Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
Érmellék, 1914-07-04 / 27. szám
6 AZ OTTHON 1914 A dr. Pajor szanatórium gép gyógyászati osztályának kis tonne: 1. Boghean asztma-szék. 2. Hasüri szervek vibrálására és másságéra szolgáló gyógygép. 3. Az alsó végtagokat erősbítő gyógygép. A dr. Pajor szanatórium testegyenészeti (Ortopädia) osztálya: A gerincoszlop elgörbülése gyógykezeléséhez szolgáló gipsz mintázógépek. Magyarország pincegazdasága* A budapesti borászati kiállítás alkalmából, A magyar nemzeti vagyonnak jelentékeny része fekszik Magyarország pincéiben. Odakerül elsősorban az ország szőlőterületének termése. Ez a terület most mintegy 360.000 hektár; 100.000 hektárral több, mint pl. 1900-ban, de még mindig 70—80.000 hektárral kevesebb, mint a phylloxera előtti időkben. Az évi termés, mely a múlt század 80-as éveiben 6 és 7 millió hektoliter közt váltakozott, a phylloxera pusztításai folytán a múlt század utolsó tizedében nem sokkal volt' több egymillió hektoliternél, de most 5 és 6 millió közt váltakozik, sőt 1908-ban elérte a 8 millió hektolitert. Ennek az évi termésnek az értéke 1885-ben 125 millió korona volt; a phylloxera egyre csökkentette, úgy, hogy 1892-ben csak 45 miliő koronát tett ki. De a kormány és a gazdaközönség óriási áldozatai és erőfeszítései egyre fokozták a termésnek nemcsak a mennyiségét, de az átlagos értékét is, úgy, hogy az ország 1911-iki bortermése nem kevesebb, mint 216 millió korona értéket képviselt, amire — legalább 1885 óta — nem volt példa. Pincékben kezelik az ország sörtermelését, mely az 1910—1911. évben 2,700.000 hektoliter volt, egymillióval több, mint az 1905—1906. évben. Igen nagy érdekek fűződnek a szesztermeléshez. Az országban nem kevesebb, mint 62.000 szeszfőzde van, amelynek évi termelése 1911-ben 115,633.336 hektoliterfok volt. Igaz, hogy ezeknek nagy része saját szükségletüknek fedezésére készíti a szeszt, de van az országban 693 gazdasági és 32 ipari szeszgyár, melyek a piac számára dolgoznak. A sör- és szeszipar boldogulásához fűződik sok ezer gazda érdeke, mert ezek a gazdák a sörgyáraknál értékesítik az általuk termelt sörárpát és komlót, a szesziparban pedig a burgonya-, tengeri- és répatermésüket, továbbá a törköly-, borseprő- és gyümölcstermésük tetemes részét. És az ország közgazdasági érdekeinek az felelne meg leginkább, ha az országban termelt sörárpát és komlót, a szesznek való burgonyát, tengerit, répát, törkölyt, borseprőt és gyümölcsöt nem exportálnók nyers állapotban, hanem hazai ipartelepeken dolgoznék fel szeszre. A pincékben kezelt nemzeti javakat és gyártmányokat az államnak legkiadósabb adóalanyai közé is számíthatjuk. Az 1914—15-iki pénzügyi évre a pénzügyminiszter* 238 milló korona bevételt vár ezekből a javakból; 163'72 milliót a szesz után, 46 millió koronát a sör után, 24 millió koronát a boritaladóból, 5 milliót az italmérési illetékek után. A pincékben kezelt javak után szedik jövedelmeik jelentékeny részét a városok is, a magyar kultúra és gazdasági erőnek ezen erős pillérei. A pincékben fekszik továbbá a sör, a szeszesital és a bor, amit külföldről szereztünk be, évenkint 23 — 28 millió korona értékben. A pincékben kezelt javainkért nagy összegeket kapunk évenkint a külföldtől is; így pl. 1912-ben sörért közel egymillió koronát, égetett szeszes folyadékokért 12*5 millió koronát, ásványvizekért 5'4 millió koronát. Borkivitelünk értéke az utóbbi években rohamosan emelkedett; 1908- ban 24'66 millió korona értéket képviselt, 1909- ben 30'4 millió millió, 1910-ben 34'7 millió, 1911-ben 48'9 millió és 1912-ben 60 millió korona értéket. De a nemzeti vagyonnak ez a jelentékeny része csak úgy képes a termelők által befektetett tőkét tisztességesen, sőt búsásan kamatoztatni, ha ezeket a javakat a modern pincegazdaság legújabb vívmányainak felhasználásával okszerűen kezeljük. Eltekintve a modern szőlőgazdaságban használt gépektől, eszközöktől és módszerektől, a pincegazdaságban ma már száz, meg száz segédeszközt használnak, melyek arra valók, hogy a pincékben kezelt javak minőségét megjavítsuk, kezelésüket gazdaságossá tegyük, értékesítésüket megkönnyítsük, jövedelmezőbbé fejlesszük. Apáink, akik a phylloxera előtti időkben 6—7 millió hl. bort termeltek évenként, nagyot bámulnának, ha látnák, hogy fiaik mennyi leleményes és költséges gépet és eszközt használnak, hogy a felújított szőlőkben a régieknél értékesebb fajszőlőt érleljenek és az ebből préselt bort a piacra hozzák. Ujrendszerű ekéket és kalapálógépeket, permetező és kénegező anyagokat, kézi és hydraulikus üzemű szőlősajtolókat, ojtógépeket, szőlőollókat, szőlőzúzókat, erjesztőkészülékeket használunk. A kádármesterség ma már igen komplikált tudomány lett, mert okszerűbben szerkeszti a különféle folyadékoknak való puttonokat, hordókat és kádakat. Sok válfaját használjuk a borcsapoknak, sörcsapoknak, szúrócsapoknak, sörszelepeknek, erjesztőkészülékeknek, hordó- gőzölőknek stb. Használunk a pincékben cement-, fa-, vas- és bádoghordókat, kádakat és edényeket. A legleleményesebb készülékeket használjuk a must-, bor és sörvizsgáláshoz, a szeszvizsgálathoz, a bor cukortartalmának megállapításához. Emellett gondoskodunk a pincék szellőztetéséről és ■— ha kell — azok fűtéséről. A motoros vagy villamosüzemű szivattyúk segélyével hordókba fejtett bor kezeléséhez használunk borsavtalanító, borderítő és bor- színtelenítő anyagot, vizahólyagot, gelatinet, stb., stb. és szintén villanyerővel hajtott szűrőkészülékeket és pasteurizáló készülékeket. A nehéz hordókat különleges gépekkel emeljük a pincékből a fuvarozó kocsikba és a vaggonokba. Ha az értékes folyadékokat palackokba fejtjük, gépekkel végezzük a palackok áztatását, mosását, öblítését, töltését, dugaszolását, kupakolását, a címkék felragasztását és a palackok oltalmára gépekkel font szalmatokokat használunk. A palackokat, melyeknek ennyi gonddal kezelt tartalmát immár folyékony aranynak mondhatjuk, most már fűrészporral, fagyapottal, csomagolóvattával és vászonnal borítva, ládákba helyezzük el, hogy sérülés nélkül tehessenek meg bármilyen utat a rázós vasúti kocsikban, vagy a viharoktól korbácsolt oceánjárón és kibírják a tropikus égöv iszonyú hőségét is. És amit a borról mondtunk, az jó részben szól a sörre, pezsgőre és a szeszes italokra. Mindezeket a gépeket, eszközöket és módszereket ismernie kell annak, aki azt akarja, hogy az általa termelt vagy gyártott savak megfeleljenek a fogyasztók mai kényes igényeinek, megbírják a versenyt a legújabb vívmányok alapján kezelt nyugati pincegazdaságok árúival, a rájuk fordított tőkét és munkát tisztességesen jutalmazzák. Nagy érdekek fűződnek tehát ahhoz, hogy a magyar pincegazdaságok tulajdonosai és vezetői megismerjék a modern pincegazdaságok segédeszközeit. Országos kiállításainkon erre volt is alkalmunk, de ma már tudjuk, hogy az ilyen nagy kiállítások komoly szakszerű tanulmányokra nem igen alkalmasak, mert az efféle sokadalmakon a látogatókat teljesen elkábítja a bemutatott termékek és „remekek“ rengeteg sokasága és az úgynevezett attrakciók versengése. Komoly szaktanulmányokra az érdekelteknek csak szakkiállításokon van alkalmuk, melyek minden vásári zaj mellőzésével csakis bizonyos SAVOY-SZALLODA Budapest, VIII., Józseí-kötut 16. Rendes Szidor tulajdonos személyes vezetése alatt. Modern szálloda újonnan berendezve, légfűtés, hideg és meleg víz minden szobában, lift éjjel-nappal. — Havi szobaárak 80 koronáért. Egyágyas szobák 3 koronától. Kétágyas szobák 5 koronától fűtés világítás és kiszolgálással. A szobák feltétlen tiszták. Hoszszabb tartózkodásnál engedmény. Újonnan bevezetett PENSIO-rendszer, napi ellátás 4 koronáért. Napi háromszori étkezés.
