztelek, egészen szabadon . . . — S te éltél ezzel a szabadsággal — kér- dém könnyedén. Dühösen villogott a szeme, amint nyersen rám kiáltott: — Minek tartasz te engem, hé . . . Szép asszonyt, jó asszonyt, hűséges asszonyt meg lehet csalni, de beteget sohasem. . . . Valami juthatott eszébe, mert hirte- telen megtört a hangja és reszketve, valami nagy hatalom előtt meghajolva, suttogta: — Tudod a gyengébb joga I. .. katona-ügyben tájékoztat és eljár az „Országos katonaügyi iroda“ Bebrecon, Hunyadi-utca 5.
